udine-lead

KELETI EXPEDÍCIÓ

#10. Varga Miklós: A sárkány közbelép – Beszámoló az Udinei Filmfesztiválról

PRIZMA

2011/05/19

A nagy, európai A-kategóriás filmfesztiválok között bújik meg a kicsiny Udine FEFF (idén április 29-től május 7-ig), mely csekély mérete ellenére is igen komoly csemegét tartogat a moziba látogató, fesztiválozni vágyó közönség számára. A betűszó feloldásával rögtön megérthetjük, miért is tódul be filmenként majd 1200 néző a Teatro Nuovo nagytermébe: Far East Film Festival. A mustra lehetőséget ad a legfrissebb, sok esetben még a nemzetközi premiert is megelőző távol-keleti filmek nagyvásznon, kópiáról, csodaszép textúrával történő megnézésére, mely hallatán még a legedzettebb asiafan-torrentezők szeme is könnybe lábad.

Jönnek is szép számmal az igazi geekek, nyakukban ott fityeg a Black Dragon névre hallgató elit-pass, gyönyörűen felmasnizott, névre szóló székeik messziről virítanak az óriási moziteremben. A fennmaradó szabad helyek feltöltése a White Dragon-passesek feladata, ám itt már minden szigorúan érkezési sorrendben történik. A terembéli zsivaj amúgy olaszosan élénk, de mire a fesztivál előzetese előtt felgördül a függöny, mindenkinek jut hely. Kíváncsi is lehet ez a sok ember, hiszen nem csak az olyan nagy filmgyártó nemzetek alkotásai kapnak helyet a vásznon, mint Japán, Dél-Korea, Hongkong, vagy Kína, érkeztek filmek Tajvanról, Vietnámból, Malajziából, Szingapúrból, Indonéziából, Thaiföldről, a Fülöp-szigetekről, és idén először Mongóliából is. A fesztiválozók így összesen 87 filmet láthatnak, melyek közül egészen sokat – a közönség legnagyobb gyönyörűségére – egyenesen az alkotóik prezentálnak.

Hyeon-seok Kim: Cyrano Agency

Természetesen lehetetlen végignézni az összes darabot, főleg úgy, hogy egy kisebb (300 fős) teremben különböző tematikus szekciók is futnak. Idén Asia Laughs! címmel 21 filmből álló retrospektív vetítéssorozatban mutatták be az ázsiai vígjátékok fejlődését, kezdve az 1922-es kínai Labor’s Love-val, olyan soha nem látott maláj és fülöp-szigeteki filmekkel folytatva, mint a Mat Bond (1967), Will Your Heart Beat Faster? (1980), és végül a máig népszerű Michael Hui főszereplésével készült Chicken and Duck Talkkal, vagy Sammo Hung Pedicap Driverjével.

A vígjátékok mellett idén helyet kapott a programban egy Pink Wink-szekció is, itt Asakura Daisuke produceri közreműködésével készült, úgynevezett pink filmek (pinku eiga) kerültek bemutatásra. Habár ennek a műfajnak nincs pontos megfelelője a nyugati filmgyártásban, leginkább a softcore szexfilm elnevezés illene rá. A műfaj Japán „termék”, virágkora a 60-as és 80-as évek közötti időszakra tehető, de a mai napig készülnek pink filmek. Közös jellemzőik a megfelelő számú szexuális aktus ábrázolása mellett, hogy igen kis költségvetésből kevesebb, mint egy hét alatt, de mégis filmre (16-os vagy 35-ös nyersanyagra) forgatták őket, ám ennek ellenére esztétikai minőségük meglehetősen szerény.

Jeong-beom Lee: The Man From Nowhere

A két külön szekció után most szemezgessünk kicsit a fesztivál fő programjából. Legnagyobb számban a mostanában – nem érdemtelenül – oly divatos dél-koreai filmeket lehetett látni. A fényes hírnevet lerombolandó, ugyan volt néhány feledhető film, mint a középkori kamaradrámát az akciófilmmel keresztező zavaros és érdektelenségbe fulladó The Showdown, vagy az elsőfilmes Jang Jin mérhetetlenül giccses Romantic Heavenje, de két romantikus vígjáték, a Cyrano Agency és a My Dear Desperado rögtön feledteti a sikertelenebb alkotásokat. A két romkom közös pontja, hogy előbb a „melodráma-pokol” legmélyebb bugyraiba rántják le a nézőiket, majd végül vígjátékba fordítsák a történetet. A Cyrano Agency címszereplő ügynöksége ügyefogyott, nőknél sikertelen férfiaknak segít meghódítani álmaik nőjét, a bajok akkor kezdődnek, mikor a legújabb ügyfél által kiszemelt nő a főszereplő exbarátnője. A My Dear Desperado főhősnője pedig ugyanaznap veszíti el állását, otthonát és barátját. Új lakásába költözve azt kell észrevennie, hogy kiállhatatlan szomszédja egy piti gengszter. A műfajilag friss, és az érzelmek széles skáláján játszó vígjátékok mellett azért a koreai filmes csokor masszív törzsét mégis a hihetetlen keménységükről ismert thrillerek alkották. A The Unjust a rendőrségi korrupció világába rántja be nézőit, benne nincsenek jó és rossz karakterek, a nyomozótól az államügyészen keresztül a gengsztervezérig mindenki egyformán játssza a játékot: az intrikáé és az opportunizmusé a főszerep. Hasonló értékválság merül fel a Troubleshooterben is, ám főhősünk, a rendőrségből kiugrott, szakadt magánnyomozó még a hagyományos értékrend híve, ahol a család és a barátság még a pénz előtt állnak. Éppen ezért tudják tőrbe csalni: egy gyilkosság fő gyanúsítottjaként kényszerítik rá, hogy elvégezzen egy emberrablást. A legkeményebb film Lee Jeong-beom The Man from Nowhere-je volt. A központi szál itt is egy emberrablás körül bonyolódik, a gengszterek a múlt nélküli ember archetípusában tetszelgő zálogos egyetlen barátját, egy kislányt rabolnak el, ezzel szabadítva magukra poklot. Sötét, adrenalingőzös akcióthriller jó adag melodrámával vegyítve, igazi mestermunka.

A válogatásban egyedüli rövidfilmként kapott helyett Park Chan-wook és Park Chan-kyon Berlinben díjazott Night Fishingje. A film külön érdekessége, hogy az egészet iPhone-nal rögzítették, reprezentálva, hogy az átlagember számára is nyitott a lehetőség a filmforgatásra. A díszes reklámszlogen a film kezdete után rögtön felül is íródik, hiszen a szakavatott szem azonnal észreveszi, hogy a koreai folklórban gyökerező történet igen pontos, igen bonyolult kameramozgásokkal van a néző elé tárva. Az opus roncsolt, szemcsés képi világa tökéletesen passzol a személyes hangvételű történethez, melyben a főszereplő férfi éjszakai horgászás közben egy női hullát talál a fűben, ám hiányzik belőle a Parktól megszokott és elvárt műfaji játék. Így a Night Fishing inkább kísérleti videó alkotásnak, mint szórakoztató filmnek tekinthető.

Tetsuya Nakashima: Confessions

Kína dübörgő, minden irányba csapkodó óriásként szabadította filmjeit az európai közönségre. Taktikájuk többnyire működik, a Welcome to Shama Town könnyed, viccesre sikerült fekete komédia, mely egy kisvárosban elrejtett ősi kincs körül bonyolódik, a The Lost Bladesman pedig izgalmas wuxia, mely az általunk John Woo Vörös sziklájából ismert három királyság korszakában játszódik, ám pont ellenkező szemszögből dolgozza fel szinte ugyanazt a történetet. Sajnálatos módon a nagy durranásnak szánt What Women Want, az Andy Lau és Gong Li főszereplésével készült Mi kell a nőnek?-remake süpped bele az érdektelenség és unalom mocsarába, pedig a kitűnő színészválasztás és a tipikusan amerikai sztori kínaivá alakítása érdekes próbálkozásnak indult. A csorbát kiküszöbölendő, aztán két igazi mestermunkával dobbantottak a kínaiak: sikerüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a fesztivál fődíjáért, a közönségszavazás alapján odaítélt Arany Eperfáért (Golden Mulberry) folytatott versenyben az első két helyen kínai film végzett. Zhang Yimou, a kínai kulturális forradalom idején játszódó, igen erős hangulatú szerelmi drámájával végzett a második helyen (Under the Hawthorn Tree), míg a végső győztes Feng Xiaogang földrengéses melodrámája, az Aftershock lett. A megrázó, mégis gyönyörű képekből építkező film IMAX-termekbe készült, a világot körbejáró zászlóshajóként hirdeti a mostanság feléledő kínai filmgyártás rémisztően hatalmas erejét.

A Japánból érkezett alkotások közül a Black Dragon-passesek díját, a Black Mulberry-t elnyerő Confessions-t kell kiemelnünk. Nakashima Tetsuya bosszúdrámája egy tanárnőt állít középpontba, aki tanítványain akarja megbosszulni halott lányát. A film olyan hideg, olyan könyörtelen pszichológiai hadviselést folytat ellenünk, nézők ellen, hogy szinte menekülnünk kellett a moziteremből.

Végezetül két alkotást kell még említenünk, melyek nem a távol-keleti filmnagyhatalmak, hanem a nyugaton kevésbé reprezentált országok alkotásai. A fülöp-szigeteki Here Comes the Bride remek rom-kom, csipetnyi fantasztikummal és rengeteg emlékezetes alakítással fűszerezve: a menyasszony és az esküvőjére igyekvő násznép és stáb néhány tagja éppen napfogyatkozáskor karambolozik egy erős mágneses aktivitású területen. Az ara, a frusztrált keresztanya, a vén nagypapa és a transzvesztita sminkes véletlenül testet cserélnek; az eredmény maga a káosz, és óriási humorbomba. A mongol Operation Tatar szintén vígjáték, ám itt botcsinálta bankrablók állnak az ügy középpontjában: Guy Ritchie időbontásos, flashforwardos elbeszélés-technikájához adjunk hozzá egy tipikusan oroszos kopasz rosszfiút, egy szerencsétlen ex-bankalkalmazottat, és jó néhány üveg vodkát. Első blikkre Argo-féle, sztori nélküli káosznak tűnik az egész, azonban a magyar Ritchie-utánérzéssel szemben Baatar Bat-Ulzii filmje igen szórakoztató és kifejezetten jól működik.

Zhang Yimou: Under The Hawthorne Tree

Címke: , ,

anilogue2_3lead

ANIMATÉKA

sarajevo_ff

EXKLUZÍV, FESZTIVÁL

varro

FESZTIVÁL

2014_porlasplumas

KINO LATINO

éjfélkorlead

ANIMATÉKA

rio2096lead2

ANIMATÉKA

safe_image

FESZTIVÁL

anilogue33lead

ANIMATÉKA

anilogue1_3lead

ANIMATÉKA

Surviving

FESZTIVÁL

Chasing_Ice_1

FESZTIVÁL

cabininthewoodswelivefilm09

FESZTIVÁL

imawoman

FESZTIVÁL

img_0151

FESZTIVÁL

AARGH

FESZTIVÁL

eushorts02

FESZTIVÁL

skiz

FESZTIVÁL

201819686_2_IMG_FIX_700x700

KRITIKA

Képernyőfotó 2018-02-22 - 11.03.58

KRITIKA

Képernyőfotó 2017-12-05 - 14.54.38

AJÁNLÓ