Kérdések, amik foglalkoztatnak, de sokszor nem merjük feltenni. Olyan témákat válogattunk össze 2012 tavaszi félévére, amelyek mindannyiunkat érdekelnek, de tabusítva is vannak, vagy ha valaki rájuk kérdez, akár stigmatizálódhat is.

De mi megteremtjük a kérdésfeltevés lehetőségét :) Levetítünk egy a témához illeszkedő filmet, utána meghívott vendégeinkkel beszélgetünk.
Első témánk a szexuálpszichológia.

20:00-tól Bevetetlen ágyak (Alexis Dos Santos, 2009)
Axl meg akarja találni elveszett apját és felderíteni múltjának ismeretlen részeit. Vera ezzel szemben inkább elfelejtené, ami történt vele, hiszen épp egy kapcsolat szomorú végét próbálja feldolgozni. Bár útjaik alig-alig keresztezik egymást, mégis rendkívüli emberközeli kórrajzot festenek napjaink Londonjáról, az ott összegyűlő különböző identitású huszonévesekről, akik életét az éjszakába nyúló heves boldogságkeresés tölti ki.

21.45-től beszélgetés
Előadók:
Hevesi Kriszta, ELTE PPK, szexuálpszichológia-tanár
Sepsi László, Prizma, szerkesztő

Moderátor: Rebák Tamás

Jegyár: diák, nyugdíjas 1000/ felnőtt 1300

Facebook

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

19:00 rövidfilmek vetitése
19:15 beszélgetés horrorról, ijesztgetésről és rémségekről, beszélgetőpartnerek:
Varga Balázs, ELTE Filmszak
Sepsi László, Prizma szerkesztő
Árva Márton, független filmes újságró

20:30 Vagyunk, akik vagyunk vetités
“A debütáló J. M. Grau a kortárs mexikói film visszatérő formuláját (az élet-halál harc közepébe kerülő felkészületlen örökösök igyekszenek szüleik feladatait betölteni) könyörtelen és éjfekete közegbe helyezi. Filmje sokatmondó társadalmi allegória, ütős ellenpontja az említett séma ironikus-abszurd vonalbeli képviselőinek (Morirse en domingo, Morenita – El escándalo, Abel), és a Cronos-hommage-tól a hátborzongató kannibál-rituáléig számos kiemelkedő jelenetet tartogat.” (Árva Márton)

22:00 Plastic Heaven koncert

A filmes programra a belépő 500.-, a buli ingyenes!

Facebook: PINCEFILMEK #01: HORROR EDITION
Kritikánk a filmről: Szabó Ádám: Ember embernek kannibálja
Listák, ahol szerepel: 2011 TOP 10 spanyol (és katalán) nyelvű film – Árva Márton
2011 legjobbjai – Szabó Ádám
Toplista 2011 – Csiger Ádám

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A film december 15-én 20:00-kor látható a Magyarhangya, az Odeon Lloyd Mozi és a Prizma filmklubján.

A cím kötelez. Denstad és a film főszereplője, a magával ragadó óriáscsecsemő (Anders Baasmo Christiansen) tipikusan skandináv filmes elemekből gyúrják a teljes nihilben és önpusztításban senyvedő Jomar történetét. Az egykori síbajnok merevrészeg sífelvonó kezelőként tevékenykedik, amikor megtudja, hogy valahol északon van egy fia. Ez mozdítja ki hegycsúcson álló kalyibájának magányából: motorosszánjával vág neki a hóborította, úttalan Skandináviának, és az útközben megismert fura figuráknál gyógyírt talál depressziójára. A film minimalista utazós fahrtjai és az állomások abszurd helyzetei a korai Jarmusch-filmeket és David Lynch Straight Story-ját idézik.

Az Észak a skandináv film esszenciáját adja, és a lánctalpas road movie szúrós humorú közjátékaiból például azt is megtudhatjuk, miért érdemes egy aprócska, kopasz foltot smirglivel a fejünkre dörzsölni, ha mocskosul be akarunk rúgni, de nagyon kevés a szesz.

Csütörtök este pedig szerencsére még overállt sem kell húzni az Odeonig.

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A film december 8-án 20:00-kor látható a Magyarhangya, az Odeon Lloyd Mozi és a Prizma filmklubján.

A humor sajátságosan abszurd ötvözetet alkotott ezzel a misztikus, fagyott melankóliával, amit több északi életmű (Anderson, Kaurismaki, Jensen) formált már-már garantáltan felismerhető márkává. A skandináv humor egyik legjellegzetesebb képviselője Bent Hamer. A norvég szerző a stockholmi egyetemen tanult filmelméletet és irodalmat, majd rövid- és dokumentumfilmeken edzett a későbbi nagyjátékfilmekre. Filmjeiben a kisemberek, azon belül is a társadalom általában „láthatatlan” rétege, az idősek kapnak kiemelt szerepet. Történeteinek banalitása és az egyszerű, sallangmentes formanyelv a korai Menzel és Forman filmeket is megidézi: ám a hétköznapiság Hamernél egy jókora abszurditással is meg van bolondítva. A Dalok a konyhából és az O’Horten című filmjeiben a hideg, kimért, megfontoltan ballagó stílus, a néhol harsány, néhol csendes abszurditás és a hősöket övező kedves megértés egy ellenállhatatlan koktélt alkot. Bent Hamer filmjeiben a szobák meleg faburkolata és csipkés terítői, a külső behavazott világ fehér merevsége adja a hátteret a kevés párbeszéddel elmesélt kapcsolatoknak. Ebben a világban a kamera szinte soha nem lódul meg, türelmesen figyel, a vágások is ehhez hasonlóan megfontolt keretet adnak az abszurd humornak, a létráról figyelő konyha-tudósokról szóló retro-mesének, a tojás-mániás öreg ikerpár történetének, vagy akár az amerikai alkoholista írólegenda körkörös munkahelyi ön-kirúgatásainak.

Bent Hamer első filmjében, a Tojásokban teljes pompájában megjelenik a művész szelíd dadaizmusa, a skandináv szögletesség kereteit feszegető abszurditás, ami az embereket szerethető, nagyra nőtt gyerekekként ábrázolja. Az 1995-ben készült filmet Cannes-ban mutatták be először, azóta kialakult kultikus státusza nem halványult a skandináv filmet szerető közönség köreiben.

Október 19. szerda 18:00 Baltasar Kormákur: Vérvonal
„A Vérvonal újabb emlékezetes darab az utóbbi évek skandináv műfajmutációinak sorában: ahogy az Engedj be! a vámpírfilm zsánerét rántotta le az átfagyott lelkek panelproli-közegébe vagy ahogyan az Észak ültette át a road movie-t hideglelős abszurdba, úgy Kormákur lassan öt éves filmje a thriller és a krimi zsánerelemeit áztatja meg a kiégett tekintetek, széthullott családok és winchesteren tárolt gyerekpornó-gyűjtemények szocreál mocsarában.”

November 3. csütörtök 20:45. Lars von Trier: A bűn mélysége

November 17. csütörtök 20:15. Anders Thomas Jensen: Gengszterek fogadója

November 23. szerda 18:00. Pernille Fischer Christensen: Szappanopera

December 8. csütörtök 20:00. Bent Hamer: Tojások

December 15. csütörtök 20:00. Rune Denstad Langlo: Észak

Jegyárak: Felnőtt: 950 Ft/Diák: 650 Ft

FACEBOOK

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

19:00. JAK vs. Prizma: Költők performansza a gyöngyvászon előtt! – Borsik Miklós, Nemes Z. Márió és Tolvaj Zoltán kortárs skandináv rövidfilmekre írt szövegeinek felolvasása, kisfilmvetítéssel, borral, pogácsával kísérve.

20:30. A Kiságyúk vetítése.
Tomas Villum Jensen Kiságyúk című filmje a “film a filmben” toposz skandináv változata; főszereplői karikatúraszerűen elnagyolt figurák, akik különböző okokból kifolyólag filmrendezésre vetemednek, és mindenféle vígjátéki körülményekből következően együtt kénytelenek dolgozni. Claus, a lánglelkű művész, és Tonny, a dührohamokkal küzdő jómunkásember eltérő lelkesedéssel vágnak bele a közös munkába, és inkább a véletlen, mint a szakértelem segíti át őket a filmkészítés folyamatain; a végeredmény pedig oly mélyen marad az elvárható színvonal alatt, hogy sikert arat a mindenkori fesztiválközönségnél.

Belépő: a teljes programra 1000 ft., csak a lapszámbemutatóra 500 ft., csak a filmre 950 (nyugdíjas/diák: 650) ft.
A Prizma lapszámai az est folyamán kedvezményes, 400 forintos áron kaphatóak!

Facebook: Prizma lapszámbemutató JAK-kal és skandináv est

A Kiságyúk sokat ígérő szereposztása (és nem utolsó sorban a forgatókönyvet jegyző Anders Thomas Jensen személye) még akkor sem hagyja cserben nézőjét, ha a film maga nem több némi banális bölcsességnél, és néhány belső poénnál, amelyet leginkább csak azok értenek, akik valamilyen módon közel kerültek már a filmkészítéshez. A “film a filmben”-tematika könnyen válik a stáb magán-játszóterévé, ami a Kiságyúk esetében ahhoz a kellemetlenséghez vezet, hogy hiába ítéli el a rendező a nagyközönséggel fikarcnyit sem törődő Klaust, ő maga sem ismeri jobban a filmes univerzumon kívül álló átlagembert. Tomas Villum Jensen könnyedén rajzol karikatúrát az általa jól ismert művészfilm-rendezőkről, miközben a munkásosztály díszpéldányának kifigurázása már egyáltalán nem sikerül neki olyan ügyesen; Tonny alakja szórakoztató, de semmi köze nincs egy valódi melóshoz, agresszív viselkedés és aranyfog ide vagy oda. Ugyanígy kidolgozatlanok maradnak a filmparódiák is; míg Klaus művészfilmjei Brecht helyett leginkább a dél-amerikai szappanoperákat idézik, a Tonny által megálmodott akciófilm egy átlagos diákfilmfesztivál szintjén marad, hiteltelenítve a köré szervezett vörös-szőnyeges bemutatót. Fajsúlyos képviselet nélkül a kétféle értékrend ütköztetése sem tud megvalósulni, ezért érdektelenné válik a két alkotói hozzáállás szembesítése; így, bár a figurák és a szituációk abszolút működőképesek és szórakoztatóak, csontig hatoló paródia helyett csak néhány aranyköpéssel leszünk gazdagabbak.

Minden hibája ellenére azonban a Kiságyúk teljesíti a fent idézett tételmondat vállalását, vagyis nem több, és nem kevesebb, mint egy film, 90 percnyi mozgókép, amin vagy jól mulatunk, vagy kicsit idegeskedünk, aztán úgyis vége, és másik filmbe kezdünk (esetleg ellátogatunk az állatkertbe, vagy elmegyünk kirándulni). A magyar művészfilmek rajongói pedig felkészülhetnek a nagy összekacsintásra: lássuk be, hogyha a dánok Tarr Béla-motívumok kifigurázásával állítanak görbe tükröt az öncélú művészkedésnek, az már igazán a világhír kapuja.

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A TARTALOMBÓL:

„Jensen forgatókönyvei alapjaiban rengetik meg az emberi autonómiába vetett hitünket, amely módosult formában ugyan, de Kant óta uralja a helyes emberi létről való gondolkodásunkat. Nem pusztán az fantazmagória, hogy az emberek képesek lennének racionalitásuk által önmaguk számára morális törvényeket szabni (hiszen sem nem racionálisak, sem nem eredendően morálisak); az emberek többsége egyáltalán nem a saját életét éli.”
Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben

„A közelmúlt dán filmjének a következő évtizedekben nyomdába kerülő filmtörténeti kötetek feltehetően bérelt oldalpárt biztosítanak, hiszen képes volt adekvát válaszreakciót kidolgozni a hollywoodi fenyegetésre. Noha a rendezők menet közben valamelyest elhagyták a Dogma inspirációjára elterjedt dokumentarista formát, és láthatóan egyre többen dolgoznak ízléses kompozíciókkal és világítással, a realizmus vezérelvét legtöbben megtartották. A Dogma-mozgalom valódi öröksége tehát az a tanulság, hogy alacsony költségvetéssel, (melo)drámai történetekkel és szakemberi tudásról árulkodó forgatókönyvekkel megteremthető, illetve fenntartható egy nemzeti filmgyártás híre.”
Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései

„A rendező világának különlegessége végeredményben két alapvető, a filmszerű nézői élmény alapját biztosító konvenció tudatos felszámolásán alapszik. Célja az, hogy megszüntesse a nézőt levegőnek tekintő „színjátékot”, ezért egyrészt felhagy a jelenetek plánokra darabolásával, a közelik és távolik nézésirányoknak megfelelő váltogatásával, másrészt szereplői gyakran néznek közvetlenül a kamerába, vagyis a nézőre.”
Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje

„A norvég horror a természetfeletti elemek nélkülözésével, a couleur locale minden darabban feltűnően hangsúlyos szerepeltetésével és a természet törvényei szerint is gyilkosságra ítélt prédafigurák kálváriájával vissza tudta rántani a nagy múltú zsánert a valóság talajára. Az északi ország horrorfilmes termése átélhető és racionális veszélyekkel készteti nagyobb azonosulásra befogadóját, így még az ezerszer látott műfaji klisék is a lokális zsáner-egzotikumok új köntösében tárulhatnak a publikum elé.”
Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrofilm sajátosságai

„Az izlandi filmeseknek az utóbbi években műfajtól, tematikától vagy filmstílustól függetlenül szembe kellett néznie a lokalitás vs. globalitás problémával. Így vagy úgy, de mindannyiuknak dönteniük kellett, hogy a helyi, lokális vagy a külfödi, globális közönség kiszolgálását helyezik előtérbe, netán a transznacionális megközelítés alkalmazásával megpróbálják egyszerre mindkét célt megvalósítani.”
Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése

„A személyiség és ezen keresztül a morál határainak elmosása így a földrajzi határátlépések leképeződésének tekinthető: a dán-svéd-norvég-brit koprodukcióban készült Testvéred feleségét… hősei valójában nem csupán azzal küzdenek meg, hogy vajon melyikük a családfő, de szimbolikusan a műegész nemzeti identitásának dilemmáját is tükrözik. A hollywoodi remake – mint eredendően önreflektív forma – csupán felerősíti ezt a sajátosságot, miközben a mű identitását egyértelműen amerikaiként határozza meg, ezzel együtt az esetleges morális skrupulusokat is kiegyengetve és nem mellékesen a tengerentúlról átszármazott zsánersémákat is visszaimportálva a forrásvidékre.”
Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia

„Ahogy azt az animációs dokumentumfilm meghatározása kapcsán fentebb megállapítottam, a hangsávon található dialóg az, ami a filmek dokumentumjellegéért felel és a legközvetlenebbül működik a valóság lenyomataként, lévén az élőszó az egyetlen olyan elem, amelyre a filmalkotóknak nincs befolyása.”
Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról

„Az avantgárd a filmtörténet kitagadott mostohagyermeke, aki csak látszólag vigasztalódik a képzőművészet és a modern irodalom elvont formáival: a klasszikus mozifilm közönségének figyelmére áhítozva titkon a fantasztikus műfajok hatására törekszik. Ezt felismerve a tehetős és domináns családfő, Hollywood ravaszul kihasználta, és – ahogy minden más renegát formát – magába olvasztotta az avantgárd megragadhatatlan képörvényeit. Az Álomgyár által elcsábított tiszta film visszamenőlegesen vált „kísérleti” filmmé.”
Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben

„Tarr azonban láthatólag nem hajlandó felnyitni mauzóleumát, a vidék Eszméjének igazsága fontosabb számára a filmnél, vagyis hajlandó magát a filmművészetet is eltemetni, ha az elbeszélni kívánt dogma immár csak a sírboltban képviselhető. Jean-Luc Nancy francia filozófus szerint az igazság manifesztációjaként felfogott művészet visszavonhatatlanul a múlthoz tartozik, a nagy metafizikus kalandnak csak a lenyomatai maradtak fenn, és a kortárs művészet ezeket a nyomokat gyűjtögetve fordul vissza rejtélyé változott eredete felé. A torinói ló is felfogható egy ilyen nyomkövetésnek, ugyanakkor félő, hogy a Mű mégis hagyja magát elcsábítani a maradványjellegét kinyilvánító rejtély által.”
Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

Budapest
Fókusz Könyváruház
Írók Boltja
Klauzál13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria
Kultúrbarlang
Művész Mozi Könyvesbolt
Odeon Hollán
Odeon Puskin
Odeon Corvin
Toldi Mozi (pénztár)

Inmedio és Relay üzletek
Budapest
II. kerület
Lövőház u. 1-5. (Mamut II.)
III. kerület
Szentendrei út 115.
V. kerület
Városház u. 3-5.
VI. kerület
Nyugati pu. (peron)
Nyugati tér (aluljáró)
Váci út 1-3. (Westend)
VII. kerület
Blaha Lujza tér (aluljáró)
VIII. kerület
Kerepesi út 9.
IX. kerület
Ferenc körút (aluljáró)
Táblás u. 32. (Hungaropress)
Táblás u. 39. (inNove Üzleti Park)
X. kerület
Örs Vezér tere 25. (Árkád II.)
XI. kerület
Október 23. u. 6-10.
XII. kerület
Déli pu. (Metró)
XV. kerület
Szentmihályi út 131.
XXII. kerület
Nagytétényi út 37-47. (Campona)
Baja
Gránátos u. 11. (Tesco)
Békéscsaba
Szarvasi út 68. (Tesco)
Budakalász
Omszk Park 1. (Cora)
Budaörs
Kinizsi u. 1. (Tesco)
Debrecen
Péterfia u. 18. (Plaza)
Füredi u. 27. (Malompark)
Petőfi tér 12. (MÁV Pályaudvar)
Dunakeszi
Nádas u. 6. (Auchan)
Eger
Széchenyi u. 20.
Törvényház u. 4. (Agria Park)
Dobó tér 1.
Érd
Budafoki út 2-4. (Tesco)
Fót
Fehérkő út 1. (Cora)
Győr
Révai M. u. 4-6. (MÁV pályaudvar)
Kaposvár
Ady Endre u. 5.
Áchim András u. 4. (Korzó)
Fő u. 23.
Kazincbarcika
Egressy út 54.
Kecskemét
Korona u. (Malom Center)
Dunaföldvári út 2. (Pólus Róna)
Kiskunhalas
Fejérföld u. 24. (Tesco)
Miskolc
Szentpéteri kapu 103. (Tesco)
Széchenyi út 6.
Szemere u. 2.
Bajcsy-Zsilinszky út 2-4. (Szinvapark)
Orosháza
Vásárhelyi út 23/a. (Tesco)
Pécs
Bajcsy-Zsilinszky u. 11. (Árkád)
Indóház tér (MÁV pályaudvar)
Makay I. u 5. (Tesco)
Sátoraljaújhely
Rákóczi út 10.
Sopron
Széchenyi tér 13.
Szeged
Dugonics tér 1. (Kárász)
Zárda u. 6.
Jókai u. 1.
Rókusi krt. 42-46.
Székesfehérvár
Palotai út 1. (Alba Plaza)
Szekszárd
Széchenyi u. 20.
Tartsay V. u. 40.
Bajcsy-Zsilinszky u. 3939/1. hrsz.
Szombathely
MÁV csarnok
Törökbálint
Torbágy utca 1. (Cora)
Veszprém
Kossuth u. 1.

Biztos sokat hakniztál a filmmel. Volt látható különbség a fogadtatásban?
Hát igen, jártam Amerikában, Argentínában, Spanyolországban, Japánban természetesen, Cannes-ban, Skandináviában, Angliában… Igazi különbség a Franciaországon belüli és kívüli fogadtatásban volt. Otthon a fejemhez vágták, hogy megcsalom a hazámat, mert más nyelven forgatok. Hozzá kell tenni, hogy az angol nyelvű országokban jobb eséllyel indult a film. Mivel az egész egy álom, nehezebb átélni, ha közben a feliratokat kell böngészned, mint egy képregényben. Más tudati szinten éled meg, ha nem kell olvasnod, és tényleg olyan, mintha te álmodnád.
Jó, mondjuk Japánban se volt túl jó a fogadtatása. Sőt, igazából itt volt a legrosszabb. Talán az volt a bajuk, hogy nem igazán a japán kultúráról szól… Hanem fura külföldiekről, akik szétdrogozzák magukat, és megbasszák a japán csajokat. A protekcionista japán közönség ezt nehezen viselte.

És miért pont Tokiót választottad a történet helyszínéül?
Nagyon szeretem Tokiót. Imádok ott nyaralni, és sok barátom van ott. Ezért. Na meg Tokióban drog nélkül is olyan, mintha folyamatosan be lennél nyomva.

És ha szeretsz egy helyet, az elegendő ok arra, hogy forgatási helyszínül válaszd?
Egy forgatásnál fontos, hogy az egész folyamat jól menjen, jól érezzem magam, és olyan emberekkel legyek, akiket szeretek. Olyanokkal kell forgatni, akikkel nyaralni is elmennél. Utána meg kell egy vicces vágó, akivel jól elszórakozunk. Az örömből kreativitás lesz. Úgy nem lehet nekiállni egy munkának, hogy oké, akkor most lemegyek az aranybányába és szenvedni fogok hónapokig.

És a témaválasztás is ilyen egyszerűen megy? Arról forgatsz, ami kellemes, ami tetszik neked?
Azért nem egészen. Sokan buddhistának tartanak, pedig nekem vallásfóbiám van. Sem a reinkarnációban, sem Istenben, sem a lélekben, sem más efféle gyerekes dolgokban nem hiszek. Az Enter the Void középpontjában mégis a halál utáni élet áll. Húszévesen a halál megszállottja voltam, teljesen rá voltam kattanva. De idővel elmúlik a halálfélelem. Ha holnap kellene meghalnom, nem panaszkodnék. Gyerekeim nincsenek, szóval… Ebben az időszakban merült fel bennem először a film ötlete. Nem voltam nagy junkie, de azért gombázgattam, ekiztem, ilyesmik. Ezeket a víziókat próbáltam reprodukálni a filmvásznon. Olvastam narkósok vallomásait, drogos szakirodalmat és a Tibeti Halottaskönyvet. De ami az újjászületés tanát illeti: fontos, hogy a film végén nem a főszereplő húga, hanem az anyjuk szülését látjuk, ami lehet bármi, hamis emlék vagy flashback – mindenesetre nem Oscar reinkarnációjának pillanata.

Hát, megleptél ezzel az értelmezéssel. Nehéz a végén nem arra gondolni, hogy a húga gyerekébe költözik bele Oscar egész filmen át bolyongó lelke. Hiszen a születést közvetlenül a lány szeretkezése után látjuk.
A forgatókönyvben az szerepel, „nem egyértelmű”, kit látunk a kórházi ágyon. Ezért is választottunk hasonló színésznőket anya és lánya szerepére. De ha végignézed kétszer, világos, hogy az anya az. Mint a Visszafordíthatlanban: elsőre azt hiszed, az erőszaktevőt ölik meg a végén, de másodjára kiderül, hogy az valaki más – az erőszakoló ott áll mellettük, és tapsol. Vannak filmek, amiket kétszer kell látnod, hogy helyesen tudd értelmezni.
Miközben tartod a távolságot a mainstreamtől, te is nyálas hollywoodi klisék sorát vonultatod fel – csak épp még egy vödör vérrel nyakon öntve.
Egyszer azt írták rólam, hogy úgy építem fel a filmjeimet, ahogy mások egy hullámvasutat. Ebben van valami. Nem szórakoztató filmek, hanem olyan vidámparkok, ahol felnőttek érzelmeivel játszunk.

A filmjeidben gyakran előfordulnak olyan technikai megoldások, amik próbára teszik a nézőket, megnehezítik a film befogadását: zaklatott kézikamerás részek, hosszú és lassú jelenetek, lassított felvételek. Van emögött tudatos stratégia?
A lassított felvételben sok a lehetőség, a gyorsítottat nem szeretem. Számomra ezek a technikák nem nehezítik a befogadást. Ha nem én rendeztem volna, és megnézném az Enter the Voidot, biztosan nagyon bejönne.

És mások véleménye? Zavar, hogy sok kritikus lenézi a munkásságod? Hogy a rajongóid mellett sokan utálnak?
Az az ő bajuk, nem az enyém. Én, köszi szépen, heteró vagyok… (nevet) A rossz sajtó amúgy nagyon hasznos – főleg, ha véresszájú és gyűlölködő. Rengeteg barátom nézte meg az Enter the Voidot, és sokan kérdezték, hogy „mi ez a szar”? Én meg mondtam, hogy „ugyan, ez egy nagyszerű film!” Sose tudhatod, ki hogyan reagál. De az erős érzelmi reakciók mindig azt jelzik, hogy elértél valami hatást. Kevés olyan film van, amelyik igazán megosztja a közönséget.

De a te filmjeid láthatóan ilyenek. Kaptál szélsőséges visszajelzéseket? Kergettek már meg az utcán?
Sosem értettem a heves reakciókat: miért kezd el valaki vitatkozni, kiabálni a filmvászonnal? A Visszafordíthatatlan bemutatója után odajöttek hozzám, hogy vigyázzak, mert egy csávó szét akarja verni a fejemet. Onnantól egy darabig hordtam magamnál kést. Az első filmem után pedig otthon hívogattak éjszakánként: „a kurva anyád, ezért meghalsz; ha férfi vagy, kiállsz ellenünk, vagy odamegyünk és megtalálunk”. De sose jöttek. A legdurvább sztori a Visszafordíthatatlan kapcsán jött elő. Megfenyegetett egy profi karatés, aki végignézte, ahogy az anyját megerőszakolják és megölik – és Monica Bellucci erőszakolós jelenetét látva ezt kellett újraélnie. Ettől teljesen kikészültem. De később újranézte a filmet, és úgy tűnt, hogy ennek segítségével próbálja feldolgozni a saját múltját. Onnantól a legjobb barátom akart lenni, a megszállottam lett. Érdekes, hogy kreálsz egy álvalóságot, ami egyesek számára valósággá válik. Nem is értem, illetve mulatságosnak tartom, amikor az imdb-n olyasmiket írnak, hogy a rendezőt börtönbe kéne csukni, miközben csak egy filmről van szó, fikcióról – még csak nem is dokumentumfilmről.

Az Enter the Voidban szubjektív kamerát alkalmazol, a Visszafordíthatatlanban kézikamerát. De amikor a hatás úgy kívánja, hirtelen átváltasz külső nézőpontba. A Dogma-filmekben az ilyen technikai megszorítások szigorú, megszeghetetlen szabályok, világos esztétikai céllal. Te milyen megfontolásból használod ezeket?
A kézikamerával jobban lehet játszani. A Dogma meg csak egy vicc volt. Nem ők találták ki a dokumentarista stílust, csak lenyúlták. De, akárcsak ők, én is szeretek amatőr színészekkel és improvizált dialógusokkal dolgozni, viszont nem valami nagy elmélet keretében, hanem mert ez egyszerűen jól működik. És most már én is kérdezhetek valamit?

Hogyne.
Tudtok egy jó plakátboltot? Gyűjtöm a 2001 Űrodüsszeia posztereit, és magyar még nincs belőle.

ZENEI PROGRAM
A fesztivál zenei programja a választékot és a minőséget tekintve mit sem változott, tíz nap alatt harminc különleges koncertet hallhat a közönség. A koncertek struktúrája viszont átalakult, elsősorban a két hétvégére koncentrálódik a zenei kínálat. Az első hétvégén főként szabadtéren, a második hétvégén új fesztiválhelyszínünkön, a Weöres Sándor Színházban lehet majd a koncerteket élvezni.

Hagyomány és modernség: a fesztivál zenei programját a több mint húsz éves MEDIAWAVE-hagyományok ápolása és azok friss zenei környezetbe való helyezése jellemzi. Nemzetközi sztárokkal épp úgy találkozhatnak az érdeklődök, mint ismert és ismeretlen hazai fellépőkkel.  A fesztivál ebben az évben is előnyben részesíti azokat a produkciókat, melyek egymással is rokonságban állnak, helyben születnek, vagy speciálisan csak a rendezvény alatt kerülnek bemutatásra.

Öt napig fog Szombathelyen formálódni egy különleges jazz produkció, ismert hazai és francia, német illetve amerikai zenészek sajátos reggae lemezt készítenek, a produkció a fesztivál zárónapján kerül bemutatásra. Ferenczi György és Both Miklós szintén műhelymunkában fog fiatalokkal együtt alkotni, ők saját zenekaraikkal a Rackajammel és a Naprával is színpadra állnak. Saját programjával és magyar zenészekkel együttműködve is bemutatkozik a svájci-osztrák Living Room duo, melynek egyik tagja, Manu Delago a fesztivál után Björkkel vonul épp stúdióba.

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján népzenészek és néptáncosok érkeznek a régióból, a Felvidékről és a Gyimesből, hogy zenéjük és táncaik bemutatása mellett ételkóstolókkal, filmvetítésekkel valamint táncházzal szórakoztassák a közönséget.
Június 5-én, a főtéri programok zárásaként, a város és a környék zenekaraira fókuszálva újra megrendezzük a Thanks Jimi Napot. A fellépők a közönség csatlakozását is várják a közös gitározásra, házigazda Zsoldos Báró Zoltán és zenekara lesz.

A két hétvégét összekötő hétköznapokon olyan szárnyukat bontogató formációk kerülnek bemutatásra, melyek már most értékes produkciókat érleltek magukból, a jövő karakteres előadói közülük kerülhetnek ki. Bemutatkozik a szombathelyi Easies, a budapesti free rock Dorota, egy közös estén adnak koncertet az Irie Maffia két frontemeberének, Senának és Busa Pistának különleges, jazz és hiphop ötvözéséből létrejött formációi.

A második hétvége programja újra sűrűnek és tartalmasnak ígérkezik. Hosszú idő után lép fel újra hazánkban a Párizsban élő, vajdasági improvizatív zongorista, Stevan Kovacs Tickmayer. Londonból érkezik a fesztivál egyik kiemelt fellépője, Andreya Triana, a fiatal soul- downtempo énekesnő a Bonobo frontembereként vált ismerté a fiatalok körében, saját zenekarával most először mutatkozik be hazánkban. Igazi MEDIAWAVE bandaként emlegetik már most sokan a cseh DVA zenekart, 25 éves jubileumát koncerttel, kiállítással, könyv és filmbemutatóval ünnepli a Tudósok. A fesztivál zárásaként fellép a Shukar Collective, melyben roma énekesek és táncosok bukaresti dj-kkel álltak össze, együttműködésünkről  film készült, melyet szintén megismerhet a fesztivál közönsége.

KÍSÉRŐ PROGRAMOK
A nyitónapon debütál, majd az egész első hétvégén megízlelhető speciális gasztronómiai fesztivál-találmányunk a Desca Hungarica! Egy igazán egyszerű, hétköznapi étel most a különlegesség szalvétájába csomagolva várja az ínyenceket, reményeink szerint a széles választékból mindenki talál kedvére valót!

A Fő tér ad helyet Bor és Pálinka fesztiválunknak, melyhez kapcsolódva szabad színpadot állítunk a hangulat fokozására. Itt szárnyukat bontogató helyi fiatalok, utcazenészek és profik egyaránt bemutathatják tudásukat.

A Képtárban Sinai Varga Gizella, Iránban élő magyar festőnő kiállítása lesz látható, a megnyitóhoz performance is kapcsolódik. A Weöres Sándor Színház különleges, alkalmi előadásokkal csatlakozik a fesztivál programjához, a Bartók Terem udvara ad otthont első hétvégénk éjszakai programjainak.

FILMPROGRAM
Az idei – “TEREMTŐ NŐ”, illetve “VESZÉLYEZTETETT (mű)FAJOK” tematikákkal tarkított – fesztiválra 1276 filmnevezés érkezett 85 országból, ebből az előzsűri 73 filmet válogatott a fesztivál rendkívül színes verseny-palettájába (9 játékfilm – 17 kisjátékfilm – 24 animációs film – 9 kísérleti film – 14 dokumentumfilm). A magyar filmeket nemzetközi szakemberek válogatták. A filmes program továbbra is az AGORA – Savaria Filmszínház felújított épületében kerül bemutatásra.

A MEDIAWAVE 2011 NEMZETKÖZI ZSŰRI TAGJAI :
Nagyjáték- és kisjátékfilm zsűri:
Vivi Dragan Vasile (Románia) – operatőr
Damjan Kozole (Szlovénia) -  játékfilm rendező
Durst György (Magyarország) – producer
Animációs, kísérleti- és dokumentumfilm zsűri:
Priit Tender (Észtország) – animációs filmrendező
Boris Mitic (Szerbia) – dokumentumfilm rendező
Gizella Varga Sinai (Irán) – festőnő

A nagyjátékfilmek közt szerepel Isabelle Hupert legújabb filmje, a Különleges bánásmód, melyben a francia színésznő ismét a jellemábrázolások mesterének bizonyul. Ezúttal luxus prostituáltat alakít, és igazán különleges bánásmódban részesíti pácienseit. A tavalyi, illetve idei nagy fesztiválok sokszoros díjnyertese, közönségdíjasa, a Testvér arra a kérdésre keres választ, hogy a kemény venezuelai valóságban létezik-e út a sztárfocisták világába egy hétköznapi testvérpár számára.
A játék- és kisjátékfilmek többsége jól ábrázolja a TEREMTŐ NŐt, azaz a nők sokszínű, központi szerepét a társadalom civil és hivatalos szférájában. A legnagyobb filmszámmal jelen lévő animációs filmverseny a klasszikus meseformától a szürreális világmegformálásig 24 színt villant fel a jelenből.
A dokumentumfilmek idén is kihagyhatatlannak bizonyulnak. Sokak számára ismeretlen helyzetekbe, sorsokba, helyekre engednek bepillantást. Találkozhatunk száműzött szamaritánussal, roma zenészekből és DJ-ből álló drum&bass bandával, sztárból drogos prostituálttá vált énekessel, és megtudhatjuk a felrobbant 56-os gulyáságyú melléktermékeként, hogy mennyi hozzávalóból kell ételt készíteni egy második világháborús hadsereg számára. De neves filmrendezőink mesélnek el nem készült filmjeikről, vagy megismerhetjük a meglehetősen szatirikus „kis román Dacia” történetét, továbbá a kirgiz jakpásztorok életét.

A versenyprogram mellett nemzetközi panoráma programot is vetítünk, mely egyrészt áll a nevezések alapján különböző szempontok szerint válogatott, főként európai filmekből, másrészt pedig Belső világok címmel bemutatunk olyan alkotásokat, melyek hűen tükrözik a különböző – főként a keleti, iráni – kultúrák, szubkultúrák mai helyzetét, melyek sem nem kategorizálnak, sem nem megrendelésre készültek, hanem pusztán a mindennapi életet mutatják be a maga realitásában.

Két speciális filmprogram:
Sufferosa: interaktív mozi, különböző befejezési lehetőségekkel, melyeket a helyszínen vágnak össze
Kaffka: Átváltozás – 360 fokos kamerával felvett film

A fesztiválon a közönség személyesen is találkozhat és beszélgethet több versenyprogramos filmrendezővel is:
Jeanne Labrune (Franciaország), a Special Treatment (Különleges bánásmód)  rendezőnője,  június 10-12. között van jelen
Marcel Rasquin (Venezuela), a Hermano (Testvér) rendezője június 3-6. között van jelen
Mohammad Reza Vatandoust (Irán) a When The Lemons Turned Yellow (Mikor a citrom sárgulni kezdett) rendezője június 10-12. között van jelen
Branco Istvancic (Horvátország): Recycling kisjátékfilm rendezője, június 10-12. között van jelen
Laura Bispuri (Olaszország): Passing Time (Múló idő), kisjátékfilm, június 9-12. között van jelen
Jordan Lazarov (Bulgária): a Tale (egy Mese) animáció, június 8-12. között van jelen
Yaron Bar (Izrael): Written in Pencil (Ceruzával írva) animáció, június 9-12. között van jelen
Murányi Matza Terézia (Románia): Facts (Tények) animáció, június 6-12. között van jelen
Huang Ya Li (Tajvan): The Unnamed (A névtelen) kísérleti film, június 9-12. között van jelen
Michael Rittmansberger (Ausztria): Sister (Nővér) kísérleti film, június 10-12. között van jelen
Ohad Itach (Izrael): Loving Sophia (Drága Sophia) dokumentumfilm,
Ebrahim SAEEDI & Zahavi SANJAVI (Irán): All My Mothers (Mi anyáink) dokumentumfilm, június 10-12. között van jelen
Barak Heymann (Izrael): The Lone Samaritan (A magányos szamaritánus), dokumnetumfilm

Panoráma program:
Mohsen Ostad Ali Makhmalbaf (Irán): We’ll Get Used To It (Majd megszokjuk) dokumentumfilm, június 10-12. között van jelen
Balázs Zoltán (Románia): Székelyindiánok animáció, június 10-12. között van jelen
Ion Octavian Frecea (Románia): The Fresco – The curse of Dragulea (A Freskó – Drakula átka) animáció, június 10-12. között van jelen

A 2. MEDIAWAVE Film Fórum az eredményesen lezajlott tavalyi konferencia további nemzetközi filmszakmai szereplőkkel kibővített folytatása a fesztivál keretében. A 3 napos rendezvény a fesztivál kiemelt tematikájára épül: VESZÉLYEZTETT (mű)FAJOK – A film, mint közösségi élmény megújulási lehetőségei a XXI. században.
Bruno Chatelin, a feszt21 és a filmfestivals.com nemzetközi fesztiválokat összefogó, vezető blogoldalak alapítója, igazgatója a fesztiválokat támogató weboldalak mellett a fesztiválok szponzorációs lehetőségeiről is tart előadást. David Sin, az ICO (Független Moziszövetség, London) képviseletében a mozik megújulásáról illetve a fesztiválszervezés új lehetőségeiről beszél majd. A digitalizáció, mint az audiovizuális ipar jelenlegi, egyik legsürgetőbb kulcskérdése is helyet kap a konferencián. Lovas Lajos, a NEFMI digitalizációs szakosztályának vezetője az archiválás illetve a digitális tartalmak létrehozásának létjogosultságára illetve támogatási lehetőségeire hívja fel a figyelmet. A TEREMTŐ NŐ fesztiváltematikához kapcsolódóan, kerekasztal-beszélgetések formájában női alkotóművészek – rendezőnők, kritikusnők, fesztiválszervezők – szólalnak meg.
A konferencia fő célja, hogy a magyar filmszakmának közvetlen kapcsolatteremtési alkalmat adjon a környező nemzetközi régió filmszakmai szereplőihez, ezzel segítse a koprodukciós, illetve egyéb együttműködési partnerség kialakulását a filmgyártásban.

Jelen levő filmszakmai előadók, résztvevők (június 9-12 között):
Bruno Chatelin (Franciaország): www.fest21.com , www.filmfestivals.com  fesztiválokat összefogó  internetes blogoldalak tulajdonosa, a francia Sony Pictures volt marketingigazgatója, a cannesi filmfesztivál marketingszakértője
David Sin (Nagy-Britannia): ICO, Független moziszövetség, London
Algirdas Ramaska (Litvánia): Vilniusi Filmfesztivál ügyvezető igazgatója
Mira Staleva (Bulgária): Sofia Nemzetközi Filmfesztivál – Meetings in Sofia koprodukciós fórum
Maria Kudrevatykh (Fehéroroszország): Minszk Nemzetközi Filmfesztivál

TUDOMÁNYOS KONFERENCIA A VAS MEGYEI LEVÉLTÁRBAN
Kémek, ügynökök, besúgók 1. – Az ókortól Mata Hariig – ezzel a címmel rendezi meg a Vas Megyi Levéltár 11. alkalommal a MEDIAWAVE Fesztivál keretében tudományos konferenciáját, 2011 június 3-án. Az előadók és előadások részletei megtekinthetők a sajtószobában.

Mentsük meg a közösségi moziélményt! Beszélgessünk a filmekről, találkozzunk a filmek rendezőivel, kóstoljunk bort a vetítések után, randevúzzunk a sötétben. Vagy egyszerűen nézzünk jó filmeket EGYÜTT!

Szeretettel várunk mindenkit a MEDIAWAVE fesztivál vetítéseire június 2-11. között Szombathelyen, az Agora filmszínházban!