Még a nemzetközi közönség számára elérhető kisszámú munka alapján is kijelenthető, hogy a kortárs skandináv film nem csak a szerzői fronton mutathat fel ígéretes tehetségeket és érett alkotókat, hanem a zsánerfilm területén is számos nívós produkcióval büszkélkedhet. Különösen igaz ez a dán mozira, amelynek jó néhány kiemelkedő képviselője megjárta a világ különböző fesztiváljait az utóbbi évek során, és a hazai nézők – részben – a Titanic jóvoltából tartalmas ízelítőt kaphattak az ország bűnfilmes terméséből.
A mennyiséget tekintve szerény, a minőség szempontjából azonban nagyon is gazdag kínálatból leginkább a thriller zsánerének egészen eltérő karakterű képviselői tűnnek ki, amelyek között egyaránt találunk komótos tempójú, atmoszférateremtésben erős darabot (Homály, 2005), feszes, már-már hitchcocki letisztultságú produkciót (A jelölt, 2008), a westernnel kokettáló, bámulatosan izgalmas műfajkeveréket (Borzasztó boldog, 2008) és fojtott feszültséggel dolgozó, inkább a dráma felé közelítő munkát (Fear Me Not, 2008).
A nemzet filmgyártásának egyik legjobban csengő neveként ismert Ole Bornedal a csapzottsága ellenére is fess Csak egy szerelmesfilm (2007) amorf neo-noirja után legfrissebb munkájával tovább gazdagította hazája bűnfilmes korpuszát.

A Szabadíts meg minket a gonosztól! a történet helyszínéül egy tengerparti kisvárost választ, amelyről nem meglepő módon nem fest túlságosan napsütéses képet. A felütés során megismerjük a kisközösség néhány illusztris képviselőjét: többek között a város nem hivatalos polgármesterét, angyali feleségét, egy bosnyák menekültet és egy kétgyerekes fiatal házaspárt. Amikor ez utóbbi férfitagjának léhűtő öccse véletlenül elgázolja a polgármester asszonyát, eldönti az első dominót, aminek eredményeképpen rövid időn belül alaposan felbolydul a helyiek mindennapi élete.

Bornedal nem csak a helyszínválasztással távolodott el előző filmje – főként – nagyvárosban játszódó sztorijától, hanem a perspektíva tágításával is: bár a Csak egy szerelmesfilmhez hasonlóan ezúttal is sajátos kárhozattörténettel állt elő, aktuális munkájában mintegy tucatnyi karakter segítségével festi meg egy közösség komor tablóját. A Szabadíts meg minket a gonosztól! ugyanakkor nem pepecsel az egyes figurák aprólékos bemutatásával, úgyhogy egy sűrű altmani viszonyrendszer helyett csak a cselekmény szempontjából lényeges információkat kapunk róluk. Persze ezek alapján is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a kulcsfigurát jelentő öcs és annak Tarr-kocsmák törzsvendégeit idéző társasága valósággal predesztinálva van a bukásra, és a gyilkosság kiváló ürügyet teremt számukra a jobb sorsra érdemes boszniai férfi és a csürhétől tisztes távolságot tartó családapa iránt érzett haragjuk kiélésére.

A rendező már a nyitóbeállítás nézőket megszólító narrátorával sejteni engedi, hogy a továbbiakban hagyományos zsánerfilm helyett parabolikus történettel kíván előállni, így az elliptikus gyilkosságjelenettel sem igazán a feszültségfokozás elindítása a célja. A film azt a folyamatot mutatja be, amelynek során a helyiek körében uralkodó idegengyűlölet, az „angyali” jelzővel illetett idős hölgy halála apropóján, végre kézzelfogható okot talál a jogosnak vélt megtorlás megkezdésére. A fekete humorát jó néhány jelenetben érvényesítő Bornedal pedig az intenzív ostromthriller-fináléval szemléltetheti, hogy a korlátolt csőcselék hiába fohászkodik a Gonosz elűzéséért, ha egyszer azt mindenekelőtt saját magukból kellene kiirtaniuk.

A Szabadíts meg minket a gonosztól!-ban a rendező a Csak egy szerelmesfilmből ismerős vizuális világgal közvetíti a mord történetet: gondosan megmunkált képein teljes pompájában jelenhet meg a kisváros zárt közege és a lakók szinte szüntelenül nedvedző teste. A több műfajt is megjárt Bornedal tehát ezúttal is igazolja, hogy változatlanul ügyes kezű stiliszta, bár a film vége felé elharapózó káosz során egyre tolakodóbbá váló fény-árnyék szimbolikával valamelyest maga is átveszi elvakult hősei erőszakos habitusát.

A Szalmakutyákkal (1971) központi konfliktusát és egyes karaktereit tekintve is feltűnő hasonlóságot mutató – talán aktuálpolitikai áthallásoktól sem mentes – film, Peckinpah keserű klasszikusával szemben, nem az egyén kényszerreakcióját mutatja be, hanem a közösség kényszeres reakcióját – Bornedal őrzőangyalukat vesztett városlakóinak példája újfent illusztrálja, mire képes az emberben szunnyadó fenevad.

A Szabadíts meg minket a gonosztól! a 17. Titanic Filmfesztivál A sötét oldal elnevezésű szekciójában lesz látható.