Illés István eredetileg videoklipként nevezte a KAFF-ra a track 32-t. Ebben a kategóriában kevés esélye lett volna, hiszen alkalmazott animációnak ritkán jár fődíj. Ám a sors közbeszólt, az előzsűri ugyanis a MOME médiadesign szakán végzett alkotó munkáját átsorolta a diplomafilmek szekciójába, s emiatt jóval nagyobb figyelem irányult Illés alkotására – akkora, hogy végül hazavihette a fesztivál nagydíját.

Mostanra már csak keveseket lep meg, hogy a kortárs médiatáj nagy felbontású térképén a kísérletezőkedvnek, kockázatvállalásnak, ha úgy tetszik, kreativitásnak, nagyobb teret engednek a sorozatok, mint például a játékfilmek. Ezt a tényt mára a nagyszámú minőségi tévésorozaton túl számos sikeres websorozat is bizonyítja, de a trend szemléltetésére sajnálatos módon a hazai gyártású projektek közül a Csalfa Karmát semmiképpen, a MAB-ot pedig csak legvégső esetben hoznánk példaként. Noha a tengerentúlon a „forma” több, mint egy évtizedes hagyománnyal bír, és a Streamy Awards megalapításával 2008-ban a legitimáló szakmai háttér is biztosítottá vált, a hazai alkotók, talán a magyar filmtámogatási rendszer totális átalakításától nem teljesen függetlenül, mostanában ismerkednek a lehetőségeivel. Tehát több szempontból is érdemes egy pillantást vetnünk az egyik legötletesebb és széles körben elismert websorozatra, a 2007-ben indult, jelenleg ötödik szériájánál tartó The Guildre.

83 éves korában elhunyt az amerikai televíziózás és függetlenfilm ikonikus alakja, Peter Falk. Eheti rendhagyó tévérovatunkat a színész emlékének szenteljük: a tovább gomb után a későbbi Columbo hadnagy egy korai főszerepében látható a Homályzónában. Nyugodjék békében.

Az eddig színtisztán drámai talajon érvényesülő Wright akciófilmje különös állatorvosi jószág: ugyan a stúdió mindent megtett azért, hogy a Bourne-széria és a Salt ügynök lehetséges versenytársaként, de mindenképpen alternatívájaként reklámozza a remete bérgyilkoslány történetét, az opus közvetlenül inkább a Leon, a profival, közvetetten pedig A sakál napjával ápol szorosabb kapcsolatot – előzőhöz a szokatlan apa-lány viszony, utóbbihoz a merénylet hidegháborús időket felidéző kivitelezése köti. Olykor már-már zavaróan ambivalens, anakronisztikus bosszúfilmről van szó, melyben a monokróm világvárosokban zajló hajsza és a túlontúl steril, egzisztencialista húrokat pengető konfliktus rendületlenül dübörgő elektronikus zenei aláfestéssel bontakozik ki.

A nyolcvanas években, főképp Steven Spielbergnek, a Disney-stúdiónak és holdudvarának köszönhetően, a különféle betegség-metaforákat megtestesítő űrszörnyek mellett minden korábbinál markánsabban volt jelen a műfaj barátságos idegenekkel operáló és így az egész család számára épületes szórakozást nyújtó PG-verziója. Az egyre bizarrabb variációkat – Howard, a kacsától a Csoda a 8. utcában geronto-sci-fijéig – kitermelő irányvonalhoz épp kifulladásának éveiben írt F. Paul Wilson (The Keep, Pelts) tanulságos minimálmesét: röpke húsz perce alatt az 1989-ben sugárzott Glim Glim sikeresen aknázza ki a két szemléletmód közti különbséget, szívszaggató történetben bizonyítva, hogy a gyerekszoba nem mindig a legmegfelelőbb hely a fajközi kommunikáció megkezdéséhez.

A főképp televíziós íróként és producerként közismert Abrams eddigi két nagyjátékfilmje már felmutatta alkotójuk a hetvenes évek tömegkultúrájával ápolt, meghitt viszonyát: a Mission: Impossible III és a Star Trek képében az 1966-os születésű rendező egyaránt gyermekkorának meghatározó franchise-ait adaptálta az új évezred multiplex-közönségére szabva.  Alig ötvenmillió dollárból forgatott örömmozijában egyszerre teljesíti ki eddigi pályájának vonatkozó aspektusait és szolgál rajongói kritikával az elkanászodott új-hollywoodi csodagyerekek felé.

Figyelem, a szöveg spoilereket tartalmaz!

A pénzhiányon túl kurázsi is kell ahhoz, hogy valaki egy óriásszörnyfilmes alapötletből kiindulva az óriásszörnyek margóra szorításával forgasson filmet, Gareth Edwards ráadásul úgy csinálta végig gerilla-vállalkozását, hogy még a nagy csáberővel bíró dokumentarista technikának is ellen tudott állni. A trükkspecialistaként indult brit alkotó Monsters című tavalyi munkája, amelyben az effektkészítés mellett a látványtervezői, operatőri, forgatókönyvírói és rendezői feladatokért is felelt, a poszt-apokaliptikus rémfilmet ígérő plakát és szlogen ellenére valójában érzékeny road movie, amiben feltűnik néhány sokcsápos monstrum is.

A Visszafordíthatatlan híres-hírhedt alkotójának legfrissebb munkáját a Magyarhangya mutatta be Magyarországon. A Tokióban játszódó Hirtelen az üresség kapcsán Budapestre látogató Gaspar Noéval a szélsőséges nézői reakciók, vallásfóbiája és drogos élményei mellett rendezői stílusáról is próbáltunk beszélgetni. Több-kevesebb sikerrel.

Az utóbbi hetekben a hazai és a külföldi kritika egyaránt az egyik legsikerültebb szuperhősfilmként üdvözölte Matthew Vaughn a Prizma Online-on is méltatott X-Men-prequeljét, így ennek kapcsán aktuálissá vált megemlékezni a franchise egyik legnagyobb fiaskójáról is. Az 1992 óta futó rajzfilmsorozat sikerén felbuzdulva a Fox 1996-ban elérkezettnek látta az időt, hogy a Marvel füzeteinek élőszereplős verziójával örvendeztesse meg a rajongókat: választásuk az eredeti széria helyett a két évvel korábban indult Generation X című spin off-ra esett, melyben Vészmadár és Emma Frost tanítgatja a legfiatalabb X-jelölteket. A képregénysorozat utolsó száma 2001-ben jelent meg, viszont a VHS-korszak egyik alapfilmjeként számon tartott A rejtőzködőt is jegyző Jack Sholder pilotja a korabeli rajongók traumatizálása után még ekkorka karrierhez sem jutott.

A vérszívók után kajtató, kiábrándult harcos-szerzetes kalandjával az igen rosszemlékű Jonah Hexet sikerül felidézni, amennyiben mindkettő képregény-adaptáció a hosszadalmas development hell, a többszörös újraírás és -vágás, illetve a rendezői kontroll teljes hiánya miatt vall teljes kudarcot. A pap – Háború a vámpírok ellen minden aspektusában olcsó fércmű, melynek forgatókönyvét az ingyenesen letölthető Kliségenerátor 1.0 írta, épp csak annyi jelenetet egymás után sorakoztatva, hogy a szüzsé kritérium-billogját rá lehessen sütni a kész borzadványra.