„Ne éljen Eduárd?” (Bogdán Zoltán: Edward)

Orosz Anna Ida

2009/10/26

A walesi bárdok rajzfilmes adaptációja, az Edward című rövidfilm a KGB Filmstúdióban készült animációs munkákban eddig kizárólag alkalmazottként közreműködő, eredetileg ötvösművész és formatervező Bogdán Zoltán első önálló rendezése. A lemészárolt ötszáz wales-i bárd történetét Arany János a szabadságharc leverése után Magyarországra látogató császár fogadása kapcsán érezte aktuálisnak, Bogdán számítógépes animációval készült adaptációja pedig szintén aktualizál a jellemzően kortárs, huszadik-huszonegyedik századi környezet, a metropoliszok, a kaszinók világának megidézésével.

A film a leigázók és a leigázottak már-már didaktikusan stilizált karaktereit vonultatja fel: a címszereplő angol király tömör tégladarabokból felépített nyegle keljfeljancsi, aki nyikorgó hintalova hátán járja be a néptelen wales-i tartományt, az utána masírozó vasalófejű katonák a birodalmi lépegetőkhöz hasonló monstrumok, a felső tízezer, a „velsz ebek” pedig a királyhoz hasonlóan deformált, gnóm alakok. Velük szemben az egyszerű emberek és bárdok könnyed mozgású, szinte egyetlen légies vonallal megrajzolt szellemszerű, organikus figurák. A karakterábrázoláson túl a két világ határozott szembenállását hangsúlyozza a színdramaturgia is, a film ugyanis két alapszínre korlátozódik, a megszállók vörös színére (nyolcvankilenc előtt bizonyára izgalomba jött volna tőle a cenzúra) és a wales-iek áttetsző szürkéjére, majd a történet és Edward őrületének előrehaladtával a színek is felcserélődnek, az előbb még hamuszürke wales-i szellemország izzik vérvörösen, a megőrülő Edward pedig halott szürkére sápad.

Arany az 1848-9-es magyar szabadságharc véres megtorlásának parabolisztikus analógiáját egy közel hatszáz évvel korábbi történelmi eseményben, Wales 1277-es angol leigázásában találta meg, az Edward pedig ennek a keserű, inverz császárköszöntőnek az animációs illusztrációja. A romantikus ballada aktualizált parafrázisa a nagyon is konkrét történelmi eseményekhez kapcsolódó költeményt rajzfilmes metaforává próbálja tágítani olyan feloldhatatlan ellentétpárok képi stilizációja segítségével, mint a mesterséges nagyvárosi környezet és a természetes vidéki táj, a felső tízezer és az átlagember, a politikai hatalom gyakorlói és a nép, az elnyomó és az elnyomottak.

Az Edward az idei Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon a legfiatalabb generáció, a Gyermekzsűri mellett a szakma elismerését, azaz az Animációs Szakosztály díját is elnyerte; közben pedig úgy hírlik, az „ifjú bárd” után az „ősz bárd”, a „fehér galamb”, Gémes József is aktuálisnak érzi az Arany-féle balladát rajzfilmre adaptálni. A Toldi 1984-es festői adaptációját, a Daliás időket is jegyző Gémes készülő filmjének nyilván egészen más grafikai stilizációt választ majd, de talán tartalmilag nem igen fog eltérni az Edwardtól.

Címkék: ANIMATÉKA, magyar animáció