#3. Így háltam anyáddal (Rob McElhenney: Felhőtlen Philadelphia)

A Central Perkben mókázó hatosfogaton itthon a kereskedelmi tévézést még vadonatúj vívmányként köszöntő generációk cseperedtek fel, az örökbecsű széria epizódjait egy-egy csatorna még ma is rendületlenül műsorára tűzi. Ami nekünk a 2004-ben véget ért Jóbarátok volt, az a mai fiataloknak a nem véletlenül 2005-ben debütált Így jártam anyátokkal, a bárgyú high concept sorozat azonban csúnyán alulmarad nemezisével, a sokkal érettebb szórakozást nyújtó Felhőtlen Philadelphiával szemben. Létezik tabudöntögető, dekonstruált sitcom szerethető karakterek és mindenféle jellemfejlődés nélkül? Bizony, hogy létezik!

A Central Perkben mókázó hatosfogaton itthon a kereskedelmi tévézést még vadonatúj vívmányként köszöntő generációk cseperedtek fel, az örökbecsű széria epizódjait egy-egy csatorna még ma is rendületlenül műsorára tűzi. Ami nekünk a 2004-ben véget ért Jóbarátok volt, az a mai fiataloknak a nem véletlenül 2005-ben debütált Így jártam anyátokkal, a bárgyú high concept sorozat azonban csúnyán alulmarad nemezisével, a sokkal érettebb szórakozást nyújtó Felhőtlen Philadelphiával szemben. Létezik tabudöntögető, dekonstruált sitcom szerethető karakterek és mindenféle jellemfejlődés nélkül? Bizony, hogy létezik!
Continue reading “#3. Így háltam anyáddal (Rob McElhenney: Felhőtlen Philadelphia)”

A bánatevő (Kocsis Ágnes: Pál Adrienn)

Kocsis eddigi, bő egy évtizedes rendezői pályájának három rövid- és két játékfilmjében annyira ragaszkodik a precízen minimalista filmstílushoz, hogy az életmű áttekintése a filmek szereplői számára jól ismert monotóniával fenyeget. Mivel filmjei konzekvensen a formanyelv tökéletesítésére törekednek, kevéssé fontos, hogy a főszereplő postai alkalmazottként leveleket válogat (Szortírozott levelek, 2000), uborkákat konzervbe nyomogat (18 kép egy konzervgyári lány életéből, 2002), vírusokat tenyészt (A vírus, 2005), közvécét sikál (Friss levegő, 2006) vagy, mint a közel egy éve Cannes-ban Fipresci-díjjal jutalmazott Pál Adriennben, halottakat kísér utolsó előtti útjukon a proszektúrába. Kocsis filmjeinek tétje minden esetben az, hogy a kamera vétlen távolságtartása fel tudja-e törni a szerencsétlen sorsú, magányos, közönybe fulladt szereplők zárkózottságát, és ezzel egy időben képes-e megteremteni az együttérzést a főhősök iránt.

Kocsis eddigi, bő egy évtizedes rendezői pályájának három rövid- és két játékfilmjében annyira ragaszkodik a precízen minimalista filmstílushoz, hogy az életmű áttekintése a filmek szereplői számára jól ismert monotóniával fenyeget. Mivel filmjei konzekvensen a formanyelv tökéletesítésére törekednek, kevéssé fontos, hogy a főszereplő postai alkalmazottként leveleket válogat (Szortírozott levelek, 2000), uborkákat konzervbe nyomogat (18 kép egy konzervgyári lány életéből, 2002), vírusokat tenyészt (A vírus, 2005), közvécét sikál (Friss levegő, 2006) vagy, mint a közel egy éve Cannes-ban Fipresci-díjjal jutalmazott Pál Adriennben, halottakat kísér utolsó előtti útjukon a proszektúrába. Kocsis filmjeinek tétje minden esetben az, hogy a kamera vétlen távolságtartása fel tudja-e törni a szerencsétlen sorsú, magányos, közönybe fulladt szereplők zárkózottságát, és ezzel egy időben képes-e megteremteni az együttérzést a főhősök iránt.
Continue reading “A bánatevő (Kocsis Ágnes: Pál Adrienn)”

#24. Misztikus labirintus

A huszonnegyedik bejegyzéssel a MONSTER OF THE WEEK elért második etapjának végéhez, a tovább gomb után pedig a nyolcvanas évek egyik leghírhedtebb tévéfilmje képviseli a méltó zárlatot. Az 1982-ben készült Misztikus labirintus (Mazes and Monsters) nem csupán azáltal tett szert kétes hírnevére, hogy itt láthatjuk Tom Hanks egyik első fontosabb szerepét, de ezzel együtt a Rona Jaffe könyvéből készült tévéfilm a korai Dungeons & Dragons-szerepjátékok körül kialakult hisztériáért is nagyban felelőssé tehető. Steven Hillard Stern rendezése a televízióra készült mozgóképek állatorvosi lova, amely másfélórányi játékideje alatt felmutat mindent, amik miatt a médiumra szánt játékfilmeket rendszerint a filmművészet salakjaként tartják számon. A legrosszabb értelemben vett ifjúsági filmes beidegződéseknek megfelelően sulykolja tárgyi tévedéseken alapuló konzervatív tanulságait, amiket a Szomszédok legszebb perceit idéző monológokban intéznek a nézőhöz a kamerába pillogó szereplők – ahogy azt egy kritikusa frappánsan megfogalmazta, a Misztikus labirintus a szerepjátékok Reefer Madness-e, csak a szex és drogok hiánya miatt kevésbé menő.
A film magyar szinkronnal látható.

A huszonnegyedik bejegyzéssel a MONSTER OF THE WEEK elért második etapjának végéhez, a tovább gomb után pedig a nyolcvanas évek egyik leghírhedtebb tévéfilmje képviseli a méltó zárlatot. Az 1982-ben készült Misztikus labirintus (Mazes and Monsters) nem csupán azáltal tett szert kétes hírnevére, hogy itt láthatjuk Tom Hanks egyik első fontosabb szerepét, de ezzel együtt a Rona Jaffe könyvéből készült tévéfilm a korai Dungeons & Dragons-szerepjátékok körül kialakult hisztériáért is nagyban felelőssé tehető. Steven Hillard Stern rendezése a televízióra készült mozgóképek állatorvosi lova, amely másfélórányi játékideje alatt felmutat mindent, amik miatt a médiumra szánt játékfilmeket rendszerint a filmművészet salakjaként tartják számon. A legrosszabb értelemben vett ifjúsági filmes beidegződéseknek megfelelően sulykolja tárgyi tévedéseken alapuló konzervatív tanulságait, amiket a Szomszédok legszebb perceit idéző monológokban intéznek a nézőhöz a kamerába pillogó szereplők – ahogy azt egy kritikusa frappánsan megfogalmazta, a Misztikus labirintus a szerepjátékok Reefer Madness-e, csak a szex és drogok hiánya miatt kevésbé menő.
A film magyar szinkronnal látható. Continue reading “#24. Misztikus labirintus”

Amiből az álmokat szőtték (Zack Snyder: Álomháború)

Mikor a 2004-es Holtak hajnala-remake-ben az utolsó maroknyi túlélő alulmaradt az emberiség torzképeként megjelenő zombitömegekkel szemben, Zack Snyder gyors és végső búcsút vett a realista ábrázolásmódtól. Az ígéretes debütálást követő filmjeiben már nyoma sincs az emberléptéknek, munkáiban felnagyított, eltorzított és idealizált kreatúrák vonaglanak a vásznon, függetlenül attól, hogy ezt maga a műegész indokolja-e valamilyen módon (mint a 300 heroikus ókori kalandjában vagy a Watchmen: Az őrzők megalomán szuperhőstablójában), netán a tolakodó stilizáció nem több öncélú játéknál, szinte függetlenül magától a cselekménytől (lásd Az őrzők legendájának bizarr bagolycsatározásait). Legfrissebb munkájának már előzetes promóciója sem ígért különösebb stílusváltást, így az Álomháború egyetlen izgalmas kérdése az maradt, hogy vajon mire képes Snyder akkor, ha a korábbiakkal ellentétben nem készen kap egy turbósításra váró, jobb-rosszabb forgatókönyvet, hanem saját kútfőből vett ideákkal kell helyt állnia. Az elmegyógyintézetbe zárt Baby Doll és társainak kálváriája nagyjából olyan, mintha Tarantino és Terry Gilliam kamaszkorukban egy Charlie angyalai-maraton után összegányolták volna a Fekete hattyú videójáték-verzióját – stílusérzékük mögé bújva összehordva mindent ami egy táncoló nőről és az akciófilmről eszükbe jutott.

Mikor a 2004-es Holtak hajnala-remake-ben az utolsó maroknyi túlélő alulmaradt az emberiség torzképeként megjelenő zombitömegekkel szemben, Zack Snyder gyors és végső búcsút vett a realista ábrázolásmódtól. Az ígéretes debütálást követő filmjeiben már nyoma sincs az emberléptéknek, munkáiban felnagyított, eltorzított és idealizált kreatúrák vonaglanak a vásznon, függetlenül attól, hogy ezt maga a műegész indokolja-e valamilyen módon (mint a 300 heroikus ókori kalandjában vagy a Watchmen: Az őrzők megalomán szuperhőstablójában), netán a tolakodó stilizáció nem több öncélú játéknál, szinte függetlenül magától a cselekménytől (lásd Az őrzők legendájának bizarr bagolycsatározásait). Legfrissebb munkájának már előzetes promóciója sem ígért különösebb stílusváltást, így az Álomháború egyetlen izgalmas kérdése az maradt, hogy vajon mire képes Snyder akkor, ha a korábbiakkal ellentétben nem készen kap egy turbósításra váró, jobb-rosszabb forgatókönyvet, hanem saját kútfőből vett ideákkal kell helyt állnia. Az elmegyógyintézetbe zárt Baby Doll és társainak kálváriája nagyjából olyan, mintha Tarantino és Terry Gilliam kamaszkorukban egy Charlie angyalai-maraton után összegányolták volna a Fekete hattyú videojáték-verzióját – stílusérzékük mögé bújva összehordva mindent, ami egy táncoló nőről és az akciófilmről eszükbe jutott.
Continue reading “Amiből az álmokat szőtték (Zack Snyder: Álomháború)”

EUSHORTS LIKES: HORROR ÉS PORNÓ

Négy év sikeres fesztiválszervezés alatt mindig szomorúan hagytunk ki a programból olyan filmeket, amiket a tizennyolcas karika vagy épp besorolhatatlanságuk megakadályozott abban, hogy vetíthessük őket. Ezért indítottuk el az EUSHORTS LIKES sorozatunkat, amiben minden egyes alkalommal egy más műfajt mutatunk be a magyar közönségnek, az EUShorts Rövidfilmfesztiváltól már megszokott színvonalon. Az első ilyen műfaji vetítésen a két legzsigeribb műfajra épített EUSHORTS LIKES: HORROR ÉS PORNÓ március 24-én és 25-én vár titeket a KINO Moziban. Minden nap 20 órától a HORROR, 22 órától pedig a PORNÓ blokkot vetítjük, eredeti nyelven, magyar felirattal, választható angol hangalámondással.
Belépés szigorúan 18 év felett!

Négy év sikeres fesztiválszervezés alatt mindig szomorúan hagytunk ki a programból olyan filmeket, amiket a tizennyolcas karika vagy épp besorolhatatlanságuk megakadályozott abban, hogy vetíthessük őket. Ezért indítottuk el az EUSHORTS LIKES sorozatunkat, amiben minden egyes alkalommal egy más műfajt mutatunk be a magyar közönségnek, az EUShorts Rövidfilmfesztiváltól már megszokott színvonalon. Az első ilyen műfaji vetítésen a két legzsigeribb műfajra épített EUSHORTS LIKES: HORROR ÉS PORNÓ március 24-én és 25-én vár titeket a KINO Moziban. Minden nap 20 órától a HORROR, 22 órától pedig a PORNÓ blokkot vetítjük, eredeti nyelven, magyar felirattal, választható angol hangalámondással.
Belépés szigorúan 18 év felett! Continue reading “EUSHORTS LIKES: HORROR ÉS PORNÓ”

#12: Lichter Péter: Kizökkent tudatállapotok (Az avantgárd absztrakt formáinak használata)

A hollywoodi, vagy klasszikus narratív film formáit elsősorban a történetmesélés kauzalitásának íratlan szabályrendszere határozza meg. Egyszerűbben fogalmazva, a hollywoodi hagyományokat követő filmekben semmi sem történik véletlenül, és ami még fontosabb: a filmforma, vagy stílus is ennek az alapelvnek rendelődik alá. David Bordwell a fabula, szüzsé és stílus felbonthatatlan kölcsönhatásáról ír az Elbeszélés a játékfilmben című kötetében: a klasszikus elbeszélésmód normája a „stílust/formát olyan eszközként használja, amellyel a fabula a szüzsé információit átadhatja.” A hollywoodi norma szerint a film stílusának, formájának, illetve ennek technikai alkalmazásának legfontosabb feladata, hogy a történet valóságát felépítse, és hogy azt elmesélje.

A hollywoodi, vagy klasszikus narratív film formáit elsősorban a történetmesélés kauzalitásának íratlan szabályrendszere határozza meg. Egyszerűbben fogalmazva, a hollywoodi hagyományokat követő filmekben semmi sem történik véletlenül, és ami még fontosabb: a filmforma, vagy stílus is ennek az alapelvnek rendelődik alá. David Bordwell a fabula, szüzsé és stílus felbonthatatlan kölcsönhatásáról ír az Elbeszélés a játékfilmben című kötetében: a klasszikus elbeszélésmód normája a „stílust/formát olyan eszközként használja, amellyel a fabula a szüzsé információit átadhatja.” A hollywoodi norma szerint a film stílusának, formájának, illetve ennek technikai alkalmazásának legfontosabb feladata, hogy a történet valóságát felépítse, és hogy azt elmesélje.
Continue reading “#12: Lichter Péter: Kizökkent tudatállapotok (Az avantgárd absztrakt formáinak használata)”

Prizma 5 lapszámbemutató filmvetítéssel

Ezúton meghívunk a Prizma gyerekfilmmel foglalkozó ötödik számának bemutatójára, melyet 2011. március 26-án tartunk a Fogasházban (1073 Budapest, VII. kerület, Akácfa utca 51). Az eseményt 18:00-kor a Gesztenye, a honalapító című animációs filmmel kezdjük, melyet 20:00-kor követ a gyerekfilmekkel foglalkozó, filmrészletekkel dúsított kerekasztal-beszélgetés. Mindenkit szeretettel várunk, a részletes programot lásd lentebb.

Kedves Barátunk!

Ezúton meghívunk a Prizma gyerekfilmmel foglalkozó ötödik számának bemutatójára, melyet 2011. március 26-án tartunk a Fogasházban (1073 Budapest, VII. kerület, Akácfa utca 51). Az eseményt 18:00-kor a Gesztenye, a honalapító című animációs filmmel kezdjük, melyet 20:00-kor követ a gyerekfilmekkel foglalkozó, filmrészletekkel dúsított kerekasztal-beszélgetés. Mindenkit szeretettel várunk, a részletes programot lásd lentebb. Continue reading “Prizma 5 lapszámbemutató filmvetítéssel”

#23. Tales from the Darkside: The Bitterest Pill

J. G. Ballard, Richard Matheson és Harlan Ellison írásai után a Prizma Online folytatja a magyar nyelven eddig kiadatlan novellák bemutatását, ezúttal a honi könyvkiadás által elődeinél valamivel jobban preferált Frederik Pohl egy klasszikus történetének első magyar fordításával kedveskedve az olvasóknak. Pohl itthon elsősorban az Átjáró-ciklusra keresztelt Hícsí-sorozatnak köszönhetően vált ismertté, de a nyolcvanas években a Galaktika is szentelt egy lapszámot rövidebb írásainak, a tovább gomb után pedig a használóját szuperintelligenssé varázsoló gyógyszer (lásd még ezügyben a hamarosan mozikba kerülő Limitless – Csúcshatás példáját) toposzával eljátszó novella, a Levittown leggazdagabb embere és az azt adaptáló Tales from the Darkside-epizód olvasható/látható.

J. G. Ballard, Richard Matheson és Harlan Ellison írásai után a Prizma Online folytatja a magyar nyelven eddig kiadatlan novellák bemutatását, ezúttal a honi könyvkiadás által elődeinél valamivel jobban preferált Frederik Pohl egy klasszikus történetének első magyar fordításával kedveskedve az olvasóknak. Pohl itthon elsősorban az Átjáró-ciklusra keresztelt Hícsí-sorozatnak köszönhetően vált ismertté, de a nyolcvanas években a Galaktika is szentelt egy lapszámot rövidebb írásainak, a tovább gomb után pedig a használóját szuperintelligenssé varázsoló gyógyszer (lásd még ezügyben a hamarosan mozikba kerülő Limitless – Csúcshatás példáját) toposzával eljátszó novella, a Levittown leggazdagabb embere és az azt adaptáló Tales from the Darkside-epizód olvasható/látható. Continue reading “#23. Tales from the Darkside: The Bitterest Pill”

#7. Harcos nyúlból bölcs teknős (Xiao Lu Xue: Ocean Heaven)

Ugyan a közkeletű mondás úgy tartja, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta, a Hollywoodba exportált ázsiai színészeknél ez fordított előjellel igaz. Az amerikai typecasting és a felmerülő nyelvi akadályok leszűkítik a keleti színészek lehetőségeit, akik így képzett harcművészként a testükből kénytelenek élni, vagy „mulatságos” akcentusukból fakadóan vígjátékok mellékszereplőivé degradálódnak. Lehatárolt játékterük a műfajokra is kiterjed: Jet Li-t ezentúl sem fogjuk az Ocean Heavenhöz fogható amerikai drámában látni, és csak Kínában bizonyosodott be ismét, hogy valójában milyen színészi kvalitásai is vannak.

Ugyan a közkeletű mondás úgy tartja, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta, a Hollywoodba exportált ázsiai színészeknél ez fordított előjellel igaz. Az amerikai typecasting és a felmerülő nyelvi akadályok leszűkítik a keleti színészek lehetőségeit, akik így képzett harcművészként a testükből kénytelenek élni, vagy „mulatságos” akcentusukból fakadóan vígjátékok mellékszereplőivé degradálódnak. Lehatárolt játékterük a műfajokra is kiterjed: Jet Li-t ezentúl sem fogjuk az Ocean Heavenhöz fogható amerikai drámában látni, és csak Kínában bizonyosodott be ismét, hogy valójában milyen színészi kvalitásai is vannak.

Rovatom egy korábbi cikkében ugyanezt a jelenséget vizsgáltam, akkor Leszámolás Tokióban című gengszterfilmjével Jackie Chan került a górcső alá, most, némileg adekvát választásként, Hollywood másik ügyeletes keleti akciósztárjának hazai pálfordulásáról szól a fáma. Jet Li (született: Li Lian Jie) az elmúlt öt évben – a Hőst (Hero, 2002) leszámítva – nyolcesztendős hollywoodi kicsapongást követően tért vissza a kínai filmgyártás kebelére, és említett időszakból érdekes ellentétpárokat lehet felállítani az Álomgyárban és Kínában készült opusai között. A Jet Li – Félelem nélkülnek (Fearless, 2006) a War (2007), a Warlordsnak (2007) a Jackie Channel közösen készített A tiltott királyság (Forbidden Kingdom, 2008), míg a The Founding of a Republicnak (2009) a kifejezetten rosszemlékű A Múmia – A Sárkánycsászár sírja (The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor, 2008) a jenki jinje. A hegy napos oldalát jelölő jang minden esetben Li kínai filmjeinek és alakításainak biztosít helyet, s ugyan legutóbbi amerikai közreműködése a nagyszerű A feláldozhatókhoz (The Expendables, 2010) köthető, színészi szempontból és a direkt önreflexív öniróniára, vagyis pontosan Li nyelvi nehézségeire kihegyezett – sőt, a jin-jang szimbólumot szó szerint nevesítő – Yin Yang karaktere miatt mégsem lehet az Ocean Heavennel egy lapon említeni.


Li-től bátor húzás volt Xiao Lu Xue elsőfilmes rendező drámáját elvállalnia, melyben egy májrákos, autista fiát egyedül nevelő vízparki gondnok, Xing chang karakterét formálja meg. Sem műfajilag, sem tematikailag nem tudott volna távolabb kerülni hozzánőtt harcművész-ikon personájától, hiszen egyrészt ez karrierjének első (!) vegytiszta drámája, másrészt, míg akciófilmjeiben vagy wuxiáiban régóta az elpusztíthatatlan test mítoszát hirdeti, a haldokló Xing changot éppen teste hagyja cserben, mikor egyre komótosabban ketyegő óraként szépen lassan felmondja a szolgálatot. Ennek megfelelően már az Ocean Heaven in medias res felütése sem szokványos: Xing chang fiával, Dafuval (Wen Zhang megkapóan ártatlan szerepformálása), éppen kollektív öngyilkosságra készül. Csónakon hánykolódnak a tengeren, mindkettejük lába egy súlyhoz kötve. A szörnyűséget végül a kitűnően úszó Dafu akadályozza meg: eloldozza mindkettejüket, s apját a csónakba hurcolja. A meghiúsult kísérlet után az elkeseredett Xing chang mindent megtesz, hogy autista fiát felkészítse az önálló életre, a rajta eluralkodó betegségnél azonban csak frusztráltsága ölt egyre aggasztóbb méreteket.

Morálisan természetesen megkérdőjelezhető Xing chang filmnyitó tette, de ahogy Xiao apránként kibontja az apa és fia közti kapcsolatot, egyértelművé válik: minden körülmények között, csakis a legjobbat szeretné Dafunak, mert retteg attól, hogyha ő már nem él, autista fia nélküle nem tud boldogulni. Innen párhuzamosan követhetjük, ahogy az egyik szálon a leghétköznapibb dolgokat igyekszik átadni neki (legyen az az öltözködés, a reggeli elkészítése vagy éppen a buszról való leszállás), míg a másikon intézetről intézetre lohol, hogy elhelyezhesse Dafut, aki azonban túl öreg az árvaházhoz, túl fiatal az öregek otthonához, az elmegyógyintézethez pedig nem elég „őrült”. Xiao a lepukkant és pénzhiányban szenvedő intézeteket bemutatva ugyan felvillant egy társadalmi regisztert, az Ocean Heaven mégsem válik túl sokat markoló szocio-tragédiává, mert mindvégig sikerül a központban álló páros, kivált Xing chang drámájára koncentrálnia. Li, bizton állíthatom, karrierje legjobb alakítását nyújtja a haldokló gondnok szerepében, szinte rá sem lehet ismerni a harcos wushu mesterre. A megtört kisember szomorúsága, optimizmusa, elkeseredettsége és fia iránt érzett határtalan szeretete egyaránt megtalálható Li letisztult játékában, alakításának köszönhetően az Ocean Heaven az egyedülálló szülőkhöz intézett, giccsmentes himnusszá nemesedik, miközben az autizmust is érzékletesen tematizálja.

Dafu igazán a vízben érzi otthon magát, ahogy apja is mondja: egyszerűen rossz testbe született. Költői képsorok illusztrálják a fiú fennkölt lubickolását, a vízpark hatalmas medencéi így az autizmus metaforájaként funkcionálnak, egy magába zárt univerzumként, amit az „egészségesek” csak kívülről szemlélhetnek – ahogy ezt többször látjuk is a filmben. (Ellenben a szintén 2010-es, az autizmust újszerűen és innovatívan megközelítő Temple Grandinben speciális képi effektekkel „hatoltak be” az autista címszereplő elméjébe, a filmben így az ő szemén keresztül láthattuk a sajátosan perceptált világot.) Az Ocean Heaven legszebb pillanata, amikor Xing chang végül rádöbben erre: tudja, hogy már nincs sok ideje hátra, viszont fiának e világon ő jelenti az egyetlen biztos pontot (a hasonló témával foglalkozó filmek visszatérő motívumaként ismert autista dührohamot is csak apja hiányában kap Dafu), így egy teknős testébe, fia óceáni világába „menti át” magát, hogy halála után is vele maradhasson. A könnyfakasztó epilógusban aztán Dafu új keletű önállóságán és átalakult „teknősapjával” közös légies úszásán merenghetünk; örömteli, hogy Xiao óceáni mennyországában Jet Li örökmozgó-agilis karakteréből komótos és bölcs teknős válhatott.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=-t4GUe6d0XU[/youtube]

Prizma Online/február

Februárban a folyóirat önálló internetes verziója többek között a gyerekfilmmel kapcsolatos társadalmi elvárásokkal, A király beszédével, A fekete hattyúval, Greenaway korai rövidfilmjeivel foglalkozott, a kultikus tévésorozatokból és -filmekből csemegéző Monster of the week-rovatban a Cowboy Bepop és a The Twilight Zone egy-egy különleges epizódjáról volt szó.

A Prizma legfrissebb, gyerekfilmmel foglalkozó száma kapható számos Relay-In medio üzletben is, az árusító helyek teljes listája itt tekinthető meg: https://prizmafolyoirat.com/arusito-helyek/

A felénél tartó „Jarmusch kedvenc filmjei” fantázianevű Prizma-filmklub részletes programja itt olvasható: https://prizmafolyoirat.com/2011/01/jarmusch-filmklub-a-fogashazban/

Csatlakozz a Prizma Facebook-csoportjához!
Ha a Prizma hírei rendszerint hiányoznak a hírfolyamodból, ellenőrizd a beállításaidat vagy legalul, vagy felül, a „Legfrissebb” melletti lenyíló menüpontban. Ahhoz, hogy semmiről ne maradj le, a hírfolyamodat a „Minden ismerős és oldal”megjelenítésére kell állítanod.

Februárban a folyóirat önálló internetes verziója többek között a gyerekfilmmel kapcsolatos társadalmi elvárásokkal, A király beszédével, A fekete hattyúval, Greenaway korai rövidfilmjeivel foglalkozott, a kultikus tévésorozatokból és -filmekből csemegéző Monster of the week-rovatban a Cowboy Bepop és a The Twilight Zone egy-egy különleges epizódjáról volt szó.

A Prizma legfrissebb, gyerekfilmmel foglalkozó száma kapható számos Relay-In medio üzletben is, az árusító helyek teljes listája itt tekinthető meg: https://prizmafolyoirat.com/arusito-helyek/

A felénél tartó „Jarmusch kedvenc filmjei” fantázianevű Prizma-filmklub részletes programja itt olvasható: https://prizmafolyoirat.com/2011/01/jarmusch-filmklub-a-fogashazban/

Csatlakozz a Prizma Facebook-csoportjához!
Ha a Prizma hírei rendszerint hiányoznak a hírfolyamodból, ellenőrizd a beállításaidat legalul vagy felül, a „Legfrissebb” melletti lenyíló menüpontban. Ahhoz, hogy semmiről ne maradj le, a hírfolyamodat a „Minden ismerős és oldal”megjelenítésére kell állítanod. Continue reading “Prizma Online/február”