A Köszönjük, hogy rágyújtott! és a Juno után egy újabb elegánsan megmunkált darab biztosítja és teszi még kényelmesebbé Jason Reitman helyét a legtehetségesebb, ifjú hollywoodi alkotók díszpáholyában.
Az Egek ura főhőse, Ryan Bingham évei nagy részét azzal tölti, hogy körbeutazza Amerikát és közben – afféle takarító figuraként – országszerte végzi el a nagy cégek helyett a dolgozók elbocsájtásával járó piszkos munkát. Ez a hálátlan feladatkör sokaknak megfeküdné a gyomrát, Ryan számára azonban valódi hivatás, a férfi ráadásul él-hal az örökös utazás olyan üdítő velejáróiért, mint a törzsutas kártya, a megkülönböztetett figyelem, de főleg a tökéletes függetlenség. A mindennapok kellemes rutinját hirtelen két dolog zavarja meg: egy fiatal, ügybuzgó kolléganő új, távkirúgásról szóló ötlete, amellyel Ryan munkája feleslegessé válna, valamint egy vonzó – ugyancsak törzsutas – hölgy megjelenése, aki látszólag tökéletes női mása a született szabadúszónak.
Reitman filmjeiben már-már szerzői kézjegynek minősül a különc alakok középpontba állítása: a maga módján ilyen volt Nick Naylor a Köszönjük, hogy rágyújtott!-ban, akinek feladata a dohányzás népszerűsítése volt, vagyis Ryan-hez hasonlóan ő is hálátlan hivatással rendelkezett, de azt professzionális módon, Ryan-ével azonos hidegvérrel űzte. Zsenge kora ellenére a tizenhat éves kamaszlány, Juno sem maradt le cinizmusban a Reitman-féle férfihőstől, a gimnazista fejjel való gyermekvállalással, a potenciális nevelőszülők felhajtásával, valamint a koravén és az érett határán egyensúlyozó éleslátással ő is a valódi kívülűállók önkéntes száműzetését választja. Az Egek ura Ryan Bingham-je hibátlanul passzol a magányosok klubjába, sőt, őt még kevesebb családi kapcsolat köti a földhöz, mint elődeit, a maga módján szinte tökéletes „sziget életmódot“ folytat. A levegőben érzi otthon magát, emberi kötelékek kialakítása helyett a megtett mérföldek számának növelése jelenti számára az egyetlen motivációs erőt. Elidegenedett, kívülálló státusza alapján Ryan Bingham figurája a modernista hősök leszármazottjának tekinthető, esetében azonban az utazás már nem a keresésről szól, hanem menekülési lehetőséget jelent. A gyökértelenség témájának feldolgozásával, valamint road movie lévén az Egek ura bizonyos tekintetben Jim Jarmusch Hervadó virágokjával is mutat rokonságot, a végkövetkeztetés mindkét alkotás esetében azonos: valójában nem is a cél, hanem maga az utazás a fontos. Reitman filmje ugyan kevesebb kérdést hagy nyitva, ezzel együtt meg tudja tartani különös, éteri megfoghatatlanságát, a határozott vonalak mentén haladó, okosan felépített forgatókönyv, valamint a fanyar humor és a létértelmező dráma sikeres randevúja pedig az utóbbi évek legfinomabban megmunkált alkotásai közé emelik.
Lájk.
Szintén. Szimpatikus gyerek ez a Reitman. A vége különösen tetszett.
Jó írás. Lehetne hosszabb. :)
Név (szükséges)
Email cím (nem tesszük közzé) (szükséges)
Honlap
Téma: Kortárs skandináv film
Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben "Isten mint hatalommániás pszichopata" - Jensen a Prizma kérdéseire válaszol Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje "Ne legyetek olyan kapzsik!" – Gyenge Zsolt interjúja Roy Anderssonnal Farkas Gábor: A család szeme fénye – Lukas Moodysson és a tiniszemszög Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrorfilm sajátosságai Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése (fordtította: Pálos Máté és Roboz Gábor) Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
Animatéka
Varga Zoltán: Vincent és a homokember – A bábanimáció kísértetiességéről Rövid történet, boldog zene – Hubai Gergely interjúja Normand Roger zeneszerzővel Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról Rózsás Lívia: Művészeti ágak között - Waliczky Tamás rövid portréja
Varió
Réz Anna: Ontológia darázsfészkek – Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
Állókép
Szemző Zsófia: Transzmutáció - Darwin üdülése