Nemes Z. Márió
A fétismajom

Idővel hasonló lett a majom apához. Ahogy növekedett, és robbanásszerűen tágult a hús. Mint egy kis dinamit-majmocska. Tévéztettük is. Megnézte, hogyan cseperedik fel a kis orángután-bébi, Gordon. Ő volt a példaképe meg apa. Nagy feje lett, amolyan nyúlványszerű. Nagyon szerettük. Befogtuk a szemét, ha szeretkeztek a tévében. Ha párzottak, akkor is. Én fürdettem, idővel tökéletes állatmosó lettem. Szakemberszintű. Megértek mások is, hogy én fürdessem a majmaikat. Csatakos péppé váltak a kezeim között. Az etetés egyszerűbb tevékenység: magunkra kentük a táplálékot, ő meg lenyalta. Ezzel is erősítettük a kötődést. A gyönyörűm voltál. Mint egy antibébi-majom, mint egy szervátültetés egy boldogabb testből. Igazán jók voltunk hozzá, ő meg csinálta nekünk a napi hormonokat, mert ez volt a dolga. Csak idővel hasonló lett apához. Elkezdett pattogni. Gordon is túlérett lett. Egy geci. A majom kövér  állatként futkározott reggelente. Utáltam, ahogy mosogatsz. A majom áthárította a felelősséget és problémázott, aztán szart, aztán idegeskedett. Megvert, ha túl sokat ettem. Nem volt kegyelem azokban a napokban. Ez már nem álomgép, csak egy megvadult szadi-manó. Nem szereted a combomat, én a kezemet utálom. Így felosztható akár több ember is, összekevered, végül nem lehet kirakni. Én már csak arra vártam (mint egy rosszabb filmben), hogy amikor belépek a konyhába, ott ül majd az asztalon. Csak néz, és ketten halnak meg, mielőtt megmozdulna.

http://www.dailymotion.com/videoxba7mn

Nemes Z. Márió A fétismajom címet viselő verse Alkalmi magyarázatok a húsról című első verseskötetében foglal el kiemelt helyet. Korai Zsolt és Tóth Balázs 2007-ben készült, a verssel azonos címet viselő első közös animációs filmje több szempontból is jól követi a vers legfontosabb, olykor nem is kimondott állításait. Filmjükből kihagytak néhány sort, s ez azért figyelemre méltó, mert olyasmi maradt ki, ami a szöveg – Nemes Z. egész kötetét is meghatározó – hús-tézisének legexplicitebb megfogalmazását adja („Így felosztható akár több ember is, összekevered, végül nem lehet kirakni.”). Nemes Z. verseiben gyakran bukkannak fel olyan képzetek, amelyek az emberi identitás riasztó folyékonyságát a test-tájak összekeveredésével szemléltetik. A szavakat elvéthetjük; a szervek, tagok között nem igazodunk el kifogástalanul nyelvileg – mert az idegen testek feltérképezésére használt szavak másokra is ráillenek, s így világos fogalmat sem alkothatunk az adott testről -, ezért magának a test tulajdonosának a kilétével kapcsolatban is zavarba jövünk. Ahogy a lírai beszélő tévelyeg a burjánzó nyúlványok között, az idegen állat(i test) leírásába úgy folynak bele például az apafigura attribútumai. Korai és Tóth filmjéből azért hiányozhat a fenti tételmondat, mert ezt a jelenséget az első pillanattól fogva színre viszi. Ahogy a film elején az arctalan beszélő-figura ölben tartja a tévéztetett lényt, bütykös feje szinte egybeolvad „gazdájával”, a „gazdatesttel”. A felcserélődő – kényeztető és fenyítő – kezek is ugyanezt az elbizonytalanodott tapasztalatot jelenítik meg. A majmot is alig látjuk egészében, mindig csak a – nem is kifejezetten majomszerű – részeit. Az identitás átszűrődés legkifejezettebb képi megjelenítése természetesen az árnyalakok többszöri mutációja. Mire tehát elérnénk a versben a tézishez, mindazt amit ez kifejez, már kézhez vehetjük egy nagyon plasztikus, képileg is ugyanolyan jól működő, a szöveg hangulatát is megőrző formában. A film érezhetően jól adoptálta a Nemes Z-szövegek viszolyogtató világának groteszk humorát is, például a párzás és a szeretkezés felcserélésével, vagy azzal, ahogy az „állatmosó” más értelmet nyer a mosógép látványa által.

• Bookmark on Delicious
• Digg this post
• Recommend on Facebook
• share via Reddit
• Share with Stumblers
• Tweet about it
• Subscribe to the comments on this post