pal1

magazin

Jankovics Márton: A Cinefest legsúlyosabb napja – Pál Adrienn, Precious

PRIZMA

2010/09/17

Miskolcon tovább zajlik az élet. A fesztivállátogatók életében szerencsére nem csak a jófajta whiskey és a rossz időjárás jelent biztos pontot, hanem a mindennapi filmélmény is, hiszen az idei versenyprogramban nincs hiány figyelemre méltó alkotásokból. Ezt ékesen bizonyította a csütörtöki felhozatal is, melyet igyekeztek egy tematikus fonálra felfűzni a szervezők. A nap két fő premierfilmje (Pál Adrienn, Precious) között látványos hasonlóságot jelentett az extrém módon túlsúlyos főhősnő szerepeltetése, aki valamilyen úton megpróbál kitörni kilátástalannak tűnő élethelyzetéből. Mindkét alkotás komoly fesztiválsikerekkel a háta mögött érkezett a Cinefestre – Kocsis Ágnes filmje Cannes-ban nyerte el az újságírók által osztott FIPRESCI-díjat, Lee Daniels gettódrámája pedig szinte minden létező gálát és fesztivált végigtarolt az Oscartól a Sundance-ig – nem csoda hát, hogy nagy várakozás előzte meg a vetítéseket.

A Pál Adrienn hazai ősbemutatója egyből újra is értelmezte a „teltház” fogalmát, hiszen annyian tömörültek a terembe, hogy a film fojtogató atmoszférája a nézőtérre is hamar rátelepedett. Kocsis Ágnes második nagyjátékfilmje egy ápolónő mindennapjait mutatja be kendőzetlenül, akinek az elfekvőben agonizáló menthetetlen betegek pelenkázása, az újraélesztés és a menetrendszerűen érkező holttestek alagsorba szállítása jelenti a napi rutinját. Végeláthatatlan kórházi folyosók szuggesztív felvételei, az egyszerre steril és mocskos, vakítóan neonzöld és mégis ingerszegény környezet hivatott érzékeltetni az elidegenedésnek azt a fokát, ahol Piroska rezzenéstelen arccal képes süteményt habzsolni az aktuális hulla fölött állva.

Kocsis Ágnes: Pál Adrienn

A lehangoló miliő naturalista ábrázolásából kissé kilóg a film vezérmotívuma: a retro sci-fiket idéző „kontrollszoba”, melyben a főhősnő a betegek szüntelenül lanyhuló életjeleit ábrázoló monitorfal előtt ülve fogyasztja el napi édességadagját – ám a sűrűn ismétlődő jelenet didaktikus felhangjai ellenére is működik. Szerencsére az alkotók tisztában voltak vele, hogy nehéz lenne sokáig elviselni a nyomasztó létállapotnak ezt a nem mindennapi dózisát, így épp amikor már kezdene kibírhatatlanul nehézkessé válni az expozíció, finom gellert kap a cselekmény. Piroskát egy véletlen zökkenti ki tetszhalott állapotából: egy beteg kartotékján megpillantott név eszébe juttatja gyerekkori barátnőjét, akivel régóta megszakadt a kapcsolata. A feltámadó emlékekből sarjadó nyomozási szál szolgáltatja a film legerősebb jeleneteit, Piroska ugyanis elkezdi felkeresni a régi osztálytársakat, hogy tudnak-e valamit Pál Adriennről. A célszemélyről persze semmi lényegeset nem tudunk meg, főhősnőnkről viszont sok minden kiderül a tétova találkozások során. A film így szerencsére jócskán túlmutat a kilátástalanság és a bánatból elkövetett zabálás összefüggéseinek művészi feltárásán, sorsok és életutak széles tablóját villantja fel, a szomorúság hús-vér emlékműveként szolgáló Piroskával a középpontban. Gábor Éva alakítása a játékidő első felében a zavaróan amatőr és a felemelően eszköztelen színészi játék között ingadozik, a zárlatra azonban inkább az utóbbi érvényesül. A film minden értékével együtt is hosszabb a kelleténél, bőven találhatóak benne jelenetek, melyek többet vesznek el, mint amennyit hozzáadnak a történethez. Az időnként vontatottságba átcsapó ráérős tempót azonban részben ellensúlyozzák az olyan parádés megoldások, mint a terepasztalt bemutató bravúros felvétel, melynek végén Piroska kifejezéstelen, a makettváros fölött vészjóslóan uralkodó arcán állapodik meg a kamera.

YouTube előnézeti kép

A Precious a tematikus egyezések ellenére is szöges ellentéte a Pál Adriennek. A hasonlóan sanyarú sorsot egy pörgős, színes, klipesztétikával átitatott drámában fogalmazza meg, mely intellektuálisan kevésbé, érzelmileg viszont sokkal inkább megszólítja nézőjét, mint magyar párdarabja. A túlsúlyos főhősnő életének kilátástalan volta ezúttal nem az európai művészfilm letisztultságra törekvő öntőformáiban kerül a vászonra, hanem barokkosan túltelített modorban, mely a felszínen sokkal brutálisabbnak tetsző történetet is nagyságrendekkel több optimizmussal béleli ki, mint Kocsis Ágnes filmje. Lee Daniels sodró lendülettel vázolja föl a Harlem legmélyebb bugyraiban nevelkedett Precious helyzetét, aki szeretne beilleszkedni a „normális” társadalomba, de perverz apja és zsarnoki anyja ezt nem hagyja neki.

Lee Daniels: Precious

A Precious így azon kevés filmek közé tartozik, melyek nem (kizárólagosan) a többségi társadalom kirekesztő magatartására vezetik vissza a mélyszegénységben élő kisebbségek generációról-generációra öröklődő nyomorát, hanem kendőzetlenül bemutatják ennek az ördögi körnek a belső tényezőit is. Dicséretes, hogy Lee Daniels visszafogottan – még ha üres frázisoktól nem is teljesen mentesen – ábrázolja a családon belüli nemi erőszak és a gettóbeli lét hatásvadászatra bőven alkalmat adó toposzait. Segítségére van ebben a kontrasztok kiélezését szolgáló stílusötvözet, melyben dokumentarista felvételek keverednek a videoklipek formavilágára hajazó pop-artos jelenetekkel (utóbbi leginkább Precious fantáziaképeiben uralkodik).  A finálébeli katarzis kulcsát azonban az elképesztően erős színészgárda adja a rendező kezébe: a brutális anyát megformáló Mo’Nique és a Precious-t alakító Gabourey Sidibe lehengerlő játéka mellett még az olyan elkoptatott popsztárok is kiválóak szerepükben, mint Mariah Carey vagy Lenny Kravitz.

Végső soron a csütörtöki double feature – a túladagolástól való előzetes félelmek ellenére – egész kellemes párosításnak bizonyult. Mindkét alkotás a kövérségben találja meg a főhős kiúttalanságának metaforáját, de teljesen különböző stílusban és végkicsengéssel adják elő történetüket.

YouTube előnézeti kép

A nehézsúlyú filmek mellől persze nem hiányoztak a könnyedebb darabok sem: a két nagy falat között egy közel-keleti, egy skandináv és egy mediterrán kisfilmmel lazíthatott a megátalkodott filmrajongó. Az egy izraeli család bájos történetét bemutató HaJoreh – Az első eső ötletes eszközökkel teremt abszurd párhuzamot a rég ledöntött berlini és a mostanában emelt gázai fal között, emellett szépen szövi bele a családi konfliktusok mindennapjait a történelem nagyobb léptékű szőttesébe. A svéd Születésnap egy gyereket vállaló leszbikus pár vitáit mutatja be, a spanyol A dolgok rendje pedig a generációkon át öröklődő férfi-agresszióról mesél mélyen szimbolikus történetet. Utóbbi a minden ízében profi kiállítása ellenére is a legérdektelenebb darabja a nemzetközi kisfilm-triónak.

A színvonalas mezőnyt látva egyre izgatottabban várjuk a szombati díjkiosztó eredményét!

Címke: , ,

Nézz bele!
drhalallead

magazin

rio2096lead2

ANIMATÉKA

cabininthewoodswelivefilm09

FESZTIVÁL

Jonah Hex movie poster Josh Brolin Megan Fox

magazin

cinefest2lead

magazin

délibáb

KRITIKA

deuxjours

KRITIKA

Annabelle-Movie

KRITIKA

szabadeses_cimkep

KRITIKA

o-A-MOST-WANTED-MAN-facebook

KRITIKA

srackor

KRITIKA

jmoore

KRITIKA

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

tininindzsa

KÉPREGÉNY, KRITIKA

galaxis3

KRITIKA

franklead

KRITIKA

hercules-dwayne-johnson-picture

KRITIKA

berandal03

KRITIKA

6203.0.570.359

Jegyzet

UnChienAndalou

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

drhalallead

magazin

rio2096lead2

ANIMATÉKA

cabininthewoodswelivefilm09

FESZTIVÁL

Jonah Hex movie poster Josh Brolin Megan Fox

magazin

cinefest2lead

magazin

délibáb

KRITIKA

deuxjours

KRITIKA

Annabelle-Movie

KRITIKA

szabadeses_cimkep

KRITIKA

o-A-MOST-WANTED-MAN-facebook

KRITIKA

srackor

KRITIKA

jmoore

KRITIKA

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

tininindzsa

KÉPREGÉNY, KRITIKA

galaxis3

KRITIKA

franklead

KRITIKA

hercules-dwayne-johnson-picture

KRITIKA

berandal03

KRITIKA

6203.0.570.359

Jegyzet

UnChienAndalou

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu