Farkas Gábor: Szerintem a Kill Bill jobb film. Mind a két Kill Bill jobb.
Sepsi László: Pedig a Kill Bill 2 már erősen efelé a film felé mutat, és nem csak a spagettiwestern miatt.
Farkas G.: Szerintem a Kill Bill 2 a régi Tarantino felé mutat, a sok szövegelés miatt. De igazából a Brigantyk is a régi Tarantino felé mutat.
Jankovics Márton: De miért? Tarantino legpofázósabb filmje az a Halálbiztos. Ezzel önmagában nem mutat a régi Tarantino felé. Annyiban köthető a korai filmjeihez, hogy a dialógusok itt újra feszültségteremtő funkciót is kapnak.
A Halálbiztos szerintem azért is volt elhibázott film, mert a dialógusok nagyon bő lére voltak eresztve, miközben teljesen funkciótlanok az esetek kilencven százalékában, itt pedig hiába két és fél órás a film és annak nagy hányada szövegelés, egyre nő a feszültség minden egyes dialógus alatt. És innentől sokkal inkább emlékeztet a Kutyaszorítóban vagy a Ponyvaregény-féle dumálásra, mint arra, amilyen irányba a Halálbiztos elment.
Sepi: Annyi különbség azért van, hogy itt nem vicces a pofázás. A Kutyaszorítóban-ban vagy a Ponyvaregényben többnyire humoros párbeszédek vannak, míg itt szinte csak Brad Pitt karaktere szállít poénokat.
Farkas G.: Azért a Becstelen Brigantyk is ironikus itt-ott, és telis-tele van  kilógó, öncélú és a cselekményt nem előrevivő pofázással.

Kovács Kata: Azt mondjátok meg, hogy Landa az első jelenetben miért vált át angolra?
Sepi: Egyrészt azért, hogy a bujkáló zsidók ne értsék, hogy miről beszélgetnek felettük. Épp azért zseniális, mert te, mint néző már el is felejtetted, hogy nyelvet váltottak, végül kiderül, hogy ez az egész jelenet kulcsa.
Farkas: Másrészt meg a nézőbarátság miatt is. A film első tíz percében franciául beszélnek, aztán átvált, mert az amerikai néző nem visel el ennyi franciát, legalábbis a forgalmazó simán gondolhatta így.
Marci: Szerintem ez iróniai is egyben. Ha láttátok a Valkűrt, abban egészen siralmas volt, hogy az elején ül Tom Cruise szomorúan a sátrában, jegyzetel, közben megy a belső narráció németül, aztán egyszer csak átmosódik angolba. Simán jelzik, hogy azért német közegben játszódik, de innentől angolul lesz az egész film. A Becstelen Brigantyk eleje erre is lehet egy ironikus utalás, hogy az amerikai filmek teljesen figyelmen kívül hagyják a nyelvi dimenziót. Másrészt Tarantino mondja a Sight & Sound interjúban, hogy itt Landa pszichológiai hadviselése is játszik, azért vált nyelvet, hogy kihúzza a talajt az áldozata lába alól – miközben nyilvánvaló, hogy ő maga kurva jól beszél franciául.
Farkas: Az is érdekes, hogy az egész filmben két okos nácival találkozunk, és gyakorlatilag mind a kettő nyelvzseni. Landára és a kocsmajelenet tisztjére gondolok.
Lichter: A másik azért annyira nem nyelvzseni. A legtöbb német érzi az akcentusokat, és a film amúgy is nagyrészt ilyen nyelvi utalásokból áll. De igazából csak Landa nyelvzseni, csak ő beszél legalább négy nyelvet.

Sepi: Szerintem zavaró lehet, hogy a két vonal nem áll össze: amikor az utolsó félórában a tragédia után bevágja a két briganti bohóckodását, az egyszerűen nem működik.
Zavaró, hogy a két szál hősei nem találkoznak egymással, Brad Pitt és Mélanie Laurent nem mutatkozik be egymásnak, hogy helló, Aldo, az apacs vagyok, helló, bosszúálló zsidó csaj vagyok. Ez részben persze a nézői elvárások pofán rúgása.
Farkas: Ez igaz, de alapvetően szerintem akkor is inkább az a probléma, hogy két külön filmben vagyunk.
Marci: Szerintem az önmagában izgalmas, hogy nem találkoznak, a két szál végül mégis összekapcsolódik egy hihetetlenül grandiózus fináléban.
Lichter Péter: Épp ettől lehet a finálé ilyen feszült. Ha találkoznak és mindent megbeszélnek, az eléggé visszavett volna a dologból.

Farkas: Beszéljünk arról is, hogy milyen műfajok keverednek  a filmben és miért.
Sepi: Már az első jelenetben egyértelműen a spagettiwesternnel játszik, bazinagy totálokban látjuk a tájat, egy farmház előtt egy pofa fát vág, szól a morriconésított komolyzene, az úton egyszercsak jönnek a gonoszok, a férfi betereli a családját a házba: ez spagettiwestern.
Kata: De a második fejezettől ez teljesen eltűnik. Szinte csak a bosszú marad meg belőle.
Sepi: Szerintem sem sikerült teljesen szintetizálnia a westernt a háborús filmmel. Később is próbálja erőltetni ezt a zenehasználattal, meg hogy Aldo az apacs, meg úgy fogunk harcolni, mint az indiánok, skalpolás. De annyira mégsem áll össze.
Marci: Meg magában már a bosszútematika, a harci festés a finálé előtt is Western.
Sepi: A harci festés az egy kicsit rape & revenge.
Farkas: Igen, rape & revenge meg öngyilkos merénylő.
Sepi: Meg persze attól eltekintve, hogy a Piszkos tizenkettővel vagy az eredeti Inglorious Bastards-val szemben az itteni különítmény nem kényszerből, hanem patriotizmusból dolgozik, ezt a műfajt is működteti.
Marci: Miért, ezek hazafiak? Zsidó hazafiak. De biztosan ez mozgatja őket?
Farkas: A Brad Pitten kívül igen.
Jakab Veronika: De nem egy magasztos eszme vezérli őket, hanem mindegyik egy pszichopata, aki gyilkolni akar. De épp ettől vicces.
Farkas: Pont ezzel játszik: egyrészt a náci ideológiát a földbe tiporja, és közben ennek a megbosszulásáról is leveszi a keresztvizet. Ezért van a végén, szinte ilyen wikipédiásan a holocaust: égnek a nácik, mint égőáldozat.

Sepi: Közben pedig szinte minden, ami Shosanna cselekményszálán kívül van, paródia.
Marci: Én nem érzem ennyire vegytisztán paródiának. Vannak benne parodisztikus elemek például a brigantik rajtaütéseinél, máskor viszont egészen komoly feszültség van. A kocsmabeli jelenet sem nevezhető teljesen parodisztikusnak, inkább izgalmas. És ott még tragédia és igazi veszteség is van.
Kata: Igazából még sincs súlya az egésznek.
Farkas: Abban is vannak paródiaelemek, például mi másért ragasztgatnák egymás fejére azokat a kártyákat?
Sepi: A kártyás kör az egész rendezői életmű kontextusában is érdekes, szerintem ezzel a játékkal valahogy reflektál a saját álnév-mániájára, ami benne volt az Reservoir Dogsban, vagy akár a Kill Billben. Ezért izgalmas, hogy berak egy olyan játékot, ahol mindenkinek egy álnév van a fejére ragasztva.

Lichter: És mit szóltok ahhoz, hogy ez az első Tarantino-film, amiben a filmek, a mozi nem csak utalások meg hommage-ok képében jelenik meg, hanem konkrétan beszélnek róla, filmkritika, Párizs, cinefilek.
Marci: Ez is összefüggésben van ezzel az egész filmes önreflexióval, hogy az egész moziban játszódik, a celluloid pusztítja el az egész Harmadik Birodalmat. Azon túl, hogy csinált egy ilyen műfajkevercset, az egész a filmkészítésről, a filmről szól, miközben egyfajta ars poeticát is megfogalmazott. Ezért nem érzem problémásnak, amit a Gábor mond, Tarantinót csak a fikció érdekli és leszarja, hogy a történelemben mi és hogyan volt, és sokkal inkább azzal foglalkozik, hogy ebben milyen meseszövői potenciál van. Az, hogy itt nácik vannak meg ellenállók abszolút egy ürügy számára, de amúgy ezt a Ming dinasztia korában is megcsinálhatta volna. Teljesen esetleges dolog, hogy itt horogkeresztek vannak, és a végén lemészárolják Hitlert.
Farkas: De nekem nem a történelmi súlyával és a realitásával van gondom, hanem hogy ez magában egy súlytalan film, a filmen belül súlytalan marad minden, sajnos pont a történelmi kontextus miatt kap súlyt.
Vera: Nekem úgy tűnt, hogy Tarantino végig azzal játszik, hogy jelenetenként váltogatja kik a kegyetlenebbek. A náci katonák vagy a brigantik. Ezért kell, hogy valamennyire  érdekelje a történelmi kontextus. A film végén pedig elégetnek egy hordányi embert, és ezt a brigantik teszik.
Sepi: De ha ezt a játékot tovább súlyozza, vagy komolyabb súlyt kap, akkor didaktikussá válik, és azt a közhelyet kapjuk, hogy jé, az amcsik is állatok voltak, és ezt a csapdát Tarantino kikerülte azzal, hogy elemelte, súlytalanná tette az egészet.
Vera: Igen, ezt kikerülte, de ettől még ez a játék benne van.
Farkas: De Hitlert és Goebbels is paródiaként ábrázolja, Hitler egy dühöngó óvodás, Goebbels meg egy…
Sepi: Perverz.
Farkas: Ennek ellenére van egy okos nácink, akiről a végén kiderül, hogy nem is náci.
Sepi: Landa simán egy profi.
Farkas: Egy szociopata állat, akinek teljesen mindegy, hogy ezt most a németeknek csinálja vagy az amerikaiaknak, vagy akárkinek. Ő egy amorális Columbo.
Vera: És akkor miért öli meg a Diane Krugert? Neki semmi érdeke nem fűződik hozzá, hacsak nem az ideológia miatt.
Farkas: Az sem ideológia, szexuálisan kicsit frusztrált a fickó, de meg kellett büntetnie  a nőt, és nem azért, mert Landa náci, hanem mert hazudott neki.
Kata: Tarantino erről azt nyilatkozta, hogy egész előtörténete van erről a nőről, hogy miért borítja ki az összes katonát, mert annyira ő a „szépasszony”, a német nőideál és amikor a férfiak rájönnek, hogy mindez hazugság, akkor bekattannak.
Sepi: Tarantino lényegében megbünteti Marlene Dietrichet.
De ami még érdekes lehet, hogy például a Valkűr azért az egyért volt nézhető film, mert azáltal, hogy tudtad, hogy a végén az egész banda bukni fog, volt benne valami finom feszültség. Tarantino azzal, hogy kinyíratja Hitlert, megint felrúg egy konvenciót.
Marci: De épp ezért itt is működik egyfajta feszültség, mert érzed, hogy igen, itt kurvára kinyírhatják Hitlert.
Lichter: Igen, éppen a film elemeltsége miatt érezheted azt, hogy itt bármi megtörténhet.
Farkas: Ráadásul úgy csinálta meg a karaktert, hogy annak zéró jelentőssége van . Egyedül a politikai értelmezés szerint van ennek bármiféle jelentősége.
Lichter: Ő a McGuffin.
Farkas: Lényegében igen. Hitler Tarantino McGuffinja.
Marci: De akkor is: ennek a figurának nincs politikai jelentősége.
Farkas: Csak így van neki jelentősége. Ez a figura egy dühöngő óvodás. Ez a mészárlás nem a filmbeli figurából indoklódik, hanem a történelmi tudatunkból, itt az a játék, hogy a filmbeli Hitler maga a nácizmus paródiája. Nagyon fontos hogy a Hitlert lövik szitává a végén. Mint egy tiszta paródiában. Például a Nagy Durranásban  Szaddám Husszein ábrázolása.