A Prizma nyáron megjelenő lapszámához Batman figurájának képregényes, tömegfilmes és televíziós feldolgozásaihoz kapcsolódó írásokat várunk. A lapzárta előrelátható határideje 2012. június 1. Folyamatosan frissülő honlapunk ezzel párhuzamosan bármely témában fogad esszéket, kritikákat és tanulmányokat.

A trashfilmmel foglalkozó hetedik számunk február elejétől kapható az árusító helyeken.

Dömsödi Zsolt munkája

„››Senki sem szereti az olyan filmeket, mint a Teenagers from Outer Space vagy a Wrestling Women vs. the Aztec Mummy, leszámítva azon agyalágyultakat, akik elég épelméjűek ahhoz, hogy felfogják: a Jó Ízlés fogalmát egyedül azért ötölte ki néhány nagyokos, hogy megakadályozza az értelmezhetőségen túlnyúló igénytelenség élvezetét… Akik a fenti filmek helyett inkább az Életünk legszebb éveire vagy a David és Lisára szavaznak, lehúzhatják magukat. Van nekünk saját jó ízlésünk…‹‹ Lester Bangs fenti vádirata öt évvel azelőtt íródott, hogy Pierre Bourdieu publikálta monumentális tanulmányát az ízlés társadalmi konstrukciójáról. A kultúracsőszök homályosan definiált csoportja ellenében papírra vetett sorokkal Bangs lényegében összefoglalja Bourdieu központi állítását, amely szerint ››az ízlés mindenekelőtt talán ízléstelenség, azaz mások ízlésétől való zsigeri undorodás. Nem véletlen, hogy amikor az ízlés igazolásra szorul, akkor negatívan, más ízlések elutasításán keresztül határozzák meg.‹‹”
Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” – Ízlés, többlet és a filmstílus politizálódása

Győrffy László a lapszámhoz készített illusztrációja (Kattintásra nagyobb!)

„››A késő-kapitalizmus kulturális logikája‹‹ (Fredric Jameson) és az akadémiai figyelem aprólékosan maszatolták el a határt elit művészet és alantas szenny között, és a befogadás minőségét vizsgáló, új szellemtudományok (posztstrukturalizmus, kritikai kultúrakutatás) filozófiai-szépészeti megközelítések rendszerei helyett egyre inkább valamiféle öntudatlanul masírozó piackutatás képét öltötték magukra. A tény, hogy a Pindúr pandúrokban az establishment nem Csuporka durcás felindulásból elkövetett, Herschell Gordon Lewisokat elnémító ámokfutását, hanem a picúr- és tiniheraldikát kiszolgáló-generáló, évenkénti háromszáz milliós kütyübizniszt látja, legfeljebb annyira meglepő, minthogy egy Nirvana album élvezetéhez bankszámlánk apadásán keresztül vezet az út.
Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok: Genndy Tartakovsky rajzfilmjei

„A torture porn iránti élénk érdeklődést a kortárs kultúra és társadalom bonyolult összefüggései – a képtilalom és a képéhség politikailag is befolyásolt árapálya – magyarázhatják, ugyanakkor nem szabad megigéződnünk az „új metafizikájától”, miszerint

Győrffy László a lapszámhoz készített illusztrációja (Kattintásra nagyobb!)

valami alapvető váltás menne végbe. Nem (csupán) egy újfajta – a trash-esztétika és antimorális képpolitika fúziójaként felfogott – vizuális dekadenciával van dolgunk, hanem olyan esztétikai ideológiák kifejeződésével, melyek előzőleg is jelen voltak a nyugati kultúra történetében.”
Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái

„Ha az exploitation, ahogy Varró Attila írja, a tömegfilmes illúziók ellenmérge, a trash vastag avarréteg, melyet évről évre hizlalnak az elavult technikai megoldások, a közbeszédben alacsonyabb rendűként megbélyegzett zsánerek és a másodvonalból is lecsúszott sztárok. Erjedése során alkotóelemeiről lefonnyad minden cizelláltság és felesleges díszítőelem, hatalmas tömegben konzerválva a mindenkori tömegfilm letisztult kódjait, csak arra várva, hogy néhány szerencsés kiválasztott újra kiemelkedjen masszából, újjáépítse magát, és egy időre felnőjön az erdő legnagyobb fáihoz.”
Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció

További részletek, teljes tartalomjegyzék rövidesen!

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A Prizma hatodik számában az interjú mellett további szövegek olvashatóak Jensen munkáinak morálfilozófiai vetületeiről, illetve a kortárs dán film főbb áramlatairól. A megszokott árusító helyek mellett lapszámaink az Odeon-Lloyd Mozival és a Magyarhangyával közös Északi szél filmklubon kedvezményes, 500 forintos áron kaphatóak!

- Mitől “dán” egy film?
- Ha eltekintünk azoktól a filmektől, amelyek kimondottan a mi kultúránkról vagy történelmünkről szólnak, akkor szerintem csak a nyelv marad. De természetesen ott van az idegenség látványának bűvölete. Biztos, hogy a skandináv filmekben ábrázolt északi élet egy közép-európai ember számára egzotikusnak tűnik, és ez fordítva is igaz. De számomra ez szokványos. Úgy gondolom, hogy a globalizált világban nehezünkre esne olyan dolgot megnevezni, amely specifikusan dán. De erre talán jobban tudna felelni olyasvalaki, aki nem dán.

- A család, illetve a családon belüli erőszak témája jó néhány kortárs dán filmben felfedezhető. Milyen hazai irodalmi, illetve színházi hagyományhoz tudná kapcsolni ezt a sajátosságot?
- Részemről ezek a témák sokkal inkább másból erednek, mint irodalmi és színházi hagyományokból. Úgy vélem, hogy a kérdéses témák iránti érdeklődés kialakulása többek között a Dogma-mozgalomnak köszönhető, amely arra késztette a szerzőket, hogy az intim témákra fókuszáljanak.

- A Dogma-hagyomány hírnevet és anyagi biztonságot nyújtott a dán filmgyártásnak, de úgy tűnik, nem a formanyelve, hanem az erős forgatókönyvek tették sikeressé. Körülbelül tizenöt év távlatából, sikeres forgatókönyvíróként hogyan látja ezt a kérdést?
- A Dogma szabályai kényszerítették az alkotókat arra, hogy olyan privát konfliktusokkal foglalkozzanak, amelyekhez az átlagember is képes viszonyulni. Világos, hogy sok forgatókönyvíró a mozgalom sikere láttán a későbbiekben is erre épített. Ez természetesen oldódott az évek során, de a nyomai valószínűleg sokáig meg fognak maradni.

- Egyesek szerint az európai művészfilm számára lendületet adhatna népszerű irodalmi művek adaptálása. A manapság dolgozó dán szerzői filmesek körében az adaptálás kevéssé elterjedt stratégia, holott az irodalmi életük is pezsgő. Mi lehet ennek az oka?
- Nyilvánvalóvá vált, hogy nálunk az „auteur”-ök által alkotott filmek sikeresek, és úgy gondolom, hogy ezért alapoztunk erre a hagyományra. A magam részéről sokkal érdekesebbnek találom, ha a saját történeteimet írom meg, mint ha más művészeti ágak cselekményeit és karaktereit „fordítanám le”. Azt hiszem, sok más dán szerző és rendező így van ezzel. Egyébként sok könyvnek a legjobb sorsa az, hogy továbbra is könyv marad.

- Hogyan tudnak ennyire sikeresen versenybe szállni Hollywooddal? Mit gondol a hollywoodi formanyelv tagadhatatlan hatásáról?
- Nem hiszem, hogy úgy gondoljuk, mintha Hollywooddal versenybe szállnánk. Mi csak arra törekszünk, hogy arról a világról meséljünk történeteket, amit ismerünk, és olyan eszközökkel, amelyekkel végül is rendelkezünk. Mint minden filmalkotó, sok ihletet merítettem a hollywoodi filmtörténetből. Vannak olyan dolgok, amelyek sokat jelentettek, és vannak olyan dolgok, amelyek nem jelentettek sokat.

- Rendezne-e más forgatókönyvéből? Illetve van olyan rendező, akivel ugyan még nem dolgozott, de szívesen írna számára forgatókönyvet?
- Ha egy olyan forgatókönyvre akadnék rá, amely pont azt a tónust és történetet tartalmazná, ami számomra releváns, akkor nem haboznék azzal, hogy elvállaljam-e a rendezést. A Coen-testvéreknek szívesen írnék forgatókönyvet. De erre valószínűleg nincs szükségük, mivel ezt ők maguk is kitűnően megoldják.

- Milyen íróktól merített ihletet?
- Főleg filmekből merítek ihletet, irodalomból nem. Az előképeim a filmvilágban találhatóak. Frank Capra, Billy Wilder, David Lean, Kubrick, Bergman és még sok más előképem van.

- Milyen munkamódszerrel lehet ennyit írni? Mit csinál, ha elakad, hogyan lendül tovább?
- Elutazom egy olyan helyre, ahol nyugalom van. Nyaralóba vagy szállodába megyek, ahol semmi sem zavar. Leülök, olykor a rendezővel együtt, és elkezdek írni. Ez a módszerem. Azonkívül sokszor éjszaka dolgozom, amikor egy másmilyen lelki nyugalom van. Ha elakadok, megpróbálom az anyagot egy új szemszögből megközelíteni. Főszereplőt váltok, más formában fogalmazok. Sokszor félreteszem azokat a jeleneteket, amelyekkel elakadtam, és továbbugrok a történetnek egy olyan részére, amely jobban inspirál. Tehát utólag „foltoznom” kell, ha visszatért az inspiráció. Úgy gondolom, a trükk az, hogy az ember sohase akadjon el teljesen. Szerintem egy dolgot mindig meg lehet közelíteni más szemszögből is.

- Magyarország filmipara bizonyos szempontból hasonló, mint Dániáé, de a magyar filmek gyenge pontja éppen a megfelelő forgatókönyv hiánya. Ön szerint mi szükséges a jó forgatókönyvíró képzéshez?
- Olyan dologról írjon az ember forgatókönyvet, amit ismer. Úgy vélem, hogy a forgatókönyv munkaeszköznek, és nem irodalmi műnek tekintendő. Csak akkor kezdi az ember megtanulni a mesterségét, ha a forgatókönyv felkerül a vászonra. Így tehát az én tanácsom az lenne, hogy minél több forgatókönyvet kellene megvalósítani. Így derülnek ki a hibák, és az erősségek is. Először néhány rossz film kell ahhoz, hogy jók születhessenek.

- Nézőként mi a tapasztalata a magyar filmmel kapcsolatban?
Ami a magyar filmeket illeti, sajnos túl hiányosak az ismereteim ahhoz, hogy kompetens választ tudnék adni. Valójában csak Szabó Istvánt ismerem.

- Szokott szórakozásból filmet nézni? Hogyan hat ez a munkájára?
- Mindig is igyekeztem a dolgokat szétválasztani, és az élményhez alkalmazkodni, ha filmet nézek. Ez azonban egy olyan feladat, amely az évek során egyre nehezebbé válik, mivel az ember öntudatlanul is mindent elemez, és álláspontot foglal, ahelyett, hogy csak élményt szerezne magának. Viszont időnként akadnak olyan filmek, amelyek kizárólag érzelmileg hatnak rám. Ezt nagyon élvezem. De ez sajnos ritkán fordul elő.

- Mi keltette fel az érdeklődését Jób történetében, ami többször előkerül az Ádám almáiban?
- Ennek a történetnek a modern ember számára egyszerűen nincs értelme. Tehát Jób elviselhetetlen tesztjének, illetve annak a ténynek, hogy Jób ebbe beletörődik, és abba is beletörődik, hogy Isten elveszi tőle a szeretteit. Ráadásul ezeket új emberekkel „pótolja”, miután Jób már átment a teszten, és megbocsátást nyert. Ez, vagyis Istennek mint  hatalommániás pszichopatának a mélyen aggasztó ábrázolása mindig lebilincselt.

Az interjú létrejöttében és fordításában Heine Sveistrup Jensen Magyarország dániai tiszteletbeli fõkonzulja, a magyar ENQUA Kft. és a dán IP-International Zrt. ügyvezető igazgatója nyújtott segítséget.

A Prizma az alábbi helyeken kapható:

19:00. JAK vs. Prizma: Költők performansza a gyöngyvászon előtt! – Borsik Miklós, Nemes Z. Márió és Tolvaj Zoltán kortárs skandináv rövidfilmekre írt szövegeinek felolvasása, kisfilmvetítéssel, borral, pogácsával kísérve.

20:30. A Kiságyúk vetítése.
Tomas Villum Jensen Kiságyúk című filmje a “film a filmben” toposz skandináv változata; főszereplői karikatúraszerűen elnagyolt figurák, akik különböző okokból kifolyólag filmrendezésre vetemednek, és mindenféle vígjátéki körülményekből következően együtt kénytelenek dolgozni. Claus, a lánglelkű művész, és Tonny, a dührohamokkal küzdő jómunkásember eltérő lelkesedéssel vágnak bele a közös munkába, és inkább a véletlen, mint a szakértelem segíti át őket a filmkészítés folyamatain; a végeredmény pedig oly mélyen marad az elvárható színvonal alatt, hogy sikert arat a mindenkori fesztiválközönségnél.

Belépő: a teljes programra 1000 ft., csak a lapszámbemutatóra 500 ft., csak a filmre 950 (nyugdíjas/diák: 650) ft.
A Prizma lapszámai az est folyamán kedvezményes, 400 forintos áron kaphatóak!

Facebook: Prizma lapszámbemutató JAK-kal és skandináv est

Prizma-beszerzőhelyek pontos listája
régebbi lapszámok megrendelése és előfizetés
Facebook-csoport

ANIMOSCAR
Orosz Anna Ida: Az elménket és tetteinket helyes irányba terelő animációról (Geefwee Boedoe: Szennyezzünk! / Let’s Pollute!)
„A reklám- és propagandaüzenetek egyszerűsítenek, tömörítenek és stilizálnak; voltaképpen a rajzfilm formai sajátosságait sorolván ugyanezekkel a tulajdonságokkal kezdődik a lista, csakhogy az animáció a didaktikus szájbarágást vizuális humorral képes oldani.”

Lichter Péter: Emlékvázlatok (Bastien Dubois: Madagascar, carnet de voyage / Madagaszkár, útinapló)
„Bastien Dubois animációs etűdje egy impresszionista festő vázlatfüzetének érzékeket megrészegítő frissességével hat. A fiatal rendező madagaszkári utazásának élményét, az emlékek összemosódó esszenciáját sűríti bele tíz perces kisfilmjébe.”

Megyeri Dániel: Egységben a mélység (Teddy Newton: Day & Night / Éjjel és nappal)
„A Pixar Stúdió az animációs műnemet forradalmasító alkotói szinte már hazajárnak az Oscar-gálára, és a hatalmas népszerűségnek örvendő, egészestés darabjaik mellett rendszeresen hódolnak a rövidfilmes forma előtt is.”

Jankovics Márton: Nagyhatalmú kisegér (Max Lang, Jakob Schuh: The Gruffalo)
„A talpraesett egérhősök legalább olyan közkeletűnek számítanak az animáció történetében, mint a lelkiismereti okokból visszavonult ex-CIA-és bérgyilkosok a B-kategóriás bosszúthrillerekben. Miki egér, Jerry vagy épp Speedy Gonzales csak a legnépszerűbb példák arra, hogy ez a tápláléklánc alsó fertályán található kis rágcsáló kiváló azonosulási pontként szolgál a többnyire gyerekekből álló célközönség számára.”

Szabó Noémi: Így neveld a rákszörnyedet (Shaun Tan, Andrew Ruhemann: The Lost Thing / Az elveszett dolog)
„Az Oscar-győzelmet besöprő Az elveszett dolog (The Lost Thing) több olyan vonással is rendelkezik, ami igencsak esélyessé tette az aranyszobrocska megszerzésére. Az animáció képi világa ötletes és friss, annak ellenére, hogy nem használ 3D-s technikát; a sztori pedig kellemesen melankolikus, és bárki számára megfejthető elgondolkodtató tartalommal bír, amely bájosan közvetíti társadalmi üzenetét, éppen csak annyira kritikusan, hogy émelygés nélkül érezzük rosszul magunkat.”

KRITIKA
Megyeri Dániel: Egotrip (Danny Boyle: 127 óra)
„Boyle instant klasszikusa klausztrofobikus sziklavájatában az esendő ember meghasonulásával és pokoljáró kényszer-számvetésével emlékezteti kiszolgáltatott főszereplőjét az élet apró örömeiben való tobzódásra.”

Megyeri Dániel: Sivatagi show (Gore Verbinski: Rango)
„Ugyan nem minden hibától mentes az opus, de mindenképpen emlékezetes, s Wes Anderson A fantasztikus Róka ura óta a – szó lehető legpozitívabb értelmében – legfurább animációs moziélmény. Humoros, látványos, kifogástalan a hangulata, és komplexitása révén még nekünk, felnőtteknek is felhőtlen szórakozást nyújt.”

Roboz Gábor: Ellentétes vágyak (Pernille Fischer Christensen: Egy család)
„Napjaink dán mozijában néha-néha még hallat magáról egy-egy veterán rendező (mint amilyen Nils Mamros vagy Søren Kragh-Jacobsen), illetve találunk néhány már komoly tapasztalattal rendelkező, és változatlanul termékeny alkotót (például Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Ole Bornedal, Per Fly), a terepen azonban egyre több képviselővel van jelen a legfrissebb generáció.”

Sepsi László: Amiből az álmokat szőtték (Zack Snyder: Álomháború)
„Az Álomháború magába záródó világában már nincsenek végső nagy megfejtések, csak üresen csengő tanulságok és évszázados mémek törmelékei, amik közt ott várakozik a menedéket kereső befogadónak szánt sucker punch.”

Pálos Máté: A bánatevő (Kocsis Ágnes: Pál Adrienn)
„A Pál Adriennt a koprodukciós támogatás által biztosított magas gyártási színvonal, a nemzetközi színtéren érvényes fogalmazásmód épp úgy a Taxidermia, A nyomozó és a Bibliotheque Pascal által kijelölt sorba illeszti, mint a groteszk testábrázolás drámai alkalmazása.”

KELETI EXPEDÍCIÓ
Megyeri Dániel: Harcos nyúlból bölcs teknős (Xiao Lu Xue: Ocean Heaven)
„Li-től bátor húzás volt Xiao Lu Xue elsőfilmes rendező drámáját elvállalnia, melyben egy májrákos, autista fiát egyedül nevelő vízparki gondnok, Xing chang karakterét formálja meg. Sem műfajilag, sem tematikailag nem tudott volna távolabb kerülni hozzánőtt harcművész-ikon personájától, hiszen egyrészt ez karrierjének első (!) vegytiszta drámája, másrészt a haldokló Xing changot éppen teste hagyja cserben.”

TÉVÉTRASH
The Storyteller: Hans My Hedgehog (a bevezetőt írta: Kele Fodor Ákos)
„A nyolcvanas években születettek televíziós eszmélkedése minden bizonnyal gellert kapott a kilencvenes évek elején sugárzott mesefilm-sorozattól, A Mesemondótól (The Storyteller, 1988), amely – a szó szoros értelmében is „puppet master” – Jim Henson alkotása, aki többek között a Szezám utcát és a The Muppet Show-t is megalkotta.”

Monsters ep. 1×05: My Zombie Lover (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„A nyolcvanas évek horrordömpingje végül mind a mozivásznon, mind pedig a televízió képernyőjén látványos paródiahullámban tetőzött: míg az olyan barkácshorror-rendezők, mint Sam Raimi (Gonosz halott-sorozat) vagy Stuart Gordon (Reanimátor-sorozat) a technikai nehézségeket éjfekete humorral és alapos műfajismerettel ellensúlyozták, a tévécsatornákon megszaporodott antológiasorozatok is egyre bizarrabb mutációkkal küzdöttek a nézettségért.”

Misztikus labirintus (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„Az 1982-ben készült Misztikus labirintus (Mazes and Monsters) nem csupán azáltal tett szert kétes hírnevére, hogy itt láthatjuk Tom Hanks egyik első fontosabb szerepét, de ezzel együtt a Rona Jaffe könyvéből készült tévéfilm a korai Dungeons & Dragons-szerepjátékok körül kialakult hisztériáért is nagyban felelőssé tehető.”

TÉVÉSOROZAT
Megyeri Dániel: Így háltam anyáddal (Rob McElhenney: Felhőtlen Philadelphia)
„Ami nekünk a 2004-ben véget ért Jóbarátok volt, az a mai fiataloknak a nem véletlenül 2005-ben debütált Így jártam anyátokkal, a bárgyú high concept sorozat azonban csúnyán alulmarad nemezisével, a sokkal érettebb szórakozást nyújtó Felhőtlen Philadelphiával szemben.”

FILM / IRODALOM
Kántor Zsolt: A tócsa mint indigó/R. W. Fassbinder: Das Kleine Chaos
„Elromlott minden, kezdjétek újra. Hallatszott az utcai műsorközlő bemondása. És a rendező, Fassbinder, ölbe vette a vállfák közül kiugró cicust. Hajnalodik, ideje forgatni.”

Tales from the Darkside: The Bitterest Pill (Frederik Pohl novelláját Györe Bori fordította, a bevezetőt írta: Sepsi László)
„J. G. Ballard, Richard Matheson és Harlan Ellison írásai után a Prizma Online folytatja a magyar nyelven eddig kiadatlan novellák bemutatását, ezúttal a honi könyvkiadás által elődeinél valamivel jobban preferált Frederik Pohl egy klasszikus történetének első magyar fordításával kedveskedve az olvasóknak.”

KÍSÉRLETI FILM
Lichter Péter: Kizökkent tudatállapotok (Az avantgárd absztrakt formáinak használata)
„Azzal, hogy ezeket az avantgárd ékeket a klasszikus hollywoodi elbeszélői normák alapjaira épített filmekbe verik be, éppen ezen kísérleti filmek tisztasága tűnik el: a konvencionális plánokba szerkesztett történetben az avantgárd formák egy-egy abnormális tudatállapot kifejezőjévé válnak.”

Ezúton meghívunk a Prizma gyerekfilmmel foglalkozó ötödik számának bemutatójára, melyet 2011. március 26-án tartunk a Fogasházban (1073 Budapest, VII. kerület, Akácfa utca 51). Az eseményt 18:00-kor a Gesztenye, a honalapító című animációs filmmel kezdjük, melyet 20:00-kor követ a gyerekfilmekkel foglalkozó, filmrészletekkel dúsított kerekasztal-beszélgetés. Mindenkit szeretettel várunk, a részletes programot lásd lentebb.

18:00. Gesztenye, a honalapító (Watership Down, 1978)
A Richard Adams klasszikus gyerekkönyve alapján készült bizarr rajzfilm angol felirattal látható.

20:00. Kerekasztal-beszélgetés a gyerekfilmről
Résztvevők:
Horváth Bea – pedagógus
Horváth Márta – televíziós szerkesztő, a Korhatár Bizottság tagja
Péley Bernadette – Gyermek és Serdülő Klinikai Szakpszichológus, a Prizma szerzője
Sepsi László – filmkritikus, a Prizma szerkesztője
Moderátor: Szabó Noémi

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A Prizma legfrissebb, gyerekfilmmel foglalkozó száma kapható számos Relay-In medio üzletben is, az árusító helyek teljes listája itt tekinthető meg: http://prizmafolyoirat.com/arusito-helyek/

A felénél tartó „Jarmusch kedvenc filmjei” fantázianevű Prizma-filmklub részletes programja itt olvasható: http://prizmafolyoirat.com/2011/01/jarmusch-filmklub-a-fogashazban/

Csatlakozz a Prizma Facebook-csoportjához!
Ha a Prizma hírei rendszerint hiányoznak a hírfolyamodból, ellenőrizd a beállításaidat legalul vagy felül, a „Legfrissebb” melletti lenyíló menüpontban. Ahhoz, hogy semmiről ne maradj le, a hírfolyamodat a „Minden ismerős és oldal”megjelenítésére kell állítanod.

GYEREKFILM
Szabó Noémi: Moralitásjáték – a gyerekfilm és a társadalmi elvárások (részlet)
„Míg a legtöbb műfaj jellemzésekor a műfajt alkotó filmcsoport hasonlóságait kell keresnünk, a gyerekfilm esetében a hasonlóság elsősorban nem a filmekben, hanem a közönség életkorában van. Így a filmcsoport határait sem a közös motívumkészlet megléte vagy hiánya jelöli ki, hanem az egyes filmek társadalmi megítélése, ezért a kategória tárgyalásakor mindenképpen figyelembe kell vennünk ezeket az elvárásokat, hogy megértsük működését.”

INTERJÚ
„Ennél optimistább nem is lehetnék” Beszélgetés a Vérvonal és a 101 Reykjavík rendezőjével, Baltasar Kormákurral
„A Fehér nászéjszakában a férfiak mind boldogtalanok, elmenekülnek a feleségük elől, új nő után néznek. A főszereplő, Ján szemszögéből mindez teljesen szürreálissá válik. Engem az izgatott, hogy min mennek keresztül ilyenkor az emberek, a filmbeli történések viszont már nem tehetők be negatív vagy pozitív skatulyákba.”

KRITIKA
Ureczky Eszter: Őfelsége logopédusa voltam (Tom Hooper: A király beszéde)
„Ha kasszasiker (is) lesz A király beszéde, akkor mindenképpen bebizonyosodik, hogy a mozinézők nemcsak azért hajlandóak végigülni két órát, hogy kiderüljön, egy amerikai hétköznapi hős megmenti-e a Földet, hanem azért is, hogy egy dadogós angol király fel tud-e olvasni egy beszédet.”

Csuja László: Kísérleti humor (Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire)
„Misztikus, varázslatos, bátor, de leginkább különös ez a szatirikus fantasy, amit Apichatpong Weerasethakul vászonra álmodott. A szigorú hangvétel mögül kiolvasható a játékos kedv, egy nyugatiasan is művelt, keletiesen vallásos ember képzőművészeti ambíciókkal is bíró eklektikus alkotása.”

Ureczky Eszter: Az édes kislányok bekattannak, ugye? (Darren Aronofsky: Fekete hattyú)
„Az új balettcipő betöréséhez a finom rózsaszín szatén nyirbálására, öltögetésére, a talp püfölésére, összekarcolására, érdesítésére van szükség; ahogy a táncos is apró darabokra szedi hozott anyagát, testét-lelkét, hogy aztán a próbaterem tükrében és a színpadon újra összerakja. Így születik a Fekete Hattyú – és így hal meg az édes kislány.”

TÉVÉTRASH – HETI SZÖRNY
Cowboy Bebop: Toys in the Attic (a bevezetőt írta: Szabó Noémi)
„A tovább gombra kattintva megtekinthetjük, hogyan költözteti át a televízió a mozi jeges borzongását a nappalinkba, sőt a konyhánkba, amikor a viszonylag ritkán realizálódó „lehet, hogy egy borzalmas szörny lakozik az űrben” problémakört felcseréli a mindenki által megélhető „valószínűleg valami rettenetes dolog lakozik régen takarított hűtőnkben” megállapításra.”

Dark Night of the Scarecrow (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„Habár alakja legalább olyan mélyen gyökeredzik a folklórban, mint a farkasemberé, és Hawthorne „Feathertop” című novellájának köszönhetően a vámpírhoz hasonlóan kanonizálta a gótikus rémirodalom, a madárijesztő köré – társaival ellentétben – csak a nyolcvanas években kezdett tessék-lássék szubzsáner szerveződni.”

The Twilight Zone: The Bewitchin’ Pool (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„A Homályzóna záróepizódja még a rikító színekbe öltözött showmanek és bóvlikkal kísértő démonok diadalútja előtti szolid aranykor egyik emblematikus darabja. Bűbájos naivitását csupán viszonylag egyértelmű értelmezési lehetőségei törik szilánkokra, ahogy egyre kellemetlenebbé válik a felvetés, miszerint nincs itt semmi mesevilág, csak két lassan megfulladó kiskamasz a frissen takarított medence és egy tönkrement házasság mélyén.”

A vadász éjszakája, 1991. (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„Míg arról megoszlanak a vélemények, hogy a Kubrick-féle Gyilkosság vagy a Welles-féle A gonosz érintése tekinthető az utolsó klasszikus film noirnak, az kétségtelen, hogy az átlagnál amúgy is nehezebben megfogható zsáner határait az 1955-ös A vadász éjszakája forgácsolta szét leginkább.”

TANULMÁNY
Prax Levente: Minimalizmus és posztmodern Peter Greenaway korai rövidfilmjeiben 1.
„Általában a minimalizmusra úgy szokás tekinteni, mint a posztmodernre adott reakcióra, amely elutasítja annak metafikciós, túlburjánzó, barokkos, eklektikus jellegét, mindezek a tulajdonságok pedig Greenaway nagyjátékfilmjeiben egytől-egyig megtalálhatóak. De a rendező pályafutása első felében, 1962-től 1980-ig jórészt olyan redukált formavilággal bíró rövidfilmeket alkotott, amelyek joggal tekinthetőek minimalistának.”

A The Kitchen egy 1971-ben alapított, nemzetközileg elismert kortárs művészeti központ, ami a kísérleti film, videó és táncművészet elhivatott bemutató tere. A The Kitchen jelenlegi vezetői között találjuk Philip Glass-t és Laurie Anderson-t is.

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

Ugyancsak március 8.-án, kedd este lesz a megnyitója Lichter Péter és Szécsényi-Nagy Loránd Kazetta című kiállításának a Miskolci Galéria zooM videótermében. Egy általános iskolai kirándulás során rögzített hangfelvétel adja a film és a hozzá kapcsolódó fotók alapját. A szerzők által készített, 1997-es magnókazetta megőrizte az abszurd fordulatokkal teletűzdelt párbeszédeket és gyerek-monológokat. Lichter Péter és Szécsényi-Nagy Loránd erre az újrafelfedezett hanganyagra komponált álomszerű emlékképeket roncsolt super 8-as felvételekkel. A hangfoszlányokhoz kapcsolható események, benyomások fénykép formájában találnak önmagukra.

A kisfilm és a hozzá kapcsolódó fotók május 21.-ig tekinthetők meg. A kiállítás kurátora Nagy Szilvia.

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A Prizma itt lájkolható és itt kapható.

JARMUSCH-JEGYZETEK
Pallag Zoltán: A megértés vágya (Broken Flowers)
„A Broken Flowerst a Dózsa Mozi kamaratermében láttuk. Talán csókolóztunk is. Nem tudom. Aznap ősz volt és 2005. Emlékszem, amikor kijöttünk magasak voltak a fák és megosztottuk egymással gondolatainkat. Nem lettem okosabb, mert akkor még nem tudtam, hogy Don Johnston én vagyok.”

Tolvaj Zoltán: Túlvilági sétatér (Szellemkutya)
„Sosem tudtam eldönteni, melyik a vadabb végzet. Ha leviszem a szellemkutyát sétálni, vagy hajnalban ő beállít, és levisz egy sétára téged. Talán mindenki, aki az éjszakát körbelépkedi, Szellemkutya. Egy titkos erkölcs pórázával a nyaka körül, ellentmondásos küldetések, a sétatér bármely partján nem önmagát találja. Ghost Dog… Power, equality. – Oh, you see everything, my Brother.”

Ijjas Tamás: A véletlen doboza (Éjszaka a Földön)
„Ha beülök egy idegen mellé, hirtelen felerősödik minden, érzem, ahogy a gégémet súrolja a porral teli levegő, a tüdőm légzsákja csak egy nagyobb koccanásra vár, a nevető izmaimba, mintha horgot akasztottak volna. Próbálok viselkedni. Rá vagyok utalva egy másik emberre, a jogosítványára, a hangulatára, a bioritmusára. Ki tudja, milyen perverziói vannak, lehet, hogy kecskepornót néz otthon.”

Bajtai András: Hallucinogén átokföldje (Halott ember)
„Nem tanácsos halott emberrel utazni”, kondul meg harangként rögtön a film elején a Henri Michaux-tól származó mottó, úgy figyelmeztetve bennünket, mintha csak a Pokol kapuján készülnénk belépni. Ezzel a baljós idézettel veszi kezdetét az öntörvényű gyászszertartás, mi pedig – a komor felütés ellenére – elindulunk a sosemvolt koporsó után.„

Borsik Miklós: Jarmusch mint a (szelíd) szökés tere (Törvénytől sújtva)
„Roberto Benigni csalt. Aztán a cellából hiányzó ablak helyére ablakot rajzolt, hogy azt higgyük, nem csak az ablak létezik, hanem az ablak is. Megalkotta a szökésre kétszeresen is alkalmatlant. Ami zárt, mivel zárt, és zárt, mivel csak rajzolt. Vagy háromszorosan? Tudjuk, a szomszéd cellába nyílt volna, de milyen jó kiszökni Jarmuschba egy csukott ablakon.”

TÉVÉTRASH – HETI SZÖRNY
The Halloween Tree (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„A Cartoon Network produkciójában készült The Halloween Tree már érezhetően egy olyan kor terméke, amely túl van a gyerekeknek szóló mozgóképek megreformálásán. Nem csupán a korábbi évtizedek domináns Disney-rajzfilmjeitől üt el sötét színkezelésével, de azt is bizonyítja, hogy Tim Burton és társa az elmúlt években sikerrel kanonizálták többek között a halál karneváli ábrázolását a gyerekfilm határain belül.”

Fear Itself ep. 1×08: Skin and Bones (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„Az indián folklór Fessenden interpretációjában kielégíthetetlen étvágyú démonként megjelenő figurája egyszerre sűríti magába a természettel szemben is tiszteletlen civilizált ember hübriszét és a magánéleti kapcsolatok mélyén rejlő korlátlan önzést, miközben egyúttal a bűvkörébe került mikroközösségek végzetét is magában hordozza.”

Monster Squad ep. 1×01: Queen Bee (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„Ugyan a Célpontok és A texasi láncfűrészes mészárlás hétköznapi pszichopatái, Az ördögűző és az Ómen-sorozat megszállott gyerekei vagy az elburjánzó állathorror fenevadai egy szűk évtized alatt kiszorították a klasszikus szörnyeket az amerikai filmszínházakból, ám a régimódi rémek dicső (tetsz)halál helyett a televízióban és azon belül is a gyerekműsorok szolid közegében találtak megalázó menedékre.”

X-akták: A gumiember/A gumiember visszatér (a bevezetőt írta: Sepsi László)
„Ha a hazai nyolcvanas években született generáció egyes számú kollektív traumája a Walt Disney Bemutatja Kacsamesékjének megszakítása Antall József halála miatt 1993 egy jeges vasárnapján, akkor a következő sokkot kétségkívül az X-akták 1994-es magyarországi sugárzása okozta.”

PANKRÁCIÓ VS. BALETT – DARREN ARONOFSKY

Ureczky Eszter: Az édes kislányok bekattannak, ugye? (Darren Aronofsky: Fekete hattyú)
„Vajon lakozhatna-e Nina testében egyszerre mindkét hattyú, vagy elveszíti makulátlan Fehér Hattyúját a tökéletes Fekete árán? Az új balettcipő betöréséhez a finom rózsaszín szatén nyirbálására, öltögetésére, a talp püfölésére, összekarcolására, érdesítésére van szükség; ahogy a táncos is apró darabokra szedi hozott anyagát, testét-lelkét, hogy aztán a próbaterem tükrében és a színpadon újra összerakja. Így születik a Fekete Hattyú – és így hal meg az édes kislány.”

Tüske Zsuzsanna: Áldozati állat (Darren Aronofsky: A pankrátor)
„A szerzőiség tekintetében külön érdekességet jelent, hogy kétféle szerző találkozásából születik meg a mű: az egyik maga a rendező, a másik a sztár. A film ugyanis erős analógiát teremt a főhős, Randy Robinson és az őt alakító Mickey Rourke sorsa között, akinek szakmai és magánéleti szempontból is meglehetősen viharos évei után ez a szerep jelentette az igazi nagy visszatérést. „

JLG 80
Pálos Máté: Fin de JLG (Jean-Luc Godard: Film Socialisme)
„Az idős mester nagy hévvel utasítja el azt a mára klasszicizálódott európai „középutas” művészfilmet, amelynek hitelesítésében kétség kívül neki is fontos szerep jutott, és utolsó leheletével tekintélyét arra használja fel, hogy a kísérleti mozgóképet, az avantgárd szellemiségét az artmozihálózat vásznaira csempéssze.”

Prax Levente: A töredékesség megjelenési formái Godard Bolond Pierrot című filmjében
„Jean-Luc Godard elbeszélő filmjei, nevezetesek arról, hogy szerkezetük rendkívül töredezett. A tanulmány a Bolond Pierrot című filmen keresztül mutat rá ezen töredezettség lehetséges okaira, illetve néhány megjelenési formájára.”

KÍSÉRLETI FILM – SZABAD FORMÁK
Lichter Péter: Pszichedelikus koktélok – Harry Smith filmjei
„Harry Smith az amerikai avantgárd film legszínesebb egyénisége volt. Egész életét meghatározta szülei panteista és spirituális tanítása. Gyerekkorának nagy részét a Lummi és Samish indiánok dalainak rögzítésével töltötte, később a Kiowa-jelnyelv szakértője lett.”

Az átalakulás szimbólumai – Interjú Apichatpong Weerasethakullal (fordította: Kovács Kata)
„Nagy kedvencem Arthur C. Clarke, Asimov, Ray Bradbury – nagyon érzelmes generáció volt az övéké. És az emberi természet alapvető dolgaival foglalkoztak. A jövőbeli emberi kapcsolatok gondolata pedig a buddhizmushoz is köthető. Számomra a buddhizmus nem vallás, hanem világnézet.”

TANULMÁNY
Ureczky Eszter: A ház másik arca: tükör és maszk Az operaház fantomjában
„A maszk és a tükör motívumai az identitásvesztés és -nyerés helyeiként jelennek meg a filmben, ahol a maszk elsősorban férfi, míg a tükör női attribútum, s közös bennük az elrejtés, a megmutatás és a torzítás dinamikája. A maszkban rejlő tükröző funkció arra is adhat egy lehetséges magyarázatot, hogy miért vált ez a korántsem hibátlan alkotás műfaji paradigmát teremtő, számtalan feldolgozást megért klasszikussá, azaz mi teszi a Fantomot máig a horror tárgyává?”

Lichter Péter: Luc Besson és a Cinema du Look
„A nyolcvanas évek francia filmjének „legújabb új hullámát” három rendező, Luc Besson, Jean-Jacques Beineix és Léos Carax neve fémjelezte. Velük fontos változásokon esett át a francia szerzői film: belépett a posztmodern nehezen behatárolható, vitatott korszakába. A kortárs kritika által egyszerre ünnepelt és kétellyel kezelt filmjeikben megjelent a francia mozi gyökeres megújításának igénye, ami többek között a korábbi nagy korszakok (mint az új hullám és a lírai realizmus) megidézésén és az amerikai film technikáinak felhasználásán alapult.”

BESZÁMOLÓ
Roboz Gábor: Közérzetjavító túladagolás (Beszámoló a negyedik EUShorts rövidfilmfesztiválról)
„Az EUShortson vetített, gyakran rendhagyó vagy egyenesen szélsőséges szituációkat, illetve figurákat felrajzoló munkák között egyaránt találhattunk egyetlen gegre vagy gegsorra építő filmeket és valamilyen létállapot érzékeltetésére törekvő alkotásokat, továbbá fokozottan önreflexív és a feltűnést teljesen kerülő mozikat is, amelyek esetenként súlyos témák kendőzetlen vagy éppen cinikus ábrázolásától sem riadtak vissza.”

Jakab Veronika–Roboz Gábor: Párbeszéd és kölcsönhatás (Beszámoló a III. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferenciáról)
„A kétévente megrendezett Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia a filmtudomány és a pszichoanalízis területei közötti párbeszédet kívánja életben tartani. A 2006-ban indult, pécsi szakmai fórumon idén november végén az önreflexivitás és reflexivitás témaköre állt a vizsgálódás fókuszpontjában.”

INTERJÚ – MAGYAR FILM
Az alkalmazott zeneírás nehézségei – Keller Mirella interjúja Zombola Péterrel
„Zombola Péter fiatal kortárs zeneszerző. Magyar és külföldi fesztiválok bemutatói, két tanári állás (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Eszterházy Károly Főiskola), zenekari-, kórus-, szóló-, illetve színházi művek komponálása mellett a filmes világgal is kapcsolatba került, legutóbb Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című filmjének zenei szerkesztőjeként.”