Miután kisköltségvetésű horrorjaival kitanulta a szakmát, és lerakott az asztalra néhány, később kultuszfilmmé nemesedő remeket (Bad Taste, Hullajó), Peter Jackson anyagilag jóval ambiciózusabb adaptációk készítésébe fogott. Míg a ritka alkotói fineszességről tanúskodó korai zsengék mind eredeti forgatókönyvből készültek, a rendező mennybemenetelét elhozó trilógia óta az új-zélandi mágus (a Crossing the Line című, Neil Blomkamppal forgatott rövidfilmet leszámítva) mindig hozott anyagból dolgozik. A Tolkien-klasszikus moziváltozata és a King Kong-remake után a tavalyi év végén debütált Komfortos mennyország adaptációja a perspektíváját tekintve ugyan sokkal szerényebb vállalkozás, Alice Sebold rendkívül személyes hangütésű történetének filmverziója azonban rokonszenvesen halk szavú munka helyett meglepően harsány produkció.

Werner Herzog az ezredfordulót követően – majd egy évtizedes hallgatás után – élesztette újra nagyjátékfilmes karrierjét, és ettől kezdve fokozatosan orientálódott az amerikai filmkészítés felé. Az Újvilág mellett szóló legnyomósabb érvet bizonyára a Christian Bale elementáris erejű alakításával megtámogatott Hajnali mentőakció 2006-os sikere jelentette számára, így eshetett meg, hogy a 20. század második felének egyik legeredetibb európai művészfilmese tavaly nekiállt leforgatni New Orleans-ban a Mocskos zsaru remake-jét, Nicolas Cage-dzsel a főszerepben.

Hogyan született meg a film alapötlete, mennyire kötődik a főszereplőhöz, Vida Viktorhoz?
Az SZFÉ-n kiadták év elején a feladatot, hogy vizsgafilmet kell készíteni, és én egyáltalán nem tudtam, hogy milyen filmet szeretnék, úgyhogy elkezdtem összeírogatni ötleteket olyan témákkal kapcsolatban, amik épp foglalkoztattak. Igaz, Viktorral már régen, körülbelül hat éve találkoztam először, de jó ideig nem is beszéltünk pár szónál többet. Viszont gyakran láttam a városban, és nagyon érdekes figurának találtam. Két éve nyáron mutattak be minket egymásnak, ő nem is emlékezett rám. Egyszerűen elkértem a telefonszámát, mert már régóta gondoltam, hogy kellene vele kezdeni valamit filmen. Ezek után tulajdonképpen Viktor karakteres megjelenésére építve írtam egy forgatókönyvet.

A Dennis Lehane regényéből adaptált opust anyagilag már most a legsikeresebb Scorsese-DiCaprio kollaborációként tartják számon, az IMDb balga nyája pedig rögtön az illusztris (vagy hisztérikus?) TOP250-be sorolta Új-Hollywood egykori mesterének új thrillerét. A Viharsziget azonban korántsem váltja be a fenti adatok miatt is hozzáfűzött reményeket, Scorsese ugyanis lyukas cilinderrel bűvészkedik.

Tim Burton Alice-verziója vállaltan nem a klasszikus gyerekkönyv hű adaptációja, annak világát és lakóit inkább díszletként tartja meg, hogy egy másik történetet meséljen el.  Alice-t, aki gyerekkori rémálmaiban sokszor találkozik a Csodaországot benépesítő lényekkel, ezúttal fiatal felnőttként ismerjük meg, aki idegennek érzi magát a korabeli angol társadalom arisztokratikus, egyben ostoba világában, majd menekülés közben a Nyúl barlangjában köt ki. A lány egy olyan alternatív valóságba érkezik, ahol messiásként várják, mivel ő az egyetlen, akiben megvan a képesség, hogy megharcoljon a rettegett ellenség, a Vörös Királynő házikedvencével.

A Prizma második, magyar műfaji filmmel foglalkozó számának lapszámbemutatója a Sirályban. Résztvevők: Margitházi Beja és Varga Balázs filmesztéták, Orosz Dénes forgatókönyvíró-filmrendező, moderátor: Kotz Laura Zsófia.

A Mozinet felajánlásából öt darab, két személyre szóló jegyet sorsolunk ki az Éhség  premier előtti vetítésére, mely 2010. március 2-án, este 8 órakor kerül megrendezésre a Művész moziban.

Kérdés: hol mutatták be nálunk először az Éhséget?

1. A 40. Magyar Filmszemlén

2. A 2009-es Titanic Filmfesztiválon

3. A 2009-es Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon

A válaszokat március 1-ig várjuk a prizmafolyoirat@gmail.com emailcímre.
Steve McQueen filmjéről lásd lentebb.

J. G. Ballard az első ránézésre politikai töltetű írásaiban sem saját politikai nézeteit kívánja valamilyen torz formában közvetíteni, hanem az általa annyira izgalmasnak talált médiatáj (media landscape) problematikus természetét igyekszik feltárni. Az avantgárd sci-fi íróként induló, és világéletében outsider-státuszban vesztegelő Ballard a még a címükben konkrét személyekre utaló novellákban (Tervek Jacqueline Kennedy meggyilkolására, A John Fitzgerald Kennedy elleni merénylet motorversenyként előadva) sem az adott figurák politikai meggyőződésén élcelődik.

A Köszönjük, hogy rágyújtott! és a Juno után egy újabb elegánsan megmunkált darab biztosítja és teszi még kényelmesebbé Jason Reitman helyét a legtehetségesebb, ifjú hollywoodi alkotók díszpáholyában.

Az amerikai avantgarde hatvanas évekbeli aranykorának meghatározó „alműfaja” a lírai kísérleti film (cinepoem) volt, legnagyobb hatású képviselője pedig Brakhage mellett Bruce Baillie (sz.:1931). Baillie meditatív, haiku-jellegű filmverseit szemkápráztató képsorokból építette fel, a brakhage-i nyersanyag-roncsolás helyett inkább egy minimalistább, merengőbb stílust képviselt.