KÜLSŐ. ÚT – ÉJSZAKA ^[1]

A Kis Fattyú („Little Bastard”) szavakat látjuk, amelyek fekete betűkkel vannak ráfestve az ezüstös, zománccal borított, festetlen alumíniumra. Tágabb képet kapunk a tárgyról, egy 550-es Porsche Spyder versenyautóról. Kicsi, kerekded idomú, és jó pár overállba öltözött férfi tüsténkedik felette. A motorháztetőre és az ajtókra a 130-as szám van felfestve.
A Porsche egy kétsávos aszfaltúton parkol, az út mentén kétoldalt sűrűn nőtt fák, a helyszín be van világítva. A környező dombokon egy fatribünt állítottak fel.
Egy szőke férfi – Vaughan – áll a Porsche hátuljánál, kezében egy mikrofont tart. Hangja kísértetiesen szól a néhány, fenyőfára szerelt hangszóróból.

VAUGHAN
(a hangszóróból)
„Ne aggódj… a srác biztosan észrevett minket!” Ezek voltak James Dean, a zseniális hollywoodi sztár utolsó, magabiztos szavai, amikor 550-es Porsche Spyder versenyautóját egyenesen a halálba kormányozta a 466-os kaliforniai országút egyik elhagyatott szakaszán. „Ne aggódj, a srác biztosan észrevett minket!” Az év: 1955. A nap: szeptember 30-a. Az idő: most.

KÜLSŐ. ÚT – TRIBÜN – ÉJSZAKA

Helen és James egy félig üres lelátón ülnek, a fák között lenéznek az útra. Helen karja James dereka köré fonódik, arca James vállához ér.

JAMES
Furcsa. Azt hittem, ez az egész sokkal népszerűbb lesz.

Helen egy sárga programfüzetet nézeget.

HELEN
Bárki kipróbálhatja élesben, ingyen. Egyébként meg ez nem egészen legális. Nem reklámozhatják.

VAUGHAN
(a hangszóróból)
Műsorunk első sztárja a Kis Fattyú, James Dean Porschéja. Saját maga után nevezte el, és saját rajtszáma, a 130-as van ráfestve.

JAMES
Ki ez? A bemondó. Ismerem?

HELEN
Ő Vaughan. Beszélt veled a kórházban.

JAMES
Tényleg. Azt hittem, valamiféle orvosi fotós, aki kutatást végez a balesettel kapcsolatban. Minden elképzelhető részletet tudni akart a karambolunkról.

HELEN
Amikor először találkoztam Vaughannal, a nemzetközi, számítógépesített közlekedési rendszer szakértője volt. Most nem tudom, micsoda.

VAUGHAN
(a hangszóróból)
A második számú sztár egy kaszkadőr és volt autóversenyző, Colin Seagrave, aki James Dean kocsijának hű mását fogja vezetni.

KÜLSŐ. ÚT – ÉJSZAKA

Seagrave, egy tagbaszakadt, izmos férfi, beférkőzik az elegáns kis versenyautó volánja mögé, tudomást sem véve a tömeg éljenzéséről. James Deannek öltözött – piros széldzsekit, fehér pólót, farmert és papucscipőt visel, illetve az előírt szemüveget rácsíptethető napvédővel.
Beszéd közben Vaughan ellenőrzi a háromlábú állványra erősített kamerák elhelyezését, és mikrofonon kívül beszél a kézikamerás operatőrökkel. Inkább afféle porondmesternek, az esemény rendezőjének tűnik, mint egyik szereplőjének.

VAUGHAN
(a hangszóróból)
Jómagam James Dean autószerelőjét, Rolf Wütherichet fogom alakítani, aki Németországból, a zoffenhauseni Porsche gyárból érkezett. Ez az autószerelő arra ítéltetett, hogy huszonhat évvel később ő maga is egy autóbalesetben haljon meg hazájában. A harmadik és bizonyos szempontból az egyik legfontosabb szereplő pedig az egyetemista Donald Turnupseed, akit Brett Trask filmes kaszkadőr alakít.

A papucscipőt és sportkabátot viselő vékony és izmos Trask integet, majd beszáll Turnupseed fekete-fehér 1950-es Ford Sedanjának hű másába. Beindítja a Fordot, ami erőteljesen füstölög, és felvezeti a kb. 100 méterre levő domb tetejére.

VAUGHAN
(a hangszóróból)
Turnupseed hazafelé igyekezett Fresnóba a hétvégére. James Dean úton volt Salines, egy észak-kaliforniai poros városka felé egy autóversenyre. Ők ketten csupán egy pillanat erejéig találkoztak, ám ebből a pillanatból egy hollywoodi legenda született.

Ezen a ponton Vaughan, aki egy 1950-es világoskék pamut szerelő-overállt visel, meglátja Jamest és Helent a gyér tömegben, és integet nekik, mintha ők a karambol-előadások régóta elkötelezett hívei lennének. Nem várja meg reakciójukat, hanem nyomban beszáll a Porsche anyósülésére, továbbra is kezében tartva a mikrofont.

VAUGHAN
(a hangszóróból)
Megfigyelhetik, hogy nem viselünk semmiféle bukósisakot vagy védőfelszerelést, és a kocsik nincsenek bukócsövekkel vagy biztonsági övvel felszerelve. Kizárólag sofőrjeink vezetési képességeire hagyatkozunk biztonságunk érdekében, hogy abszolút hiteles élményt nyújtsunk önöknek. Rendben, akkor kezdhetjük. James Dean halálos ütközése!

Vaughan átadja a mikrofont az egyik operatőrnek, aki nyilvánvalóan asszisztensként is funkcionál, majd elhelyezkedik az ezüstös színű kocsiban. Seagrave beindítja a Porschét, ami üresjáraton pörög. Párszor felbőg, majd Seagrave visszatolat a kivilágított útszakasz határáig.
Amikor a kocsi megáll, az izgatott tömeg elnémul. Egy asszisztens letérdel egy walkie-talkie-val az ezüstös színű kocsi vezető melletti oldalánál, koordinálja a startot kollégájával, aki a domb túlsó oldalán áll a Ford mellett.
Egy előre eltervezett, pillanatnyi szünet után a Porsche kerekei kipörögnek, a kocsi felgyorsul és a domb felé száguld.
James és Helen helyükről tisztán látják, hogy a Ford is elindult, és egymás felé tartanak, mindkettő a saját sávjában.
A Porsche még nagyobb sebességre kapcsol, a Ford visszafogott tempóban, dübörögve, esetlenül gurul finom rugóin.
Ahogy a kocsik egymás felé közelednek, James észrevesz egy tisztást az út egyik oldalán, körülbelül a két autó valószínűsíthető találkozási pontjánál. És valóban, amikor már csak nagyjából 30 méter van a kocsik között, a Ford áthalad a felezővonalon.
Amikor a Porsche is eléri, úgy tűnik, a Ford visszamegy a saját sávjába, de hirtelen megint ráfordul, mintha balra akarna kanyarodni.
A Porsche elkanyarodik, hogy kitérjen a lomha amerikai kocsi elől, de összeütköznek, az óriási króm monstrum belecsapódik a törékeny versenyautó oldalába, összegyűri, mint egy bádog-vattacsomót, és egyszerűen lesöpri az útról az e célból kialakított tisztásra.
Amikor a Porsche végül megáll, Vaughan feláll az ülésből, és kiveti magát a kocsiból az elülső ajtó maradványain keresztül a földre. Seagrave a vezetőülésbe préselődve marad. Vaughan mozdulatlanul fekszik ott, ahová vetődött, körülbelül fél méterrel a versenyautó szétroncsolódott orra előtt.
A Ford ajtaja kinyílik, és Trask kimászik a járműből. Kábultan, zavartan botladozik és a tömeg, amely eddig zsongott, most ismét elnémul. Trask lemegy az útról, eltávolodik az ütközéstől, és eltűnik az útszéli árnyékban.

KÜLSŐ. ÚT – TRIBÜN – ÉJSZAKA

Sem Seagrave, sem Vaughan nem mozdul. James nem tudja, hogyan kellene reagálnia, de Helen, úgy tűnik, őszintén aggódik.

JAMES
Ez része az előadásnak vagy tényleg megsérültek?

HELEN
Nem tudom. Vaughannál ezt soha nem lehet tudni. Ez az ő műsora.

Egy rögzített kamerás operatőr rohan elő a semmiből, és letérdel a nyilvánvalóan sérült Vaughan mellé az útszéli fűbe. Nem világos, hogy fényképezi-e vagy pedig segíteni akar. Hamar kiderül, hogy egy rádiómikrofont adott neki, mert Vaughan mély, melodramatikus mormogása felmorajlik a fára szerelt hangszórókból.

VAUGHAN
(a hangszóróból)
Rolf Wüterich kirepült a Porschéból, és a következő egy évet a kórházban lábadozva töltötte. Donald Turnupseedre kábultan, de gyakorlatilag sértetlenül bukkantak rá. James Dean a nyakát szegte és halhatatlanná vált.

KÜLSŐ. ÚT – ÉJSZAKA

Vaughan talpra ugrik, karját győzelemittasan a magasba emeli. Seagrave megmoccan a volán mögött, és felemeli a kezét. Trask felbukkan a fák között, és integet az eksztázisban lévő tömegnek.
Seagrave megpróbál kimászni az összetört kocsiból, de beszorult a volán mögé. Vaughan a Porschéhez csámpázik, és kihúzza Seagrave-et az ülésből.

SEAGRAVE
Fogj meg. Szédülök. Nem tudok felállni.

KÜLSŐ. ÚT – TRIBÜN – ÉJSZAKA

Helen feláll, miközben a tömeg felzúg.

HELEN
Ismerem Seagrave-et. Szerintem tényleg megsérült.

Helen lemászik a rozoga tribünről, elindul az út felé, James pedig követi.

KÜLSŐ. ÚT – ÉJSZAKA

Abban a pillanatban, amikor James és Helen az útra lép, hat villogó és szirénázó rendőrkocsi közelít az úton, mindkét irányból három. Csikorogva megállnak, és tucatnyi rendőr özönli el a helyszínt. A tömeg bepánikol, és az emberek leszaladnak a tribünről az útra. Az egyik rendőrkocsira erősített hangszóróból felzendül egy hang.

RENDŐRSÉG
(hangszóróból)
Ez egy illegális és jogtalan gépjármű-demonstráció, ami megsérti az Országúti Forgalmi Szabályzatot. Önök mind kötelezhetők bírságfizetésre vagy lehetséges börtönbüntetésre és fogságra. Oszoljanak! Oszoljanak!

Mivel James és Helen a tömeg előtt járnak, utolérik Vaughant, aki lecipeli a még mindig kába Seagrave-et az útról, be a fák közé. Helen elkapja Seagrave szabad karját.

HELEN
(Vaughannak)
Mi van Seagrave-vel?

VAUGHAN
Azt hiszem, beütötte a fejét. Kicsit megszédült.

A rendőrök szétszóródnak a tömegben, és találomra tartóztatnak le embereket, mielőtt azok bemenekülnének a fák közé.

KÜLSŐ. ERDŐ – ÉJSZAKA

Az erdőben James és Helen segít Vaughannak Seagrave cipelésében. Az út fénye elhalványul mögöttük.

JAMES
Miért veszi ilyen komolyan ezt az egészet a rendőrség?

VAUGHAN
Nem a rendőrségtől jöttek, hanem a Közlekedésrendészettől. Belpolitika. Egy vicc az egész. Fogalmuk sincs, kik vagyunk mi valójában.

Az erdő növekvő sötétségében nyilvánvaló, hogy James sincs ezzel igazán tisztában.

BELSŐ. VAUGHAN LINCOLNJA – ÉJSZAKA

Vaughan egy barátságtalan, kopár tájon át vezeti a Lincolnt. Elöl ül mellette Helen és James. Seagrave csukott szemmel fekszik a hátsó ülésen.

VAUGHAN
Ez jó duma volt, nem? James Dean a nyakát szegte és halhatatlanná vált… Nem bírtam megállni.

Vaughan Helen combjai közé nyúl. A nő úgy tesz, mintha nem venné észre, de szemei néha álmodozva lecsukódnak. James aprólékosan megfigyeli.
Néha, amikor a forgalom engedi, Vaughan átható tekintettel Jamesre pillant, miközben keze megállás nélkül mozog Helen combjai között, James pedig elpirulva félrenéz, akár egy kisiskolás.