Kisemberek, szerelem és barátság. Jóllehet ezek Tóth Barnabás kisfilmjeinek rendre visszatérő alaptémái, a már első nagyjátékfilmjét is maga mögött tudó rendezőről mégsem mondható el, hogy életművet építgetne. Munkái mind formanyelvükben, mind  történetvezetésükben eltérnek egymástól, de minőségben is rendkívüli változatosságról tanúskodnak. Kisvárosi pecások szerelmi kalandjai 16 mm-en, digitál-kamasz analóg világbeli botladozásai színes DV-n, álművészek kamu-terepszemléje szitás, home videós jelleggel, szigorúan fekete-fehérben. A kicsit színész, kicsit rendező Tóth Barnabás a végletek között ingázik, rendre váltogatja a részletesen kidolgozott, mégis kínosan izzadságszagú és a véletlenül elkapott, de felszabadítóan könnyed, zsigeri alkotásokat.

Pater Sparrow meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét, mikor egy olyan zsánert választott első filmje sorvezetőjéül, melynek gyakorlatilag nem léteznek hazai hagyományai. A „magyar sci-fi” kifejezés jelen állás szerint különös szóösszetétel, sajnálatos oximoron, hiszen a műfaj filmes populációjának egyedszáma hazánkban erősen a nulla felé konvergál. Az 1 annak ellenére is a mostohán kezelt zsáner meghódítására tett bátor kísérletként könyvelhető el, hogy végül is csúnyán belebukik a nemes küldetésbe.
A rendezőt láthatóan nem az a motiválta, hogy a sci-fi évszázados kliséit a közép-európai, vagy akár jellegzetesen magyar társadalmi közegre adaptálja. Az Angliában tanult Sparrow debütáló filmje minden ízében nemzetközi akar lenni, meg sem próbálja kiszakítani a műfajt annak természetes közegéből, vagyis az angolszász kultúrkörből. Kicsit olyan érzés, mintha egy olyan amerikai filmet néznénk, melynek eleve csak a magyar szinkronos változatát forgatták le. Sparrownak minden bizonnyal azért volt szüksége az univerzális kulisszákra, mert jóval nagyratörőbb céljai voltak a műfaj „honosításánál”, ő ugyanis az emberi lét értelmét akarta felkutatni – azt meg provinciális, káeurópai hazánkban nyilván hiába is keresnénk. A túlzott filozófiai ambícióktól fűtve azonban hamar ezoterikus bölcselkedésbe fullad a cselekmény.

A Studio 4°C jelenleg az egyik leginnovatívabb animációs műhely Japánban.

A stúdiót a Ghibli stúdióból kilépő Eiko Tanaka alapította két társával együtt 1987-ben, azzal a céllal, hogy felkavarják a japán animáció-esztétika állóvizét. Olyan keveréket sikerült megalkotniuk, mely egyszerre tartalmazza a mainstream anime stílusjegyeit és az európai valamint az amerikai kísérleti animácót idéző megoldásokat. Ennek megfelelően a Studio 4°C igen széles spektrumban dolgozik, munkáik között találhatók  kísérleti  rövidfilmek, számítógépesjátékok grafikái, experimentális videoklippek, reklámok, egészestés razfilmek és anime sorozatok, vagy éppenséggel ezek formabontó elegye. Olyan alkotókat tudhatnak soraikban, mint Sinichiro Watanabe (Cowboy Bebop, Samurai Champloo) vagy Michael Arias (Tekkon Kinkreet), de a Dark Knight-hoz készült animációs gyűjtemény és az Animátrix néhány kisfilmje is az ő laboratóriumukból kikerülve fertőzte a nyugati közönséget. Nem csoda hát, hogy itt készült Masaaki Yuasa – a szokványos anime kereteit teljesen szétfeszítő, a nemzetközi sajtó és a közönség körében egyaránt népszerű – Mind Game című manga adaptációja, melyről Bill Plympton is azt nyilatkozta, hogy ilyen rajzfilmet ő még nem látott.

Thomas Anders Jensen az elmúlt pár évben foglalkoztatott és sikeres forgatókönyvíróból díjesővel elismert rendezővé lépett elő, három nagyon erős szerzői filmmel, amelyeknek összegző darabja, az Ádám almái magyarországi bemutatója akkora sikert aratott, hogy a művészmozik sort kerítettek az életmű visszamenőleges bemutatására is. A három film (Gengszterek fogadója, Zöld hentesek, Ádám almái) egységes világa és összecsengő, direkt módon szimbolikus motívumrendszere összetett világnézetet tár elénk, biztosítva minket a szerző jelenlétéről; de a meghatározó szerzői jegyek nemcsak ebben a három filmben, hanem a Jensen forgatókönyvekből készült számos alkotásban is felfedezhetők – íme a bizonyság, hogy szerzői életműve nemcsak rendezőknek lehet.
A jenseni hitvallás legfontosabb kérdései a bűn, a felelősség és a megváltás; ezeknek a kérdéseknek a felvetéséből áll össze a  modellszerűen zárt jenseni világ, mely filmjeit és forgatókönyveit is meghatározza.