Az 1982-es első libanoni háborúról, Libanon izraeli megszállásáról az elmúlt két esztendőben két játékfilmmel is megemlékeztek. Ari Folman, absztrahált animációban fürösztött Libanoni keringője a páros minden szempontból sikeresebb tagja, míg Maoz Libanonja – mivel az író-rendező abszolúte alárendelte filmjét gondolatai és véleménye maradéktalan kiszolgálásának – a hitelesség teljes felfüggesztésével tüntet.

Park Chan-wookot az ezredfordulón rendezett Közösen felügyelt terület dél-koreai mozipénztáraknál aratott sikere, majd A bosszú urának (2002) Európában elért kritikusi elismerései után a szélesebb közönség az Oldboy-jal (2003) ismerhette meg. Dolgozzon Park akár szikár, minimalista, az európai művészfilmes befogadói közeghez jobban passzoló (A bosszú ura, 2002), akár lendületesebb, már-már barokkos formanyelvvel (A bosszú asszonya, 2005), eddigi hat játékfilmje (nem számolva a még hazájában is nehezen fellelhető első két filmjét), egytől-egyig kiemelkedően eredeti  mozgókép. Az életmű három, kevesebb figyelmet kapott rövidfilmje, az Ítélet (1999), a N.E.P.A.L. (2003) és a Vágás (2003) Park szerzői látásmódjának és virtuóz formai megoldásainak tárházát nyújtja.

A gyakorló képzőművész-rajzfilmrendező M Tóth Éva közelmúltban megjelent Aniráma – Animációs mozgóképtörténet című könyvét animáció szakos egyetemi tanítványai számára készített segédanyagnak nevezi, elsősorban a diákok érdeklődésére számot tartó animációtörténeti olvasmányként határozza meg, majd, amikor már érteni véljük szerzőnk célját, betold még egy figyelmeztető félmondatot az előszóba, amellyel igencsak elbizonytalanítja olvasóit: „ez nem az az animációtörténet”.

Kedves Barátunk!

Ezúton meghívunk harmadik, erotikával és pornográfiával foglalkozó számunk megjelenésének apropóján rendezett estre, amelyet június 19-én, szombaton este 8 órától tartunk a Fogasházban (VII. ker. Akácfa utca 51.)
A részletes programot lásd lentebb.

A hollywoodi „Buddha” Elias Canetti veti fel A szemjáték című könyvében, vajon mi lenne a világgal tükör nélkül. Mi történne, ha nem volna miben viszontlátni magunkat, firtatja – mintha arra akarna rámutatni, a tükör igazából természetellenes önreflexióra ad módot, amiről ha le kellene mondanunk, kérdéses, hogy a valóság pótolhatná-e ezt a hiányt magával a valósággal? Azaz mennyire kötnénk le magunkat még inkább saját lényünkkel – habár a tükörbe nézés során is éppen ezt tesszük. De hihetünk-e a tükör által nyújtott léttöbbletnek, ennek a „luxusnak?” A kérdés mégis az, nem folytonos valóságunkból metsz-e ki jelentős szeletet, mintegy felfüggesztve azt, a tükörbe nézés passzív aktusa?

A Prizma offline verziójának harmadik, erotikával és pornográfiával foglalkozó száma május közepe óta kapható az árusítóhelyeken. Az új lapszámot június 19-én egy kerekasztal-beszélgetéssel és pornófilm-vetítéssel fogjuk bemutatni a Fogasházban. Ennek kapcsán májusban a PrizmaOnline-on is a szexualitás témája állt a középpontban.

Az utóbbi években aktuális témákhoz nyúló Rachid Bouchareb, az Arany Pálmára jelölt, mélységesen ideologikus és (mindenkori) kormányellenes A dicsőség arcai (Indigènes, 2006) után, melyben a Franciaország második világháborús felszabadításában nagy szerepet vállaló észak-afrikai arab katonák méltatlan anyaországbéli sorsának állított grandiózus emléket, 2009-ben is kínos témához, a 2005-ös londoni terrortámadás eseményéhez nyúlt. A London River azonban  jóllehet, legmélyén ugyanolyan ideologikus, mint a szerző előző nagyobb szabású alkotása, hiszen ismét explicite tárgyalja a muszlimokkal szembeni intolerancia kérdését  visszafogottsága miatt kevésbé terhelt, mivel az egyenlőség és testvériség eszméjét két ember személyes kisvalóságában szólaltatja meg.

Álmok és látomások a Palmer-rejtély megoldása előtt és után
A Twin Peaks narratíváját felemésztő dekonstrukció az álmok funkció-vesztésében fedezhető fel leglátványosabban, mivel ezek azok a cselekményelemek, amelyek a legérzékenyebbek Lynch szerzői világának átvételére.

A Laura Palmer-gyilkosság
Egy szappanopera sikerének kulcsa a kommunikáció-gerjesztő képességében rejlik, a kommunikációnak interaktivitásig fokozódó fejlődése pedig kultikussághoz, vagyis aktív befogadói közösségek létrejöttéhez vezet. Ahogy korábban már rámutattam, a Twin Peaks kultikusságának legfontosabb okai a narratív alapsémák (szappanopera és krimi szerkezet) keverésében, illetve Lynch szerzői jelenlétének folyamatos megnyilvánulásában található.

A cliffhangerek különböző típusain keresztül fogom bemutatni, hogyan változatta meg David Lynch szerzőisége a Twin Peaks kultuszának legfontosabb tényezőjét, vagyis a nézők kíváncsiságára és interpretációjára építő rejtvény-szerkezetet.