A korábban csak színészként tevékenykedő Ben Affleck társ-forgatókönyvíróként először 1997-ben, a Good Will Huntinggal tette próbára tehetségét – majd tizenhárom évvel ezelőtt útnak indított motívumai az általa rendezett két nagyjátékfilmbe is bekerültek, és mára szinte szerzői kézjegyek kisebb halmazába rendeződtek. Helyszínválasztás tekintetében Affleck látszólag rendíthetetlen hűséget tanúsít Boston iránt, amely központi figurák, konfliktusok, tematikai jellegzetességek szempontjából is meghatározó szerepet tölt be. Hősei minden esetben fiatal, külvárosi figurák, akik előbb-utóbb döntéshelyzetbe kerülnek, és valamiféle erkölcsi vagy a saját sorsuk szempontjából meghatározó állásfoglalásra kényszerülnek. Amíg a Good Will Hunting és a legutóbbi opusz, a Tolvajok városa esetében a fiatal főhősnek döntenie kell arról, hajlandó-e a legjobbat kihozni magából és kitörni megszokott, külvárosi környezetéből, amelyhez gyermekkori kötelékek, erős bandaszellem is fűzik,addig a Hideg nyomon központi figurájának egy másik ember sorsával kapcsolatban kell súlyos, morális döntést hoznia. Az utóbbi két film esetében Affleck csupán rendezőként és forgatókönyvíróként működött közre, de alapanyagként mindkét mű tökéletes összhangban áll a sokoldalú alkotó saját motívumrendszerével, legyen szó a szintén „bostonhű” és gyakran kis közösségek viszonyrendszerét felvázoló bűnügyi regényíró Dennis Lehane (Hideg nyomon, Titokzatos folyó), vagy az ugyancsak sok szálat és a bűnös külvárost középpontba állító Chuck Hogan (Prince of Thieves) művéről.
A történet főhőse Doug MacRay tősgyökeres charlestowni figura, aki barátai és rokonai révén egy valódi, olajozottan működő bűnbandába van bebetonozva. Hiába próbál óvatos duhajként részt venni az akciókban, társai, különösen a forrófejű és könyörtelen James Coughlin tetteiért nem vállalhat felelősséget, ennek következtében egy elhibázott bankrablás során túszul ejtenek, majd sorsára hagynak egy banktisztviselőt. A problémát azonban az okozza, hogy nem lehetnek biztosak benne, áldozatuk mennyit tudott meg róluk, ezért Doug a közelébe férkőzik, amivel tovább nehezíti saját helyzetét, tekintve, hogy egy érzékeny és vonzó fiatal nőről van szó. A férfi egyszerre két tűz közé kerül, ráadásul a banda is egyre nagyobb rablásokra készül – sarkában az FBI-jal.
Affleck ezúttal is próbálja tartani a drámai hangnemet, azonban figurái nem csak előző alkotásához, de az eredeti műhöz képest is jóval kevesebb dimenzióval bírnak, így az erkölcsi dilemmák a teljes súlytalanság állapotához kerülnek közel. A főszerepet inkább a feszesre rántott akciójelenetek foglalják el, olyannyira, hogy motívumok szintjén egy nagyformátumú előkép, Michael Mann Szemtől szemben című alkotásának hatása is felfedezhető benne, legyen szó a bűncselekmény fajtájáról, a hatóságra fittyet hányó, akcióját következetesen végrehajtó bűnbandáról, vagy a női figura és az árulás kérdésének megoldásáról.
A direktorrá avanzsált művész az esetek többségében kiváló stílusérzékkel ülteti át vászonra kisrealista közegben bonyolódó, összetett cselekményszerkezetű történeteket: tehetségéről leginkább a 2008-as év egyik legfontosabb filmje, a briliáns Hideg nyomon tanúskodik, azonban a kiválóan bevált vendégmunkás a két évvel ezelőtt saját kezűleg magasra erősített lécet ezúttal nem tudta megugrani.
Name
EmailNot published
Website
Comment
Téma: Kortárs skandináv film
Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben "Isten mint hatalommániás pszichopata" - Jensen a Prizma kérdéseire válaszol Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje "Ne legyetek olyan kapzsik!" – Gyenge Zsolt interjúja Roy Anderssonnal Farkas Gábor: A család szeme fénye – Lukas Moodysson és a tiniszemszög Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrorfilm sajátosságai Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése (fordtította: Pálos Máté és Roboz Gábor) Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
Animatéka
Varga Zoltán: Vincent és a homokember – A bábanimáció kísértetiességéről Rövid történet, boldog zene – Hubai Gergely interjúja Normand Roger zeneszerzővel Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról Rózsás Lívia: Művészeti ágak között - Waliczky Tamás rövid portréja
Varió
Réz Anna: Ontológia darázsfészkek – Metalepszis Charlie Kaufman forgatókönyveiben Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
Állókép
Szemző Zsófia: Transzmutáció - Darwin üdülése