Az internet hétköznapi gyakorlatba való beépülésével az erotikus és pornográf vizuális tartalmak minden eddiginél könnyebben elérhetővé váltak az egyéni felhasználó számára. Egyfelől tehát a pornográfia az internetes videómegosztókon keresztül a tömegkultúra részévé vált, másfelől az utóbbi évek művészfilm-termésében is feltűnően központi motívumként szerepel – elég csak Catherine Breillat munkásságára, Michael Winterbottom 9 dal című filmjére, vagy akár Lars von Trier Antikrisztusára gondolnunk.

A Prizma harmadik számának koncepciója mögött az a felismerés áll, hogy a magyar filmes szaksajtó a fenti jelenségekkel méltatlanul csekély mértékben foglalkozik, és ezért hazánkban nem indult meg a pornográf mozgóképpel kapcsolatos filmelméleti és filmesztétikai kérdések feldolgozása.

Pontosan a magyar nyelven olvasható szakirodalom szerény mennyiségének köszönhető, hogy az erotikus film, a szexfilm és a pornófilm kategóriája közötti precíz distinkció a témát tárgyaló hazai diskurzus egyik leggyengébb pontja. A három filmcsoportból csupán ez utóbbi kettő kezelhető szigorú értelemben vett műfajként: az erotikus film kategóriája minden olyan filmalkotásra alkalmazható, amely szexuális tevékenységet ábrázol, legyen szó bármilyen műfaji közegről, melodrámától (Betty Blue) a thrilleren át (Elemi ösztön) a horrorfilmig (Kínzó mindennapok). A szexfilm és az erotikus film közötti legfontosabb különbséget az jelenti, hogy míg a nemiség és a meztelen test ábrázolása a szexfilm alapvető szervezőeleme, és ebben a zsánerben a narratíva alárendelődik a felcserélhető sorrendben érkező, szexuális tartalmú jeleneteknek, addig az erotikus filmben a szexualitás csupán egyfajta díszítőelem. A már műfajként is lehatárolható szexfilm cselekménye minden esetben az aktusok köré szerveződik, gondoljunk akár a maguk korában pornográfiával vádolt, mára azonban már kanonizálódott modernista alkotásokra (Érzékek birodalma), akár a szélesebb közönséget megcélzó, elsődleges céljukként a vágykeltést kijelölő softcore mozikra (Emmanuelle-sorozat). A szexfilm alműfajaként meghatározható pornó definíciós kritériumai a célként kijelölt direkt vágykeltés – amely nem minden szexfilmre igaz, lásd például Pasolini Salóját –, illetve a nem eljátszott aktus valódiságának bemutatása. Míg a softcore szexfilmekben legtöbbször szimulált nemi tevékenységet láthatunk, addig a pornófilmek esetében kulcsfontosságú az aktus hitelesítése, elsősorban a behatolás megtörténtének (közelképek a genitáliákról), illetve a férfi ejakulációjának kétségbevonhatatlan ábrázolásával („money shot”).

Téma-rovatunkat három, a pornográfia és narrativitás kérdéskörét más-más szempontból vizsgáló tanulmánnyal kezdjük. Farkas Gábor az internetes homepornó narratológiai vetületeit vizsgálja, Sepsi László a filmklasszikusokból készü̈lő pornó-remake-ek és a zsánerparódiák történetkezelését a kulturális evolúció és a motívum-öröklődés kontextusában veszi górcső alá, Linda Williams tanulmánya pedig a pornó és a musical műfaját állítja egymással párhuzamba. Kis Kata Catherine Breillat filmjeit tárgyalja a szerzőiség és a feminizmus szempontjából, majd Lénárt András a spanyol erotikus film és a cenzúrapolitika kapcsolatának történetét mutatja be. Nemes Z. Márió Jörg Buttgereit alkotásaiban az erotika és a halál összefonódását elemzi, ezt követően Tóth Zoltán János a pornógráfia realitás-esztétikáját kritikai-filozófiai szempontból vizsgáló cikke olvasható. A rovatot Chuck Palahniuk Utómunka című novellája zárja, amely szorosan kötődik az internetes pornográfiához, illetve a pornográfia és reprezentáció viszonyának kérdéséhez.

Kísérleti és kisjátékfilm-rovatunkban Lichter Péter az osztrák kísérleti filmes Peter Tscherkassky munkásságát mutatja be, majd ezt követően egy a rendezővel készített interjút is közlünk. Orosz Anna Ida esszéje Ulrich Gábor a testiséget és a haláltáncot összekapcsoló animációinak világába vezeti be az olvasót.

A Kritika-rovatban Szalay Dorottya és Sepsi László könyvrecenziója, illetve Jankovics Márton filmkritikája olvasható.

A Prizma harmadik számát brada képregénye zárja.

Számunkat Szécsényi-Nagy Loránd roncsolt szuper 8-as celluloid-nyersanyagok szkennelésével készült képei illusztrálják.

Tartalom

Téma – Erotika és pornográfia

Farkas Gábor: A pornó színeváltozása – Homepornó: narrativitás és interaktivitás

Sepsi László: „To Fuck or Not to Fuck” – Pornó-remake-ek

Linda Williams: Műfaji gyönyörök – Dalbetét és szexbetét – musical és pornó

Kis Kata: Ne félj az obszcéntől! – Catherine Breillat filmes pornókritikája

Lénárt András: Hispán erotika – Meztelenség és pornográfia a spanyol filmművészetben

Nemes Z. Márió: Tapintatlan nekrofília – Holttest és nemiség Jörg Buttgereit Nekromantik-filmjeiben

Tóth Zoltán János: A pornófilm realista esztétikája

Chuck Palahniuk: Utómunka

K2 – Kísérleti és kisjátékfilm

Orosz Anna Ida: Animált danse macabre – Ulrich Gábor animációi

Lichter Péter: A celluloid feszültsége – Peter Tscherkassky filmjei

„Kizsákmányolom a nyersanyagot” – Interjú Peter Tscherkassky osztrák kísérleti filmrendezővel

Kritika

Szalay Dorottya: Vámpírvariációk – Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai

Sepsi László: Horror kezdőknek – Stephen King: Danse Macabre

Jankovics Márton: Monokróm apokalipszis – John Hillcoat: Az út

Képregény

brada: Mocsok