Gyakran olvashatjuk animációval kapcsolatos elméleti írások felütéseként, hogy az animációra történő tudományos igényű reflexió a filmelmélet gyerekcipőben járó területe. A helyzet változni látszik, az animált mozgóképek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kritikai és szakirodalomban.  Esszémben az vizsgálom, hogy mi történik, ha az animációs leképezés a 18+ vörös körrel határolt területére téved?

Az utóbbi években egyre kevésbé, de még mindig tartja a magát az a helytelen általánosítás, hogy az animációs filmek elsődlegesen gyermekközönségnek szánt produkciók. Ennek, többek között ellentmond a Japánban iparággá szélesedett hentai, és egy animációs film fesztivál, a FIAE, mely erotikus animációs filmeket hivatott bemutatni.

Minthogy az animáció mozgóképek készítésre alkalmas technikaként definiálható, animációs filmek szinte minden műfajban készülnek, a horrortól kezdve a pornóig. A különbséget az élőszereplős filmhez képest John Halas, gyakorló rajzfilmrendező abban látja, hogy míg előbbi a fizikai valóságot mutatja meg, az animációs film a metafizikai valósággal foglalkozik.  A metafizikai valóság olvasatomban annyit tesz, hogy az animációs film rajzai, bábjai, virtuális alakzatai, de még a pixillációban természetellenes mozgásra kárhoztatott élőszereplők is elvonatkoztatásra kényszerítik nézőiket. Az animációnál transzparensebb, a mimetikus leképezést csúcsra járató médiumok, mint a film vagy a fénykép nagyjából hű képet alkot a körülöttünk lévő valóságról. Ezzel szemben az animált képsor alkotója interpretálja az általa reprezentáltat, mondhatni előre rágja a falatot a befogadó számára. A fent kibontott kérdés relevanciája az erotika animációs feldolgozásának vizsgálata esetében azért számottevő, mert egy még mindig társadalmi tabuként, vagy legalábbis kínosan kezelt témát érint. Az animációs technika lehetőséget biztosít a rendezők számára, hogy valós erotikus tartalmakat közvetítsen az absztrakció és stilizáció különböző szintjein, elidegenítve ezzel az ábrázoltat, a befogadóban a hatás helyét a gerincvelőből az agyba terelve.

Az erotikus tartalmú animált alkotások az absztrakció és stilizáció, avagy a „mimészisz” mértékének tekintetében egy olyan skálán helyezhetőek el, melynek egyik végpontján a tisztán absztrakt, nonfiguratív, másik végén pedig a naturalizmust és fotórealitást közelítő törekvések vannak.  A példák szinte végtelenek, olyan szerzői rövidfilmek és egészestés animációs filmek bemutatására, és e tengelyre való felhelyezésére vállalkozik jelen írás, melyek részleteiben vagy egészében az erotikát, a szexualitást választják témaként, avagy annak ábrázolására tesznek kísérletet. Ezen animációs filmek nem csak az egyszerű pornográfia eszközeivel élnek, sokkal inkább az erotikus tartalmak, a meztelen emberi test megjelenítésére törekszenek, legtöbb esetben a képzőművészet hatásmechanizmusait alkalmazva, és grafikai-festészeti párhuzamokat evokálva. A képzőművészet előbb említett műfajai számára azonban lehetetlen az időbeli montázs, ezért csupán egy animációs rendezőnek nyílik lehetősége az absztrakt képsorokat speciális kontextusba helyezni, figurális képsorok közé illesztése által. Erre állóképnél természetesen nincs lehetőség, így az erotika pusztán absztrakt színekkel és formákkal történő ábrázolása a mozgókép, ezen belül is az animáció sajátja. A másik véglet esetében, tehát élő szereplőkről stop-motion technikával készített képsoroknál  a szerzőnek magas fokú stilizációra van lehetősége: a mozgások természetellenessége következtében a színészek báboknak látszanak, ami a legtöbb esetben nevetséges hatást kelt.

Forró festékfoltok, áramló anyagok
Az absztrakt animációs filmek virágkora, a hasonló festészeti tendenciák felbukkanásával együtt, az 1920-as évekre tehető. Azonban ezek a filmek non-narrativitásra törekednek, ennek következtében az erotikus tematika sem jelenik meg bennük. Tisztán absztrakt erotikus animáció nem létezik, mert szükséges hozzá egy narratív keret, melyben értelmezhetővé válik, hogy az egymásba folyó színek és formák milyen tartalmat közvetítenek. Erre a legkitűnőbb példát a Mind Game egyik jelenete adja, melyben egy pár festékfoltokká alakul. Az alkotó, Masaaki Yuasa nem elégszik meg a teljes absztrakció adta szélső értékkel, asszociációs képsorokkal tűzdeli meg a jelenetet, többek között egy pszichedelikus színekben játszó, minden akadályt elsöprő gőzmozdony képében.

Szintén izgalmas kísérlet Háy Ágnes Gyurma című experimentális filmje, ahol pusztán két anyag vándorlása közvetít erotikusként értelmezhető tartalmat. Ahogy az alkotó fogalmaz: „A puha nedves gyurma és a kemény, csillogó fém izgalmas viszonya az ősi taoista yin-yang, férfi-nő viszonyt jeleníti meg.”.Ez a film sem nevezhető teljesen absztraktnak, különböző címmel ellátott epizódokból áll össze, s figuratív jelenetek szakítják meg az absztrakt formákat öltő alumíniumfólia és só-liszt gyurma kéjes párharcát.

A skála absztrakt végpontját elhagyva, a naturalizmus irányába haladva a figurális ábrázolások területére érkezünk. A példák száma és típusa exponenciálisan növekszik, további alcsoportokat képezve a szexualitást szimbolikusan, ikonikusan avagy metaforikusan feldolgozó animációs képsorok.

A ’beteljesülés’ szimbolikus képei
Az erotikus tartalmak közvetítésének szimbolikus formájára, a Pink Floyd – The Wall animált részleteinek egyikében, két virág „tánca” szolgál példaként. A virágok annak ellenére, hogy nem hasonlítanak emberi lényekre, mégis egy szeretkező pár benyomását keltik. Szintén a mozgókép, a virágok animált mozgása van segítségünkre abban, hogy a metafora egyértelművé váljon.

Az Andreas Hykade rendezésében Ring of Fire címmel elkészült film akár több kategóriában is helyet kaphatna.  A filmben meghatározhatatlan, szürreális, Hieronymus Bosch festményeit idéző lények váltják egymást. Az egyébként megkapó szerelmi történetben ezek a szereplők díszletként kerülnek felvonultatásra, tulajdonképpeni dramaturgiai szerep nélkül  csupán hangulatot festenek.

Az erotika a fenti filmek esetében szimbolikusan jelenik meg. A jelenetekben szereplő figurák alapvetően nincsenek férfi és női nemi jelleggel felruházva, ahogy azt egy erotikus képsor résztvevőitől várnánk. A módszer ennél bonyolultabb, mert csak a mozgásminták és formarészletek utalnak a szexualitásra. A szimbolizmus ilyen formája meglehetősen médiumspecifikus, a megértésben, a megfelelő képzettársítás megteremtésében szerepet játszanak az időben kibontható cselekvések.

Az animált erotika ikonográfiája

Az erotika ábrázolása az animációs filmekben ikonikus jelek formájában is tetten érhető.

Oktatófilmszerű, pszichologizáló alkotás Signe Baumane Teat Beat of Sex című munkája, melyben egy nő szexualitáshoz való viszonyára derül fény. A filmben a konkrét szexjeleneteket elkerülve, inkább metaforákhoz folyamodik az alkotó, ilyen például a teáscsészébe ejtett szafaládé.  Ha ez a mozzanat annyira nem is médiumspecifikus, itt is szükséges az animációban meglévő, a tárgytól, annak stilizálásával távolságot tartó attitűd.