Mi történik egy tehetséges kamasszal, ha a kisvárosban marad, ahelyett hogy tovább tanulna valahol másutt? – körülbelül így lehetne megfogalmazni azt a kérdést, amit a Charlie St. Cloud halála és élete című film drámai erőkkel próbál demonstrálni. Az alkotók rövid, velős válasza: szellemekkel kezd kommunikálni. Természetesen azért annál a cselekmény komplikáltabb, mi több filozofikusabb, minthogy pusztán bemutassa egy pályakezdő fiatal útkeresését. Mert van itt szerelem, élet és halál közti párhuzamok keresése, érintkezés a túlvilággal, tragikus autóbaleset, hajókatasztrófa. Mégis, ha nem tudnánk, hogy a film alapja Ben Sherwood azonos című regénye, akkor azt hihetnénk, hogy a forgatókönyvírók egy álmatlan éjszaka után a hasukra csapva úgy döntöttek, hogy keresztezik egymással a szép emlékű Váratlan utazást a Hatodik érzék ötletével. De a tragikomikus műfajú regényeiről ismert, egyébként neves zsurnaliszta Sherwoodról sem mondható el, hogy nagyon megerőltette volna magát. A nagyobb olvasottság reményében viszont nem bízott semmit a véletlenre: a Harry Potter-sorozat és a Twilight sikerreceptjeiből okulva a problémás fiatalok felnőtté érésének drámáját ő is egy fantasztikus elemekkel dúsított történetben képzelte el.
Az álmatag tekintetű Charlie St. Cloud (Zac Efron), öccsével, Sammel (Charlie Tahan), aki isteníti őt, és édesanyjukkal – Kim Basinger vendégszerepe – él egy eldugott tengerparti városkában. Miután megnyeri a helyi vitorlás bajnokságot, egy ösztöndíjnak köszönhetően kezében a lehetőség, hogy kitörjön az istenháta mögötti helyről. St. Cloud álmai akkor foszlanak szét, amikor egy autóbaleset következtében öccse elhalálozik. Önmagát okolva a történtekért – mivel ő ült a volánnál – képtelen feldolgozni a tragédiát, és száműzetésre utalva magát otthon marad. A klasszikus drámai meseszövés akkor szakad meg, amikor Charlie-t a kisváros temetőőreként látjuk viszont. A szokatlan munkakör kifejezetten abszurd szituációkat szül, különösen úgy, hogy a tini-bálvány Zac Efron személyesít meg egy ilyen karaktert. Az újsütetű élethelyzetben Charlie a városka eleven lakóival nem igazán érti meg magát, a halottakkal viszont annál inkább. Ezen új képességének köszönhetően lesz öccse, hősünk állandó visszatérő vendége. De ilyen találkozásban van része – a film szigorú kikacsintásaként az afgán háború fölöslegességét illetően – egy volt osztálytársával is, aki a suli után a katonai pályát választotta. Az irodalmi alapanyagot nem ismerők számára érthetetlen lehet, hogy Charlie miként képes minderre: az érzék természetfeletti volta sokáig csak sejthető, mert az is elképzelhető, hogy csak a fájdalom enyhítése miatt képzelődik halott öccséről. Ám amikor Charlie vitorlázó szerelme, Tess (Amanda Crew) eltűnik egy viharban, és élet és halál között üzeneteket küld a botcsinálta médiumnak, már egyértelművé válik, hogy a fantasztikus elemek nem a főhős szubjektív látomásainak köszönhetőek.
A Charlie St. Cloud halála és életével nem az a baj, hogy a halottakkal társalgó, majd szerelmét megmentő, flúgosnak tartott srác ötlete nem túl eredeti. Mindezeken túl is elmondható, hogy az elszalasztott lehetőségek filmje. A Minden jöhet és a Megint 17 (éppen Zac Efronnal a főszerepben) című filmeket jegyző Burr Steerstől nem állnak távol a felnövés-történetek, de kezében az ötlettelen alapanyag megőrizte kellemetlen tulajdonságait: a történet csavarjai jó előre kitalálhatóak, sematikusak a karakterek és a még mindig üde Kim Basinger is csak néhány jelenet erejéig tűnik fel. A film, apróbb hibái ellenére még könnyed nyáresti szórakozásnak bátran ajánlható lenne, viszont legkellemetlenebb vonása felett nehéz szemet hunyni: nevesül, hogy az alkotók érzéketlenül zsigerelik ki a gyerekhalál motívumát. Talán az átélhetőség nehézsége miatt a filmesek mindig is óvatosan közelítettek a témához: kezdve Bresson öngyilkos Mouchette-jétől, a Szentjánosbogarak sírjának éhen halt testvérpárjain keresztül, a sokkolóan abszurd Veled is megtörténhet gyerekgyilkosságáig. Steers filmje nem folytatja az amúgy is sokszor vitatott sort, mivel csupán a drámaiabb hatás elérésének kedvéért élősködik a motívumon. A kis Sam halálának bemutatása, és szellemének későbbi szerepeltetése egy felületes, a hatáskeltést előtérbe helyező szemlélet olcsó megnyilvánulása.
A hosszas moralizálás azért fölösleges, mert nem csak a tragédia ordenáré ábrázolása miatt nem illeszkedik a felsorolt filmek közé: a Charlie St. Cloud halála és élete elrettentő példájára a nyári szezon lejártával már senki sem fog emlékezni.
Name
EmailNot published
Website
Comment
Téma: Kortárs skandináv film
Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben "Isten mint hatalommániás pszichopata" - Jensen a Prizma kérdéseire válaszol Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje "Ne legyetek olyan kapzsik!" – Gyenge Zsolt interjúja Roy Anderssonnal Farkas Gábor: A család szeme fénye – Lukas Moodysson és a tiniszemszög Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrorfilm sajátosságai Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése (fordtította: Pálos Máté és Roboz Gábor) Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
Animatéka
Varga Zoltán: Vincent és a homokember – A bábanimáció kísértetiességéről Rövid történet, boldog zene – Hubai Gergely interjúja Normand Roger zeneszerzővel Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról Rózsás Lívia: Művészeti ágak között - Waliczky Tamás rövid portréja
Varió
Réz Anna: Ontológia darázsfészkek – Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
Állókép
Szemző Zsófia: Transzmutáció - Darwin üdülése