levande

INTERJÚ

„Ne legyetek olyan kapzsik”

PRIZMA

2011/08/29

Roy Anderssonnal Gyenge Zsolt beszélgetett a Te, aki élsz cannes-i premierje alkalmával.

- Mintha legutolsó filmjében a hangvétel kevésbé lenne cinikus, mint például a Dalok a második emeletről esetében. A Te, aki élszben több romantikus jelenetet is találunk.
- Ez azért így leegyszerűsítés. Napjainkban az emberek azt hiszik, hogy a boldogság kulcsa egy jó párkapcsolat. Én azt gondolom, hogy ez tévedés, nem több, mint banális filozófia. Természetesen jó dolog, de nem megoldás mindenre. Létezik egy harmincas években született fantasztikus regény, amit Hans Fallada írt. Egy fiatal párról szól, akik pont akkor lesznek szerelmesek, amikor a náci párt hatalomra jut Németországban, de ők mindentől elszigetelik magukat, és csak egymással törődnek. Azonban egy nagyon fontos zsidó filozófus, Martin Buber azt írta, hogy ha nem vagy tisztában életed körülményeivel, ha nem érdekel az a tágabb kontextus, amiben létezel, ha nem törődsz az életfeltételeiddel, politikai prédává leszel. Ha csak a szerelmeddel törődsz, préda leszel a történelem, az idő számára.
Gyenge Zsolt Roy Andersson-portréja a Prizma hatodik számában olvasható.

- Félelmetes, hogy a Te, aki élszben mennyire nem képesek az emberek egymást meghallani.
- Igen, például az alkoholista nő arról panaszkodik, hogy senki sem érti meg őt, de ő sem ért meg senki mást. Önző, de ugyanakkor természetesen nagyon ártatlan és öntudatlan is. Én egyébként nagyon viccesnek találom, ahogy a szereplők folyamatosan visszakérdeznek, amikor a másik mond nekik valamit.

- A filmje a fogyasztói társadalom kritikáját nyújtja. Nem gondolja, hogy ellentmondás van a reklámfilmes tevékenysége és a játékfilmjei között?
- Határozottan szeretném leszögezni, hogy a reklámokat ugyanolyan komolysággal készítem, mint a játékfilmeket. Igénytelen munkát soha nem adok ki a kezemből. Valóban nagyon sok reklámot készítettem, körülbelül négyszázat, a stúdiómat végül is ebből hoztam létre, de nem szégyellek ebből egyet sem. Na jó, igazából négyet igen. A helyzet az, hogy olyan ügyfelek jönnek hozzám, akik tudják, mit kapnak a pénzükért, ezért igazából a reklámokban is azt csinálhatom, amit szeretek.

YouTube előnézeti kép

- Filmjei látványvilága sápadt, visszafogott, egyszerű, már-már jellegtelen.
- E mögött az a gondolat húzódik meg, hogy ha túl sajátos, specifikus vagy, akkor félre fognak érteni. Én olyan történeteket akarok mesélni, amelyeket bárhol el lehet képzelni, annyit akarok jelezni, hogy egy nyugati ország szolgál a helyszínül. Sosem szeretem magamról azt állítani, hogy művész vagyok, csupán művészi eszközökkel dolgozom. De ilyen helyzetben egy világképért vagy felelős: felépítesz egy világot, egy történetet, amiből az emberek tanulhatnak – és ez felelősségteljes dolog. Én nagyon komolyan gondolom, hogy a felelősség abban áll, hogy ezeket a művészi eszközöket az emberiség érdekében kell használni, mivel a jó művészet humanisztikus művészet. A jó művészet azt mutatja meg, hogy legtöbbünknek öt ujjunk van, két szemünk, és így tovább, hogy mind hasonlóak vagyunk, ugyanazok miatt a dolgok miatt sírunk és ugyanúgy szeretünk. Kiskamaszként, számos cowboy-film után láttam De Sica Biciklitolvajokját, amelyet azóta is nagyon fontos és kiemelkedő filmnek tartok, éppen azért, mert talán a filmtörténet leghumanisztikusabb mozija. Egyébként még két film meghatározó számomra ebből a szempontból: Bunueltől a Viridiana, amelyik politikailag legalább annyira humanisztikus, mint De Sica, és Kubrick-től a Barry Lyndon.

- Hogyan dolgozza ki ez ta képi világot? Mindent pontosan megtervez előre, vagy a forgatás során  alakul ki a koncepció?
A csapattal közösen, lépésről-lépésre dolgozzuk ki a látványt és a díszletet, kijelöljük a fények és a falak pontos helyét. Azt ugyanis tudni kell, hogy csak stúdióban forgatok, mert így mindent magam dönthetek el: olyan térviszonyokat hozhatok létre, amilyenekre szükségem van, oda helyezhetem a világítást, ahova akarom. Nagyon érdekes, hogy az ilyen típusú filmekhez szükség van erre a szabadságra – teljes kontrollra van szükség a teljes szabadsághoz. Ugyanakkor az egyszerűség nem hatékony, ha nem párosul minden apró részletre kiterjedő precizitással. Az egyszerűség pontosság nélkül felszínességet eredményez. Ezért forgatok stúdióban: a szabad ég alatt nem tudnék ilyen pontos lenni.

- Kétségtelen, hogy kivételes pontossággal ábrázolja filmjében a megalázkodó embereket.
-Sokkal erősebbnek szeretnénk mutatkozni, mint amilyenek valójában vagyunk. Számomra az egyik legtragikusabb az, amikor emberek megpróbálják egymást vagy akár önmagukat megalázni, mert félnek a főnöktől, az egyháztól, a vezetőktől, a rendőrségtől, az erősebbtől. A legrosszabb, amit el tudok képzelni, a megaláztatás. Éppen ezért tartom remekműnek a Biciklitolvajokat, amelynek főhőse úgy szeretné megmenteni az életét, hogy maga is megpróbál ellopni egy biciklit, és ezáltal egy borzasztóan megalázó helyzetbe kerül. Végül az emberek megbocsátanak neki, az mondják a bicikli tulajdonosának, hogy engedje őt el. Nagy tömeg van az utcán, egy focimeccs után vagyunk, és mindezt a fia távolabbról figyeli – ez szerintem borzasztó tragikus.

- Te, aki élsz – miért választotta ezt az enigmatikus és furcsa címet?
- Néha elfelejtjük, hogy élünk, pedig oly könnyedén meg is halhatunk – bár azt nem tudom, hogy jó-e, hogy éppen élünk. De ha már éltek, ti élők, figyeljetek oda arra, amit tesztek, és ne legyetek olyan kapzsik. A nagyvonalúságra képtelen emberek nem lehetnek boldogok. Legyetek nagyvonalúak magatokkal és másokkal is.

Címke: , ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
anderssonlead

HÍREK

carruthlead2

INTERJÚ

enemy01

INTERJÚ

roverlead

INTERJÚ

roverlead

LISTA

dagurkari00

ESSZÉ

contralead

INTERJÚ

kaufman03

INTERJÚ

tojasok

Filmklub

Brodre

INTERJÚ

crime4

ESSZÉ

pusher2

ESSZÉ

inarritu01

INTERJÚ

noe_figyel1

INTERJÚ

wiwe

magazin

Apichatpong2.preview_0

INTERJÚ

adam

ESSZÉ

mapslead

INTERJÚ

nolanlead

EXKLUZÍV, INTERJÚ, magazin

kimlead

HÍREK, INTERJÚ, KOREAI EXPEDÍCIÓ

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu