PRIZMA » tömegfilm

Czibere András – Simon Lehel: A női ikonok hermeneutikája

admin — Wed, 09 Jun 2010 09:27:36 +0000

A hollywoodi „Buddha” Elias Canetti veti fel A szemjáték című könyvében, vajon mi lenne a világgal tükör nélkül. Mi történne, ha nem volna miben viszontlátni magunkat, firtatja - mintha arra akarna rámutatni, a tükör igazából természetellenes önreflexióra ad módot, amiről ha le kellene mondanunk, kérdéses, hogy a valóság pótolhatná-e ezt a hiányt magával a valósággal? Azaz mennyire kötnénk le magunkat még inkább saját lényünkkel – habár a tükörbe nézés során is éppen ezt tesszük. De hihetünk-e a tükör által nyújtott léttöbbletnek, ennek a „luxusnak?” A kérdés mégis az, nem folytonos valóságunkból metsz-e ki jelentős szeletet, mintegy felfüggesztve azt, a tükörbe nézés passzív aktusa?

Jankovics Márton: Gladiátor újratöltve (Ridley Scott: Robin Hood)

admin — Fri, 14 May 2010 15:25:07 +0000

Bár a Robin Hood-mondakör történeti eredete a homályba vész, a csuklyás igazságosztó alakja már a 14. századra az angol folklór meghatározó elemévé vált, innen pedig kikövezett út vezetett a modern popkultúra panteonjába. A tetteit megéneklő balladák nyomán először nagysikerű regények hőseként tűnt föl az 1800-as években, majd a hetedik művészet megjelenésével a gyöngyvásznat is pillanatok alatt meghódította magának. Töretlen népszerűségét már a róla készült tévé- és mozifilmek puszta mennyisége is jelzi, de még inkább nyomatékosítja az a tény, hogy időről-időre olyan sztárok húztak fuszeklit a szerep kedvéért, mint Douglas Fairbanks, Errol Flynn, Sean Connery, Kevin Costner vagy épp Russell Crowe.

Szalay Dorottya: Hatvanas évek két keréken – Roger Corman motoros filmjei 2.

Szalay Dorottya — Mon, 18 Jan 2010 05:47:32 +0000

Visszatérő motívumok A Cormanhez köthető motoros filmek a tárgyalt tematikai, hangulati különbségek ellenére, markáns és nagyjából állandó motívumkészlettel rendelkeznek. Ezen elemek összessége - mely részben a korábbi western és háborús filmekből táplálkozik, és később olyan poszt-apokaliptikus filmekben születik újjá, mint a Mad Max-sorozat - határozza meg magát a zsánert, szavatolja önállóságát. Ahogy Jancsó paraboláiban a bekerítés, a meztelenség és a víz egyedi szimbolikus tartalommal bír, úgy a motoros filmeknek is megvan a saját jel(kép)rendszere.

Szalay Dorottya: Hatvanas évek két keréken – Roger Corman motoros filmjei 1.

Szalay Dorottya — Fri, 15 Jan 2010 05:43:55 +0000

Az Egyesült Államokban a gazdasági világválság óta nem volt olyan heves összetűzés a társadalmi aktivisták és a hatóságok között, mint a hatvanas években. A társadalmi kohézió meggyengülésének több oka is volt: az 1964-es polgárjogi törvény, Robert F. Kennedy, Malcolm X és Marthin Luther King, Jr. meggyilkolása, a vietnami háború, illetve ezekre válaszként az ellenkultúrát képviselő, szexuális szabadságot hirdető fiatalok tüntetései, a változásokat sürgető polgárjogi- és diákmozgalmak. A kultúra pedig ez időben (is) termékeny táptalajra lelt a politikában. Harper Lee, Silvia Plath, Mary McCarthy, Truman Capote regényeinek témái közvetlenül vagy közvetve, de egyértelműen reagálnak a kortárs problémákra, különös tekintettel a faji megkülönböztetésekre vagy a női egyenjogúsági harcokra. A fénykorát élő pop art a begyöpösödött konvenciók ellen lázad, a modern társadalom elidegenedettsége felett tör pálcát. A zenei szféra is alapvető változásokon megy keresztül. Többek között 1960-ban alapul a Motown Record Corporation, mely igen jelentős szerepet játszott az afro-amerikai zenészek integrációjában, és olyan művészeknek biztosított megjelenési lehetőséget, mint Aretha Franklin, James Brown, Jimmy Hendrix vagy a Temptations tagjai; de ekkor vált népszerűvé Bob Dylan folk zenéje, a Rolling Stones és a Grateful Dead is. Az amerikai filmipar története is új fejezethez érkezett, az ötvenes években gyors léptékben teret hódított a televízió, melynek hatására moziba járók száma csökkent, a nagy költségvetésű stúdiófilmek veszteségessé váltak, a hatvanas évekre pedig Hollywood már képtelen volt felmérni az új közönség igényeit. Ezek a körülmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy merőben új felfogás váljon uralkodóvá a mozgóképes szakmában: elterjedtek a tömegpiacra termelő függetlenek, akik kis költségvetésű (low budget), kritikai felhangú filmekkel árasztották el a vásznakat.

Farkas Gábor: Félúton (Guy Ritchie: Sherlock Holmes)

mogvas — Mon, 11 Jan 2010 20:10:17 +0000

Vajon legyőzheti-e a felvilágosodás racionalizmusa az ősi misztikus világot? Kiállhatja-e a szerző a hollywoodi filmgyártás próbáját? Guy Ritchie Sherlock Holmesa is ezt a kérdést vizsgálja.

A viktoriánus Anglia az ipari forradalom győzelmét hirdeti: az ember végre leigázza a természetet. Megépül a Tower Bridge, elindul világhódító útjára a frissen felfedezett elektromosság. A vas, a gőzgépek és a technikai eszközök átveszik a hatalmat a nagyváros eddig koldusoktól, zsebmetszőktől, jósnőktől és mutatványosoktól hemzsegő utcáin. A vizuálisan dúsított, már-már retro-sci-fi-szerű tárgyakkal stilizált, elrajzolt London nem most jelenik meg először a tudomány, a fekete mágia és a természetfeletti végső küzdelmének színtereként, elég csak Nolan A tökéletes trükkjére vagy Norrington A szövetségére gondolnunk.

Dycső napok/Days Of Gloury. Quentin Tarantino a Becstelen Brigantykról (fordította és szerkesztette: Kovács Kata, Roboz Gábor)

admin — Mon, 07 Sep 2009 16:44:33 +0000

Részletek Ryan Gilbey Sight & Soundban megjelent interjújából (…) Amikor olvastam Nick James cikkét a Sight & Sound júliusi számában, sok szempontból zavart az, ahogyan nekifutott a témának, bár ez persze önmagában nem is lenne baj. Igazából az verte ki nálam a biztosítékot – és ezt egyébként sok más kritikus is eljátssza –, hogy mivel tudják, mekkora filmbolond vagyok, próbálnak velem ringbe szállni, és saját filmes műveltségüket fitogtatni. Köztudott, hogy a munkáim elég jó terepet biztosítanak arra, hogy az elemzők felvágjanak a tudásukkal, és ezt minden adandó alkalommal meg is teszik. De akkor sem tetszett Nick írásában, amikor ilyeneket írt, hogy „itt egy hosszabb rész Leonére emlékeztet, ott némi Ciminót látok, majd jön egy jókora adag Tinto Brass.” Kikérem magamnak! Én egyáltalán nem így gondolkozom, amikor filmet csinálok.

Szabó Noémi: ZSÁNERBEN – Amit a műfajokról feltétlenül tudni kell

Noemi — Wed, 08 Jul 2009 18:27:51 +0000

Mert mit is tudunk róluk? Azt biztosan tudjuk, hogy bizonyos befogadói elvárásokkal rendelkezünk a műfaji filmekkel kapcsolatban. Amennyiben horrorfilmet választottunk, sejtjük, hogy meg fogunk ijedni, míg a romantikus komédiától elvárjuk, hogy egy férfi és egy nő egymásra találjon a végén. Azért tudjuk, hogy mi vár ránk, mert a filmkészítés elmúlt száztíz évében a különböző befogadói csoportok elvárásai motívumrendszereket, a motívumrendszerek pedig elvárásokat generáltak a befogadói csoportokban. Mivel azonban az idők során a műfajok elemei folyton változtak, ráadásul nem is olyan egyértelmű, hogy pontosan mit is jelent a műfaj fogalma, egyáltalán nem könnyű feladat határozottan felismerni és elemezni egy zsánert; mégis a legtöbb aktív filmnézőnek komoly tapasztalata van benne, nem az elmélyülés, hanem az évek során szerzett rutin miatt. Ebben rejlik a Zsánerben című kötet igazi ereje: nem próbál információkat átadni, inkább az olvasó saját ismereteit rendszerezi olyan módon, hogy az használható tudássá váljon, ami komoly pedagógiai előnyt jelent.