ANIMATÉKA

Kovács Ágnes: Rómeó és Júlia esete a művészetelmélettel (Jean-Francois Laguionie: A festmény)

PRIZMA

2013/06/17

A barlangrajzok esetében csak sejteni lehet, Ovidius óta azonban biztosan tudjuk, hogy a platóni-arisztotelészi fogalomkészlettel élve mimetikus, azaz a természetet utánzó, a valóságot ábrázoló művészet gyakran eljátszott az ábrázolt figura életre keltésének gondolatával. A vadászat előtti kultikus „főpróbán” őseink megelevenedő kulisszaként tekinthettek a barlangrajzokra, Ovidius pedig az Átváltozásokban (Metamorphoses) írta meg Pygmalion, a szobrász történetét, aki beleszeretett saját alkotásába, és imáját meghallgatva az istenek éltre keltették azt.

Jean-Francois Laguionie 2012-ben többek között Anilogue-fődíjas A festmény (Le Tableau) című filmje is erre az alapötletre épül: jelentős konfliktus kibontakozik ki egy kastélyt és annak kertjét ábrázoló festmény alakjai között, ugyanis a festő nem fejezte be őket. A hierarchia csúcsán a Befejezettek állnak, akik a kastélyban ünneplik magukat, míg a Félbehagyottak és a Vázlatok a veszélyes, húsevő növényekkel teli kertben kénytelenek bujdokolni. A kasztok és társadalmi osztályok elkülönítésének a Befejezettek által megalkotott ideológiai alapja az illúzió. Ők ugyanis tökéletesnek tűnnek,de a Félbehagyottak szerintük elvesztették az illúziót, azaz a valósághoz való hasonlatosságukat, a Vázlatok pedig egyenesen szolgasorba kényszeríthető, kényszerítendő sikertelen firkálmányok. Ha mindez nem tartogatna elég feszültséget, egy Rómeó és Júlia-szál is felbukkan a történetben: egy Befejezett fiú beleszeret egy Félbehagyott lányba, majd a kirekesztettek kis csapatának élén elindul megkeresni a festőt, hogy rávegyék, fejezze be a képet, megszüntetve ezáltal a figurák közötti egyenlőtlenséget. Hiába, a franciák egyik kedvenc témája még mindig a szabadság–egyenlőség–testvériség. Ahogy a feudalizmus 1789-ig az európai ember számára a társadalmi berendezkedés egyetlen lehetséges modellje volt, úgy volt a 19. század derekáig a művészetelméletében és történetében a valósághű, vagy legalábbis a valóságból kiinduló, illuzionisztikus ábrázolásmód a legfőbb mérce, esztétikai alfa és ómega. A filmben a Befejezettek képviselik a 18–19. századot, nemcsak politikai, hanem művészeti szempontból is: az utolsó ecsetvonásnak nagy jelentőséget tulajdonító akadémikus, a grafikával szemben a festészet magasabbrendűségét hirdető művészetfelfogás ellen lépett fel a modern művészet, amely azt hirdette, hogy „egy egyszerű rajz gyakran sokkal szebb, mint egy teljesen megfestett kép”.

tableau2

Nem árulok el nagy titkot, hogy a festményről megszökött, a vászonról a valós térbe csöppenő festményalakok végül rátalálnak a festőre. Az ő szájából hangzik el az imént idézett programszerű mondat is.A filmbéli festő pontosan úgy és annyira festette meg a figurákat, hogy azok önálló életre tudjanak kelni.Ez a művészettörténet nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy akár néhány vonal is elég a valóság egy-egy elemének megragadásához, amely azután önálló életre tud kelni a vásznon, sőt – A festmény tanulsága szerint – akár a vásznon kívül is.

Minden rajzfilm szürreális, „valóság feletti”, hiszen a valóságot nem annak fotografikus leképezésével, élő szereplőkkel, hanem egy, az alkotó egyéni, animált formanyelvén keresztül ábrázolja. A film megelevenedő festményalakjai végig a festmények tere (még szerencse, hogy a festő minden képének hátteréül a velencei karnevált választotta) és a valós tér között ugrálnak. A végén azonban, fricskát mutatva mindenféle reális és szürreális besorolásnak, az egyik festményalak a valódi színész által alakított festő „festőjének” keresésére indul a képkereten kívüli térben – megkérdőjelezve ezáltal a valóságról, a valós térről addig alkotott képünket. A film a festő „festőjének” keresésével, a „legfőbb alkotónak” örök kérdésével a művészetelmélet „képkeretéből” a filozófia és a vallás még viharosabb vizeire kalandozva késztet továbbgondolkodásra.

YouTube előnézeti kép

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem végzős művészettörténet szakos hallgatója.
A szöveg a Prizma és a Kecskeméti Animációs Fesztivál Pályázatán díjazásban részesült. 

Címke: ,

ANIMATÉKA, KAFF

Rövidfilm

ANIMATÉKA

KRITIKA

ANIMATÉKA

INTERJÚ, KINO LATINO

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

ANIMATÉKA, HÍREK

ANIMATÉKA

ANIMATÉKA

PRIZMATUBE

ANIMATÉKA, PRIZMATUBE

ANIMATÉKA

PRIZMATUBE

PRIZMATUBE

ANIMATÉKA

ANIMATÉKA

ANIMATÉKA

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

ANIMATÉKA, HÍREK