Fass_Hunger

KRITIKA

A fájdalom esztétikája (Steve McQueen: Éhség)

PRIZMA

2010/03/25

Ha az ír-angol ellentét, vagy közelebbről az IRA kényes témájának szélesvásznú feldolgozásáról van szó, három olyan alkotót is lehetne említeni, akiknek a nevéhez a szülőföld iránti szeretet, politikai helyzete kapcsán érzett, szívből jövő aggodalom, vagy éppen az igazságtalanságok miatti felháborodás emblémája visszavonhatatlanul hozzátapadt. Nem csupán a személyes, közvetlen érintettség, de politikai tárgyú filmjeik szenvedélyessége, keresetlen stílusa is közös nevezőre hozza a három ír születésű földit, Neil Jordant (Síró játék), Jim Sheridant (Apám nevében) és Terry George-ot (Őt is anya szülte).
2008-ban új név jelent meg a klasszikus hagyományokat követő tématársaké között: Steve McQueené, aki korábban videóművészként tevékenykedett, majd több éves előkészületet követően leforgatta az Éhséget.

Filmje az Észak-Angliában, a 80-as évek elején történt eseményeket dolgozza fel. A helyszín a belfasti Maze fegyház H-Blokkja, ahol számos IRA tagot tartanak fogva: itt tölti büntetését Bobby Sands (Michael Fassbender – Becstelen brigantyk), a szervezet egyik kulcsfigurája, valamint ide érkezik meg a fiatal lázadó, Davey Gillen is. A rabok és az angol hatalom közti, egyébként is kiélezett helyzetet tovább súlyosbítja az a kormányzati döntés, amely megfosztja a fegyenceket politikai fogoly státuszuktól és cselekedeteik nyomán közönséges bűnözőknek, egyszerű köztörvényeseknek tekinti őket. A foglyok válaszként megtagadják a tisztálkodást, a rabruha viselését: pokrócba burkolóznak, valamint végső lépésként radikális éhségsztrájkba kezdenek, amelynek generátora a mindenre elszánt Bobby Sands.

A tizenkét évvel korábbi születésű Őt is anya szültében Terry George ugyanezt a témát dolgozta fel az egyik fogoly anyjának szemszögéből és McQueenhez képest jóval kevésbé visszafogott stílusban. Az Éhségre a legszikárabb minimalizmus jellemző, amely esetében tökéletes eleganciával kerül közös metszetbe. Egyetlen, húsz perces, akár a film középpontjának is tekinthető, pengeéles és rendkívül feszesre rántott párbeszédet leszámítva a formatudatos McQueen majdnem teljesen megfosztja filmjét a dialógusoktól, így szinte kizárólag a jelzésszerűen, kódokként működő gesztusok, valamint a lecsupaszított képek, különleges kompozíciók beszélnek. A rendező narratíva szintjén is bravúros megoldásokat használ: amellett, hogy az ellipszisek is a témakezelésre jótékonyan ható mértéktartást szolgálják, McQueen a történet központi figuráinak bemutatásán keresztül egy egyszerű, sorrendbeli csavarral a legintelligensebb módon kerüli ki az egyik oldal iránti teljes elkötelezettség csapdáját. Idősebb kollégáival ellentétben nem démonizálja feltétlenül a rendőri szervet, sőt, a hagyományos formától eltérően, egy fegyőr, Raymond Lohan figuráján keresztül veteti fel a nézővel a történet fonalát, akinek napi rutinjába legalább annyira beletartozik a bántalmazásokban való megcsömörlés és szenvedés, mint a folyamatos rettegés. A fegyőrről McQueen az újonnan érkezett Davey Gillenre, majd cellatársára, Gerry Campbellre helyezi át a hangsúlyt, így jut el végül, szinte keresetlennek tűnő módon az azonosulási pontként szolgáló valódi főhőshöz, Bobby Sands-hez. A rendező tökéletes egységet teremt forma és tartalom között, keze alatt a mértani pontossággal komponált, látszólag hideg, szigorú képek élettel telnek meg, az emberi ürülékből kent falfestmény művészi alkotássá nemesedik, a felületek textúrája pedig legalább olyan érzékelhetővé válik, mint a szívszorító letisztultsággal ábrázolt emberi fájdalom.

Címkék: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
zero4

KRITIKA

pap-gyermekei01-r

KRITIKA

Feuchtgebiete

KRITIKA

Képernyőfotó 2014-03-25 - 15.45.43

KRITIKA

12-Years-A-Slave

KRITIKA

wallstreetlead2

KRITIKA

phillipslead

KRITIKA

bertolucci-me-and-you

KRITIKA

Tajtékos napok

ESSZÉ

gatsby

KRITIKA

dupa4

KRITIKA

ozahatalmaslead

KRITIKA

Film-Pablo-Larrain_03web

KINO LATINO

indarj

KRITIKA

1134604 - Zero Dark Thirty

ESSZÉ

tabu21

KRITIKA

django-unchained

KRITIKA

seven-psychopaths-pic02

KRITIKA

hcl3

KRITIKA

dictator1

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu