p7

HÍREK

MEGJELENT A HETEDIK!

PRIZMA

2012/02/29

Ed Wood, Bourdieu, grindhouse, Megapiranha, Transformers, a torture porn filozófiája, kortárs japán trash, Pindúr Pandúrok, Tarantino, Rambo, William Kentridge, Malick: Az élet fája. Megjelent a minden eddiginél hosszabb Prizma, 130 színes oldalon. Többek között kapható az Írók Boltjában, a Művész mozi könyvesboltjában, a Puskinban lévő Odeonban, a Hollán Ernő utcában lévő Odeonban, az Örökmozgóban, a Cirkó-gejzír moziban, a Fókusz könyváruházban, és jövő héttől számos újságárusnál illetve vidéken is. Árusító helyek listája itt, részletes tartalomjegyzék a tovább után.

A tartalomjegyzék:

Téma: Trashfilm
Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” – Ízlés, többlet és a filmstílus politizálódása (fordította: Roboz Gábor)
Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció
„A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel, a The Asylum stúdió producerével (készítette: Jakab Veronika)
Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny
Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái
Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja
Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok: Genndy Tartakovsky rajzfilmjei

Állókép
Győrffy László: Privát biológia
Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly

Varió
Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele – Ronald Reagen és John Rambo Amerikája
Orosz Anna Ida: Vakrajz – Megrajzolta, kitörölte, újrarajzolta, összetépte, kirakta, visszapörgette: William Kentridge
Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona – Beszélgetőesszé Az élet fájáról

Részletek a cikkekből:

„››Senki sem szereti az olyan filmeket, mint a Teenagers from Outer Space vagy a Wrestling Women vs. the Aztec Mummy, leszámítva azon agyalágyultakat, akik elég épelméjűek ahhoz, hogy felfogják: a Jó Ízlés fogalmát egyedül azért ötölte ki néhány nagyokos, hogy megakadályozza az értelmezhetőségen túlnyúló igénytelenség élvezetét… Akik a fenti filmek helyett inkább az Életünk legszebb éveire vagy a David és Lisára szavaznak, lehúzhatják magukat. Van nekünk saját jó ízlésünk…‹‹ Lester Bangs fenti vádirata öt évvel azelőtt íródott, hogy Pierre Bourdieu publikálta monumentális tanulmányát az ízlés társadalmi konstrukciójáról. A kultúracsőszök homályosan definiált csoportja ellenében papírra vetett sorokkal Bangs lényegében összefoglalja Bourdieu központi állítását, amely szerint ››az ízlés mindenekelőtt talán ízléstelenség, azaz mások ízlésétől való zsigeri undorodás.‹‹”
Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” – Ízlés, többlet és a filmstílus politizálódása

YouTube előnézeti kép

„Ha az exploitation, ahogy Varró Attila írja, a tömegfilmes illúziók ellenmérge, a trash vastag avarréteg, melyet évről évre hizlalnak az elavult technikai megoldások, a közbeszédben alacsonyabb rendűként megbélyegzett zsánerek és a másodvonalból is lecsúszott sztárok. Erjedése során alkotóelemeiről lefonnyad minden cizelláltság és felesleges díszítőelem, hatalmas tömegben konzerválva a mindenkori tömegfilm letisztult kódjait, csak arra várva, hogy néhány szerencsés kiválasztott újra kiemelkedjen a masszából, újjáépítse magát, és egy időre felnőjön az erdő legnagyobb fáihoz.”
Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció

„Ha például egy filmet az amerikai televíziónak adunk el, több erőszakot tehetünk bele, de a szexjelenetekkel csínján kell bánnunk. Ugyanezt a filmet újra kellene vágnunk az európai piac számára, mert ott nem kedvelik az erőszakot, viszont a szex az mehet. A DVD-verzióban pedig lehet erőszak is meg szex is dögivel.”
„A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Michael Latt-el, a The Asylum stúdió producerével

YouTube előnézeti kép

„A posztklasszikus film, azaz a kortárs hollywoodi mozi minden aspektusában rengeteget köszönhet az exploitationöknek. Azoktól tanulta meg a totális szórakoztatás mechanizmusait és trükkjeit, és a trashfilmek kulturális, gazdasági és ipari kísérleteit is magáévá tette.”
Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny

„A torture porn iránti élénk érdeklődést a kortárs kultúra és társadalom bonyolult összefüggései – a képtilalom és a képéhség politikailag is befolyásolt árapálya – magyarázhatják, ugyanakkor nem szabad megigéződnünk az „új metafizikájától”, miszerint valami alapvető váltás menne végbe. Nem (csupán) egy újfajta – a trash-esztétika és antimorális képpolitika fúziójaként felfogott – vizuális dekadenciával van dolgunk, hanem olyan esztétikai ideológiák kifejeződésével, melyek előzőleg is jelen voltak a nyugati kultúra történetében.”
Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái

YouTube előnézeti kép

„A japán tömegfilm ezen kvázi-irányzatában tehát keveredik az irónikus camp, az exploitation mint formai mutáció, valamint az irracionalitást állandóan fokozó trash – de egyértelműen utóbbi a domináns. Ezen filmek a trash nyílt camppé torzítását, a trash exploitálását is példázzák, mivel a fanstasztikum és a humor adta lehetőségeket használják ki sokkolás, vágykielégítés és nevettető, bizarrsága miatt fotogén esztétizálás céljából; ezzel az egyetemes filmtörténet legradikálisabb tömegfilmes opusait adva ki: a Tokyo Gore Police-t példál nem túlzás minden idők legesszenciálisabb tömegfilmjének nevezni.”
Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja

„››A késő-kapitalizmus kulturális logikája‹‹ (Fredric Jameson) és az akadémiai figyelem aprólékosan maszatolták el a határt elit művészet és alantas szenny között, és a befogadás minőségét vizsgáló, új szellemtudományok (posztstrukturalizmus, kritikai kultúrakutatás) filozófiai-szépészeti megközelítések rendszerei helyett egyre inkább valamiféle öntudatlanul masírozó piackutatás képét öltötték magukra. A tény, hogy a Pindúr pandúrokban az establishment nem Csuporka durcás felindulásból elkövetett, Herschell Gordon Lewisokat elnémító ámokfutását, hanem a picúr- és tiniheraldikát kiszolgáló-generáló, évenkénti háromszáz milliós kütyübizniszt látja, legfeljebb annyira meglepő, minthogy egy Nirvana album élvezetéhez bankszámlánk apadásán keresztül vezet az út.
Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok: Genndy Tartakovsky rajzfilmjei

YouTube előnézeti kép

„A 80-as évek mozgóképes kultúráját nagyban meghatározó Rambo-széria tálcán kínálja magát a politikai szempontú értelmezéseknek és a feminista kritikának, azonban az ikonikussá vált figura sikerének oka inkább az, hogy egy olyan időszak lenyomata, amelyikben a politikai retorika és a tömegfilm egymást erősítve keltette életre és aktualizálta a magányos westernhős archetípusát.”
Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele – Ronald Reagen és John Rambo Amerikája

„Kentridge számára a rajzolás nem egy előre megformált gondolat leképezése, hanem sokkal inkább egy szabad asszociációs vakrepülés. Szinte vaktában indul el egy úton, bízva abban, hogy majd „a sarkon befordulva” találni fog valamit. A vakság és a rajzolás összekapcsolása egyébként nem újkeletű: Erns van Alphen egyik tanulmányában azt írja, hogy „a rajzoló művész olyan, akár egy vak ember: keres, tapogatózik, de lehet, hogy soha nem ér célba”. A holland szerző ugyanitt Derridát idézi, aki szerint „maga a rajz is vak. A rajzolás folyamata tárgy nélküli: nem a látott képre, a lerajzolt világra, hanem a világ lerajzolására figyelünk. A rajzban nem látni semmit (azaz magát a tárgyat), csak a rajzot mint tárgy nélküli aktust látjuk.”
Orosz Anna Ida: Vakrajz – Megrajzolta, kitörölte, újrarajzolta, összetépte, kirakta, visszapörgette: William Kentridge

YouTube előnézeti kép

„A rendezőhöz hasonlóan nekünk is felesleges lenne tartókodnunk a nagy szavaktól, és nyugodtan kijelenthetjük: Malick az utolsó mozgóképes romantikus. Az evilági és a transzcendens közötti ambivalens viszonnyal foglalkozó alkotásai fenséges lebegésükkel és megkapó, banális pillanataikkal nehezen címkézhető keveréket alkotnak. […] Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Az élet fájában érzékelhetővé tette a történetmesélő játékfilm és az abszolút film közötti láthatatlan határterületet, olyan művészek nyomában járva, mint Andrej Tarkovszkij vagy az amerikai kísérleti filmes, Stan Brakhage.”
Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona – Beszélgetőesszé Az élet fájáról

YouTube előnézeti kép

A lapban megtalálhatók Győrffy László festményei, a Prizma számára készített illusztrációi, és Dömsödi Zsolt fiktív trahfilmekhez készített plakátjai. Győrffy 2000-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja, 2001-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Magyarországon kívül Párizsban és Los Angelesben voltak önálló kiállításai. Dömsödi Hézső Ferencnél tanult festészetet, majd tervezőgrafikus diplomát szerzett. Kiállított az A38 hajón és a Gruzzwe Store&Gallery-ben, 2009-ben megnyerte a Curzon Cinemas és a Fangoria Magazine közös plakátpályázatát.

Címke: , ,

Photo of Megan Fox

ESSZÉ

korsz

HÍREK

moonrise

HÍREK

classic-batman-logo

HÍREK

batmanborító

Prizma 9

basketcase20thanniversan

Filmklub

pink-flamingos

Filmklub

lap

HÍREK

promo4

HÍREK

form

HÍREK

chill

HÍREK

komm

HÍREK

Picture 19lead

AJÁNLÓ

dockpojken_puppetboy_breakfast

HÍREK

watership_down

magazin

lichter_interju_sz

magazin

Picture 1

magazin

0

magazin

jj

magazin

x-rated

magazin

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu