Gyakran olvashatjuk animációval kapcsolatos elméleti írások felütéseként, hogy az animációra történő tudományos igényű reflexió a filmelmélet gyerekcipőben járó területe. A helyzet változni látszik, az animált mozgóképek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a kritikai és szakirodalomban.  Esszémben az vizsgálom, hogy mi történik, ha az animációs leképezés a 18+ vörös körrel határolt területére téved?

Az erotikus tartalmú animált alkotások az absztrakció és stilizáció, avagy a „mimészisz” mértékének tekintetében egy olyan skálán helyezhetőek el, melynek egyik végpontján a tisztán absztrakt, nonfiguratív, másik végén pedig a naturalizmust és fotórealitást közelítő törekvések vannak.  A példák szinte végtelenek, olyan szerzői rövidfilmek és egészestés animációs filmek bemutatására, és e tengelyre való felhelyezésére vállalkozik jelen írás, melyek részleteiben vagy egészében az erotikát, a szexualitást választják témaként, avagy annak ábrázolására tesznek kísérletet.

Stilizáció
Egyszerűen stilizált jelzővel illethetőek azok a filmek, amelyekben metaforák helyett a vonalakból és színekből létrehozott emberi alakok a maguk pőreségében öltenek testet.
John Mahoney Deep inside című filmje is ilyen. Rajzstílusa Egon Schiele nőalakjaira emlékeztető figurákat hoz létre, és mozgat meg. Formavilága a beat-nemzedék pszichedelikus grafikai stílusában gyökeredzik, párhuzamként a Sárga tengeralattjárót, vagy Kovásznai György Habfürdő c. munkáját említhetjük.

Mariola Brillowska Lola c. filmje szintén a stilizált karakterek miatt kerül említésre. Olyan emberalakokat látunk, akiknek testét addig deformálta alkotójuk, hogy egyetlen funkció betöltésére legyenek a legalkalmasabbak. A történethez messzemenőkig illeszkedik a stílus, így Mahoney filmjével ellentétben dramaturgiai funkciót is kap.

Phil Mulloy rajzfilmjei Brillowskáéhoz hasonló kritikai felhangokkal telítettek. Nemi szerepeket túljátszó, egyéniség nélküli pálcikafigurákat mozgat meg a rendező, a végletekig lebutított képi világban. Mulloy több filmjében meglehetősen nyersen ábrázolja a szexualitást. Példa lehet erre a nagy igényű címet viselő alkotás, a The History of the World tizenhatodik epizódja az Invention of writing and it’s destruction. Mulloy az írás feltalálását a nemi potenciál hiányával hozza kapcsolatba, egészen különös mitológiát teremtve.

Walerian Borowczyk leginkább a Jan Lenicával közösen készített Ház című filmje kapcsán vált ismertté az animáció területén. Később a rendező a játékfilm felé fordult, érdeklődésének homlokterébe pedig az erotika került. Ezt megelőzően készített egy erotikus, és Mulloy filmjeihez hasonlóan perverz animációs filmet Pokoli szimfónia címmel.

Dokumentarista igény
A dokumentarista igény korántsem jelent az animáció esetében naturalizmust, ahogy ezt az irányzatot ismertté tevő Persepolis vagy a Libanoni keringő esetében is láttuk. Mégis ezek a filmek állnak a legközelebb az erotikus animációs filmek között a skála naturalista végpontjához. Erre Jonas Odell filmje, a Soha úgy mint először! hozható föl példaként, ahol a rendező valós, a megszólalók első szexuális élményét elmesélő beszámolókat alkalmaz narrációként, amelyeket különböző stílusú animált képek kísérik, alkalmazkodva az interjúalany életkorához és a történet jellegéhez. Az első történet végighallgatása közben a képi megjelenítés egészen fotorealisztikus (középosztálybeli városi család lakása), a figurákat ezzel szemben viszont csak fehér körvonal jelzi, kihasználva az animációban rejlő általánosításra alkalmas képességet.

Az egyik legérdekesebb dokumentarista elemeket és élőszereplős  részleteket egyszerre tartalmazó egészestés animáció a Princess c. film Anders Morgenthaler rendezésében. Az anime stílusában készült animáció egy pornószínésznő árván maradt kislányának és papi hivatását elhagyó testvérének történetét beszéli el. A filmben a valós felvételű részeket áttűnés váltja át animációba az első, meglehetősen pornográf jelenetben. Így az animáció a lehető legnaturalisztikusabb, mégis megvan benne az a távolságtartás, ami a rajzot vagy festményt általában jellemzi. Ezzel a lehető legmagasabb fokú mimészisztől, a filmtől kissé elszakadva, az ábrázoltat már interpretálja is a puszta bemutatás helyett.