megashark vs giant octopus

INTERJÚ

„A minőség szubjektív dolog” – Jakab Veronika interjúja David Michael Latt-tel

PRIZMA

2012/05/14

A The Asylum napjaink egyik legismertebb low budget stúdiója és forgalmazója: habár neve jelenleg a hollywoodi sikerfilmek farvizén evickélő mockbusterekkel és a SyFy Channel számára gyártott szörnyfilmekkel fonódott össze, a cég már több mint két évtizede a színtér állandó szereplője. Ma ismert formájában David Rimawi, Sherri Strain és David Michael Latt alapították a kilencvenes évek végén, mi pedig a számos filmet íróként és rendezőként is jegyző Mr. Latt-tel beszélgettünk példaképeiről, az Asylum mögötti általános elvekről és a stúdió jövőbeni terveiről.
A témáról további cikkek olvashatóak a Prizma hetedik számában.

Az Asylum a kilencvenes évek végén low budget horrorfilmekre specializálódott stúdióként indult, ezt a profilt változtatták meg a Világok harca – Az invázió sikere után. Mi a véleményed a mai amerikai horrorfilm-színtérről?
Valójában az Asylum művészfilm-forgalmazóként kezdte a karrierjét a kilencvenes évek elején, de ez nem feltétlenül ad választ a kérdésedre. A horrorfilm jelenlegi helyzete? Szerintem remek. Nagy rajongója vagyok a műfajnak és véleményem szerint a vizuális effektek és a forgatókönyvek rengeteget javultak. Általában véve érdekesebb és sokrétűbb lett a horror.  Mint minden műfajban, ebben is vannak győztesek és vesztesek. Vannak jó történetek, amik emlékezetesek maradnak és szórakoztatóak, a gyenge filmek pedig úgyis egy hét alatt feledésbe merülnek.

Mennyire játszik rá az Asylum a róla kialakult képre? A filmek minősége mennyiben tekinthető a munkamódszer és a költségvetés egyenes következményének, és mennyiben szándékos szövegroncsolás eredménye?
Az esztétikai befogadás és minőség szerintem igen szubjektív dolgok.  Például ha a németeket kérdezed, szerintük amit mi gyártunk, az egy rakás szemét,  a japánok szemében pedig ugyanolyan jóknak számítunk, mint bármely másik nagy stúdió. Minden attól függ, mit kíván tőlünk a megrendelő. Ha arról van szó, több pénzt ölünk bele a projektbe, sztárokat szerződtetünk és az egész egy nagyobb lélegzetvételű produkció lesz.  Mindenkinek van egyfajta percepciója a filmekkel kapcsolatban. Egy százmillió dolláros film is tűnhet szarnak, és a mi filmjeink is nézhetnek ki jól. Például a francia vevőink szerint lehet, hogy az adott film rettenetes és nem közelíti meg a kívánt minőséget, és ugyanazt a filmet a közel-keleti fogyasztóink fantasztikusnak tarthatják, és jó árat fizetnek érte. Minden attól függ, mi a kereslet, hogy mit akar a közönség. Szerintem a produkcióink megállják a helyüket a piacon. Tisztában vagyunk a költségvetésünk korlátaival és azt hiszem, ezzel a vásárlóink és fogyasztóink is így vannak. Végeredményben pedig reméljük, hogy egy valóban szórakoztató és nézhető filmeket tudunk kínálni.

Christopher Ray: Megacápa az óriáskrokodil ellen

Volt már olyan ötletetek, amit “esztétikai” okokból nem valósítottatok meg?
Nálunk semmi sincsen kőbe vésve és nincs semmi, amitől kategorikusan elzárkóznánk. Valószínűleg távol tartanánk magunkat a drámától meg dokumentumfilmektől… de nem elvi okokból. Mi úgy működünk, hogy a vásárlóink gyakorlatilag megmondják nekünk, mit akarnak, mi pedig  megcsináljuk. Így aztán ha az amerikai Lifetime csatorna egy thrillert rendel tőlünk, akkor thrillert kap. Ha a SyFy egy katasztrófafilmet akar, katasztrófafilmet forgatunk.  Ha olyan csatornákkal szűrnénk össze a levet, mint például a Travel Channel, ami úti beszámolókat (travel log) rendelne tőlünk, akkor azokat készítenénk. Nem vagyunk válogatósak. Szeretünk filmeket csinálni, úgyhogy gyakorlatilag bármit szívesen vállalunk, amire van kereslet. Nem tervezünk drámákat forgatni, de megtehetnénk, elvégre musical-t, westerneket meg egy csomó családi filmet is gyártottunk már. Mint minden nagy stúdió, mi is rengeteg különböző műfajban és tartalomban utazunk.

Létezik Asylum-formula, azaz egy olyan sablonkészlet, aminek segítségével a lehető leggyorsabban készíthetitek el filmjeiteket akár egy párszavas high conceptből?
Mi arra törekszünk, hogy amennyire csak lehet, megkönnyítsük a stábok munkáját. Ezért egy viszonylag rugalmas munkafolyamatban dolgozunk, amin a produkció minden lehetséges stádiumában tudunk módosítani, ha szükséges. Persze vannak bizonyos paraméterek, amik mentén a filmjeinket készítjük, de minden produkció más, minden forgatáson van egyfajta adok-kapok játék. Általában három hetet vesznek igénybe az előmunkálatok, körülbelül három hétig tart maga a forgatás, és nagyjából két hónapot töltünk az utómunkálatokkal. Tehát attól a pillanattól, hogy megkapjuk a forgatókönyvet egészen a film forgalomba helyezéséig hozzávetőlegesen négy hónap telik el. Ez függ persze a produkció komplexitásától; ha sok vizuális effekt van a filmben, akkor az akár egy hónappal is megtoldhatja a munkálatokat.

A hollywoodi mainstreamen kívül szemmel tartotok más (akár nem amerikai) területeket is? Ha igen, ez mennyiben segíti a munkátokat?
Nagy filmrajongó vagyok és szeretem a szórakoztató filmeket, de be kell vallanom, hogy mivel ennyi filmet készítünk egy év alatt, nagyon ritkán jutok el ahhoz, hogy meg is nézzek egyet… ez borzasztó, tudom. Talán öt filmet, ha látok egy évben, holott mielőtt belevágtam volna ebbe az egészbe, napi három filmet néztem meg. És mivel gyerekeim vannak, ha meg is nézek valamit, az biztos, hogy valami rajzfilm. Így engem személyesen nem befolyásol az aktuális filmtermés. Viszont azok a filmkészítők, akiket szerződtetünk, nagyjából ott vannak most, ahol én húsz éve… vagyis rengeteg mindent látnak, és ezek nyilván befolyásolják a látásmódjukat és a filmezéshez való hozzáállásukat. Szerintem senki sem kizárólag mainstream fogyasztó, aki ebben a szakmában dolgozik. Minden rendező egyben filmrajongó is, ezért rengeteg különböző produkciót lát. Ezek pedig nyilván így vagy úgy, de hatással vannak munkájára. Még sosem láttam az ellenkezőjére példát.

Rachel Goldenberg: Grimm's Snow White

Egy interjúdban megjegyezted, hogy az alkotógárdátok nem ad lehetőséget szerzők kibontakozásának. Mégis, az elmúlt pár év filmtermésére visszatekintve látsz valamiféle alkotói következetességet a rendezőknél, illetve forgatókönyvíróknál?
A műfaj elsőbbséget élvez és ehhez kell tartanunk magunkat, hogy a megrendelt filmet el tudjuk adni. Persze igyekszünk teret adni a kreativitásnak is. Ha viszont nem tudjuk eladni a produkciót, akkor bezárhatjuk a kapuinkat és nem tudunk több filmet gyártani. Én gyakorlatilag odaadom a kulcsokat a rendezőnek és az operatőrnek, tessék, csináljátok meg a filmeket, érezzétek magatokat jól, legyetek kreatívak. Annyira folyok bele a produkcióba, mint a többi partner, megnézzük a musztereket, és ha nem látjuk benne azokat az elemeket, amikre szükségünk van ahhoz, hogy eladjuk a filmet, akkor persze teszünk róla, hogy benne legyenek. Az adott kereteken belül viszont a filmkészítőink olyan kreatívak lehetnek, amilyenek csak szeretnének lenni. Az ajtó mindig mindenki előtt nyitva áll, és szerintem a legtöbb vállalathoz képest mi meg is könnyítjük a helyzetüket, mert alapból nem szeretünk ügynökökön keresztül intézkedni, ezért aztán viszonylag egyszerű az Asylumnak írni és rendezni.

Miben látod az Asylum és a korábbi nagy B-film stúdiók (AIP, Troma) közötti különbségeket? Van kedvenced vagy példaképed közöttük?
A legtöbb filmes cég vagy gyárt, vagy a forgalmaz; kevés az olyan vállalat, ami mindkettővel foglalkozna. Az általad említett vállalatok mind a kettőt csinálják, ami nagyon ritka. Számunkra kedvezőbb, ha minden folyamatot felügyelhetünk, tehát mind a gyártást mind a forgalmazást mi irányíthatjuk. Így valóban pontosan tudjuk, mit akar a vevő és nem kell a sötétben tapogatóznunk. No és persze több pénzt keresünk így, ami a mi szempontunkból létfontosságú. Egy cashflow vállalat vagyunk és nincsenek befektetőink, viszont minden hónapban el kell adni a filmeket, hogy fennmaradhassunk. Ha kicsúszna a kezünkből a forgalmazás vagy a terjesztés, teljesen más arculatú cég lennénk. Nagyon kevesen csinálják azt, amit mi.
Másrészről abban bízunk, hogy egy „globálisabb” vállalat vagyunk. A Troma például egy bizonyos típusú filmekre specializálódott, és azokat nagyon jól csinálja, de remélhetőleg az Asylum idővel egy jóval szélesebb közönségre és fogyasztóbázisra tesz szert. Rengeteg műfajban utazunk, és ez azt hiszem, az egyik legnagyobb erősségünk.
Ami a példaképeket illeti… szerintem bárki, aki több mint három hetet lehúz ebben az iparban, annak tekinthető.  Ez egy kemény szakma. Filmkészítőként persze vannak kedvenceim, akiken felnőttem és akiket nagyon becsülök, ilyen például Spielberg, Scorsese vagy Altman. Üzletemberként azokat tisztelem, akik hosszú ideje talpon vannak ebben a szakmában és segítettek minket tanácsaikkal, őszinteségükkel. Egy olyan nemzetközi forgalmazó cég jutott eszembe, amiről valószínűleg kevesen hallottak, ez az Artist View Entertainment. Remek vállalati mintaképnek tartom őket, mert mindig mindent időre elvégeztek és a legjobbat akarták a filmkészítőiknek. Sok tekintetben példaképként tekintettünk rájuk, amikor az Asylumot alapítottuk.

Kiváltképp a hetvenes-nyolcvanas években a trash és B-film összefonódott a camppel és egyfajta ellenkultúrát is képviselt a mainstreammel szemben. Jelen van ez az ideologikus töltet az Asylumon belül, vagy a holdudvarában (fanzinok, rajongói körök, etc.)?
Szerintem erre csak jó pár évtized múlva kapunk választ. Az Asylumnak van egyfajta brandje és egy kőkemény rajongótábora, ami bizonyos filmjeinket nagyon szereti.  Ez nyilván fantasztikus dolog, de nem minden produkciónkat imádják: vagy a mainstreamebb filmjeinkre buknak, vagy a családi vonalra vagy valami másra.  Felfedezik maguknak a Gyilkos cápa vs. óriáspolipot és ebből csinálnak egy ellenkultúrát, ami szuper. Ezt mi nem tudjuk befolyásolni, és ha majd egyszer, ha a cég már rég nem létezik és mi is a föld alatt leszünk, megírják a vállalat történetét úgy, hogy egy ellenkultúrát képviselő, B-filmeket gyártó filmes cégnek könyvelnek el minket, holott annyi minden mást is gyártottunk, nekem ezzel nem lenne semmi bajom. Bármi miatt is szeretnek minket és maradunk emlékezetesek, az mindenképpen egy öröm számunkra.

Christopher Ray: Kétfejű cápa

Az Almighty Thort és a MegaPiranhát a korábbi mockbusterekkel ellentétben először a SyFy mutatta be, csak később kerültek DVD-forgalmazásba. Mennyire meghatározó ma a televízió a B-filmes piacon? Léteznek általában vett különbségek a tévére, illetve DVD-re készült Asylum-filmek között?

A televízió vált a főprofilunkká, mert a DVD piac haldoklik. Pár éve történt meg nálunk a váltás, és most már teljes mértékben a tévére koncentrálunk, ami úgy gondolom, józan döntés volt részünkről. Megint csak azt tudom mondani, hogy minden a megrendelőtől függ. Ha például egy filmet az amerikai televíziónak adjuk el, több erőszakot tehetünk bele, de a szex-jelenetekkel csínján kell bánnunk. Ugyanezt a filmet újra kellene vágnunk az európai piac számára, mert ott nem kedvelik az erőszakot viszont a szex az mehet. A DVD verzióban pedig lehet erőszak is meg szex is dögivel. Úgy alakítjuk a produkciót, hogy az megfeleljen a vevő igényeinek. Ezeket az irányvonalakat meg egyszerűen észben kell tartani a filmgyártás során.

Több, mint 100 filmnek voltál a producere, több, mint egy tucat forgatókönyvet írtál és néhány produkciót rendeztél is. Van köztük olyan, amelyik különösen közel áll a szívedhez, esetleg személyesebb darabnak tartasz?
Igazából mindig az aktuálisan forgó film áll a legközelebb hozzám. Aztán ha azt befejezzük, és jön a következő, akkor meg az lesz a kedvenc.  Minden filmből tanulok valamit, és persze vannak sikeres és kevésbé sikeres produkcióink, de én személyesen egy kevésbé sikeres filmben is megtalálom a jót, hiszen annak a készítéséből is rengeteget tanultam. Nehéz egyet kiemelni. Mindegyikben van valami, amiért az számomra szerethető. Ami a rendezést illeti… azt mindig nagyon szeretem csinálni, de sajnos ritkán nyílik rá mostanában lehetőségem.
Ez egy politikailag igen korrekt válasz volt…
Tudom, de tényleg ez az igazság. Mondhatnám, hogy nagyon szerettem a Harc Los Angelesbent, de nem akarnám figyelmen kívül hagyni az Óriáscápát sem, amit szintén nagyon élveztem. Szerettem a Megapitont is. Mindig van valami, ami az egyik filmben tök jól működik, de a másikban kevésbé, amiben viszont megint valami más volt jó…. egyik sem múlja felül a másikat a szememben. Ezért nehéz egy top hármat felállítanom, mert minden filmben vannak jó és kevésbé jó dolgok egyaránt.
Mintha azt kérném, hogy a gyerekeid közül válassz…
Jaj dehogy, azok közül kapásból tudnék egy kedvencet mondani. A filmes kérdések már jóval nehezebbek.

Van olyan óriásszörny, amivel a filmnézők még nem találkozhattak, de szerinted ideje lenne?
Azt hiszem, rengeteg kiaknázatlan óriáslény van még az Asylum arzenáljában, amiket az elkövetkezendő években vászonra is tervezünk vinni, úgyhogy érdemes rajtunk tartani a szemeteket. Viszont így most kapásból a saját egóm jut eszembe, ami van olyan méretes, mint a legtöbb óriásszörny… szerintem roppant érdekes lenne azt nézni, ahogy lebeg valahol. Valószínűleg rengetegszer megnézném azt a filmet (már csak azért is, mert valóban hatalmas egóm van).

David Michael Latt munkatársai körében

Címke: ,

Nézz bele!
Téma: Trashfilm Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció „A minőség szubjektív dolog” – Interjú David Latt-tel Alföldi Nóra: Trashformers – A kortárs blockbuster és a szenny Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái Csiger Ádám: Szemét a Nap mögött – A japán trashfilm útja Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok Állókép Győrffy László: Privát biológia Dömsödi Zsolt: Trash-Pöröly Varió Huber Zoltán: A magányos hős újabb eljövetele Orosz Anna Ida: Vakrajz Lichter Péter – Pálos Máté: Szemorgona
guard02

INTERJÚ

orangelead2

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

maxresdefault-2

PULP

Photo of Megan Fox

ESSZÉ

carruthlead2

INTERJÚ

Van_valaki

INTERJÚ

enemy01

INTERJÚ

Képernyőfotó 2014-06-20 - 14.55.30

EXKLUZÍV, INTERJÚ

roverlead

INTERJÚ

2full5

MI FOLYIK ITT?

fr

HARDCORE

wow

OFF SCREEN

jim-jarmusch-new-vampire-film-only-lovers-left-alive-meeting

INTERJÚ

symphony42

MI FOLYIK ITT?

720-10

MI FOLYIK ITT?

yiavtx4lw-kl

INTERJÚ

szirmaiinterjulead.jpg

MI FOLYIK ITT?

el1

INTERJÚ

Godzilla-Alternative-Movie-Posters-5

OFF SCREEN

C694783DFFF22C9D432C1EBC6011_h373_w598_m2_q90_cMTwLhuDk

MI FOLYIK ITT?

Partnereink

Blik - Journal for Audiovisul Culture Szellemkép Szabadiskola Artportal.hu