PRIZMA » műfaji film

A tetovált lány (Vízkeleti Dániel és Kis Kata)

admin — Mon, 12 Jul 2010 08:42:53 +0000

Duplakritika az év egyik legfontosabb krimijéről Kis Kata és Vízkeleti Dániel tollából.

Tüske Zsuzsanna: Kontrollcsoport (Antal Nimród: A szállítmány)

admin — Wed, 27 Jan 2010 10:10:11 +0000

A lassan harmadik életévét betöltő Az elhagyott szoba után, Antal Nimród ismét ízig-vérig tengerentúli gyermek születése fölött bábáskodott. Az újszülött látszólag kiváló genetikai adottságokkal rendelkezik, amit nem csupán a tehetséges, magyar rendezőtitán, de a keze alá dolgozó féltucatnyi sztár személye is garantál. A műfaji gyeplő ezúttal is szorosra van véve - ami a honfitárs-kollégáihoz képest hithű zsánerrendező számára nem jelent problémát – így első sikerfilmjének, a hazai földön készült Kontrollnak magasztalt elemeltségét ez esetben sem érdemes számon kérni, azonban A szállítmány színtiszta tömegfilm-volta ellenére (vagy azzal együtt) viseli az Antal Nimród-féle szerzői kézjegyeket.

Szalay Dorottya: Hatvanas évek két keréken – Roger Corman motoros filmjei 2.

Szalay Dorottya — Mon, 18 Jan 2010 05:47:32 +0000

Visszatérő motívumok A Cormanhez köthető motoros filmek a tárgyalt tematikai, hangulati különbségek ellenére, markáns és nagyjából állandó motívumkészlettel rendelkeznek. Ezen elemek összessége - mely részben a korábbi western és háborús filmekből táplálkozik, és később olyan poszt-apokaliptikus filmekben születik újjá, mint a Mad Max-sorozat - határozza meg magát a zsánert, szavatolja önállóságát. Ahogy Jancsó paraboláiban a bekerítés, a meztelenség és a víz egyedi szimbolikus tartalommal bír, úgy a motoros filmeknek is megvan a saját jel(kép)rendszere.

Szalay Dorottya: Hatvanas évek két keréken – Roger Corman motoros filmjei 1.

Szalay Dorottya — Fri, 15 Jan 2010 05:43:55 +0000

Az Egyesült Államokban a gazdasági világválság óta nem volt olyan heves összetűzés a társadalmi aktivisták és a hatóságok között, mint a hatvanas években. A társadalmi kohézió meggyengülésének több oka is volt: az 1964-es polgárjogi törvény, Robert F. Kennedy, Malcolm X és Marthin Luther King, Jr. meggyilkolása, a vietnami háború, illetve ezekre válaszként az ellenkultúrát képviselő, szexuális szabadságot hirdető fiatalok tüntetései, a változásokat sürgető polgárjogi- és diákmozgalmak. A kultúra pedig ez időben (is) termékeny táptalajra lelt a politikában. Harper Lee, Silvia Plath, Mary McCarthy, Truman Capote regényeinek témái közvetlenül vagy közvetve, de egyértelműen reagálnak a kortárs problémákra, különös tekintettel a faji megkülönböztetésekre vagy a női egyenjogúsági harcokra. A fénykorát élő pop art a begyöpösödött konvenciók ellen lázad, a modern társadalom elidegenedettsége felett tör pálcát. A zenei szféra is alapvető változásokon megy keresztül. Többek között 1960-ban alapul a Motown Record Corporation, mely igen jelentős szerepet játszott az afro-amerikai zenészek integrációjában, és olyan művészeknek biztosított megjelenési lehetőséget, mint Aretha Franklin, James Brown, Jimmy Hendrix vagy a Temptations tagjai; de ekkor vált népszerűvé Bob Dylan folk zenéje, a Rolling Stones és a Grateful Dead is. Az amerikai filmipar története is új fejezethez érkezett, az ötvenes években gyors léptékben teret hódított a televízió, melynek hatására moziba járók száma csökkent, a nagy költségvetésű stúdiófilmek veszteségessé váltak, a hatvanas évekre pedig Hollywood már képtelen volt felmérni az új közönség igényeit. Ezek a körülmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy merőben új felfogás váljon uralkodóvá a mozgóképes szakmában: elterjedtek a tömegpiacra termelő függetlenek, akik kis költségvetésű (low budget), kritikai felhangú filmekkel árasztották el a vásznakat.

Kovács Kata: Ugyanaz a bugyi marad örökre (Orosz Dénes: Poligamy)

kata20 — Sat, 12 Dec 2009 15:33:38 +0000

Adott egy családalapítás küszöbén álló pár, András és Lilla. Kapcsolatuk kiválóan működne, ha nem rettegnék halálra magukat a holtomiglan-holtodiglantól. Egy napon András egy vadidegen nőt talál közös lakásukban, akiről mindenki, a lányt is beleértve, azt állítja, ő Lilla. Ettől kezdve kilenc hónapon át, kisbabájuk megszületéséig minden szeretkezés után más nő mellett ébred: eleinte idegenkedve, majd egyre nagyobb lendülettel kóstolja végig a menüt, a hidegtálas vacsorával váró házi tündértől a thai macáig. A nőkkel együtt persze nem csak a közös otthon berendezése, a lányok karaktere és ruhatára, de a kapcsolat minősége is folyamatosan változik, így jutunk el a citromsárga Mini Morris-os családlátogatásra száguldástól az angyali mosolyú, pasztellszínekbe öltöztetett babavárásig. A film ennek a poligámia labirintusába tett utazásnak a története, megfejelve azzal a sajátos ellentmondással, hogy András tulajdonképpen saját menyasszonyaival csalja saját menyasszonyát, miközben éppen őt, az Igazi Lillát keresi.

Sepsi László: Hétköznapi mocsár (Baltasar Kormákur: Vérvonal)

sepi — Sun, 20 Sep 2009 20:21:54 +0000

Baltasar Kormákur családtörténetei az izlandi rendező harmadik filmjével mozdultak el a bűnügyi tematika irányába: a 101 Reykjavík pikáns szatíráját és A tenger skandináv közeghez idomított Lear király-újraírását követő Út a mennyországba egyszerre vitte tovább a családi konfliktusokat és defektusokat felsorakoztató vonalat, és illesztette ezt egy, a klasszikus James M. Cain bűnregényeket idéző szüzsébe, egyúttal csavarva is egyet a biztosítási csalással próbálkozó párocska és az utánuk kutakodó nyomozó sémáján – miközben az utóbbi szerepében tündöklő Forrest Withaker már az egy évvel későbbi Kemény zsaruk-debüt egyértelmű előképét hozta. Ebből a szempontból Arnaldur Indriðason nálunk is kiadott regényének adaptációja logikus folytatása az Út a mennyországba-val megkezdett irányvonalnak: Cain-féle bűnmelodráma helyett a Vérvonal hagyományos krimi, mely a hétköznapi mocsoktól egyre inkább megkeseredő rendőrnyomozó főhősével jóval inkább rokona a korántsem makulátlan privát kopókat szerepeltető amerikai hard boiled irodalomnak, mint a steril szalonnyomozókkal operáló brit tradícióknak.