Jakab Veronika: És még van az a hülye kérdés, hogy végül is miért van szarul írva a cím?
Sepsi László: Egyrészt ezzel kiemeli, hogy az egész film a nyelv körül forog, másrészt meg szerintem reflektál Brad Pitt hülye beszédmódjára.
Jankovics Márton: Van egy videóinterjú, amiben Tarantino elmondja, hogy egyik fő ok, ami miatt le akarta forgatni ezt a filmet az az, hogy a cím kurvára tetszett neki. Amerikában senki nem ismerte az eredeti Inglorious Bastards-t, vagy legalábbis nagyon-nagyon kevesen, és sok mindenkinek meg akarta mutatni, de senkit nem érdekelt. Úgy volt vele, ha ezt leforgatja, akkor a sajátja is lesz valamennyire, meg az emberek végre oda is figyelnek rá. Beég az agyukba a cím.
Meg persze a nyelv birtoklása, ami körül az egész film forog: hogy a nyelv jelenti a hatalmat. Az esetek többségében Landa is azért mozgathatja a szálakat, mert birtokában van ennek a tudásnak.
Sepi: Amúgy az európai hadszíntéren játszódó filmekben annyira nem újdonság, hogy hangsúly van a nyelven, még ha nem is ennyire erős, mint Tarantinónál. Az eredeti Basterds is angolul, franciául, németül megy, de ha láttátok A nagy szökést, annak az egyik kulcsjelenete is éppen a nyelven múlik.

Sepi: Castellari filmjében is egy-egy jellemvonásra vannak leredukálva a figurák, az egyik ilyen kleptomán ezermester-féleség, a másik néger, a harmadik fajgyűlő, a negyedik meg a parancsnok, ott sem spilázzák túl ezt a jellemábrázolás-dolgot. De ugyanez a helyzet mondjuk A piszkos tizenkettővel.
Marci: Itt egyedül a Til Schweiger figurájának van szüksége részletes eredettörténetre, a többiekről tudod, hogy bosszúálló zsidók, ez a motivációjuk, egyfajta kozmikus bosszú. De Schweiger egy osztrák ex-náci, nem zsidó, és meg kell magyarázni, hogy mit keres ebben a csapatban. Ezen túl motivációt ő sem kap, csak annyit tudunk meg róla, hogy került ide.
Farkas: De róla megtudjuk, hogy azért is gyűlöli a nácikat ennyire betegesen, mert őt megkínozták, megverték. Az viszont tényleg nem derül ki, hogy miért nyírta ki az első tizenhármat.
Lichter Péter: Azért sincs hiányérzetem a brigantikkal, mert ezt Tarantino ellensúlyozza a Shosanna történetszálával, ott nagyon részletes motivációt kapunk, ezt nem lehetett volna megcsinálni, már csak a játékidő miatt sem a briganticsapattal. Túl sok lenne, és a film sem bírná el.
Marci: Az is lehet, hogy Tarantino a jellemrajz hiányával próbálta elvontabbá tenni a figurákat. Így olyanok, mint valami kollektív értelemnek a kifejlődései, főleg ezzel a bizarr bestialitással.
Sepi: Vagy nem volt kilenc erős karaktere és a filmet amúgy is elvitte a hátán ez a három figura.

Kovács Kata: És szerintetek ez a film kitart 150 percig? Van benne annyi?
Farkas: Nekem is ez az egyik fő problémám vele.
Marci: Én az utóbbi időben sokkal rövidebb filmeket sokkal jobban untam.
Lichter: De a rengeteg nyelvi poén meg akcentus működteti az egészet, és annyira jól volt megírva, hogy végig lekötött. Mikor másodjára néztem, nem volt benne annyi feszültség, de mégis jó volt figyelni a finomságokra, ízlelgetni az egészet. A Kill Billben ilyet nem találtam..
Sepi: Azért a második rész, főleg az utolsó félóra, az már ilyen. A finálé teljesen ez a vonal, ahogy Bill és a Menyasszony ülnek egymással szemben egy asztalnál, és csak dumálnak.
Lichter: Igen, és az is a Kill Bill legjobb része. A Kill Bill utolsó fél órája van olyan jó, mint ez, de ami előtte van 3 óra, az gyengébb.
Farkas: Az teljesen más film.
Sepi: Azért is élvezhető ez a két és fél óra, mert minden egyes jelenet egy kompakt, önálló egység, mind magában is olyan, mint egy egyfelvonásos színdarab. Mindegyiknek megvan a rohadt feszes dramaturgiája, csak egymás mellett lehet, hogy egy tucat ilyen, az sok.
Farkas: Szerintem sok egy kicsit. Tarantinóra amúgy is jellemző, hogy a jeleneteknek külön-külön megvan a feszültsége, az egésznek viszont nincs. Egyenetlen.
Marci: Szerintem működik az egésznek is a fokozódó feszültsége, ahogy folyamatosan haladunk a nagy finálé felé. Igaz, hogy nem olyan egyenletesen, mint egy átlagos akciófilmben, de ez itt most mégis működik, ahogy az egyes jeleneteknek is vannak csúcspontjai.
Lichter: De ezért hozta be ezt a men-on-mission műfajt. Egy végpont felé megy, van valaki, akit ki kell nyírni, ez valamennyire összetartja, ha ez sem lenne, akkor lehet, hogy tényleg szétesne az egész.
Sepi: Rohadtul célirányos az egész cselekmény, minden elkalandozás nélkül halad egy végpont felé, csak éppen a jelenetek az átlagos félórával hosszabbak.
Farkas: Szerintem ez ide kevés. Az a gond, hogy egy idő után már elfelejtem a jelenet közben a nagy végső célt. És ez már idegtépő egy idő után. Rossz értelemben idegtépő.
Vera: Engem végig lekötött, hogy egymás mellett megy két bosszúszál, és hogy ezek összeérnek-e, mi lesz a két akcióval.
Kata: Erre mondja a Gábor, hogy magukban a jelenetekben közben mégis elfogy a feszültség, mert el vannak nyújtva.

Lichter: Nem lehet az, hogy ez a túlpofázottság abba az irányba is működik, hogy ettől életszerűbb lesz a film? Mert ugye a valódi életben sincsenek dramatizálva az események, és a korai Tarantinót is azért szerették, mert jé, hogy ezek úgy beszélnek és olyan dolgokról, mint a való életben. Ülnek egy kávézóban és Madonnáról dumálnak, ahelyett, hogy az akciót vinnék előre. Ez egyszerre volt posztmodern, a tömegkultúrára reflektáló gesztus, és realista is.
Farkas: De itt nem erről van szó, itt nagyon durván stilizálja az egészet.
Lichter: De a tempóján mégis nagyon érezhető a realizmus.
Kata: És lehet, hogy nem is csak a jelenetek tempóján, hanem az egészén is.
Lichter: Nem azt mondom, hogy a valóságban így volt, hanem hogy, például Tony Scott csinálta volna meg azt a jelenetet a kocsmában, és itt hogy néz ki. Amit Tarantinónál látunk, az még mindig sokkal közelebb van a valósághoz.
Vera: És a sok pofázás gerjesztette mindig a feszültséget, akár az első jelenetben, akár a rétesesnél. Akárhányszor pofáznak, az mindig a feszültségről is szól.
Marci: És sosem arról van szó, ami miatt valójában izgulsz.
Lichter: A réteses jelenetnél pedig még képileg is kurvára alá van ez húzva azzal a nagyközelivel, mikor ráteszik a habot,
Vera: Amiből tudjuk, hogy a Tarantino megnézte a Szindbádot.
Lichter: De már előtte is, az egész pofátlan késleltetés.
Farkas: Az éttermes tényleg működik, de a kocsmás jelenet szerintem leül egy idő után.
Lichter: Ott is mindig továbblendíti, mire leülne, jön a részeg, aztán a főtiszt. Ráadásul végig tudod, hogy itt előbb vagy utóbb fizikai konfliktus lesz.
Sepi: Igen, ezt már a Brad Pittel előkészíti az előző jelenetben, aki azt hajtogatja, hogy pincében harcolni szívás. Innentől már tudod, hogy ez el lesz baszva.
Farkas: A kocsmajelenetben már nagyon frusztráló ez az egész.
Marci: Na menjünk, mert kezdődik a meccs.

Legközelebb: District 9