An_Over_Simplifacation_of_Her_Beauty

ANIMATÉKA

Ásmány Zoltán: A Terence Nance menet (An Oversimplification of Her Beauty, 2012)

PRIZMA

2013/10/25

Jelen film esetében a vászon egy „titkos” notesz, melybe Terence Nance jegyzi be egy nővel kapcsolatos gondolatait grafikus, írásos, illetve fotografikus formában. Egy ilyen napló a lehető legszemélyesebb alkotás, amit ember készíthet, s mint ilyen, szemlélődés közben izgalommal vegyes fenntartásaink disszonanciáján egyensúlyozunk: szabad nekünk itt nézelődni? Persze továbbnézzük, megszemléljük a műtéti úton eltávolított és a filmművészet számára felajánlott agy összes tekervényét, a rajtuk közlekedő elektromos szikrák játékát és felismerjük saját élményeinket, szorongásainkat és a helyzetek túlzó analizálásában való elveszettséget. (Kinek nem inge ne vegye magára. Nekem ingem.) Fiatalember vallomásáról lévén szó, katartikus tanulságban nem kulminál a film, de azt gondolom ez nem is volt cél, „A Terence Nance menet” nem a megvilágosodásról szól, hanem a temérdekség barázdáltságában megbúvó feszültségről.

An-Oversimplification-of-Her-Beauty-Terence-and-Namik

A filmben tárgyalt kiszolgáltatott rajongás nem egyszerű állapot (legalábbis ha belülről nézi az ember, semmi esetre sem az), ezért a vizuálisan művelt alkotó mindent megtesz, hogy ábrázolásmódja hiteles legyen. Szemmel láthatóan Nance agyának egyik féltekéje nőkkel (elsősorban egy vel), míg a másik az évek alatt felhalmozódott filmelméleti tudással van megtöltve. Ez a másik félteke ugyanúgy vibrál, vagy ha tetszik: bozsog az önkifejezés vágyától, hogy kilélegezhesse magából azt a lüktető audiovizuális indyszimfóniát, ami el is készült. Mert ez az. Inverz ontológiai filmes hozzáállása Kovásznai totálfilmes elméletével tűnik rokonnak, hisz hasonlóan a magyar művész ideális filmről alkotott gondolataival, a fiatal amerikai író-rendező is azt a vezérelvet követi, hogy a film mindenkori formájának, a mindenkori jelenet-mondanivaló együttállásából kell következnie, hogy aztán a lehető leghitelesebb és legérzékibb interpretációját adja az elmesélni kívánt helyzetnek. Az érzéki ábrázolás alatt az értendő, hogy a különböző technikákkal megalkotott képek teljesen másmilyen hatást gyakorolnak a nézőre és ennek tudatos használatával a narráció egy teljesebb modelljét lehet létrehozni. Ezt az elbeszélői metodikát Kovásznai György „totálfilmnek”, míg David Bordwell „parametrikus filmnek” nevezi. Nem csak az számít, hogy mikor mi történik, hanem az is, hogy ennek milyen képi megfogalmazást biztosítunk a szokványos filmes eszközökön túl, hiszen teljesen más asszociációkat ébreszt egy fekete-fehér natúrfilmes látvány, mint egy veleszületett szenvedéllyel vibráló akvarell festmény animáció, más képzeteket társítunk egy zajos krétarajzhoz és megint másmilyen benyomást kelt egy a lehető legkevesebb részletre szorítkozó letisztult színes mezőkből álló absztrakt. Hovatovább pedig nem elhanyagolandó a mozgatás minőségének tudatos használata sem: folyékony transzparensség jellemzi azt, vagy éppen darabosan recseg? Vágás van a filmben, vagy álomszerű metamorfózis? Az a fajta laza frissesség tehát, ahol a filmkészítő leveti magáról a technikai konvenciók szabályosságának limitációit, a narráció spektrumának új távlatait nyitja meg. Jelen esetben is egy ilyen frissvegyes felvágott-csokrot kapunk, különböző lelkületű natúrfilmes, animációs, dokumentarista, illetve költőien szimbolikus jelenetekből, képtorzításokkal, VHS szervízjelekkel, feliratokkal, narrációval, gondosan elhelyezett képhibákkal, zenével és sound designnal… adott esetben minddel egyszerre.

Ha ez nem volna elég, hogy tényleg ne legyen könnyű dolgunk nézőként, a „túlzó egyszerűsítés” jegyében a különböző lelkületű jelenetek nem csak egy filmhez tartoznak. A film magját az alkotó egy korábbi vizsgafilmje, a How Would You Feel képzi (legalábbis a film így tálalja magát) mely egy, a rajongott hölgy által utolsó pillanatban lemondott randevú, lelki elő- és utórezgéseit tárgyalja. Ez az első film egykori bemutatása óta burjánzott, kiegészült és egy párkapcsolati makró, illetve mikró „így jöttem” filmmé egészült ki. A teljes őszinteség jegyében meg kell jegyeznem, hogy amikor valaki relatíve sikeresen mindent elmond, vagy el akar mondani egy adott témával kapcsolatban, a lehető legnagyobb körbejárással és a lehető legtöbb platformon kommunikálva egyszerre akkor, ha az alkotóelemek arányai nem tökéletesen vannak kiegyensúlyozva könnyen követhetetlenné válik a tömény impulzustenger és a különböző alkatrészek kioltják egymást. A film közepe felé erre többször is van példa, így néha tudatos befogadói kitartásra van szükség, de már most megnyugtatnék mindenkit, hogy érdemes türelmesnek lenni (és/vagy felébredni) mert körülbelül a film második felére stabilan beáll egy olyan arányrendszer, melyben a különböző szemet és fület gyönyörködtető filmes eszközök már tudatosan és feldolgozhatóan támogatják egymást egy komplex, ugyanakkor jól olvasható rendszerré kristályosodva.

S bár nem könnyed olvasmány, mindenkinek, akiben megvan az igény a filmolvasás következő szintre emelésére, érdemes megnézni ezt a gőzölögve bugyogó, nyers dokumentarizmussal valósághoz láncolt, termál-pszichotripet. Az pedig már mindenkinek saját feladata, hogy eldöntse: a kevesebb jelen esetben is több lett volna-e?

YouTube előnézeti kép

A film a Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Filmfesztiválon látható.

Címke: ,

Crulic_001

ANIMATÉKA

lead_private nigthmare

ANIMATÉKA

MADAGASCAR-560x3271

ANIMATÉKA

lead_chainsaw

ANIMATÉKA

the-boy-and-the-world-prizma

ANIMATÉKA

krokodill_01

ANIMATÉKA

Fat-and-Skinny-prizma

ANIMATÉKA

youtube

AJÁNLÓ

egghead07

HARDCORE

banner_prizmakaff_72dpi

HÍREK

4_NYOCKER4_g

ANIMATÉKA

azembertragediaja-plakat

ANIMATÉKA, KRITIKA

pivot - lead

ANIMATÉKA, FESZTIVÁL

the-lost-thing-movie-image-01-600x337

ANIMATÉKA

gruffalo3

ANIMATÉKA, magazin

pixardayandnightlead

ANIMATÉKA

oscar_animation8_lg

ANIMATÉKA

Fusion TIFF File

ANIMATÉKA, magazin

AFamilyPortrait1

ANIMATÉKA

palfi_busz_lead

ANIMATÉKA