mormota01

OFF SCREEN

Rég volt ilyen jó együtt csavarogni egy idegennel

Roboz Gábor

2016/05/11

Máskor is megtennénk.

Ha egyáltalán beszélünk is néha a filmkészítés láthatatlan hőseiről, leginkább a vágókat vagy a hangmérnököket emlegetjük, van viszont egy kollégájuk, akiről soha nem emlékezünk meg. Pedig ha arra gondolunk, hogy a hős definíció szerint olyasvalamit tesz, amivel nemes célt ér el, amivel segít másokon, és amire felnézünk, akkor be kell látnunk, hogy nehezen találunk nagyobb hőst a filmes stábok location scoutjánál, aki azzal keres pénzt, hogy mászkál és nézelődik, és bármikor váltig állíthatja, hogy éppen dolgozik.

Technikusok vagy „háttéremberek” csak nagyon ritkán főszereplői kitalált történeteknek, pedig velük is készülhetnek olyan emlékezetes produkciók, mint például a Magánbeszélgetés vagy a Halál a hídon – helyvadászról azonban egészen idáig talán senki sem mesélt, és most nem is egy filmről lesz szó.

A gyönyörű ötlet a szerkesztőként, irodalmárként, tanárként és forgatókönyvíróként is ismert Németh Gábor érdeme, aki közel tíz év után újra hallatott magáról íróként is: áprilisban előállt régóta készülő regényével, és ennél jobbat nem is tehetett volna.

mormota02

Az Egy mormota nyarát elsősorban azoknak érdemes kinyitnia, akik nem terjengős, fordulatokban gazdag történeteket szeretnek olvasni, Németh tőle megszokottan rövid, kétszáz oldalas sztorijának kerete ugyanis összefoglalható egyetlen mondattal: egy férfi helyszíneket keres egy Byronról szóló vámpírfilm forgatásához, mászkál és nézelődik, és a tapasztalatairól naplót ír a fiának.

Az idén hatvan éves szerző hatalmas szakmai tapasztalatát nem egy erőfitogtatásnak ható, csak kevesek számára élvezhető könyvben kamatoztatta, épp ellenkezőleg, a regény ennél gördülékenyebb aligha lehetne. Már ha valakit nem ijeszt el közvetlenül a kézbe vétele után, hogy – a különböző idézeteket leszámítva – nincsen benne hagyományos központozás, csak vesszők, és külön bekezdésekbe tördelt, rövidebb-hosszabb blokkok, de kimondottan jót tesz a könyvnek, hogy újra meg újra magunkra hagy a sorok közötti szünettel.

mormota03

Gabriel Byrne mint Byron a regény által is hivatkozott Gothicban

A szokatlan forma nem öncélú megoldás: egy olyan narrátor epizodikus történetét olvashatjuk, aki jórészt mediterrán európai városokat járva kvázi permanens vakáción van, miközben szenvedélyesen szemlélődik és értelmez. Elbeszélését az utazása során elcsípett, önmagukon túlmutató szituációkból és privát emlékekből építi fel, a végére értelmet nyernek az elején lévő homályos utalások, és arra is rájövünk, hogy a teljes élményhez érdemes újra elővennünk Camus Az idegenjét (nemrég ilyen címen jelent meg magyarul A közöny újrafordítása).

A ritmus hol lassabb, hol gyorsabb, a világcsavargó a saját asszociációira, emlékezete szeszélyére hagyatkozva halad előre, és mindig van valamilyen kapcsolat az egyes leírások és eszmefuttatások között, csak épp előfordul, hogy egy epizódot egy tíz oldalas kitérő erejéig el kell engednünk.

Aki olvasta Németh A tejszínről című kötetét (amelyből egyébként egy-két konkrét szövegrészletet is átemelt), az tudja, hogy a szerző akár még egy néhány oldalas írásban is hajlamos kisebb-nagyobb kanyarokkal előadni a mondandóját, de az Egy mormota nyara nem esik abba a hibába, hogy követhetetlenné válik.

mormota04

Jarmusch: Permanens vakáció

A regény ugyanis nem emlékek ad hoc módon összeállított gyűjteménye, amit kizárólag az emlékező személye tart egyben. Nagy a gondolati fesztáv – esszéisztikus bekezdések metafizikai kérdésekről ugyanúgy akadnak, mint praktikus tanácsok az igényes piálásról –, de újra meg újra felbukkan az idegenség témája, amely már ismerős lehet Németh Zsidó vagy? című kötetéből, de most nem egy teljes identitást meghatározó alapélményről van szó.

Inkább részben megélt, részben megszemlélt kulturális idegenségről-különbözőségről, amit legpontosabban a könyv mottója foglal össze: „világok választják el azokat, akiket én három lépés távolságból már meg sem tudok különböztetni.”

mormota05

Linklater: It’s Impossible to Learn to Plow by Reading Books

Ha valamilyen filmes asszociációt keresünk, a történet felépítéséről és irányultságáról hamar eszünkbe juthat a korai Jarmusch (esetleg Linklater), egyes epizódoknál legalábbis nehéz nem azt látni, ahogy a főhős fix kameraállásban cigizve-kávézva figyeli, mi történik, vagy egy váratlan találkozás résztvevőjévé válik, de a nyilvánvaló különbségek ellenére egy-két tengerparti jelenetnél beugorhat Seidl Szerelmet a feketepiacról című filmje is.

Egy pillanatra még a filmeknél maradva: ha szeretjük, amikor a kamera a szokottnál egy kicsit tovább veszi a jelenetet, és szívesen elidőzünk első ránézésre súlytalan pillanatoknál, Németh könyvével jól járunk. Az Egy mormota nyara egy olyan vagabond figura története, akihez nagyon könnyű hozzácsapódni, fanyar humora, tájékozottsága, kifinomult iróniája és éleslátása végig visz magával.

Címke: ,