orangelead2

INTERJÚ, LÁNCREAKCIÓ

„Mélyen gyökerezik bennem ez a rohadjatok-meg-hozzáállás” – Bemutatjuk az Orange is the New Black alkotóját

PRIZMA

2014/08/14

A The Hollywood Reporter friss számában portrét közölt a karakán és szabadszájú Jenji Kohanről.

– Mélyen gyökerezik bennem ez a rohadjatok-meg-hozzáállás – mondja Jenji Kohan, akinek hajszíne ezen a júliusi reggelen alátámasztja az állítást: cukorkaszínűre festett, torzonborz punk-rock frizurát visel. Nem kérdés, honnan jön az áttörést hozó Nancy ül a fűben című Showtime-sorozat fű-dealer kertvárosi anyukája, vagy az Orange is the New Black című Netflix-széria mocskos szájú női fegyencei. Mindent, amit a 45 éves tévéproducer tesz és mond, ugyanaz a karcos, establishment-ellenes érzékenység hat át.

Az egész a családi asztalnál kezdődött, ahol Kohannek, három testvérből a legfiatalabbként, meg kellett küzdenie a figyelemért, ráadásul vígjáték-szakértők vették körül: apja, Buz, a varieté show-k királya, és David, a Will és Grace című sorozat kreátora. Kohan kamaszkorára egy jó nevű Beverly Hills-i közösség csodabogara lett. Később pedig, amikor családtagjai nyomába lépett, és írt egy tucat pilot-forgatókönyvet, amelyeket soha nem forgattak le, olyan rendszerben kellett érvényesülnie, amihez nem volt sem üzletemberi gondolkodásmódja, sem kapacitása vagy vágya arra, hogy diplomáciai manőverekkel foglalkozzon.

Ma azonban már Hollywood szívében ül tágas irodájában, az Orange 12 Emmy-jelölésével a háta mögött, vagyis megszerezte azt az elismerést, amiért egész életében dolgozott. És a prémiumtelevíziózás egyre nagyobb léptékben fejlődő világában, ahol egy netflixes vígdráma-sorozat szinte olyan messzire mehet, amennyire az alkotó fantáziája engedi, Kohan lett maga az establishment.

Az egy órás epizódokból álló széria, Piper Kerman memoárjának laza adaptációja, valahogy elkapta a korszellemet, a Netflix egyik legsikeresebb sorozata lett, köszönhetően részben az egyik állandó szereplő, transznemű sztár Laverne Coxnak, aki a genderrel kapcsolatos társadalmi párbeszéd egyik meghatározó résztvevője.

Amikor azonban a házas, három gyerekes Kohan eltereli a beszélgetést sikeres sorozatáról arra, hogy milyen fizetésbeli egyenlőtlenségek vannak közte és férfi kollégái között, előtérbe kerül a producer egyik elidegeníthetetlen jellemvonása – bármeddig jutott is el, még mindig él benne a harci vágy.

orange01

– Jenji egyszerűen szarik az egészbe – állítja Stephen Falk, aki a Nancy ül a fűben és az Orange című sorozatokon is közreműködött forgatókönyvíróként, és mentorként gondol Kohanre. – Őszintén undorodik a hatalomtól.

Kohan idősebb bátyja szerint ez a hozzáállás örökölt:

– Anyánk mindig is olyan ember volt, akihez ha odaléptünk azzal, hogy „Ezt nem így kell csinálni”, mindig visszakérdezett: „Ki szerint?”

Kohan nem vitatja bátyja állítását. Inkább felidéz egy gyerekkori balettórát, amelyen a tanár megkérte az összes kislányt, hogy legyenek felhők. Míg a többiek ide-oda lebegtek, Kohan – saját szavaival élve „fura, depressziós és duci” – úgy döntött, viharfelhő lesz.

– Mindenki csak lebegett, én meg dobogtam a lábammal – mondja szívből jövő nevetéssel. – Azóta is pont így élem az életemet.

Az íráshoz való tehetségére korán fény derült: gyakran kapott jó jegyeket és dicséreteket, bár szép számmal akadtak olyan tanárok is, akik nem tudtak vele mit kezdeni.

– Már ekkoriban megvolt bennem a vágy, hogy szembemenjek az elvárásaikkal – mondja. – Ha kaptam egy feladatot, mindig úgy álltam hozzá: „Hogyan tudnék ezen csavarni egyet, hogy igazán élvezzem?”

Nemrég előadást tartott a Columbián, vagyis alma materében, és felidézett egy vizsgát, amelyen vicceket írt azon kérdésekre, amikre nem tudta a választ. Az egyik az alábbi volt: „Miért kéne sajnálnunk az ateistákat? Mert nem tudnak mit mondani, amikor leszopják őket.” (A tanárától egyest kapott.)

Miután 1991-ben elvégezte az egyetemet, a szülei távol akarták tartani Hollywoodtól, és nem segítettek neki kiterjedt kapcsolati hálójukkal. Amikor pedig egy ex-barátja azt mondta neki, hogy előbb kerül be a Kongresszusba, mint egy tévés stábba, Kohan megkapta azt a motivációt, amire szüksége volt. Csomagolt, és indult Los Angelesbe, ahol hamarosan már a Kaliforniába jöttem című sorozaton dolgozott. A kezdeti lelkesedést azonban hamarosan frusztráció követte, és hamar megtanulta, hogyan nem szabad működtetni egy írói szobát.

– Iszonyú működésképtelen volt. Rengeteg időt töltöttünk belső harcokkal. – Kohant nem is hívták vissza a széria második évadjába.

Aztán állást szerzett a Jóbarátok stábjában, de 13 epizód után el is veszítette.

– Nagyon inspirált, hogy megosszam az élményeimet, mert a sorozat elvileg korombeliekről szólt. De valószínűleg túl sokat járt a szám. – A letört Kohan, aki ekkoriban még csak a húszas évei elején járt, elment Nepálba, hogy kiszellőztesse a fejét és új karrierbe kezdjen. Nem egészen ez történt. Amikor a Himalájában kirándult, azon kapta magát, hogy A dumagép című sorozathoz ír egy anyagot. Ekkor rájött, hogy nem tud egykönnyen szabadulni a tévézés világától.

– Ahogy így visszagondolok – mondja a Jóbarátok-időszakról –, azt hiszem, nagyon sok pénzt kereshettem volna, ha egy kicsit tovább játszom a szabályok szerint.

WEEDS PRESS KIT

Nancy ül a fűben

Kohan az ezt követő évtizedet azzal töltötte, hogy kereste a helyét a tévézés szigorú világában, sodródott egyik munkából a másikba (Tracey Takes On, Szívek szállodája), és soha le nem forgatott pilotokat írt. Bátyja, David, akibe nagyobb üzleti érzék szorult, úgy emlékszik, ez az időszak különösen gyötrelmes volt húga számára.

– Nagyon érdekes, morálisan összetett sztorikat írt, de akkoriban erre nem igazán volt kereslet. Egyszerűen nem sitcomos volt az érzékenysége, és folyton olyan emberekbe botlott, akik nem igazán tudtak mit kezdeni a forgatókönyveivel – vagy vele.

Aztán jött a Showtime, ahol nem sokkal korábban kapott munkát Kohan középiskolai ismerőse, Danielle Claman Gelber, és később Bob Greenblatt. A csatorna eredeti sorozatokat akart gyártani, és olyan alkotókkal akart dolgozni, akik túl egyediek és felvágott nyelvűek a többi tévétársaság számára. Mivel dolgozott már korábban Kohannel, Gelber hamar felkereste.

– Jenji a valóságban gyökerező vígjátékokat ír – állítja Gelber. – Még akkor is hihetőek a történetei, amikor látszólag hihetetlenek.

Kohan egy meredek sorozatötlettel állt elő egy fűvel kereskedő, kertvárosi anyukáról, Nancy Botwinról. A Showtime megvette, és a gyártásba beszállt az akkor születő Lionsgate TV is.

– Úgy éreztem, abszolút releváns sorozat lenne, egyszerre lehetne nagyon populáris és felforgató erejű, ehhez Jenji kiválóan ért – mondja a Lionsgate TV elnöke, Kevin Biggs, akinek stúdiója nemrég új Orange-szerződést kötött Kohannel.

Azonban Kohan karrierjének nagy részéhez hasonlóan a Nancy sem volt mentes a problémáktól, kivált a korai időszakban, amikor a sorozat még nem futott be. Komoly feszültség volt az életében először kreátorként dolgozó Kohan és a széria sztárja, Mary-Louise Parker között, aki aggódott, hogy a merész produkció tönkreteszi a karrierjét.

– Tudom, hogy üvöltözni és csapkodni fog, meg minden, de amikor a kamera forogni kezd, tökéletes lesz, úgyhogy hagyjanak békén – mondta Kohan a fejeseknek. – Ha baja van, nagy lány vagyok, ő is nagy lány, meg tudjuk beszélni, ne szóljanak már bele.

A helyzet annyira eldurvult, hogy Kohan egyszer kapott a Showtime akkori főnökétől egy továbbított e-mailt, amelyben arról írt, hogy előbb-utóbb el kell bocsátania őt.

– Nem hinném, hogy szándékosan továbbította nekem, de visszaírtam neki, hogy „Hajrá”. – A probléma aztán eltűnt, amikor a sorozat egyre jobb kritikákat kapott, és nőni kezdett a nézettsége. A Nancy nyolc évad alatt olyan meghatározó lett a Showtime számára, mint Kohan életében.

Ezzel együtt hagyott maga után némi keserű szájízt. Bár Kohan nagyon kedves emlékeket őriz a sorozatról, sajnálja, hogy olyan csendben köszönt le, és úgy érzi, soha nem kapta meg igazán azt az elismerést, ami járt volna. Több kritikus is ellene fordult a későbbi szezonok során, és a fontosabb kategóriákban egyetlen Emmyt sem nyert.

– Úgy érzem, sok olyasmit csináltunk először, amit mások csak később, és ezt nem ismerték el igazán – mondja Kohan. – De előbb-utóbb be kell fejezni a nyavalygást, és csinálni kell valami mást.

WEEDS

Nancy ül a fűben

Az Orange Is the New Black lett a valami más.

Kohan egyik barátja nyomta a kezébe Kerman börtön-memoárját, még amikor a Nancyn dolgozott, és a producer egyből sürgetni kezdte a Lionsgate-et, hogy vegyék meg a könyv megfilmesítési jogait.

– Imádtam a karaktereket, a sokszínűséget, és hogy a történet olyan helyszínen játszódik, ami kvázi keresztút, ahol mindenféle ember megfordulhat. – Úgy érezte, a főszereplő Piper az ő trójai lova, a tévékompatibilis „belevaló szőke”, aki segíthet megnyitni egy feketékkel, latinákkal, leszbikusokkal és transzneműekkel teli világot, amit ritkán látunk a tévében. A Netflix olyan ajánlatot tett, amit mások nem: 13 epizódos, teljes évados szerződést kínált, minimális beleszólást kért a kreatív döntésekbe, és lehetőséget adott, hogy Kohan az új tévés hullámban komoly szerephez jusson.

– Jenjinek különleges tehetsége van ahhoz, hogy keverje ezt a harsány, érdes humort a szívszorító, emberi drámákkal – véli Cindy Holland, a Netflix egyik tartalomfelelőse. Ő maga is olvasta a memoárt, és megtetszett neki, hogy Kohan terve szerint más fegyencek nézőpontjait is megismertetné, és behozna különböző háttértörténeteket, hogy ne csak a börtön zárt világában járjunk. Holland és Kohan megkereste Jennifer Eustont, a Csajok című sorozat castingosát, hogy találjon nekik olyan friss arcokat, akiket a nézők tényleg el tudnának fogadni fegyenceknek. Mivel nem kellett tévés cenzorokkal huzakodnia, Kohan kijjebb tolhatta a nyelvezetre, meztelenségre és szexre vonatkozó határokat.

– Még mindig olyan prüdéria tapasztalható sok helyen, hogy az valami elképesztő – állítja Kohan.

A sorozat népszerűsége – a Netflix állítása szerint ez az eddigi legnézettebb szériájuk – még Kohant is meglepte.

– Nem tudom, hogy a téma, a karakterek, a befogadás módja ennek az oka, vagy mindezek együttvéve, de az embereket jobban érdeklik ezek a nők, mint gondoltam volna. – Igaz, a konkrét nézőszámokat Kohan is csak találgathatja, ezek ugyanis még előtte sem publikusak. Annyi biztos, hogy ez a hirtelen felerősödött figyelem számára kissé kellemetlen: ezért sem twitterezik, és ezért sem folytat spoileres beszélgetéseket a sajtóval. A harmadik évadról is csak annyit mond, hogy „a hitről fog szólni”.

– Természetemnél fogva szeretek egyedül ülni egy szobában és gépelni. Soha nem a hírnév volt a célom. – Persze tudja, a tévés karrier választásával lehetetlenné tette, hogy láthatatlan maradjon. A haját állítása szerint azért festette színesre, hogy kicsit elfedje a szürke szálakat. Ahogy az anyjától tanulta: „Ha valamit nem tudsz megjavítani, dekoráld ki.”

orange03

Kohan egyik legegészségesebb döntése az Orange kapcsán az volt, hogy az írói szobáját Los Angelesben rendezi be, míg a forgatás New Yorkban zajlik. Bár jellemzően az első és utolsó részeknél ellátogat a forgatásra, a távolság lehetővé tette számára, hogy (saját szóhasználatával élve) irányításmániásként viszonylag normális napirendje legyen: esténként otthon vacsorázik író férjével, Christopher Noxonnal, és három gyermekükkel; tagja egy könyvklubnak; stabil popkultúra-diétát tart netes podcastekkel, rádiózással és tévézéssel (különösen kedveli a főzőműsorokat).

Kevés régi barátja van, de közéjük sorolja a Mad Men kreátoraként ismert Matthew Weinert és építész feleségét, akit megbízott a 4 millió dollárért vásárolt Hayworth Színház felújításával.

– Bérlőink se az étteremhez, se a színházhoz nincsenek még, ami azért ijesztő, mert egyelőre csak szórjuk rá a pénzt – meséli Kohan álomprojektjéről. Azt tervezi, hogy produkciós irodáját a második emeletre költözteti, ahol két, 2015-ben induló sorozat stábja is elfér majd. Ha minden jól megy, a legközelebbi egy provokatív kosztümös dráma lesz az HBO-nak a salemi boszorkányüldözésről, ennek pilotjáról elvileg jelenleg tárgyalnak.

Más sorozatokat is fejleszt (például egy pókeres komédiát), olyan írókkal, akik az ő írói szobáiban nőttek fel. Az újoncok kinevelése Kohan számára nagyon hálás feladat, sajnálja is, hogy neki régen nem volt saját mentora.

– Csak másztam feljebb és feljebb, folyton visszarugdostak, de én másztam tovább.

Kohant úgy ismerik a szakmában, hogy könnyen ki lehet vele jönni – ahogy ő fogalmaz: „Jól együtt lehet velem dolgozni, ha valaki nem bosszant fel” –, és írói szobái is családias légkörükről ismertek. Nem dolgoztatja túl az embereit, finom kaját biztosít, és vannak bizonyos tradíciók, például fánk-péntekek.

– Tíz éve dolgozom vele, és tényleg igazi családias munkaközeget teremtett, csak épp több millió dolláros költségvetéssel – mondja róla Tara Herrmann, az Orange egyik író-producere.

Hogy mikor tud időt szakítani más projektjeire, azt Kohan sem tudja, és félig viccelődik, hogy lassan az idegösszeroppanás határán áll. 11 éve nem tartott szünetett, és a lelassulás számára sem anyagi, sem más értelemben nem opció. El is érkeztünk a témához, ami kiveri nála a biztosítékot.

– Szerintem nem fizetnek meg annyira, mint a férfi kollégákat a szakmában, és ez iszonyú frusztráló.

A nőkre vonatkozó egyenlőtlenség Kohan oldalában fiatal kora óta tüske; regényíró édesanyja anno azt mondta neki, hogy a férfiak „viccesebbek” és „jobbak” ebben a szakmában. Az, hogy Kohan saját stúdiója, a Lionsgate igazoltan 30 millió dollárt fizet Weinernek a Mad Men utolsó három évadjáért, tovább bonyolítja a helyzetet.

– Nehéz ügy, amikor az egyik legjobb barátunk pont Matt. Persze egy pillanatra sem hibáztatom, inkább csak azt kérdezem: Én miért nem keresek ennyit? – (A Lionsgate nem reagált a kérdésre.)

Hogy mihez kezdene ezzel a (megint saját szóhasználatával élve) „rohadjatok-meg-pénzzel”, azt mondja:

– Csak biztonságot szeretnék, hogy soha ne kelljen olyasmit csinálnom, amit nem akarok. Három gyerekem tanul magániskolában… bonyolult.

De ezen a reggelen elsősorban az Emmy-díjátadó foglalkoztatja, ahol az Orange-nek komoly esélye van arra, hogy történelmet írjon a csatorna számára, és megjutalmazza Kohant azzal a szobrocskával, amit bátyja és apja évekkel korábban már hazavihetett a teljesítményéért. Bár Kohan a férje kérésére már elkötelezte magát a lila és kék haj mellett, a ruha kiválasztása – különösen annak fényében, hogy mit kap majd a rosszindulatú netezőktől – komoly stresszfaktor.

– Nem vagyok közszereplő, nem kéne valamilyen szépségideálhoz mérni. De akkor sem esik jól, amikor a fotómat Dame Ednáé mellé rakják.

orange05

(Roboz Gábor fordítása)

(Forrás)

Címke: , , ,

breaking-bad

INTERJÚ

guard02

INTERJÚ

carruthlead2

INTERJÚ

enemy01

INTERJÚ

roverlead

INTERJÚ

lena_dunham_donald_glover_girls_season_2_

LÁNCREAKCIÓ

fatmaclead2

LÁNCREAKCIÓ

doctorwholead

LÁNCREAKCIÓ

beforemid01

INTERJÚ

ripper-street-cast

LÁNCREAKCIÓ

themaster02

INTERJÚ

273605-mad-men

MAD MEN-JEGYZETEK

mad-men-pete-and-don-ffd9cb44322e2ec1

MAD MEN-JEGYZETEK

whis

MAD MEN-JEGYZETEK

utopiaujlead

LÁNCREAKCIÓ

sakk

A NAP KÉPE

escapefromalcatrazeastwoodlobby_1

A NAP KÉPE

ozlead

LÁNCREAKCIÓ

lead

AJÁNLÓ

brandon-generator-screen-6

INTERJÚ