gruffalo_s_child_and_owl_m

ANIMATÉKA, KAFF

Herczeg Zsófi: Ne packázz a legkisebbel! (A Gruffalo gyermeke)

PRIZMA

2013/06/20

Az idei KAFF versenyprogramjában meglehetősen sok adaptációt találunk, legyen szó képregények megfilmesítéséről, mint a spanyol Ráncok, a cseh Alois Nebel vagy a francia Örökbeadható, emberiségköltemény monumentális vászonra álmodásáról, mint Az ember tragédiája, vagy éppen kortárs gyerekkönyvek lapjain megelevenedő történetek filmre viteléről, mint a francia Ernest és Célestine, a dán Kutya a mennyekben, valamint a brit Gruffalo gyermeke.

Az animációs film kézenfekvő újragondolási lehetőség az elsődlegesen gyerekeknek szóló mesék számára, ám ezek sok esetben nem lépik túl az ifjúságot célzó mondanivaló és vizualitás határát, meghagyva ezt a szerepet élőszereplős társaiknak. Míg a Disney egy korántsem nehezen befogadható és értelmezhető filmet készített a Grimm testvérek tetszhalott Hófehérkéjéről, addig Tarsem Singh (Tükröm, tükröm), Rupert Sanders (Hófehér és a vadász) vagy Michael Cohn (Hófehérke – A terror meséje) önreflexióval, fantasy-elemekkel vagy éppen horror szekvenciákkal tűzdelt mozgóképes alkotásokat rendezett a nagyközönség számára.

Az idei program három említett mesekönyv-adaptációja között találunk olyat, amely már elsősorban a nagykorú nézőket célozza meg (Kutya a mennyekben), olyat, amely mindkét korosztály számára is kimondottan élvezhető, szerethető és tanulságos (Ernest és Célestine), valamint olyan animációs filmet is, ami inkább az ifjabbak képzeletét mozgatja meg, noha szinkrongárdájával a felnőttek kíváncsiságát is felkeltheti, mint a Gruffalo gyermeke című félórás mesefilm.

A Gruffalo gyermeke a 2009-es Gruffalo című tévéfilm második részeként készült el, mely egy furfangos kisegér kalandos élelemszerzési útját meséli el, hogy célja (az erdő közepén álló makkfa) elérése érdekében milyen módon jár túl az őt lakomának kinéző róka, bagoly, kígyó és végül az általa fikciónak hitt, majd valósággá vált gruffalo eszén. Mindezt pedig egy mókusanyuka meséjén keresztül ismerjük meg, amelyet gyerekei számára talált ki.

Gruffalos_Child_About_to_Sneak_Out_of_the_Cave_M

A második rész egy gruffalo-vemhességgel később játszódik, ennek főszereplője ugyanis már nem a találékony kisegér, hanem a félelmetes ellenségre kíváncsi, barátok nélküli gruffaló kislány. Az animáció dramaturgiája nagyban hasonlít az első részhez: a kisegér három állat eszén jár túl, míg végül találkozik a gruffalóval, a második részben a kölyök gruffalo is ugyanazon a három találkozáson esik át, hogy láthassa végre apja és faja ősellenségét, csupán azzal a különbséggel, hogy őt nem megenni akarják, hanem megfélemlíteni, csapdába csalni és eltenni láb alól, mivel az első rész tanulsága alapján potenciális veszélyt jelent mind a rókára, a bagolyra és a kígyóra. A mese negatív hősének leírása is párhuzamos módon történik: az első részben az egér a három lakomát kereső vadállat tulajdonságaiból építette fel fenyegető szörnyét, ugyanígy itt is az első film bestiája ugyanannak a három állatnak a jellemzőit felhasználva jeleníti meg a rettenetes és irtózatos egérellenséget, akitől úgy óvja csemetéjét, hogy az még a lábát sem teheti be az erdőbe. Ám az animációs filmtörténet egyik legtalpraesettebb állata még a legkétségbeesettebb pillanatban is feltalálja magát, és megmenti nem csak a bőrét, hanem presztízsét is.

A Gruffalo gyermekének nagy előnye, hogy ugyanazzal a szinkroncsapattal dolgozik, mint az első részben, és noha új rendezőket kapott, szövegében szintén hű az eredeti meséhez, akárcsak az első film volt. Az anyamókus hangját kölcsönző Helena Bonham Carter rímekbe szedett történetmesélése olykor kellőképpen félelmetes és kísérteties, olykor viszont játékos és kíváncsi. A három legyőzött ellenfél hangját ismét Tom Wilkinson (róka), John Hurt (bagoly), Rob Brydon (kígyó) és Robbie Coltrane (gruffalo) páratlan hangjátéka adja, a gruffalólány szerepében pedig a Harry Potter és a tűz serlegéből ismert hisztis Myrtle-t, vagyis Shirley Hendersont halljuk. A film zenéjéről is érdemes szót ejteni, hiszen a könyvvel ellentétben, amiben csak a rímbe szedett szöveg ad egyfajta zeneiséget, a film kihasználja önnön tulajdonságát és az eredeti történetet a hangsávval támogatja, egészíti ki: az érdeklődő gruffalógyerek képzeletvilágának kíváncsiságát és varázsát, nyugtalanságát és izgalmát is reprodukálja, vagy éppen hangsúlyozza a filmzene, amely a 3D-s animáció képi világának korántsem egyedi vizualitását ellenpontozza.

Az első részhez képest a Gruffalo gyermeke a főszerepben lévő gruffalólány miatt még közelebb áll a gyermeki fantáziavilághoz és látásmódhoz, amivel könnyebb azonosulást kínál a közönség számára. Az első film még csak egy próbákkal teli állatmese azzal a tanulsággal, hogy egy kis ésszel a legkisebb is legyőzheti a rá leselkedő veszélyeket, a második viszont már a gyermeki felfedezés izgalmát és a kíváncsiságtól hajtott, kalandot kereső kölyök útját mutatja be, azt az utat, amit minden gyerek így vagy úgy, de végigjár a felnőtté válás rögös útján.

YouTube előnézeti kép
A szöveg a Prizma és a Kecskeméti Animációs Fesztivál Pályázatán díjazásban részesült.

Címke: ,

spongya

KRITIKA

paranormanlead

KRITIKA

Storyteller1

MONSTER OF THE WEEK

zsiraf

Rövidfilm

bluebird

ANIMATÉKA

Annie

KRITIKA

klip

ANIMATÉKA

arbol-pajarosok

INTERJÚ, KINO LATINO

472738888_1280x720

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

jod1

ANIMATÉKA, HÍREK

scary4

HÍREK

the-boy-and-the-world-prizma

ANIMATÉKA

krokodill_01

ANIMATÉKA

kubrlead

PRIZMATUBE

Kaguyahime-takahata

ANIMATÉKA, PRIZMATUBE

books-2

ANIMATÉKA

mons1

PRIZMATUBE

Képernyőfotó 2014-09-14 - 22.36.25

Fénytörés

Carver-Banner

TRAILERPARK

Philip-Seymour-Hoffman-on-Happiness-Blank-on-Blank-2

PRIZMATUBE