noe_figyel1

INTERJÚ

„Megfenyegetett egy karatés”

PRIZMA

2011/06/13

Kristóf Borbála és Urfi Péter interjúja Gaspar Noé filmrendezővel.
A Visszafordíthatatlan híres-hírhedt alkotójának legfrissebb munkáját a Magyarhangya mutatta be Magyarországon. A Tokióban játszódó Hirtelen az üresség kapcsán Budapestre látogató Gaspar Noéval a szélsőséges nézői reakciók, vallásfóbiája és drogos élményei mellett rendezői stílusáról is próbáltunk beszélgetni. Több-kevesebb sikerrel.

Biztos sokat hakniztál a filmmel. Volt látható különbség a fogadtatásban?
Hát igen, jártam Amerikában, Argentínában, Spanyolországban, Japánban természetesen, Cannes-ban, Skandináviában, Angliában… Igazi különbség a Franciaországon belüli és kívüli fogadtatásban volt. Otthon a fejemhez vágták, hogy megcsalom a hazámat, mert más nyelven forgatok. Hozzá kell tenni, hogy az angol nyelvű országokban jobb eséllyel indult a film. Mivel az egész egy álom, nehezebb átélni, ha közben a feliratokat kell böngészned, mint egy képregényben. Más tudati szinten éled meg, ha nem kell olvasnod, és tényleg olyan, mintha te álmodnád.
Jó, mondjuk Japánban se volt túl jó a fogadtatása. Sőt, igazából itt volt a legrosszabb. Talán az volt a bajuk, hogy nem igazán a japán kultúráról szól… Hanem fura külföldiekről, akik szétdrogozzák magukat, és megbasszák a japán csajokat. A protekcionista japán közönség ezt nehezen viselte.

És miért pont Tokiót választottad a történet helyszínéül?
Nagyon szeretem Tokiót. Imádok ott nyaralni, és sok barátom van ott. Ezért. Na meg Tokióban drog nélkül is olyan, mintha folyamatosan be lennél nyomva.

És ha szeretsz egy helyet, az elegendő ok arra, hogy forgatási helyszínül válaszd?
Egy forgatásnál fontos, hogy az egész folyamat jól menjen, jól érezzem magam, és olyan emberekkel legyek, akiket szeretek. Olyanokkal kell forgatni, akikkel nyaralni is elmennél. Utána meg kell egy vicces vágó, akivel jól elszórakozunk. Az örömből kreativitás lesz. Úgy nem lehet nekiállni egy munkának, hogy oké, akkor most lemegyek az aranybányába és szenvedni fogok hónapokig.

És a témaválasztás is ilyen egyszerűen megy? Arról forgatsz, ami kellemes, ami tetszik neked?
Azért nem egészen. Sokan buddhistának tartanak, pedig nekem vallásfóbiám van. Sem a reinkarnációban, sem Istenben, sem a lélekben, sem más efféle gyerekes dolgokban nem hiszek. Az Enter the Void középpontjában mégis a halál utáni élet áll. Húszévesen a halál megszállottja voltam, teljesen rá voltam kattanva. De idővel elmúlik a halálfélelem. Ha holnap kellene meghalnom, nem panaszkodnék. Gyerekeim nincsenek, szóval… Ebben az időszakban merült fel bennem először a film ötlete. Nem voltam nagy junkie, de azért gombázgattam, ekiztem, ilyesmik. Ezeket a víziókat próbáltam reprodukálni a filmvásznon. Olvastam narkósok vallomásait, drogos szakirodalmat és a Tibeti Halottaskönyvet. De ami az újjászületés tanát illeti: fontos, hogy a film végén nem a főszereplő húga, hanem az anyjuk szülését látjuk, ami lehet bármi, hamis emlék vagy flashback – mindenesetre nem Oscar reinkarnációjának pillanata.

Hát, megleptél ezzel az értelmezéssel. Nehéz a végén nem arra gondolni, hogy a húga gyerekébe költözik bele Oscar egész filmen át bolyongó lelke. Hiszen a születést közvetlenül a lány szeretkezése után látjuk.
A forgatókönyvben az szerepel, „nem egyértelmű”, kit látunk a kórházi ágyon. Ezért is választottunk hasonló színésznőket anya és lánya szerepére. De ha végignézed kétszer, világos, hogy az anya az. Mint a Visszafordíthatlanban: elsőre azt hiszed, az erőszaktevőt ölik meg a végén, de másodjára kiderül, hogy az valaki más – az erőszakoló ott áll mellettük, és tapsol. Vannak filmek, amiket kétszer kell látnod, hogy helyesen tudd értelmezni.
Miközben tartod a távolságot a mainstreamtől, te is nyálas hollywoodi klisék sorát vonultatod fel – csak épp még egy vödör vérrel nyakon öntve.
Egyszer azt írták rólam, hogy úgy építem fel a filmjeimet, ahogy mások egy hullámvasutat. Ebben van valami. Nem szórakoztató filmek, hanem olyan vidámparkok, ahol felnőttek érzelmeivel játszunk.

A filmjeidben gyakran előfordulnak olyan technikai megoldások, amik próbára teszik a nézőket, megnehezítik a film befogadását: zaklatott kézikamerás részek, hosszú és lassú jelenetek, lassított felvételek. Van emögött tudatos stratégia?
A lassított felvételben sok a lehetőség, a gyorsítottat nem szeretem. Számomra ezek a technikák nem nehezítik a befogadást. Ha nem én rendeztem volna, és megnézném az Enter the Voidot, biztosan nagyon bejönne.


És mások véleménye? Zavar, hogy sok kritikus lenézi a munkásságod? Hogy a rajongóid mellett sokan utálnak?
Az az ő bajuk, nem az enyém. Én, köszi szépen, heteró vagyok… (nevet) A rossz sajtó amúgy nagyon hasznos – főleg, ha véresszájú és gyűlölködő. Rengeteg barátom nézte meg az Enter the Voidot, és sokan kérdezték, hogy „mi ez a szar”? Én meg mondtam, hogy „ugyan, ez egy nagyszerű film!” Sose tudhatod, ki hogyan reagál. De az erős érzelmi reakciók mindig azt jelzik, hogy elértél valami hatást. Kevés olyan film van, amelyik igazán megosztja a közönséget.

De a te filmjeid láthatóan ilyenek. Kaptál szélsőséges visszajelzéseket? Kergettek már meg az utcán?
Sosem értettem a heves reakciókat: miért kezd el valaki vitatkozni, kiabálni a filmvászonnal? A Visszafordíthatatlan bemutatója után odajöttek hozzám, hogy vigyázzak, mert egy csávó szét akarja verni a fejemet. Onnantól egy darabig hordtam magamnál kést. Az első filmem után pedig otthon hívogattak éjszakánként: „a kurva anyád, ezért meghalsz; ha férfi vagy, kiállsz ellenünk, vagy odamegyünk és megtalálunk”. De sose jöttek. A legdurvább sztori a Visszafordíthatatlan kapcsán jött elő. Megfenyegetett egy profi karatés, aki végignézte, ahogy az anyját megerőszakolják és megölik – és Monica Bellucci erőszakolós jelenetét látva ezt kellett újraélnie. Ettől teljesen kikészültem. De később újranézte a filmet, és úgy tűnt, hogy ennek segítségével próbálja feldolgozni a saját múltját. Onnantól a legjobb barátom akart lenni, a megszállottam lett. Érdekes, hogy kreálsz egy álvalóságot, ami egyesek számára valósággá válik. Nem is értem, illetve mulatságosnak tartom, amikor az imdb-n olyasmiket írnak, hogy a rendezőt börtönbe kéne csukni, miközben csak egy filmről van szó, fikcióról – még csak nem is dokumentumfilmről.

Az Enter the Voidban szubjektív kamerát alkalmazol, a Visszafordíthatatlanban kézikamerát. De amikor a hatás úgy kívánja, hirtelen átváltasz külső nézőpontba. A Dogma-filmekben az ilyen technikai megszorítások szigorú, megszeghetetlen szabályok, világos esztétikai céllal. Te milyen megfontolásból használod ezeket?
A kézikamerával jobban lehet játszani. A Dogma meg csak egy vicc volt. Nem ők találták ki a dokumentarista stílust, csak lenyúlták. De, akárcsak ők, én is szeretek amatőr színészekkel és improvizált dialógusokkal dolgozni, viszont nem valami nagy elmélet keretében, hanem mert ez egyszerűen jól működik. És most már én is kérdezhetek valamit?

Hogyne.
Tudtok egy jó plakátboltot? Gyűjtöm a 2001 Űrodüsszeia posztereit, és magyar még nincs belőle.

Címkék: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
batmanborító

Prizma 9

Prizma9Belivek-1

Prizma 9

contralead

INTERJÚ

kaufman03

INTERJÚ

tojasok

Filmklub

inarritu01

INTERJÚ

levande

INTERJÚ

Apichatpong2.preview_0

INTERJÚ

jim-jarmusch-new-vampire-film-only-lovers-left-alive-meeting

INTERJÚ

Képernyőfotó 2014-03-25 - 15.45.43

KRITIKA

enemy2

AJÁNLÓ

symphony42

MI FOLYIK ITT?

trú

AJÁNLÓ

Képernyőfotó 2014-02-23 - 23.42.30

A NAP KÉPE

720-10

MI FOLYIK ITT?

yiavtx4lw-kl

INTERJÚ

szirmaiinterjulead.jpg

MI FOLYIK ITT?

Bill Murray, Tilda Swinton og Adrien Brody i Grand Budapest Hotel

HÍREK

scott_pilgrim_vs_the_world47

ESSZÉ

1377500922

AJÁNLÓ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu