A PrizmaOnline-on júniusban a film és szakkönyvkritikák mellett szó volt a Twin Peaks rejtvény-dramaturgiájáról, Marilyn Monroe személyiségéről, és Chan-wook Park rövidfilmjeiről. A Prizma harmadik, erotikával és pornográfiával foglalkozó száma még kapható a művészmozikban, és kisebb könyvesboltokban, aminek kapcsán július 9-én, pénteken ingyenes pornó-filmklubot indítunk a Fogasházban, kétheti rendszerességgel. Az első alkalommal a Mély torok (Gerard Damiano, 1972) kerül vetítésre. A részletes program a Prizma folyóirat és a Fogasház honlapján lesz elérhető.

Öngerjesztő vegyület – Cliffhangerek a Twin Peaksben
Lichter Péter a Twin Peaks kultuszának legfontosabb tényezőjét, a nézők kíváncsiságára és interpretációjára építő rejtvény-szerkezetet veszi górcső alá.

A női ikonok hermeneutikája – Marilyn Monroe
„Eve Arnold híres képén eltűnik a szexszimbólum személyiségéről elterjedt minden tudás – egyszerre törékeny és magabiztos, hagyja szétesni majd újra összeállni személyiségét: a sztár mindig születik.” – írja Czibere András és Simon Lehel.

KELETEN A HELYZET

Viszolygó mosoly – Park Chan-wook rövidfilmjei
Pálos Máté szerint az Oldboy rendezőjének három, kevesebb figyelmet kapott rövidfilmje, az Ítélet (1999), a N.E.P.A.L. (2003) és a Vágás (2003) Park szerzői látásmódjának és virtuóz formai megoldásainak tárházát nyújtja.

Háború csőlátásban – Samuel Maoz: Libanon
„Az 1982-es első libanoni háborúról az elmúlt két esztendőben két játékfilmmel is megemlékeztek. Ari Folman, absztrahált animációban fürösztött Libanoni keringője a páros sikeresebb tagja, mert Maoz filmje a hitelesség teljes felfüggesztésével tüntet.” – írja Megyeri Dániel

KRITIKA

Napló tanítványaimnak – M Tóth Éva: Aniráma (Animációs mozgóképtörténet. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2010.)
„Az Aniráma egésze az M Tóth által preferált, formai határokat feszegető, műfaji szabályok alól minduntalan kibújó alkotói attitűdöt képezi le: különböző műfajú, stílusú szövegek egymásra montírozása, sok tekintetben és sok részletében hiánypótló, az animációval foglalkozók munkáját megkönnyítő mű.” – írja szakkönyvkritikájában Orosz Anna Ida.

Tüske Zsuzsanna: Családi kör – Atom Egoyan: Chloe
„A végeredmény nem túl ígéretes, hiszen Egoyan filmje műfaji szempontból nagy jó indulattal is csupán igen szolid domestic thrillerként könyvelhető el, így a Chloe legfeljebb annak a folyamatnak a szemléltető eszköze, hogy miképp tud egy független, szerzői rendező – ha csak rövid időre is – nagyipari rendszerbe tagozódni hollywoodi felügyelet alatt.” – írja Tüske Zsuzsanna.

Kele Fodor Ákos: Szelíd példázat (Rachid Bouchareb: London River)
Kele Fodor Ákos szerint a London River szimbolikája legyen bármily visszafogott, néhol sajnos erodálja a film szimpatikus csendességét, ugyanis felszínre engedi a moralizáló példabeszéd-szerűséget.