man-som-hatar-kvinnor-affisch

KRITIKA

A tetovált lány (Vízkeleti Dániel és Kis Kata)

PRIZMA

2010/07/12

Vízkeleti Dániel: A lány, aki túl sokat tud (Niels Arden Oplev: A tetovált lány)

A törékenynek tűnő hátat elborító sárkánytetoválás, koromsötét smink, feszülő bőrszerkó, hollófekete, rövidre nyírt haj: nem egy Marilyn Manson-koncert egyik résztvevőjéről, és nem is egy ifjúsági emo-fantasy szereplőjéről van szó. Lisbeth Salander – Noomi Rapace átütő erejű megformálásában – egy svéd krimi nyomozója. Már egy kibogozandó, félévszázados rejtély, egy botrányhős tényfeltáró újságíró és a jó rendezés is elég lenne egy bűnügyi film sikeréhez, ám A tetovált lány legfőbb különlegességét a főszereplő adja: az eddig televíziós munkáiról ismert Niels Arden Oplev filmjében Salander figurája a legérdekesebb talány.
„Figyelmeztetnem kell önt, Lisbeth speciális eset, de ő a mi legjobb munkaerőnk” – ezzel a nem túl bizalomgerjesztő kijelentéssel mutatja be az információgyűjtéssel és védelemmel foglalkozó Milton Security igazgatója a különc lányt új megbízójának. Lisbeth ellentmondásos karakter: nem nőies, mégis vonzó, kivételesen intelligens (ld. hackerként való működését), de szélsőségesen agresszív is.

Manapság több thriller is kalauzolja kívülálló hősét egy kis közösség által lakott szigetre, ahol titokzatos események történnek, például Scorsese Viharszigete és Polanski Szellemírója is. A tetovált lány majd két és fél órás játékidejének nagy része szintén egy szigeten, a milliárdos Vanger-család birtokán játszódik. A barokkos meseszövéssel indító film végül egy klasszikus detektívregényt idéző nyomozásba torkollik. Így azzal válik meglepővé, hogy nincs igazi meglepetés. A Hitchcockkal népszerűvé váló metódus, azaz befejezetlen, hirtelen elvágott szálak, vagy a nézői elvárásoknak fityiszt mutató fordulatok itt egyáltalán nem jellemzőek, minden a helyére kerül. A lassú nyomozási folyamat során Mikael Blomkvist (Michael Nyqvist), az oknyomozó riporter és az egyébként leszbikus Lisbeth rendhagyó módon ugyan, de egymásra talál, miközben feltárul a Vanger család sötét múltja. A lassan kibontakozó detektívtörténetet a hideg svéd tájak képein túl egy erőteljes thriller-szál is teljessé teszi. Egyetlen megoldatlan titok marad: Salander.

A film irodalmi alapanyagául szolgáló regény, Steig Larsson A férfiak, akik gyűlölik a nőket című könyvének legnagyobb érdeme a mesterien fokozott, mindent átható paranoia és fenyegetettség érzése: kiábrándító képet kapunk a hatalom, a pénz, a gyilkosság és a szexualitás szorosan összefonódó kapcsolatáról, milliomosokról derül ki, hogy hidegvérű, perverz gyilkosok, politikus üzletemberekről, hogy kisemmizik az átlagembereket, és főhőseink sem fedhetetlenek. Az életrajzi elemekből építkező Larsson maga is tényfeltáró újságíró volt, és megannyi törvénytelen, üzleti, korrupciós ügyet leplezett le, így biztosan lett volna mivel megtölteni a tíz részesre tervezett regényfolyam lapjait. Életének főműve egy nagy ívű társadalmi tabló lett volna Európa legégetőbb politikai, szociális, lelki problémáit érintve. A filmfeldolgozás ezt a témát kevésbé árnyalja. A 2008-ban a posztumusz világhírűvé váló Larssont az eladási listák alapján a világ második legnépszerűbb írójának választották. A svédek, talán a sikeren felbuzdulva, a regényciklus folytatásait egyszerre készítették el. Azokban pont az első rész legnagyobb erőssége, Lisbeth karaktere sikerült halványabbra, annak ellenére, vagy éppen azért, mert múltja fontos szerepet kap a későbbi eseményekben. Azok már inkább csak a regények illusztrációi. A tetovált lány viszont, önállóan, az irodalmi alapanyag elolvasása nélkül is megáll a lábán.

A filmmel kapcsolatos egybehangzó kritikai vélekedés feminista olvasattal próbál fogást találni a kíméletlen férfiábrázoláson. Ez a megközelítés kissé felszínes. A film szerint ennél a bemutatott férfi-nő kapcsolatok sokkal összetettebbek, és sokkal sötétebbek is. Jó példa lehet erre az egyik legbrutálisabb képsor, amikor Salandert gyámja megerőszakolja. A lány számít erre, és pontosan oda helyezi a kameráját, ahonnan felvételt tud készíteni, hogy később bizonyítéka legyen a kényszerű aktusról. Az általa készített videófelvétel ezután fegyver a kezében a gyámmal szemben, aki eddig zsarolta. De ha Lisbeth tudta, hogy az erőszak bekövetkezik, akkor miért vetette alá magát annak? Az instant házi pornókat idéző jelenet nemcsak a többi beállítás közül lóg ki. Átlépve a szokványos krimi keretein, felvet egy, a film egészére érvényes kérdést: a tetovált lány az izgalmas, mégis klisé-szerű cselekmény egyik szereplője, vagy az összes bonyodalmat csak azért kell látnunk, hogy megismerjük őt?

Kis Kata: Ponyvaóriás (Niels Arden Oplev: A tetovált lány)

A tetovált lány Stieg Larsson svéd író posthumus kiadású, bestsellerré vált trilógiája első részének filmváltozata. Miközben a második és harmadik, Daniel Alfredson rendezésében készült részeket gyengécskének tartják, addig A tetovált lány sikerét hollywoodi remake-jének terve is mutatja. Nem véletlen: a sűrű és cizellált cselekményszövet egyetlen percre sem engedi el szorításából a nézőt,  akire a zsáner számos sémája, megszokott meglepetése köszön vissza nyájasan. A film ugyanis halmozza a műfaji paneleket és (fél)idézeteket: van erdőben joggingoló, hátulról kézikamerával, baljós zenei aláfestés mellett kísért detektívfigura; van csúcspont-jelenetként az őt éppen megölni készülő, ezen előkészületek közben minden maradék rejtélyt és motivációt szóban felfedő gyilkos; van elbűvölő tekintetű eltűnt lány, akinek arcközeli fotójára visszatérő jelleggel, delejesen zoomol a kamera. És vannak persze olyan dramaturgiai lólábak, mikor a bonyodalom, az ok-okozati továbbfűzhetőség vagy megoldás érdekében az egyébként professzionális és mindig résen lévő nyomozókarakter hirtelen könnyelműen bőbeszédűvé válik, illetve bizonyos szereplők valószínűtlen módon birtokolnak bizonyos információkat, és jutnak be bizonyos helyekre. Ugyanakkor, A tetovált lány ezeket összességében vagy elbírja (ötletes variálás, illetve egyéb érdemei, például képi világa, netán a színészi játék révén), vagy, még inkább, összességében impozáns műfaji építményt hoz létre a sémahalmokból.

A tetovált lány nem tréfál. A negyven éve eltűnt lánnyal, az ötven évvel ezelőtt kezdődött titokzatos gyilkosságsorozattal, valamint a svéd náci párttal és fajvédő mozgalommal egyrészt több évtizedre visszanyúló, történelmi léptékű távlatot nyit. Másrészt többoldalú és intenzív „társadalmi tudatossággal” van átitatva: a hatalmi pozícióban lévő férfiak nők ellen elkövetett, brutális fizikai, szexuális és lelki erőszaka és az annak való ellenállás ábrázolását, a máig élő nácizmus, antiszemitizmus és szélsőjobboldali pszichés nyomor és kegyetlenség tematizálását a skandináv filmekre jellemző kapitalizmus-kritikával spékeli meg.  A tömény „társadalmi érzékenység” mellé rendelődnek a szupercselekményesség és egyértelmű műfajiság:  A tetovált lány egy nyomozás történetét középpontba állító, melodramatikus pszichothriller, melyet egy-két erotikus és komikus elem dúsít tovább. Egyszerre látszik törekedni egyfajta pszichológiai realizmusra, ugyanakkor szemérmetlenül kiaknázza a szenzacionalizmus kínálta lehetőségeket: nem elég, hogy felfejtődik egy abuzív-terrorizáló apa sztorija, akit az anyját védő, szenvedő gyerek leönt benzinnel és felgyújt; nem elég egy pozíciójával gusztustalanul visszaélő, szexuális zaklató gyám, a pasas egyben perverz szadista is; a rejtélyes és, megint csak, brutális gyilkosságsorozatban nem csak olyan motívumok kapcsolódnak egybe, mint a szexuálszadizmus, a nőgyűlölet és az antiszemitizmus, hanem a vérfertőzés és egy apa-fia gyilkosduó is.

A tetovált lány feminizmusa tematikailag legalábbis egyértelmű: a nők elleni szisztematikus erőszak és a rezisztencia ábrázolása mellett ezt egyértelműsíti az egyik kulcskarakter is, Lisbeth Salander (Noomi Rapace), az érzelmileg sebzett apagyilkos, a zárkózott, gender-atipikus hekker-fenomén. Lisbeth mint antiszociális személy a gyámhatóság felügyelete alatt áll, felnőtt létére gyermeki kiszolgáltatottságba kényszerítve, mellyel gyomorforgató módon vissza is él új gyámja. Lisbeth agresszív – agressziója azonban mindig önvédelmi: hiába támadják meg csoportosan az aluljáróban, hiába zsarolja, zaklatja és erőszakolja meg gyámja, a Lisbeth-karakter egy, az áldozati szerepet levető, feminista bash-back-szuperhős, aki defenzív sajátvilágából és egyéni bosszúi felől más nők elleni erőszak elkövetőjének üldözője lesz, amikor Mikaellel, az oknyomozó újságíróval társul egy eltűnt lány rejtélyes esetének felderítése érdekében. (Tanulságos a film címének puhító fordítása: a „Män som hatar kvinnor” szó szerint annyit tesz, hogy „férfiak, akik gyűlölik a nőket”. Ehhez képest „A tetovált lány” mintha a feminizmusallergiát keltő asszociációkat igyekezne megkerülni.) Tulajdonképpen már ennyi elég ahhoz, hogy jólesőn ízlelgethessük a tényt: egy népszerű, és szakmailag is több fórumon elismert közönségfilmnek harsány feminista kötődései vannak. Ugyanakkor (ebből a szempontból is) értelmezhetetlen a film megelőző paradigmájában a központi bűncselekmény-sorozat megoldása utáni lezárás: hová tűnik a leszbikus/biszexuális lázadó motoros, a queer-feminista igazságosztó terminátor? Miért tűnik úgy, hogy egy szimpla fehérgalléros bűnöző lesz belőle, aki sofőrös limuzinból száll ki normális gender-kiskosztümben, hogy a tűsarkas-miniszoknyás lábát bámuló, öltönyös férfiak között ellejtsen a parti sétányon?

A magát és a filmet védő néző akár semmisnek is veheti a film végén lötyögő szálelvarrásokat, és emlékezhet a posztmodernbe hajló, nagy részében azonban komolysággal beszélő, szépen fényképezett, történelmi és társadalmi távlatokban gondolkodó, profeminista gigaponyvára, Maradandó emlék továbbá a remek színészi játék (a Lisbeth-et alakító Rapace révén A tetovált lány a Svéd Filmakadémia legjobb filmért járó díja és a közönségdíj mellett a legjobb női színésznek járó elismerést is megkapta), valamint a főgonosz szadista karakter filozófiájának ábrázolása (ez utóbbi azonban feltehetőleg egyáltalán nem a film speciális érdeme, hanem az irodalmi alapé). Régi és új: A tetovált lány mint thriller a melodramatikus végjátékig remekül működik, ráadásul ugyaneddig a pontig forradalmian új női szuperhőst működtet.

YouTube előnézeti kép

Címke: , , ,

Headhunters1

KRITIKA

tinker

KRITIKA

Snabba_Cash_Kingsize.indd

KRITIKA

JarJarBinks

KRITIKA

kraftidioten

KRITIKA

roverlead

LISTA

blind

KRITIKA, Titanic

20140124divat-koldokig-dekoltalt-ruha-lett-2

KRITIKA

szupercella1

KRITIKA

Tajtékos napok

ESSZÉ

mester_marci_kritika

KRITIKA

holy-motors-image

KRITIKA

Film-Pablo-Larrain_03web

KINO LATINO

1134604 - Zero Dark Thirty

ESSZÉ

django-unchained

KRITIKA

Film Review Bellflower

ESSZÉ

atworldsend02

KRITIKA

szivárványharcosailead

KELETI EXPEDÍCIÓ

amour-981784l

KRITIKA

maglead

KRITIKA

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu