amerikaipite

LISTA

Sweet sixteen – A gimifilmek varázslatos világa

PRIZMA

2014/09/11

A gimifilmek megunhatatlanok. A minden nyári szezonban jelentkező tudatdarabok mellett időről időre felbukkan egy-egy markáns szerzői stílus, műfaji házasítás, ami bizonyítja a zsáner halhatatlanságát. Ezek közül válogattunk.

Vad vágyak (1998)

Aki már többször látta, talán az sem emlékszik rá, de a Vad vágyak tulajdonképpen egy középsulis mozi, a népszerű sulikirálynő, a problémás kívülálló és egy jóképű nevelési tanácsadó háromszögével. Igaz, maga a helyszín és a konkrét bonyodalmak gyorsan háttérbe szorulnak, hiszen Denise Richards és Neve Campbell párosának köszönhetően a mű egy medencés etyepetyével lehetett része az örökkévalóságnak. John McNaughton filmje a késő kilencvenes évek egyik emblematikus alkotása, mely émelyítő töménységben sűríti a műfaj közönségcsalogató fogásait. Az alkotók mintaszerűen összegzik és az önparódia határáig fokozzák az erotikus thrillerek divatos megoldásait, a véres bűntény egyre elképesztőbb fordulatait a korszak buja videóklipjeit idéző jelenetek ellenpontozzák. A film minden egyes dobása öncélú attrakció, a finálé abszurdig húzott csavarjai ugyanúgy, mint Kevin Bacon bevillanó pénisze, vagy a diáklányos fantáziákra rezonáló középiskolás körítés. A hatás érdekében a Vad vágyak szemrebbenés nélkül zsákmányolja ki híres előképeit és pontosan e gátlástalansága miatt lesz szimpatikus alkotás. (HZ)

wild_things

Álom.net (2009)

A magyar film történetében kevés olyan bizarr műfaji kísérlet akad, mint amivel az Álom.net alkotógárdája próbálkozott. Divatos zsánerek rosszul átvett, helytelenül értelmezett vagy erőszakkal magyarított megoldásaival lépten-nyomon találkozhatunk, de a kulturális adaptáció teljes zárójelezése a maga nemében példátlan alkotói döntés. N. Forgács Gábor és csapata ráadásul épp egy olyan, markánsan amerikai műfajt próbál importálni, mely a természetes környezetéből kiszakítva törvényszerűen életképtelen. A cheerleader és a csapatkapitány civódása, a rivális iskolák vetélkedése és a belső kasztrendszer köré épített gimifilmes paneleket egy hermetikusan lezárt művilágban próbálják működésre bírni.

A steril karantén létrehozása lehetetlen, a rózsaszín díszletek közé belopakodó magyar valóság óhatatlanul fertőz, és egy egészen szürreális hibrid jön létre.

Mindez lehetne akár a mintául szolgáló klisék és buta amerika-majmolás szándékoltan trash paródiája, de ahhoz mindenképpen értelmezni kellett volna a műfajt, és nem automatikusan, felszínesen lemásolni. Az Álom.net óriási öngólt lő, hisz úgy próbálja megnyerni a hazai tiniket, hogy bántó sztereotípiák alapján ítéli meg őket, üresfejű debilként kezelve a BRAVO és a Viva közönségét. A célcsoport természetesen nem hülye, egy pillanat alatt kiszúrja, ha át akarják verni. A bosszú ezek után nem maradt el, a dühös honi nézők 2011 elején az imdb legrosszabb filmeket összegző “bottom 100” első helyére katapultálták a művet. Az Álom.net mind a napig a listán van, ami már önmagában is figyelemre méltó jelenség. (HZ)

Az osztály (2008)

A francia iskolák tantermeiben minden mozirajongó otthon érzi magát legkésőbb azóta, hogy Antoine Doinel a tábla mögé bújva bohócot csinált a tanár úrból. Laurent Cantet Arany Pálmával jutalmazott filmjében már ki sem mozdulunk az ismerős falak közül (ahogy erre az eredeti Entre les murs cím is felhívja a figyelmet): a fiatal osztályfőnök itt vívja meg a maga harcát minden nap az etnikailag sokszínű, az irodalom iránt viszont egyöntetűen nulla érdeklődést tanúsító diákokkal. A zűrös családi háttérrel rendelkező, nehezen kezelhető fiatalok és az idealista tanár konfliktusát Hollywoodban is előszeretettel használják (Veszélyes kölykök, Császárok klubja),

Cantet verziója azonban azáltal válik Cannes-kompatibilissé, hogy tartózkodik a nagy összeborulásoktól, és a multikulturalitás okozta problémákra sem kínál megnyugtató válaszokat.

Az osztály legfőbb érdeme, hogy sorra veszi, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az, ha öt algériai, két mali, két latino és egy kínai kamasz részesül francia nyelvű oktatásban, ám nem foglal állást abban a kérdésben, hogy végső soron van-e értelme a hagyományos iskolai foglalkozásoknak ebben a közegben. Minek elmagyarázni azokat a nyelvtani szabályokat, amik a tősgyökeres franciák számára sem világosak? Nem az lenne a lényeg, hogy a különböző bőrszínű és vallású diákok bárhogyan is, de szót értsenek egymással? Ebben viszont a főhős iránymutatása néha rosszul sül el. Az osztály szereplőinek be kell látniuk, hogy hiába a jó szándék, az empátia és a figyelem, előfordul, hogy nem lehet közös nevezőre jutni. Mire ehhez a kijózanító tanulsághoz érünk, elég sokat megtudunk a tanári hivatás értelmes és megható, máskor fárasztó és kilátástalan harcairól. (KB)

YouTube előnézeti kép

Detention (2011)

Joseph Kahn középiskolás filmje annyira meta, hogy az már fáj. Gyakorlatilag a TLDR-generáció mozgóképes lenyomata. Hogy mi az a TLDR? A Too Long, Did not Read (azaz a Túl Hosszú, Nem Olvastam Végig) rövidítése, amit iróniától csöpögve láthatunk kommentként hosszabb posztok, cikkek és vélemények alatt díszelegni. Az internetes közegben a figyelmet száz meg ezer impulzus osztja atomjaira; most egy cikket olvasok, de közben like-olom egy ismerősöm fotóját, mialatt kedvenc zenekarom klipjét nézem, és még három emberrel chatelek.

Körülbelül ezzel a katyvasszal lehet legjobban leírni a Detentiont, ami mintha a Donnie Darko, a Juno, a Heathers, a Vissza a jövőbe (igen, időutazás is van benne) és egy tetszőleges belezős slasher zabigyereke lenne.

Twitter-üzenetek jelennek meg belső monológként, ki sem látunk az önreflexióból (a’la Sikoly), az öniróniából és a popkultúrából, a filmbéli barkács-időgéppel pedig Kahn a jelen és a kilencvenes évek fiatalsága közti különbséget is piszkálgatni kezdi. A rendező videoklipes múltja minden őrült kompozícióból visszaköszön (némileg életképesebben, mint a csapnivaló Vas esetében), ahogy a fékevesztett tempó sem nyugszik egy pillanatra sem. Erőszakosan sütteti magára a „kultság” bélyegét, de a halálos sebesség közben az itt-ott felbukkanó remek ötletek és archetipikus karakterek száguldó vonat ablakából bámult elmosódott tájként tűnnek tova. (MD)

Premature (2014)

Mi lenne, ha az Idétlen időkig mogorva tévériportere gimnazista korában került volna ama kellemetlen időhurokba? A válasz a kérdésre a Premature rendhagyó tini, ha úgy tetszik, cumming of age filmje. A mocskos csavar pedig? Főszereplőnk, Rob, nem Sonny és Cher I Got You Babe-jére ébred újra és újra, hanem egy nedves álom igen nedves eredményére. Az össze-ejakulált srácra anyja nyitja rá a szobát, hogy aztán hirtelen (de érthető okokból) keletkezett kislányos zavarában azon nyomban el is hagyja azt. Hogy, hogy nem gimifilm lévén ismét a szüzesség elvesztése körül bonyolódik a szüzsé, annyi különbséggel, hogy az orgazmus, vagy a túl korai elcsöppenés Robot ismételten ahhoz a bizonyos reggelhez, és az összemaszatolt alsóhoz repíti vissza.

Idétlen időkig. Korai magömléssel.

Ez számos vicces, de mindenképpen korhatáros szituációhoz vezet, Rob például az őt kergető bullyk elől az igazgatói irodában ülve is heves maszturbálásba menekül, hogy a beteljesedés után ismét ágya, anyja lesajnáló tekintete és egy hatalmas folt várja a boxerén. Új rárántás, új esély. A ciklikusan ismétlődő nap folyamán aztán természetesen minden a helyére kerül: a rossz megbűnhődik, a buta szőke szuka kiosztásra kerül, s végül felnőtté érik az ifjú férfiú is, aki nem csak az igaz szerelmet találja meg, hanem arra is rájön, hogy van élet a szexuális megaláztatáson – „klasszikus” értelemben véve: pitebaszáson – túl. (MD)

premature

Beépülve (2005)

Rian Johnson (Looper – A jövő gyilkosa, Star Wars: Episode VIII) 2005-ös debütálására nem harminc év, három Star Wars epizód és további számtalan kasszasiker távlatából fogunk először, sztárrendezők korai zsengéinek kijáró elnéző jóindulattal, visszatekinteni, bizonytalanul mutogatva a kezdeti csetlés-botlás ellenére határozottan kimutatható szerzői kézjegyekre. Pedig a Beépülve sok szempontból tényleg egy klasszikus első film – kevés pénzből, rövid forgatási idővel, sok „barkácsmegoldással” készült (a filmben látható speciális effekteket kreatívan, számítógépes beavatkozás nélkül oldották meg, Johnson a hálószobájában, saját laptopján, egyedül vágta a filmet, melynek operatőre az egyik legjobb barátja, zeneszerzője az unokatestvére volt), ráadásul rizikós forgatókönyve rengeteg potenciális buktatóval fenyegetett.

A rendező ugyanis egy klasszikus hard-boiled krimit ültetett át mai közegbe, egy kaliforniai külvárosi gimnázium tanulóinak életéhez adaptálva a szigorú műfaji szabályokat.

A házasítás remekül működik, hiszen Johnson nem csak arra érzett rá, hogy a noir karakterek könnyen megfeleltethetők egy hagyományos iskolai közösség szerepeivel, hanem arra is, hogy (a Luhrmann-féle Rómeó és Júliához hasonlóan nagyon cool-egyveleget alkotva) a modernizált miliőbe tökéletesen adaptálható a klasszikus noir-nyelvezet. A markáns képivilággal, nagyszerű soundtrackkel, fiatal és tehetséges színészekkel fémjelzett rendezői debüt friss, izgalmas és nagyon szexi – így gondolta ezt 2005-ben a Sundance Filmfesztivál bizottsága is, amikor a legjobb dráma kategóriában Johnsonnak ítélték a zsűri különdíját. A Beépülve számos képi és cselekménybeli motívumán érezhető a Twin Peaks-hatás, de mintha a rendezőnek Lynch páratlan stílusérzékéből is sikerült volna valamit ellesnie – Johnson kamaszai ugyanúgy pengeélen táncolnak abszurd és komolyság között, mint tették azt a 15 évvel korábbi kultsorozat szereplői. (MS)

YouTube előnézeti kép

Címke:

A Ghost Story

LISTA, magazin

nympho

LISTA

foxcatech

LISTA

00enemy

LISTA

BABADOOK-012

LISTA

faun

INTERJÚ, LISTA

satantango

HANGOK A JÖVŐBŐL

Képernyőfotó 2014-07-27 - 15.12.56

PULP

under-the-skin-scarlett-johansson

Jegyzet

Képernyőfotó 2014-07-13 - 12.38.15

KÍSÉRLETI VETÍTŐ

animal_love_big

LISTA

roverlead

LISTA

pulgasari__span

LISTA

Képernyőfotó 2014-04-23 - 3.01.43

LISTA

oscars_widenew

LISTA

GDT13-post

LISTA

the-hunt

LISTA

Melvil-Poupaud-in-Laurence-Anyways

LISTA

WIND

ANIMATÉKA, LISTA

poszterfilth

LISTA, POSZTERFOLIO