Orosz Anna Ida: Életmentés 1-től 9-ig (Shane Acker: 9)

Írta: annaida | 2010.04.10. | nincs hozzászólás
| Továbbiak...
Címkék: animáció filmkritika titanic 2010

A 9 című egészestés animáció bevezető képkockái alatt hallható mérnöktudóst, aki a film címszereplőjét foltozza épp össze, az élet megmentésének nemes célja vezérli. A film története közvetlenül az emberiséget a Föld színéről végleg leradírozó nagy háború után játszódik: a gyilkos gáztámadásban az emberek még éppen hogy csak megfulladtak, a menekülés közben az autóban életét vesztett anya és gyermeke még szinte ki sem hűlt, a 9-et megalkotó tudós pedig alig lehelte ki az utolsó leheletét. Ebben a poszt-apokaliptikus jövőben, amikor az emberek ellen föllázadt hatalmas gépmonstrum van uralmon, és a civilizáció romjain csontváz-sakálok portyáznak, kell kilenc apró rongybabának az emberiség védelmében helytállnia.

A film alapszituációja nem új keletű: többek között James Cameron a Terminátor-széria első darabjával, bő negyed századdal ezelőtt, már kilátásba helyezte az öntudatra ébredt mesterséges intelligencia által uralt sötét jövendőt. De míg a Skynet-diktatúrában az apokaliptikus atomtámadást túlélő emberek maroknyi csoportja még küzd az életben maradásért, a 9 világában már az emberi civilizáció kipusztulása után veszi kezdetét a rongybabák emelkedetten hangzó küldetése, ami nem más, mint hogy összefércelt testükben az élet esszenciáját, az élő lelket megőrizzék. Ugyanis a babák mágikus praktikákkal élő alkimista-feltalálóatyja látta, hogy az általa az emberiség szolgálatára korábban megalkotott robotintelligencia, amelynek szó szerint a saját eszét kölcsönözte, a fasiszta katonai hatalom igájába kerülése után az egész humanoid faj ellen fordult. Annak érdekében pedig, hogy megőrizze az emberi létnek az elfajult értelem ellenében lévő másik vetületét, a még romlatlan, természetes állapotában lévő lelket, azt kilenc, posztóból varrt homunkuluszra bízta. És hogy igaz legyen az állítás, „a szem a lélek tükre”, a tudós a zsákbabákat szódásszifon okulárékat megszégyenítő méretű Bambi-szemekkel szerelte föl.


Az észnek és a léleknek a tudós által kiötlött romantikus ízű különválasztása alapján a film az élő emberi lélek és a mechanikus ráció mitikus párharcának animált illusztrációja is lehetett volna, a 9 azonban, minden didaktikussága ellenére, allegóriaként értelmezhetetlen. A csapat kilenc, emberi lélekrészecskéket hordozó tagja jól ismert, mélység nélküli, állandó típusokat (mint például a gyáva vezető, a bátor harcoslány, a tohonya izomkolosszus, a bölcs öreg vagy az elszállt művész) testesítenek meg – és így jellemfejlődésre sem kell számítanunk. A filmből ugyanakkor mégsem derül ki, hogy a tudós miért pont kilenc darabra osztotta szét a lelkét, vagy hogy ez a misztikusan hangzó kilencféle jellemtípus hogyan ad ki egy lelki egészet.


A 9 sokkal inkább akar egyfajta panteista indíttatású greenpeace-es propagandafilm lenni, amelyben a tudós által a címszereplőre hagyott háromosztatú villásdugó-talizmán mozgalmi jelkép is lehetne. Ezen a kis kütyün keresztül, amely egyben az élet forrásaként és széfjeként is funkcionál, válik élővé mind a romboló géplény és a kilenc zsáklény, illetve a film végén ez idézi elő a földi élet evolúciójának kezdetét jelentő, zöld „lelkes” mikrobákkal teli cseppekben zuhogó hatalmas zivatart. Ennek értelmében az apokalipszis után, az új teremtés hajnalán ugyan „a föld még kietlen és puszta volt”, de a civilizáció romjai fölött kilenc lélek lebegett. Az apró baktériumokkal kezdődő biológiai evolúció és a varázsamulett köré kreált transzcendens teremtésmítosz értelmében a 9 tehát többszörösen is fölmutatja a reményt az újjáéledésre a már/még élettelen Földön.


A 9-cel első egészestés filmjét Tim Burton produceri szárnyai alatt elkészítő Shane Acker a film rozsdás-szenes disztópikus világát, a rongybabák és a vörösen izzó szemű pokolfajzat izgalmas üldözési jelenetét már egy a film előtanulmányának tekinthető 2005-ös rövid animációban fölvázolta. Míg azonban az Oscar-díjra is jelölt kisfilm meg tudott állni a lábán az erőltetett lélekmentő sztori vagy a 9 mellé sorakoztatott egysíkú szereplők nélkül, addig a figurák köré a közel nyolcvan perc kitöltése érdekében szőtt akciófantasy sablonjaiból építkező film éppen a bő tízperces animáció jóleső enigmatikusságát próbálja meg minden áron megszüntetni, kézenfekvő módon éppen a szereplők némaságának föloldásával kezdve. Csakhogy a mindenfajta igyekezet ellenére a kisfilmből Pamela Pettler forgatókönyvíró segítségével kibontott érzelmes sématörténetben ugyanúgy hemzsegnek a megválaszolatlan kérdések, és a nagyfilmnek ezek a narratív enigmák már egyáltalán nem állnak olyan jól.

http://www.dailymotion.com/videox1jl41

A 9 ideig-óráig mégis képes meghódítani a mozivásznat, amit a WALL-E-ből ismert rozsdamarta, vöröses-barnás, poszt-apokaliptikus CGI világ, és a bele helyezett szereplők lenyűgöző valószerűségének köszönhet (különösen az acélmonstrum monumentális fémteste érdemel dicséretet), ugyanis az alkotók az erózióba kezdett, mindennemű biológiai élet híján lévő univerzum 3D-s látványát szemmel láthatóan nagyobb odafigyeléssel csiszolták tökéletesre. Csakhogy, míg a monumentális lélekölő gép számítógép alkotta virtuális huzalaiban szájtátva gyönyörködhetünk, a stop-motion bábokat idéző kilenc virtuális szövetbaba szinte teljesen nélkülözi a bábanimáció európai mesterei, Jan Svankmajer, illetve a Quay fivérek szürreális filmjeiben, vagy akár – hogy ne kelljen ilyen messzire menni – a Tim Burton-féle bábfilmekben használt textúra szinte paradigma-értékű, piszkos, szakadós, kitapintható anyagszerűségét. Láthatóan ugyanis a rémülten pislogó fércbabák fizikai épségét nem különösebben fenyegeti semmi, holott a film kilencven százalékában eszeveszetten menekülnek mocsokban és porban, éles fémtárgyak és összedőlt háztömbök között.

A gyönge lábakon álló sztori, a film vizuálisan lenyűgöző kivitelezésű, sordó lendületű akciójelenetei ellenére, hetven percig aligha tudja még a legéberebb néző érdeklődését is fenntartani. A 9-cel nagyjátékfilmes író-direktorként debütáló Shane Acker remélhetőleg következő egészestés mozijában már nem elégszik meg a virtuális világok lehengerlő vizuális megformálásával, és képes lesz a nézők figyelmét egy olyan történettel lebilincselni, amibe több életet sikerült lehelnie.

YouTube előnézeti kép

A 9 a 17. Titanic Filmfesztivál Animáció 1.0 elnevezésű szekciójában látható.

  • Bookmark on Delicious
  • Digg this post
  • Recommend on Facebook
  • share via Reddit
  • Share with Stumblers
  • Tweet about it
  • Subscribe to the comments on this post
Related Posts with Thumbnails
Kapcsolódó írások
  • FELHÍVÁS
  • Roboz Gábor: Árgus szemekkel (Tarik Saleh: Metropia)
  • Orosz Anna Ida: Független (?) Róka úr (Wes Anderson: A fantasztikus Róka úr)
  • Szabó Noémi: Divatbemutató IMAX 3D-ben (Tim Burton: Alice Csodaországban)
  • Jankovics Márton: Az ártatlanság kora (James Cameron: Avatar)
Címkék: animáció filmkritika titanic 2010

Nincs hozzászólás

Tartalom

Téma – Erotika és pornográfia

Farkas Gábor: A pornó színeváltozása – Homepornó: narrativitás és interaktivitás
Sepsi László: „To Fuck or Not to Fuck” – Pornó-remake-ek
Linda Williams: Műfaji gyönyörök – Dalbetét és szexbetét – musical és pornó
Kis Kata: Ne félj az obszcéntől! – Catherine Breillat filmes pornókritikája
Lénárt András: Hispán erotika – Meztelenség és pornográfia a spanyol filmművészetben
Nemes Z. Márió: Tapintatlan nekrofília – Holttest és nemiség Jörg Buttgereit Nekromantik-filmjeiben
Tóth Zoltán János: A pornófilm realista esztétikája
Chuck Palahniuk: Utómunka

K2 – Kísérleti és kisjátékfilm

Orosz Anna Ida: Animált danse macabre – Ulrich Gábor animációi
Lichter Péter: A celluloid feszültsége – Peter Tscherkassky filmjei
„Kizsákmányolom a nyersanyagot” – Interjú Peter Tscherkassky osztrák kísérleti filmrendezővel

Kritika

Szalay Dorottya: Vámpírvariációk – Vajdovich Györgyi - Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai
Sepsi László: Horror kezdőknek – Stephen King: Danse Macabre
Jankovics Márton: Monokróm apokalipszis – John Hillcoat: Az út

Képregény

brada: Mocsok

Események

2010. május 6.

Megjelent a Prizma 3-as száma!

2010. február 11. 19:00

Prizma 2 lapszámbemutató a Sirályban

2010. február 6. 14:00

Prizma a Szemlén
  • 18+
  • adaptáció
  • anilogue
  • animáció
  • ANIMATÉKA
  • b-film
  • beszámoló
  • beszélgetés
  • biohorror
  • Cronenberg
  • dialektus
  • DOUBLE FEATURE
  • első szám
  • esemény
  • fantasy
  • felhívás
  • fesztivál
  • film noir
  • filmelemzés
  • filmkritika
  • fordítás
  • HARDCORE
  • horror
  • interjú
  • J. G. Ballard
  • játék
  • KELETI EXPEDÍCIÓ
  • kísérleti film
  • KÍSÉRLETI VETÍTŐ
  • könyvkritika
  • KRITIKAI KÖRPANORÁMA
  • macilány
  • magyar animáció
  • magyar film
  • MONSTER OF THE WEEK
  • műfaji film
  • OFF-SCREEN
  • önreflexió
  • prizma
  • rövidfilm
  • sci-fi
  • skandináv film
  • sorozat
  • szerzőiség
  • televízió
  • titanic 2010
  • tömegfilm

Archívum

  • 2010. szeptember
  • 2010. augusztus
  • 2010. július
  • 2010. június
  • 2010. május
  • 2010. április
  • 2010. március
  • 2010. február
  • 2010. január
  • 2009. december
  • 2009. november
  • 2009. október
  • 2009. szeptember
  • 2009. augusztus
  • 2009. július
  • 2009. június
Avatars by Sterling Adventures


film.hu | Geekblog | Filmvilág | filmpont.hu | Mozinet | http://www.nyitottmuhely.hu/ | Filmtett

| Kulter |

Támogatóink: ELTE BTK HÖK | NKA