PRIZMA » magyar animáció

Orosz Anna Ida: Napló tanítványaimnak (M Tóth Éva: Aniráma – Animációs mozgóképtörténet. Kortárs Könyvkiadó, Budapest, 2010.)

annaida — Wed, 16 Jun 2010 06:38:10 +0000

A gyakorló képzőművész-rajzfilmrendező M Tóth Éva közelmúltban megjelent Aniráma – Animációs mozgóképtörténet című könyvét animáció szakos egyetemi tanítványai számára készített segédanyagnak nevezi, elsősorban a diákok érdeklődésére számot tartó animációtörténeti olvasmányként határozza meg, majd, amikor már érteni véljük szerzőnk célját, betold még egy figyelmeztető félmondatot az előszóba, amellyel igencsak elbizonytalanítja olvasóit: „ez nem az az animációtörténet”.

Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – hangtalan testek (Pálfi Szabolcs: A busz/Csáki László-Pálfi Szabolcs: Egerszalók/Csáki László: Bádogváros/Felméri Cecília: Mátyás, Mátyás)

annaida — Mon, 17 May 2010 11:00:14 +0000

Testüktől megfosztott hangokat tesz meg a valóság fő hordozójává négy, az elmúlt években készült rövid magyar „áldokumentumfilm”, A busz, az Egerszalók, a Bádogváros és a Mátyás, Mátyás. Áldokumentumfilmek, hiszen egyiküket sem a film témájaként választott szereplők, helyzetek, helyszínek hű bemutatása érdekli, ezek csupán alapanyagként szolgálnak, hogy belőlük valami sokkal általánosabb, káeurópai létminőséget gyúrjanak. Groteszk fénytörésbe helyezni magunkat, ez mind a négy filmnek a közös vállalása, és ezt a tükröt mindegyik alkotás formai úton görbíti el.

ANIMATÉKA 10: Orosz Anna Ida: Félresiklott, behavazott sorsok (Ducki Tomek: Életvonal/A tél első napja)

annaida — Sat, 27 Mar 2010 08:53:37 +0000

A lengyel-magyar származású fiatal animációs rendező, Ducki Tomek a rajzfilmszakma nemzetközi porondján MOMÉ-s vizsgafilmjével, az Életvonal című stilizált sorsanimációval debütált még 2006-ban, amellyel, miután sorra járta a külföldi rajzfilmfesztiválokat, 2007-ben a legrangosabb európai animációs összdíj, a Cartoon d’Or finalistái közt is ott volt. Az Életvonal formavilágát és humánus érzékenységét már egy korábbi diákfilmmel, A tél első napjával is megelőlegezte. Mindkét rövid animáció főszereplőjén, az Életvonalban a szeretett lányért saját fogaslécét feláldozó kerékfiún, illetve A tél első napjának fához kikötött árva kiskutyáján keresztül a néző valamiféle fátumszerű emberi drámát képes megsejteni.

ANIMATÉKA 9. Orosz Anna Ida: Lumière-ék előtt (Tomek Baginski: Kinematográf/Békési Sándor: Fények virradat előtt)

annaida — Wed, 17 Mar 2010 05:33:39 +0000

A mozgókép technikai újításait a látvány mind tökéletesebb, fotórealisztikusabb, színesebb, hangosabb, térbelibb, azaz valószerűbb leképezése hajtotta, amelyekhez a filmtörténetírás konkrét fordulópontokat is rendel, kezdve a peronra berobogó gőzmozdonnyal a Lumière-fivérek első nyilvános vetítésén, a cipőpasztával bekent arcú jazzénekes első hangos, utószinkronizált mondatán át a legutóbbi mozitörténeti mérföldkőként emlegetett, egy CGI-renderelt, háromdimenziós párhuzamos világ valóságosságát elhitető Avatarig bezárólag. Ilyen filmtörténeti majdnem-kezdőpontokat mutat be két rövid animáció, a fiatal lengyel rendező, Tomek Baginski 2009-es, Oscar-elődöntős Kinematográfja és Békési Sándor 1984-ben készített diplomafilmje, a Fények virradat előtt. Azonban míg a Kinematográf főszereplője, Francis egy alternatív múlt képzeletbeli feltalálója, addig Békési papírkivágásos, festmény-animációs filmje egy valódi úttörő, a korai animációs technikával kísérletező francia Charles-Émile Reynaud munkássága előtt tiszteleg. A tematikai rímpárnak tekinthető két kisfilm a valóság kontra képzelet, a kitalált kontra igaz történelem, a fotórealizmus kontra míves festőiség, a mesterség kontra művészet ellentétpárjai mentén vethető össze egymással.

OFF-SCREEN 2. Kele Fodor Ákos: A tévéző test-tárgy (Nemes Z. Márió: A fétismajom c. verse és Korai Zsolt-Tóth Balázs azonos című animációs filmje)

kele — Fri, 27 Nov 2009 06:30:11 +0000

Nemes Z. Márió verseiben gyakran bukkannak fel olyan képzetek, amelyek az emberi identitás riasztó folyékonyságát a test-tájak összekeveredésével szemléltetik. A szavakat elvéthetjük; a szervek, tagok között nem igazodunk el kifogástalanul nyelvileg - mert az idegen testek feltérképezésére használt szavak másokra is ráillenek, s így világos fogalmat sem alkothatunk az adott testről -, ezért magának a test tulajdonosának a kilétével kapcsolatban is zavarba jövünk.

ANIMATÉKA 5. Orosz Anna Ida: „Ne éljen Eduárd?” (Bogdán Zoltán: Edward)

annaida — Mon, 26 Oct 2009 05:30:08 +0000

A walesi bárdok rajzfilmes adaptációja, az Edward című rövidfilm a KGB Filmstúdióban készült animációs munkákban eddig kizárólag alkalmazottként közreműködő, eredetileg ötvösművész és formatervező Bogdán Zoltán első önálló rendezése. A lemészárolt ötszáz wales-i bárd történetét Arany János a szabadságharc leverése után Magyarországra látogató császár fogadása kapcsán érezte aktuálisnak, Bogdán számítógépes animációval készült adaptációja pedig szintén aktualizál a jellemzően kortárs, huszadik-huszonegyedik századi környezet, a metropoliszok, a kaszinók világának

ANIMATÉKA 2. Orosz Anna Ida: “S megint előlről…” (Glaser Katalin: FIN)

annaida — Tue, 08 Sep 2009 22:59:57 +0000

A 2009-es Kecskeméti Animációs Filmfesztivál Nagydíjával és a Filmkritikusok Díjával is kitüntetett FIN című meditatív ambient animációval a MOME-n tavaly végzett Glaser Katalin a rajzfilm műfajának határait feszegeti. A film egy piros kötélre felfűzött, történet nélküli élet- és világkörút, amely kicsi gyermeket és haldokló öreget, közeli arcokat és távoli vidékeket, mély óceánt és magas égboltot rendel egymás mellé egyetlen hosszú, a kezdetet és a véget egybeillesztő, önmagába visszatérő beállításban. Látni fogjuk, hogy a FIN izgalmas, önmagába visszacsavarodó térbeli világa nem előzmény nélkül való, az animációs film és a képzőművészet kapcsolatát erősítendő szervesen illeszkedik a tér és az idő illuzionisztikus tulajdonságait vizsgáló képgrafikai alkotások körébe.

ANIMATÉKA 1. Orosz Anna Ida: A Minótaurusz életben marad, ugye? (Bertóti Attila: Ariadné fonala)

annaida — Mon, 17 Aug 2009 13:58:02 +0000

Mi történik, ha borul a papírforma, ha nem az évezredek óta megszokott eredményt hozza a fonál-trükk? A 2009-es Kecskeméti Animációs Filmfesztivál egyik legfrissebb szellemű alkotása, a legjobb rövidfilm díjával kitüntetett Ariadné fonala a jól ismert ókori görög mítoszt meséli újra, háromszor. A Bertóti-féle fonál a posztmodern narrációra jellemzően a klasszikustól eltérő történetváltozatokon gombolyodik végig, melyek nem csak befejezéseikben, de műfajaikban is különböznek egymástól.