INTERJÚ

Cronenberg: “Egész életemben komédiákat forgattam!”

PRIZMA

2014/08/31

Közeleg a Térkép a csillagokhoz hazai premierje! Melegítsünk be Richard Mowe rövid, de tartalmas interjújával.

Bár az elme legsötétebb bugyrainak feltérképezéséből csinált karriert, David Cronenberg saját bevallása szerint önmagánál épelméjűbb embert nem ismer. A rendező továbbra is Torontóban éli nagyon is középosztálybelinek tartott életét feleségével és három gyerekével. Apja krimiíró volt, anyja koncertzongorista.

– Több mint 20 éve ugyanazokkal dolgozom, és ez sok erőt ad – meséli. – Persze engem is gyötör néha a művészekre jellemző kétségbeesés, de amikor olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik lelkesednek a közös munkáért, az sokat segít.

Termékeny, 45 éve tartó karrierje során Cronenberg flörtölt már Hollywooddal, de még egyik nagy stúdióval sem bújt ágyba. Legutóbbi filmje, a Térkép a csillagokhoz szatíra a celebkultúráról, és bár ennek kapcsán több kritikus hangnemváltásról írt, a rendező nem ért egyet velük.

– Szerintem egész életemben komédiákat, isteni komédiákat forgattam! [Cronenberg itt persze az Isteni színjátékra utal – A ford.] A Térkép a csillagokhoz nem egyszerűen Hollywoodról és a filmbizniszről szól. A történet bárhol játszódhatna, ahol az emberek rettegnek a kapzsiságtól és az elkeseredéstől, és a hírességkultusz csak része a történetnek. Szerintem a film inkább azt próbálja megvizsgálni, mit jelent embernek lenni.

Cronenberg fiatalon regényíró szeretett volna lenni, két legnagyobb példaképe William S. Burroughs és Vladimir Nabokov volt, akiktől egyúttal félt is.

– A hatásuk letaglózó erejű volt. Amikor filmezni kezdtem, ez a félelmem eltűnt, mert nem volt olyan filmkészítő, akire ugyanígy felnéztem volna, talán azért, mert korábban soha nem gondoltam magamra filmrendezőként. A filmezésre eleinte ártalmatlan csínytevésként tekintettem, és ez segített megtalálni a saját hangom.

A rendező nem tagadja, hogy a komor témák vonzzák. Állítása szerint nem megszállottja a halálnak, bár kétségkívül sokat gondolkodott már rajta.

– Emlékszem arra a napra, amikor gyerekkoromban először meséltek nekem a halálról. Nem úgy születünk, hogy erről tudunk, úgyhogy elég nagy meglepetés, és nem valami kellemes. A legtöbb ismerősünket, ha elég hosszú élet jut nekünk, láthatjuk meghalni. Ha vannak gyermekeink, ők is meg fognak halni – remélhetőleg utánunk. Ez nagyon kemény pillanat az életben, de előbb vagy utóbb sor kerül rá. Ki tudja, én ezt miért pont a filmjeimben dolgozom fel. Én úgy látom, ezzel a témával foglalkozni kreatív emberként elkerülhetetlen. Azt hiszem, így bérelt helyet szereztem az egzisztencialisták klubjában, akik készek belenézni a sötétségbe.

Bailey's Quest-840.cr2

Cronenberg csak nemrég kezdett egzisztencialistaként gondolni magára. Ez a felismerés meglepte, mert soha korábban nem tudott azonosulni semmilyen filozófiai rendszerrel.

– A hozzáállásom a valláshoz és a legtöbb gondolatrendszerhez úgy volt összegezhető, hogy leleményesnek, de alapvetően röhejesnek találtam őket.

A rendező filmjei több szinten is működnek: érdekesek lehetnek a sci-fi rajongók szemében, ugyanakkor olyan értelmiségi lapok számára is, mint a Cahiers du Cinema.

– Azt hiszem, ez azért lehet, mert a filmjeim rétegzettek: nem muszáj a mélyükre hatolni ahhoz, hogy élvezzük őket, de van bennük tartalom azok számára is, akik egy kicsit a felszín mögé akarnak pillantani. Számomra a filmkészítés amolyan szellemi utazás. Én a filmjeimen keresztül filozofálok, és próbálom megérteni, hogy mit jelent embernek lenni, és hogy mi vagyok én. Csak remélni tudom, hogy a nézők hajlandóak velem tartani ezen az úton. Manapság kevesen gondolkodnak a filmekről elmélyülten, ami nagy kár. Még azok is, akik utálták a Karambolt, szívesen írtak róla, mert érezték, hogy szól valamiről.

– A művészet és a szórakoztatás közötti különbség az, hogy a művészetben a reflexió komoly szerephez jut. A szórakoztató produkcióktól az emberek egyszerűen csak jól érzik magukat, ezek lehetővé teszik számukra, hogy kikapcsoljanak. A szórakoztatással nincs is semmi gond, csak más, mint a művészet.

Cronenberg a saját rendezői munkáját inkább a szobrászathoz érzi közelebb, nem a festészethez.

– A filmkészítés nagyon erősen fizikai, tapintással járó élmény. Én például soha nem készítek sztoribordokat, mert nagyon absztraktak. Ezek általában még azelőtt készülnek, hogy meglennének a színészek és a helyszínek. Nem értem, hogyan lehet ilyen korán eldönteni, milyen lencsét használunk majd, vagy milyen szögből vesszük fel az adott jelenetet, amikor még azt sem tudjuk, milyen személyek állnak majd a kamera előtt, milyen ruha lesz rajtuk, vagy milyenek lesznek a fényviszonyok.

– Nekem ott kell lennem a helyszínen a színészekkel és a többi stábtaggal. Az egyik érdekes dolog, amit megtanultam a munkám során, az, hogy rendezőnek lenni milyen testetlen élmény, színésznek lenni pedig milyen fizikai. A színészek folyton a hajukkal, a ruhájukkal meg az arcukkal foglalkoznak, hiszen ezekkel kell dolgozniuk. Ezek a munkaeszközeik, és én ezt lenyűgözőnek találom.

YouTube előnézeti kép

(Forrás; fordította: Roboz Gábor)

Címke: , ,

INTERJÚ

HÍREK, INTERJÚ, KOREAI EXPEDÍCIÓ

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ

LISTA

LISTA

KRITIKA

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ

INTERJÚ

KRITIKA

INTERJÚ

ESSZÉ

INTERJÚ

LISTA

KRITIKA

INTERJÚ