Az ártatlanság kora (James Cameron: Avatar)

Ha egy film olyan – áhítatosan elrebegett vagy épp ujjongva világgá kürtölt – dicshimnuszok farvizén érkezik meg a mozivásznakra, melyek rendre filmtörténeti mérföldkőként, a mozizást forradalmasító remekműként vagy egyszerűen csak az évtized filmjeként emlegetik hódolatuk tárgyát, akkor a kritikus nem kerülheti meg azt a kényes feladatot, hogy hozzámérje az alkotást ezekhez a verbális vörös szőnyegként kigördülő szuperlatívuszokhoz. Essünk is túl az ítélethirdetésen rögtön az elején: az Avatar egyfelől tényleg vegytiszta mozgóképes varázslat, a teremtő kreativitás ritkán látott diadala, másfelől viszont egy sokszorosan elkoptatott sablonokból és kínosan leegyszerűsítő hippi-ideológiából összegyúrt, kissé nehézkes filmeposz. Éppen ezért tanácsos James Cameron monumentális alkotásának két arcát külön-külön szemügyre venni az elemzés során.

Ha egy film olyan – áhítatosan elrebegett vagy épp ujjongva világgá kürtölt – dicshimnuszok farvizén érkezik meg a mozivásznakra, melyek rendre filmtörténeti mérföldkőként, a mozizást forradalmasító remekműként vagy egyszerűen csak az évtized filmjeként emlegetik hódolatuk tárgyát, akkor a kritikus nem kerülheti meg azt a kényes feladatot, hogy hozzámérje az alkotást ezekhez a verbális vörös szőnyegként kigördülő szuperlatívuszokhoz. Essünk is túl az ítélethirdetésen rögtön az elején: az Avatar egyfelől tényleg vegytiszta mozgóképes varázslat, a teremtő kreativitás ritkán látott diadala, másfelől viszont egy sokszorosan elkoptatott sablonokból és kínosan leegyszerűsítő hippi-ideológiából összegyúrt, kissé nehézkes filmeposz. Éppen ezért tanácsos James Cameron monumentális alkotásának két arcát külön-külön szemügyre venni az elemzés során.
Continue reading “Az ártatlanság kora (James Cameron: Avatar)”

Itt a Prizma második száma!

Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy a budapesti árusító helyeken jövő hétfőtől kapható a Prizma második száma, amelynek témája a magyar műfaji film helyzete.

prizma02borito2Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy a budapesti árusító helyeken jövő hétfőtől kapható a Prizma második száma, amelynek témája a magyar műfaji film helyzete. Continue reading “Itt a Prizma második száma!”

#4.Klipevolúció

Ahogy a keresztény tanok mozgóképes reprezentációjából is csekély eséllyel sajátíthatóak el torzulás nélkül Krisztus eredeti tanításai – legyen szó akár Pasolini, akár Scorsese személyes interpretációiról, akár a karácsony estére szánt kétfilléres tanmesékről – úgy az evolúció elmélete is jelentős torzulásokon ment keresztül, akár az implicit módon mellette, akár ellene érvelő alkotásokat vizsgáljuk. A tömegfilm és az evolúció alapvető konfliktusa, hogy előbbi a legritkább esetben hajlandó rávilágítani arra, hogy a retenció-variáció-szelekció algoritmusa mentén zajló folyamatos változás és adaptáció nem azonos a folyamatos fejlődéssel: természetéből fakadóan tartózkodik a folyamat értéktulajdonítástól mentes ábrázolásától, és a legritkább esetben lép tovább a nagy-hal-megeszi-a-kishalat vulgárdarwinista gondolatánál – mint az egymást leigázó civilizációk vagy a világ rendjét őrző Übermenschek esetében –, miközben eleve nyertesekben és vesztesekben, jókban és rosszabbakban gondolkodik. A témáról valóban összetett módon gondolkodó alkotók mellett – mint például a túlmédiatizált és technika-központú világhoz fájdalmas módon adaptálódó hősöket bemutató David Cronenberg – az utóbbi évtizedek vonatkozó filmjei minduntalan Dávid és Góliát harcánál kötnek ki (Mátrix), ahol a fejlettebb entitás kíméletlenül leigázza a fejletlenebbet, esetleg nem látnak többet az evolúció gondolatában, mint egy önmeghajtású és sebesen pergő freakshow-t (Evolúció).

Ahogy a keresztény tanok mozgóképes reprezentációjából is csekély eséllyel sajátíthatóak el torzulás nélkül Krisztus eredeti tanításai – legyen szó akár Pasolini, akár Scorsese személyes interpretációiról, akár a karácsony estére szánt kétfilléres tanmesékről – úgy az evolúció elmélete is jelentős torzulásokon ment keresztül, akár az implicit módon mellette, akár ellene érvelő alkotásokat vizsgáljuk. A tömegfilm és az evolúció alapvető konfliktusa, hogy előbbi a legritkább esetben hajlandó rávilágítani arra, hogy a retenció-variáció-szelekció algoritmusa mentén zajló folyamatos változás és adaptáció nem azonos a folyamatos fejlődéssel: természetéből fakadóan tartózkodik a folyamat értéktulajdonítástól mentes ábrázolásától, és a legritkább esetben lép tovább a nagy-hal-megeszi-a-kishalat vulgárdarwinista gondolatánál – mint az egymást leigázó civilizációk vagy a világ rendjét őrző Übermenschek esetében –, miközben eleve nyertesekben és vesztesekben, jókban és rosszabbakban gondolkodik. A témáról valóban összetett módon gondolkodó alkotók mellett – mint például a túlmédiatizált és technika-központú világhoz fájdalmas módon adaptálódó hősöket bemutató David Cronenberg – az utóbbi évtizedek vonatkozó filmjei minduntalan Dávid és Góliát harcánál kötnek ki (Mátrix), ahol a fejlettebb entitás kíméletlenül leigázza a fejletlenebbet, esetleg nem látnak többet az evolúció gondolatában, mint egy önmeghajtású és sebesen pergő freakshow-t (Evolúció). Continue reading “#4.Klipevolúció”

California Dreamin’ nyereményjáték

A Mozinet felajánlásából öt darab, két személyre szóló jegyet sorsolunk ki a California Dreamin’ premier előtti vetítésére, mely 2009. december 29-én, este 7 órakor lesz a Művész moziban.

A kérdés: mely filmben NEM játszott Armand Assante?
1, Mennyei királyság
2, Dredd bíró
3, Amerikai gengszter

A válaszokat december 27-ig várjuk a prizmafolyoirat@gmail.com emailcímre.
Cristian Nemescu legújabb filmjéről lásd lentebb.

picture.nofA Mozinet felajánlásából öt darab, két személyre szóló jegyet sorsolunk ki a California Dreamin’ premier előtti vetítésére, mely 2009. december 29-én, este 7 órakor kerül megrendezésre a Művész moziban.

A kérdés: melyik filmben NEM játszott Armand Assante?
1, Mennyei királyság
2, Dredd bíró
3, Amerikai gengszter

A válaszokat december 27-ig várjuk a prizmafolyoirat@gmail.com emailcímre.
Cristian Nemescu legújabb filmjéről lásd lentebb. Continue reading “California Dreamin’ nyereményjáték”

#2. Otthon, véres otthon (Tung-Shing Yee: Leszámolás Tokióban)

Jackie Chan a 2004-es 80 nap alatt a Föld körül újabb feldolgozásának csendes bukása óta próbálja újraértelmezni a karrierjét, és a hol Hollywoodban, hol szülőföldjén betöltött pozícióját. Chan a 2009-es Leszámolás Tokióban (Shinjuku Incident/San suk si gin) Tony Montana-alteregójával nem is kerülhetett volna messzebb az örökbecsű kung fu-burleszkek legyőzhetetlen-joviális kisemberének figurájától.

Jackie Chan a 2004-es 80 nap alatt a Föld körül újabb feldolgozásának csendes bukása óta próbálja újraértelmezni a karrierjét, és a hol Hollywoodban, hol szülőföldjén betöltött pozícióját. Chan a 2009-es Leszámolás Tokióban (Shinjuku Incident/San suk si gin) Tony Montana-alteregójával nem is kerülhetett volna messzebb az örökbecsű kung fu-burleszkek legyőzhetetlen-joviális kisemberének figurájától.

Continue reading “#2. Otthon, véres otthon (Tung-Shing Yee: Leszámolás Tokióban)”

Ugyanaz a bugyi marad örökre (Orosz Dénes: Poligamy)

Adott egy családalapítás küszöbén álló pár, András és Lilla. Kapcsolatuk kiválóan működne, ha nem rettegnék halálra magukat a holtomiglan-holtodiglantól. Egy napon András egy vadidegen nőt talál közös lakásukban, akiről mindenki, a lányt is beleértve, azt állítja, ő Lilla. Ettől kezdve kilenc hónapon át, kisbabájuk megszületéséig minden szeretkezés után más nő mellett ébred: eleinte idegenkedve, majd egyre nagyobb lendülettel kóstolja végig a menüt, a hidegtálas vacsorával váró házi tündértől a thai macáig. A nőkkel együtt persze nem csak a közös otthon berendezése, a lányok karaktere és ruhatára, de a kapcsolat minősége is folyamatosan változik, így jutunk el a citromsárga Mini Morris-os családlátogatásra száguldástól az angyali mosolyú, pasztellszínekbe öltöztetett babavárásig. A film ennek a poligámia labirintusába tett utazásnak a története, megfejelve azzal a sajátos ellentmondással, hogy András tulajdonképpen saját menyasszonyaival csalja saját menyasszonyát, miközben éppen őt, az Igazi Lillát keresi.

Adott egy családalapítás küszöbén álló pár, András és Lilla. Kapcsolatuk kiválóan működne, ha nem rettegnék halálra magukat a holtomiglan-holtodiglantól. Egy napon András egy vadidegen nőt talál közös lakásukban, akiről mindenki, a lányt is beleértve, azt állítja, ő Lilla. Ettől kezdve kilenc hónapon át, kisbabájuk megszületéséig minden szeretkezés után más nő mellett ébred: eleinte idegenkedve, majd egyre nagyobb lendülettel kóstolja végig a menüt, a hidegtálas vacsorával váró házi tündértől a thai macáig. A nőkkel együtt persze nem csak a közös otthon berendezése, a lányok karaktere és ruhatára, de a kapcsolat minősége is folyamatosan változik, így jutunk el a citromsárga Mini Morris-os családlátogatásra száguldástól az angyali mosolyú, pasztellszínekbe öltöztetett babavárásig. A film ennek a poligámia labirintusába tett utazásnak a története, megfejelve azzal a sajátos ellentmondással, hogy András tulajdonképpen saját menyasszonyaival csalja saját menyasszonyát, miközben éppen őt, az Igazi Lillát keresi.
Continue reading “Ugyanaz a bugyi marad örökre (Orosz Dénes: Poligamy)”

„Hibrid nyelv létrehozására törekszem” – Interjú Ulrich Wegenasttal, a Stuttgarti Nemzetközi Animációs Filmfesztivál művészeti vezetőjével (Készítette: Rózsás Lívia)

A művészettörténész végzettségű Ulrich Wegenast a „Stuttgarter Filmwinter” fesztivál alapítója, és a szintén stuttgarti Animációs Filmfesztivál művészeti igazgatója 2003 óta. Emellett egy nyolc DVD-ből álló gyűjtemény összeállításán dolgozik, mely a német animáció száz évét igyekszik áttekinteni. Ulrich Wegenast az Anilogue-ra három, német animációs filmes blokk kurátoraként érkezett, egyfelől a német animációs film történetébe nyertünk bevezetést, valamint láthattuk az általa szervezett filmfesztivál legjobb animációit. Wegenasttal animációelméleti és -történeti kutatásairól és a német animáció történetéről beszélgettünk.

seidel grau 2004A művészettörténész végzettségű Ulrich Wegenast a „Stuttgarter Filmwinter” fesztivál alapítója, és a szintén stuttgarti Animációs Filmfesztivál művészeti igazgatója 2003 óta. Emellett egy nyolc DVD-ből álló gyűjtemény összeállításán dolgozik, mely a német animáció száz évét igyekszik áttekinteni. Ulrich Wegenast az Anilogue-ra három, német animációs filmes blokk kurátoraként érkezett, egyfelől a német animációs film történetébe nyertünk bevezetést, valamint láthattuk az általa szervezett filmfesztivál legjobb animációit. Wegenasttal animációelméleti és -történeti kutatásairól és a német animáció történetéről beszélgettünk. Continue reading “„Hibrid nyelv létrehozására törekszem” – Interjú Ulrich Wegenasttal, a Stuttgarti Nemzetközi Animációs Filmfesztivál művészeti vezetőjével (Készítette: Rózsás Lívia)”

Indie öndivatbemutató (Jim Jarmusch: Az irányítás határai)

Jarmusch: kultfilmes, „hypeolt hipster”, punk próféta.. Filmjei a minimalizmus szűk eszköztárával elért hatáseklektika, és az abszurd humor mintapéldái. Többnyire. Forma és tartalom szétválaszthatatlan volt Jarmusch korai filmjeiben: a kóborló-sodródó fiatalok, akik a jelent fetisizálják, és a véletlent istenítik, és akikkel szinte soha nem történik semmi érdemleges, csupán töredezett képsorokban, a változatlanságot sugalló ismétlésben nyerhetik el létjogosultságukat a vásznon. A rutin ritmusa öl, pusztít, és nyomorba dönt, ám nem mellesleg az abszurd szellemét is előcsalogatja a palackból. Az ismétlés egyfajta lebegéssé változtatja a mozgóképet: a dolgok súlya elveszik, nem gyökereznek se múltban, se jövőben, nincsenek drámailag kitüntetett pontok. „Az élet nem mesél történeteket” – ahogy azt már oly sok formabontó filmes a zászlajára tűzte. „… csak anekdotázik”, tehetjük hozzá Jarmusch tükrében: ciklikusság van, véletlen által strukturált dramaturgia, az életutakban átfedések és variációk, önmagukba záródó, kurtán-furcsán elszigetelt minisztorik, részek az egészben, de mindenekelőtt ismétlés. Azaz: életszemlélet, vagy még inkább: életérzés.

Jarmusch: kultfilmes, „hypeolt hipster”, punk próféta. Filmjei a minimalizmus szűk eszköztárával elért hatáseklektika és az abszurd humor mintapéldái. Többnyire. Continue reading “Indie öndivatbemutató (Jim Jarmusch: Az irányítás határai)”

#7. Lepkék és szemek (Vladimir Leschiov: Szárnyak és evezők / Michal Socha: Csajszi)

A lett Vladimir Leschiov lassan kibontakozó, nosztalgikus akvarelletűdje, a Szárnyak és evezők, illetve a lengyel Michal Socha Csajszi című pergő ritmusú, expresszív szín- és formavilágú animációja két teljesen más hangulatú és karakteresen különböző műfajú rövid animáció. Ami mégis összekapcsolja őket, az a férfi-női párkapcsolat motívuma, amiben az erősebb nem áldozatként szerepel: az előbbiben a lepkevadász nő ejti rabul, az utóbbiban a skalp helyett szemeket gyűjtő femme fatale nyomorítja meg.

A lett Vladimir Leschiov lassan kibontakozó, nosztalgikus akvarelletűdje, a Szárnyak és evezők, illetve a lengyel Michal Socha Csajszi című pergő ritmusú, expresszív szín- és formavilágú animációja két teljesen más hangulatú és karakteresen különböző műfajú rövid animáció. Ami mégis összekapcsolja őket, az a férfi-női párkapcsolat motívuma, amiben az erősebb nem áldozatként szerepel: az előbbiben a lepkevadász nő ejti rabul, az utóbbiban a skalp helyett szemeket gyűjtő femme fatale nyomorítja meg.
Continue reading “#7. Lepkék és szemek (Vladimir Leschiov: Szárnyak és evezők / Michal Socha: Csajszi)”

Roboz Gábor: Az első nagy lépések ($9.99, Mary és Max, Az előőrs)

Az Anilogue 2009-es programjában a számtalan kisfilm mellett szerencsére nem csak mozgóképes/szerzői múlttal rendelkező munkákat tárt a közönség elé, mint például a sikeres animesorozatból kinőtt Gurren Lagann (2009) vagy a legendás Rintaro Jona-Jona Pingvinje (2009), hanem lehetőség nyílt megismerni néhány olyan alkotót is, aki az első egészestés moziját jegyzi.

Az elmúlt egy-két évből több világsikert aratott példa is igazolja, hogy érdemes odafigyelni a(z animációs) filmgyártásukat tekintve kevéssé ismert országokra, illetve ezen nemzetek művészeire, és az iráni Marjane Satrapi Persepolis-a (2007), illetve az izraeli Ari Folman Libanoni keringője (2008) után az ugyancsak izraeli Tatia Rosenthal $9.99 (2008) című alkotása személyében újabb izgalmas közel-keleti munkát köszönthetünk. És bár a korábbi művekhez hasonlóan Rosenthal egészestése is rendkívül személyes hangütésű darab, más közös nevező aligha található a filmek áttekintésekor.

ani-01-999Az Anilogue 2009-es programjában a számtalan kisfilm mellett szerencsére nem csak mozgóképes/szerzői múlttal rendelkező munkákat tárt a közönség elé, mint például a sikeres animesorozatból kinőtt Gurren Lagann (2009) vagy a legendás Rintaro Jona-Jona Pingvinje (2009), hanem lehetőség nyílt megismerni néhány olyan alkotót is, akik az első egészestés mozijukat jegyzik.

Az elmúlt egy-két évből több világsikert aratott példa is igazolja, hogy érdemes odafigyelni a(z animációs) filmgyártásukat tekintve kevéssé ismert országokra, illetve ezen nemzetek művészeire, és az iráni Marjane Satrapi Persepolis-a (2007), illetve az izraeli Ari Folman Libanoni keringője (2008) után az ugyancsak izraeli Tatia Rosenthal $9.99 (2008) című alkotása személyében újabb izgalmas közel-keleti munkát köszönthetünk. És bár a korábbi művekhez hasonlóan Rosenthal egészestése is rendkívül személyes hangütésű darab, más közös nevező aligha található a filmek áttekintésekor. Continue reading “Roboz Gábor: Az első nagy lépések ($9.99, Mary és Max, Az előőrs)”