PRIZMA » J. G. Ballard

OFF-SCREEN 6. A szkopofília tragédiája (J. G. Ballard: A hatvan perces varió – fordította és a bevezetőt írta: Roboz Gábor)

robozg — Sat, 29 May 2010 17:20:28 +0000

J. G. Ballard azon írók közé tartozik, akik képtelenek – vagy legalábbis nem akarják – félretenni az őket foglalkoztató problémákat, így szinte tetszőlegesen kiválasztott munkájuk is letörölhetetlenül magán hordozza alkotójuk kézjegyét. Függetlenül attól, hogy globális természeti katasztrófákról ír-e (mint korai regénytrilógiájában) vagy (látszólag) lokális közösségi krízishelyzetekről (mint kései tetralógiájában), Ballardot alapvetően a környezet elmére, illetve viselkedésre gyakorolt hatása érdekli. A huszadik század technológiai vívmányai iránt komoly érdeklődést tanúsító sheppertoni remete könyvnyi terjedelemben ugyan nem foglalkozott a mozgókép tudatmódosító hatásával, néhány novellájában azonban jellegzetesen elrajzolt látleletet adott a médiumban rejlő lehetőségekről és veszélyekről.

OFF-SCREEN 4. Bódulat a nappaliban (J. G. Ballard: A harmadik világháború titkos története – fordította és a bevezetőt írta: Roboz Gábor)

robozg — Wed, 24 Feb 2010 09:55:33 +0000

J. G. Ballard az első ránézésre politikai töltetű írásaiban sem saját politikai nézeteit kívánja valamilyen torz formában közvetíteni, hanem az általa annyira izgalmasnak talált médiatáj (media landscape) problematikus természetét igyekszik feltárni. Az avantgárd sci-fi íróként induló, és világéletében outsider-státuszban vesztegelő Ballard a még a címükben konkrét személyekre utaló novellákban (Tervek Jacqueline Kennedy meggyilkolására, A John Fitzgerald Kennedy elleni merénylet motorversenyként előadva) sem az adott figurák politikai meggyőződésén élcelődik.

OFF-SCREEN 1. Családi körsvenk (J. G. Ballard: Az intenzív ápolási egység – fordította és a bevezetőt írta: Roboz Gábor)

robozg — Sat, 21 Nov 2009 10:54:48 +0000

J. G. Ballard tetemes életművét részben a science fiction szubjektivizált változatát megvalósító novellák és regények, illetve a népszerű zsánerekhez nem köthető, lelki és valós tájak összemosására építő elbeszélések alkotják. A hazájában mindig is kívülállóként kezelt brit írót, ami a mozgóképes vonatkozást illeti, többek között kora népszerű moziikonjai (pl. Marilyn Monroe) illetve a televízióban megjelenő hírességei (pl. Ronald Reagan) nézőkre gyakorolt hatása, valamint a különböző karambolokról, erőszakos eseményekről (pl. a Kennedy-merényletről vagy nukleáris robbantásokról) készült archív felvételek jelentősége foglalkoztatta. A kulcsműnek számító The Atrocity Exhibition egyik fejezetéhez fűzött megjegyzésében Ballard kijelenti, hogy „Szerintem nem kevesebb, hanem éppen ellenkezőleg, több szex és erőszak kéne a tévébe. Mindkettő hatékony katalizátora lehet a változásnak, azon területeken, ahol ez már régóta esedékes és elkerülhetetlen.” Az alább olvasható novella Ballardhoz képest szokatlanul direkt filmes reflexiót kínál, és bár a szöveg a végletekig poétizált, barokkos Karambolnál nyelvileg jóval visszafogottabb, groteszk alapszituációjának köszönhetően remekül illeszkedik a különös ötletekkel telezsúfolt életműbe.

Roboz Gábor: Ütközéssel nyert eszmélet – J. G. Ballard Karambolja és Cronenberg adaptációja (2. rész)

Roboz Gabor — Sun, 23 Aug 2009 22:50:28 +0000

Az autogeddon és Cronenberg

A vérbáróként is emlegetett rendező, négy évtizede indult karrierje során, autók és karambolok fetisizálása helyett inkább a filmes adaptáció szempontjából komoly kihívást jelentő regények iránti vonzódásáról tett több ízben is tanúbizonyságot. Ballard könyve pedig tökéletesen illeszkedik a sorba: az angol író munkája, egészen sajátos poétikájának hála, csakis egy a szerzőhöz hasonló érzékenységgel és gondolkodásmóddal rendelkező alkotó számára teszi lehetővé a szöveg- és szellemiséghű adaptálást.

A rendező már a Meztelen ebéd (Naked Lunch, 1991) feldolgozásánál is szembesülhetett a nem történetcentrikus elbeszélés szélesebb közönségnek szánt nagyjátékfilmmé formálásának kihívásával, és bár Ballard munkája Burroughs erőteljesen fragmentált szövegétől teljesen eltérő karakterű, annyi kijelenthető, hogy a brit szerző írása is a hagyományos értelemben vett sztorit másodlagosnak tekintő tudatregény. Az egyes szám első személyben megfogalmazott cselekmény mindazonáltal fejlődési ívet mutató történetet rejt, és Cronenberg mindent megtesz, hogy az adaptáció során a lehető legkevésbé térjen el a forrásműtől. Sőt, miként azt a rendező adaptációs stratégiáját elemző Mark Browning megállapítja, Cronenberg a The Atrocity Exhibitiont is felhasználta a munkájához. Browning konkrét idézetekkel illusztrálja, hogy Cronenberg milyen mondatokat emel át Ballard kísérleti regényéből, ugyanakkor nem világos, miért állítja, hogy „a The Atrocity Exhibition szerkezetét tekintve közelebb áll Cronenberg filmjéhez, mint maga a Karambol.” A TAE alapvetően nem-narratív regény, amiben cselekmény éppen csak a háttérben sejlik fel, ráadásul a főhős neve is fejezetenként változik (így lesz Travers, Travis, Traven, stb.), és eleve inkább arról van szó, hogy Ballard emeli át a Karambolba Vaughant, a könyv néhány jelenetét, illetve magát az alapgondolatot, amit ebben a négy évvel később írt regényben tágít ki teljes vízióvá.

Roboz Gábor: Ütközéssel nyert eszmélet – J. G. Ballard Karambolja és Cronenberg adaptációja (1. rész)

Roboz Gabor — Tue, 21 Jul 2009 08:48:46 +0000

A néhány hónapja elhunyt James Graham Ballard olyan kivételes életművet hagyott maga után, amely nem csak az írások mennyiségét tekintve lenyűgöző teljesítmény, hanem a munkákat átható gondolatiság és személyesség okán is. A közel húsz regényt és több tucat novellát, valamint kritikákat, esszéket és egy önéletrajzi kötetet eredményező karrier évei során a brit író végig egysávos országúton haladt: a szerző túlnyomórészt az emberi pszichét feltáró, különös elbeszélései egyfelől Ballard nem titkolt magánmegszállottságairól árulkodnak, másfelől azonban a korunk technologizált világában tapasztalható, módosult tudatállapotra reflektálnak. Nem meglepő tehát, hogy a körülbelül fél évszázadon átívelő életmű tömegfilmes közelítésmóddal gyakorlatilag feldolgozhatatlan, a hiteles adaptációhoz ugyanis nem egyszerűen markáns mozis szerzőre van szükség, hanem olyan rendezőre, akinek gondolkodásmódjával közös érintkezési pontokat találhat a ballardi poétika. Az író talán legjelentősebb teljesítményeként üdvözölt, magyarul idén megjelenő Karambol (Crash, 1973) címá munkájának Cronenberg-féle feldolgozása tulajdonképpen a kanadai és az angol alkotó között felfedezhető szellemi rokonságot igazoló bizonyíték, amely bár bravúros és meglepően szöveghű adaptációja a megfilmesíthetetlennek tartott forrásműnek, egy az alapregénytől valamelyest eltérő hangot üt meg. A könyv és a filmváltozat összehasonlítása, az egyezések és eltérések feltárása során, ezt a különbséget vizsgálja meg közelebbről, mivel azonban Ballard a hazai könyvkiadásban (kettő kötetével és néhány novellájával) jócskán alulreprezentáltnak számít, az elemzés első része felvázolja a szerző világát, áttekinti a Karambol írásos illetve filmes előzményeit, valamint röviden bemutatja magát a regényt.