korsz

HÍREK

Prizma-könyv a célegyenesben / Korszakalkotók – Kortárs amerikai filmrendezők

PRIZMA

2013/04/24

Mivel a Prizma első kötete két héten belül megszületik a nyomdagépek futószalagjain, itt az idő, hogy egy újabb kedvcsinálóval piszkálgassuk kíváncsiságotok. A teljes előszó mellett elolvashatjátok Pápai Zsolt bevezetőjének, illetve Varró Attila Michael Mann- és Tarantino-portréjának egy-egy részletét.

Emellett itt és most hivatalosan is bejelentjük a könyv előrendelési akcióját:

az első 50 megrendelő akciós áron (2500 Ft postával együtt) egy választott ajándék Prizma folyóirattal szerezheti meg a Korszakalkotókat! Az alábbi korábbi Prizma-számokból lehet választani: Batman, Kortárs skandináv film, Tévésorozatok. Rendelésetek a korszakalkotok@gmail.com email-címre küldjétek!

Ponyvaregény, Szárnyas fejvadász, Kék bársony, Batman, Schindler listája – filmek, amelyeket mindenki ismer. Ismerjük a rendezőiket is, de azért biztos szívesen olvasnánk még róluk. A Korszakalkotók című kötet a kortárs amerikai film tizenegy meghatározó rendezőjét mutatja be: Tim Burton, Jim Jarmusch, Richard Linklater, David Lynch, Terrence Malick, Michael Mann, Ridley Scott, Steven Soderbergh, Steven Spielberg, Quentin Tarantino és Gus Van Sant életművét. Ezeknek a rendezőknek a filmjei és pályája egyben az elmúlt évtizedek amerikai filmkultúráját is összefoglalja, hiszen a rendezők között egyaránt akad hollywoodi mogul és elkötelezett függetlenfilmes. Ismertségük és népszerűségük eltérő, ám mindannyian karakteres filmek alkotói, akiknek egy-egy új bemutatója eseményszámba megy. A Prizma folyóirat által indított könyvsorozat első kötetében helyet kapott portrék ezt a tizenegy alkotót és velük a kortárs amerikai filmkultúra változatos csapásirányait kívánják megismertetni a filmbarátokkal.

 

–          Részletek a könyvből –

Előszó

Kötetünk az elmúlt évtizedek amerikai filmjének néhány meghatározó rendezőjét mutatja be. Olyan alkotók portréi szerepelnek az összeállításban, akiknek az életművét a hazai közönség is jól ismerheti. Majd tucatnyi rendezőt válogattunk össze, a pályaképeket pedig az amerikai filmkultúra félmúltját és közelmúltját áttekintő tanulmány vezeti fel. A rendezői névsor azonban magyarázatra szorul, még akkor is, ha a kötet főcíme alapján magáért beszél. Korszakalkotónak gondoljuk mindegyik rendezőt, azt azonban, hogy miért éppen ezt a tizenegy nevet gyűjtöttük össze, elsősorban a szövegek íróinak személyes választásai indokolják. Célunk a változatosság volt, és az, hogy korszakos életműveket mutassunk be. Ezért szerepelnek egymás mellett fősodorbeli sztárok és elszánt függetlenek. Mint minden lista esetében, itt is legalább annyira érdekes a negatív lenyomat, az, hogy ki mindenki maradt ki a kötetből. James Cameron, Martin Scorsese, a Coen testvérek, Spike Lee, netán az elmúlt évtized néhány felkapott szerzője (ChristopherNolan, Paul Thomas Anderson) természetesen helyet kaphatott volna ebben a válogatásban. Ez a tizenegy férfinév nem reprezentál semmi mást, csak a szerzők személyes ízlését. Sőt. Miközben a kötet alcíme egyértelműnek tűnhet, mind a „kortárs”, mind pedig az „amerikai” jelző némi kommentárra szorul. Az „amerikai” annyiban, hogy a nevek között akad egy kakukktojás, a brit Ridley Scott, akinek az életműve azonban kétségkívül a kortárs amerikai fősodorbeli film körébe tartozik, ebben az esetben nem a rendező születési helye alapján választottunk. „Kortárs” alatt pedig olyan alkotókat értünk, akik, kezdődött akár a pályájuk a hetvenes évek legelején (Steven Spielberg, TerrenceMalick), napjaink filmkultúrájának kulcsfigurái. Az elmúlt bő évtized fent említett új sztárrendezői közül pedig azért nem válogattunk be senkit, mert ezeknek az alkotóknak még nem olyan terjedelmes az életműve – továbbá szerettünk volna fenntartani sok nevet egy újabb kötetre is.

Célunk az volt, hogy a szövegek legalább olyan változatos olvasói kört meg tudjanak szólítani, mint amilyen változatos a kötetben szereplő alkotók és elemzett filmek közönsége. Így reményeink szerint a tájékozódni kívánó és egyszeri élményre vágyó filmbarátok, az elemzéseket és értelmezéseket gyártó, a filmekhez és a szövegekhez többször visszakanyarodó nézők-olvasók és a kedvenc filmjeik minden titkát ismerő, a párbeszédeket betéve tudó rajongók is megtalálhatják a maguk számítását.

korsz

 

Tartalom

Előszó

Pápai Zsolt: Újjászületés és második gyermekkor Bevezetés Új-Hollywood történetébe

Pápai Zsolt: Márkaérzék Steven Spielberg

Pálos Máté: A föld dalaiTerrenceMalick

Sepsi László: Kitörési pont Ridley Scott

Varró Attila: Amerikai éjszakák Michael Mann

Pápai Zsolt: Új-Hollywood Frankenstein doktora Tim Burton

Varga Balázs: Tükörjáték David Lynch

Varga Balázs: TárskeresésJimJarmusch

Lichter Péter: Felhők Portland felettGus Van Sant

Pápai Zsolt: A kaméleon színe Steven Soderbergh

Varró Attila: Rendezőikon, csupa kisbetűvelQuentinTarantino

Roboz Gábor: Vakmerő vagabond Richard Linklater

Filmek jegyzéke

A kötet szerzői

 

Pápai Zsolt

Újjászületés és második gyermekkor

Bevezetés Új-Hollywood történetébe

(részlet)

A hetvenes évek Hollywoodjának első igazi kasszasikerében, Francis Ford CoppolaA keresztapa címu gengsztereposzában Don Corleone, a maffiacsalád feje úgy dönt, hogy fôszerephez juttatja keresztfiát egy filmben, bár a producer mereven elzárkózik ettől. „Olyan ajánlatot teszek neki, amit nem utasíthat vissza” – mondja kétkedô keresztfiának, és el is éri célját: a maga ellenállhatatlan eszközeivel meggyőzi a fafejű producert.

Coppola mintha magáról és nemzedéktársairól beszélne. A múlt század hetvenes éveinek elején az új amerikai rendezőgeneráció tagjai páros lábbal rúgták be a hollywoodi stúdiók métervastag kapuit, és visszautasíthatatlan ajánlatok sorát tették a vonakodó producereknek. Fellépésükkel új időszámítás kezdődött az amerikai film történetében, hiszen az egy évtizeddel korábban még csőd határán tántorgó Hollywood olyan világhatalmi pozícióra tett szert, amilyet korábban csak a harmincas években, illetve a II. világháború utáni néhány évben birtokolt. Új-Hollywood alapító atyái, az ekkor még pimaszul fiatal Francis Ford Coppola, George Lucas, Steven Spielberg, Paul Schrader, BrianDePalma, John Milius és Martin Scorsese kiforgatták sarkaiból a filmvilágot, és előkészítették az amerikai mozi azóta is tartó diadalmenetét. A mozi fenegyerekei – mint később nevezték ôket1 – a hollywoodi kliséket egyrészt az európai és az amerikai művészfilm eredményeivel, másrészt az átalakuló tömegkultúra (televízió, képregény stb.) egyes elemeivel frissítették fel. Bár művészfilmes ambíciókkal telve indultak, hamar váltottak, és milliós tömegeket megcélzó produkciókba fogtak. Lucas, Coppola és Spielberg a nyolcvanas évek elejére a filmtörténet legsikeresebb filmjeit jegyezték, és sikervágtájukkal új ösvényeket jelöltek ki. Gondoljunk bármit róluk, a kortárs mozikultúrában műveik máig viszonyítási pontok. Sikeraspiráns rendezők és producerek manapság is az általuk hetvenes-nyolcvanas években keltett hullámokat igyekeznek meglovagolni.

YouTube előnézeti kép

 

Varró Attila

Amerikai éjszakák

Michael Mann

(részlet)

Nehezen lehetne az amerikai tömegfilm szerzői rendezői között két annyira különböző alkotót találni, mint Sam Peckinpah és Stanley Kubrick: a westernfilm szenvedélyes, önpusztító jenkije és a műfajgyűjtés rideg, kozmopolita remetéje mind tematikai, mind formai szempontból egyazon skála két végpontján helyezkedik el – miközben életművükben ugyanolyan elszánt perfekcionizmussal és lenyűgöző formatudatossággal hajlították a stiláris kereteket saját képmásaikhoz. A kortárs Hollywood első számú formalistájaként megnevezhető Michael Mann nem csupán – ugyancsak legendás – precizitása, szakmaismerete és tökéletességvágya okán tekinthető mindkét géniusz jogos örökösének: életművében elképesztő bravúrral illeszkedik egymáshoz a western-auteur belső mesevilága és a zsánerromboló filmművész látásmódja. Anyja neve Peckinpah, apja neve Kubrick. Mann muvészi önéletrajzában világosan nyomon követhetô a hagyományos férfivilág erkölcsi sarokpontjainak szinte fetisisztikus tisztelete a jellegzetes amerikai hôsök rögös Olümposzán (legyen szó gengszterfilmekről, James Fenimore Cooper-adaptáció nemzeti őstörténetéről vagy Muhammad Ali bokszkarrierjérôl). Ugyanakkor ez a jó öreg sárszagú, verejtékfoltos heroizmus egy letisztult, kiüresített világba helyezve jóformán minden kapcsolatát elveszíti valósággyökereivel, introspektív figurái eszmék és eszmények elegáns öltönyökbe bújtatott absztraktumaivá válnak. Mann életművében a szilárd, állhatatos férfihősökre támadó erkölcsi káosz vériszamos, látványbő zűrzavarok helyett mértani pontossággal megkonstruált szigorú struktúrákban fogalmazódik meg, pontos metaforát kínálva valamennyi szerzőnek, aki a filmipar szenvtelen üzleti logikája által szabályozott rendszerben érvényesíti öntörvényű alkotói személyiségét, Fordtól Fincherig: munkái maguk az örök individualistákra záruló légkondicionált lidércnyomások.

YouTube előnézeti kép

 

Varró Attila

Rendezőikon, csupa kisbetűvel

QuentinTarantino

(részlet)

Orson Welles óta talán egyetlen amerikai rendező sem hatott olyan markánsan személyes látásmódjával saját kora filmkészítésére, mint a kilencvenes évek stúdió- és független szcénáját egyaránt komoly mértékben befolyásoló Quentin Tarantino. Miként a harmincas évek példátlanul eszképista Hollywoodjában egy újfajta, önálló filmes szemléletmód állandósult jelzője lett a „capraesque”, hasonlóan köznevesült a lassanként posztmodernből neoklasszikussá formálódó álomgyári ezredfordulóra Tarantino vezetékneve. A Ponyvaregény páratlan szakmai és közönségsikerét követően elterjedő „tarantinoesque” avatatlan szemmel is könnyen beazonosítható filmtípust jelöl, többet népszerű szerzői látásmódnál (Lubitsch-érintéstől a Lynch-hangulatig) vagy követendő stiláris eszköztárnál (mint a hitchcocki suspense-dramaturgia vagy az Altman-féle többszálúság) – legközelebb akkor kerülünk meghatározásához, ha egész egyszerűen (al)műfajként tekintjük. A Tarantino-film nem csupán azért jut el a műfajosodás szintjére, mert sajátos tematikai motívumai, sôt bizonyos állandósult formai megoldásai kiterjednek kortárs filmkészítők munkáira is (meghaladva ezzel az egyazon filmgyártó közeg határain belül maradó ciklusszintet, lásd Val Lewton szerepét a negyvenes évek RKO-horrorjaiban), ennél lényegesebb, hogy maga a szerző eltunik mögülük: a XXI. század elsô évtizedére a Kill Bill-lel és a Grindhouse-projekttel nyilvánvalóvá vált, hogy miközben az alkotó az egyik legnagyobb rendezősztárrá nőtte ki magát Hollywoodban, a konkrét filmek teljes mértékben feloldódtak az általuk generált zsánerhullámban. Tarantino mint 280 filmrendező mára elsődlegesen marketingeszközzé vált filmjei népszerűsítésében, amelyek egyéb híján csupán minőségükkel emelkednek ki hasonszőrű társaik tengeréből – szerzői beazonosításukhoz mind szembetűnőbb kézjegyek, erőteljes önreferenciák és állandó alkotó-cameók szükségeltetnek.

YouTube előnézeti kép

Címke: , ,

moonrise

HÍREK

classic-batman-logo

HÍREK

batmanborító

Prizma 9

lap

HÍREK

promo4

HÍREK

form

HÍREK

p7

HÍREK

komm

HÍREK

dockpojken_puppetboy_breakfast

HÍREK

watership_down

magazin

lichter_interju_sz

magazin

Picture 1

magazin

0

magazin

jj

magazin

x-rated

magazin

prizma02borito2

magazin

szorolap_elolap_lapszamos

első szám

fdsafasdfsadfsda

HÍREK

prizmakép8

HÍREK

stephen-king-cover-ftr

AJÁNLÓ