ANIMATÉKA 2. Orosz Anna Ida: “S megint előlről…” (Glaser Katalin: FIN)

Írta: annaida | 2009.09.09. | 5 hozzászólás
| Továbbiak...
Címkék: ANIMATÉKA filmelemzés magyar animáció

bbbA 2009-es Kecskeméti Animációs Filmfesztivál Nagydíjával és a Filmkritikusok Díjával is kitüntetett FIN című meditatív ambient animációval a MOME-n tavaly végzett Glaser Katalin a rajzfilm műfajának határait feszegeti. A film egy piros kötélre felfűzött, történet nélküli élet- és világkörút, amely kicsi gyermeket és haldokló öreget, közeli arcokat és távoli vidékeket, mély óceánt és magas égboltot rendel egymás mellé egyetlen hosszú, a kezdetet és a véget egybeillesztő, önmagába visszatérő beállításban. Látni fogjuk, hogy a FIN izgalmas, önmagába visszacsavarodó térbeli világa nem előzmény nélkül való, az animációs film és a képzőművészet kapcsolatát erősítendő szervesen illeszkedik a tér és az idő illuzionisztikus tulajdonságait vizsgáló képgrafikai alkotások körébe.

A FIN egy tízperces pillanatfelvétel a nézőt körbeölelő világról, amelyet a kamera kíméletlenül egyenletes pásztája kvázi dokumentumszerűen, semmit sem kiemelve, azaz mindent egymás mellé rendelve mutat meg. A kezdet és a vég azonosságának örök szkepszisét idézve a felhők közül aláereszkedő svenk indítja a filmet, hogy végül a kamera tekintete ugyanezen a ponton visszaemelkedjen oda, ahonnan elindult. A semmiből, vagy ki tudja honnan útjára induló, ad hoc jellegű meditatív körszemlélődést és az ugyanitt befejeződő véget, a világban látható véletlenszerű helyzeteket és figurákat egy, a körsvenken végigfutó kutya piros póráza fog össze. A film gyöngéje, hogy a történetnélküliséget erősítendő a különálló epizódok egymásra-következéséből hiányoznak a dramaturgiailag izgalmas vagy akár meghökkentő váltások – kivételt jelent a tenger mélyén egy hatalmas cet tátott szájába úszó búvárpáros, és fontosabbak a hol szellemes, hol kevésbé ügyes grafikai megoldások – előbbire a legszebb példa az a képsor, ahol egy alvó kisfiú takaróján keresztül kitekintünk a világűrbe, utóbbira, amikor egy öregember halálos ágya végébe minden átmenet nélkül egy csókolózó pár nagyközelije kerül.

xxx2

A kamera egyenletes és a figurák repetitív mozgásai ellenére Glaser munkája nem csupán filmként, azaz „mozgó kép”-ként, hanem mint önálló képzőművészeti alkotás is szemlélhető. Panorámája a Feszty-féle körképeket, szerkesztési elve Bányai István Zoom és Re-Zoom című képeskönyveit, Háy Ágnes mesekönyv-illusztrácóit vagy éppen Saul Steinberg grafikai munkásságát juttathatja eszünkbe.

A magyar származású New York-i grafikus, Bányai István 1995-ben készült Zoom és Re-Zoom című képeskönyvei, és az ebből született animáció szintén idődimenzió nélküli, multikulturális térbeli utazások, ahol az egyes illusztrációk az előző oldalon levőket felülírva, a meghökkentő kép-a-képben társítások révén idézőjelbe téve eredményezik a virtuális távolodás, azaz a kivariózás élményét. Ennek érdekében a Zoom sorozat persze valamivel nagyobb aktivitást vár el a nézőtől, legalábbis azt, hogy észben tartsa a korábban látott képek, jelenetek sorozatát. Ilyesmire természetesen Glaser is igényt tart, és a néző tényleg örül meglátva a film végén az inkább irodalmi, semmint filmes poént, hogy a cím és a vége felirat megegyezik.

zoom_egylaponBányai István: Re-Zoom – részlet (A képre kattintva az nagy felbontásban is megnézhető.)

Bányai mellett a ma már Londonban élő és alkotó Háy Ágnes Mosonyi Alíz mesekönyveihez, az 1982-es Mesék Budapestről, majd az 1985-ös Szekrénymesék című gyerekkönyvhöz készített, Glaseréhez nagyon hasonló stílusú, finom vonalvezetésű kétoldalas illusztrációi idézik a FIN grafikai világát. Míg Bányai a filmre és a képregényre jellemzően elvágja a képeket, addig Háy, akárcsak Glaser a FINben, egy képen belül, filmesen szólva egyetlen folyamatos „beállításban” ábrázolja az adott mese különböző jeleneteit, esetleg egyszerre több történetet helyez el egymás mellé, illetve egymást keresztezve egyetlen szimultán képsorban.

hay_szekrenymesek_reszletMosonyi Alíz – Háy Ágnes: Szekrénymesék – oldalpár (A képre kattintva az nagy felbontásban is megnézhető.)

Mind a FIN, mind pedig Bányai és Háy munkái a különféle tárgyak, jelenetek egymás elé, illetve egymás mellé helyezése révén hozzák létre a folyamatos tér képzetét, akárcsak a pályáját a múlt század derekán kezdő Saul Steinberg, román származású amerikai grafikus illusztrációi. Steinberg triviális dolgokat rendel egymás mellé, hogy a tér illúzióját megteremtse: egy kockás rajzlapból felhőkarcoló lesz, amint néhány figurával kiegészíti, egy egyenes vonal – akárcsak, ha nem is ilyen konzekvensen, Glaser piros póráza – egyetlen „beállításban” válik házfallá, ruhakötéllé, asztallappá majd vasúti felüljáróvá.

A képgrafikai kitérő alapján nem túlzás azt állítani, hogy Bányai és Háy térszerkesztése után Glaser Katalin FINje is „Steinberg köpönyegéből bújt elő”. A FIN című egymástól független állóképekből összeillesztett leporellóból pedig akkor válik animációs „mozgó kép”, amint a néző/kamera tekintete útra indul a piros kötél mentén.

YouTube előnézeti kép
Related Posts with Thumbnails
Kapcsolódó írások
  • ANIMATÉKA 1. Orosz Anna Ida: A Minótaurusz életben marad, ugye? (Bertóti Attila: Ariadné fonala)
  • Kele Fodor Ákos: A szavak hallucinatív brutalitása (David Firth animációi)
  • Az Animáció Világnapja az Urániában
  • ANIMATÉKA 5. Orosz Anna Ida: „Ne éljen Eduárd?” (Bogdán Zoltán: Edward)
  • ANIMATÉKA 3. Orosz Anna Ida: Pörgetett kollázs (Édouard Salier: The Replicants – User)
  • ANIMATÉKA 10: Orosz Anna Ida: Félresiklott, behavazott sorsok (Ducki Tomek: Életvonal/A tél első napja)
  • Orosz Anna Ida: Napló tanítványaimnak (M Tóth Éva: Aniráma – Animációs mozgóképtörténet. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2010.)
Címkék: ANIMATÉKA filmelemzés magyar animáció

5 hozzászólás

  1. SoundGardner

    Hozzászólás: SoundGardner | 2009/09/11 | 02:54

    Jó írás egy jó filmről!
    A zenei és a képi világa olyan komplex egészet alkot, hogy nem tudom eldönteni: a zenét a kész filmhez választotta az alkotó, vagy a film a kísérő zene tudatában készült el?

  2. annaida

    Hozzászólás: annaida | 2009/09/11 | 10:57

    az alkotót kellene megkérdezni erről.

  3. SoundGardner

    Hozzászólás: SoundGardner | 2009/09/12 | 05:14

    Kérdésem költői volt, amolyan merengés-féle.

  4. ngygrgly

    Hozzászólás: ngygrgly | 2009/11/03 | 17:21

    Sziasztok, tényleg jó írás, tényleg jó filmről!
    Ha nem is az alkotó, de a ‘zeneszerkesztője’ vagyok a FIN-nek (én is MOME animáción végeztem), és ha már erre vetődtem, szívesen válaszolok a merengésre:
    Szóval a film, bár úgy tűnik, de mégsem a zenére készült, hanem a német Tied & Tickled Trio együttes egy száma lett szerencsésen aláigazítva. Eredetileg egy zeneszerző írt volna zenét a filmhez, de nem voltak megfelelőek a próbálkozások számunkra, ezért rendhagyó módon és nagyon rövid idő alatt rengeteg zenét próbáltam a film alá, mígnem megtaláltam a jelenlegit, ami annyira működik, mintha a FIN-hez lenne írva..
    Üdv,
    Nagy Gergely

  5. annaida

    Hozzászólás: annaida | 2009/11/03 | 17:31

    Kedves zeneszerkesztő az alkotó nevében! Köszönjük a választ és persze a remek zenét is! Az eredeti zene ismeretében tényleg nagy szerencsétek volt, a be nem avatott fül számára olyan, mintha alig kellett volna igazítani a zenén, annyira összhangban van a filmmel!

    Épp ma ezt a sajnos csúnya minőségű videót leltem, régi klip, régi zene, de az rendezőjéről (Bányai István) a szövegben például szó esik, ezért mégis érdekes lehet: http://www.mommo.hu/media/Jean_Michel_Jarre_-_Oxygene_8

Tartalom

Téma – Erotika és pornográfia

Farkas Gábor: A pornó színeváltozása – Homepornó: narrativitás és interaktivitás
Sepsi László: „To Fuck or Not to Fuck” – Pornó-remake-ek
Linda Williams: Műfaji gyönyörök – Dalbetét és szexbetét – musical és pornó
Kis Kata: Ne félj az obszcéntől! – Catherine Breillat filmes pornókritikája
Lénárt András: Hispán erotika – Meztelenség és pornográfia a spanyol filmművészetben
Nemes Z. Márió: Tapintatlan nekrofília – Holttest és nemiség Jörg Buttgereit Nekromantik-filmjeiben
Tóth Zoltán János: A pornófilm realista esztétikája
Chuck Palahniuk: Utómunka

K2 – Kísérleti és kisjátékfilm

Orosz Anna Ida: Animált danse macabre – Ulrich Gábor animációi
Lichter Péter: A celluloid feszültsége – Peter Tscherkassky filmjei
„Kizsákmányolom a nyersanyagot” – Interjú Peter Tscherkassky osztrák kísérleti filmrendezővel

Kritika

Szalay Dorottya: Vámpírvariációk – Vajdovich Györgyi - Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
Sepsi László: Horror kezdőknek – Stephen King: Danse Macabre
Jankovics Márton: Monokróm apokalipszis – John Hillcoat: Az út

Képregény

brada: Mocsok

Események

2010. május 6.

Megjelent a Prizma 3-as száma!

2010. február 11. 19:00

Prizma 2 lapszámbemutató a Sirályban

2010. február 6. 14:00

Prizma a Szemlén
  • 18+
  • adaptáció
  • anilogue
  • animáció
  • ANIMATÉKA
  • b-film
  • beszámoló
  • beszélgetés
  • biohorror
  • Cronenberg
  • dialektus
  • DOUBLE FEATURE
  • első szám
  • esemény
  • fantasy
  • felhívás
  • fesztivál
  • film noir
  • filmelemzés
  • filmkritika
  • fordítás
  • HARDCORE
  • horror
  • interjú
  • J. G. Ballard
  • játék
  • KELETI EXPEDÍCIÓ
  • kísérleti film
  • KÍSÉRLETI VETÍTŐ
  • könyvkritika
  • KRITIKAI KÖRPANORÁMA
  • macilány
  • magyar animáció
  • magyar film
  • műfaji film
  • OFF-SCREEN
  • önreflexió
  • prizma
  • rövidfilm
  • sci-fi
  • skandináv film
  • sorozat
  • szerzőiség
  • televízió
  • titanic 2010
  • tömegfilm

Archívum

  • 2010. szeptember
  • 2010. augusztus
  • 2010. július
  • 2010. június
  • 2010. május
  • 2010. április
  • 2010. március
  • 2010. február
  • 2010. január
  • 2009. december
  • 2009. november
  • 2009. október
  • 2009. szeptember
  • 2009. augusztus
  • 2009. július
  • 2009. június
Avatars by Sterling Adventures


film.hu | Geekblog | Filmvilág | filmpont.hu | Mozinet | http://www.nyitottmuhely.hu/ | Filmtett

| Kulter |

Támogatóink: ELTE BTK HÖK | NKA