TOP 10 spanyol (és katalán) nyelvű film – Árva Márton

A spanyol és latin-amerikai mozi rajongóinak figyelmébe.

A spanyol és latin-amerikai mozi rajongóinak figyelmébe.

1. La mosquitera
Egyszerűségében sokkoló, hétköznapiságában elgondolkodtató darab. Szürke átlagpolgárainak halk gesztusai nagyobbat szólnak, mint a Trompeta elvadult bohócszörnyeinek őrjöngése. Agustí Vila átgondoltan és tűpontos dramaturgiával leplezi le az aljas játszmákat, mégsem vádaskodik vagy moralizál.

2. Balada triste de trompeta
Álex de la Iglesia szerzői és popkulturális utalásokkal teletűzdelt groteszk karneválja. (Lásd az elemzést.)

3. Año bisiesto
A tavalyi cannes-i fesztiválon Arany Kamerás mexikói alkotás hibátlanul ötvözi a szexualitást allegóriaként használó hagyományt az utóbbi évek minimalizmusból táplálkozó lélekrajzával (Rabia, Parque vía, Sangre). A „Szökőév” merész kamaradarab, ami éppúgy rejt suspense-t, mint érzelmi drámát.

4. Pa negre
Agustí Villaronga filmje kivétel, hiszen teljes egészében katalán nyelvű (volt is visszhangja annak, hogy Spanyolország az új Almodóvar helyett ezt a filmet jelölte Oscarra), de a gondos és igényes fényképezés, a visszafogott, pontos színészi játék és gyermeki perspektíva szorongó oldalának előtérbe helyezése révén a „Fekete kenyérA faun labirintusának távoli rokona, de még komorabb polgárháború utáni mesévé kerekedik.

5. Carancho
Pablo Trapero a börtön után (Leonera) az egészségügy működését állítja pellengérre a kortárs argentin mozi kirakatsztárja, Ricardo Darín segítségével. Darín úgy bűvészkedik rafinált szélhámosbizniszében, ahogy a film készítői szédítik a nézőt ötletesen kivitelezett, dinamikus hosszúbeállításokkal és rejtett képi trükkökkel.

Año bisiesto

6. Los colores de la montaña
Bár a gyerekszereplők szemszögének beemelésével operáló háborús drámák Latin-Amerikában sem számítanak kevésbé elcsépeltnek, mint nyugaton (Az ártatlanság hangjai, Paloma de papel), a kis hegyi falu iskolásainak rádöbbenését követő film (Kolumbia jelöltje a 2012-es külföldi Oscarra) letisztult képi világa, valamint karakterközpontú, apró momentumokat kiemelő elbeszélése miatt mégis friss és érdekes tud lenni.

7. Vagyunk, akik vagyunk
A debütáló J. M. Grau a kortárs mexikói film visszatérő formuláját (az élet-halál harc közepébe kerülő felkészületlen örökösök igyekszenek szüleik feladatait betölteni) könyörtelen és éjfekete közegbe helyezi. Filmje sokatmondó társadalmi allegória, ütős ellenpontja az említett séma ironikus-abszurd vonalbeli képviselőinek (Morirse en domingo, Morenita – El escándalo, Abel), és a Cronos-hommage-tól a hátborzongató kannibál-rituáléig számos kiemelkedő jelenetet tartogat.

8. Hermano
Venezuela válasza a Rudo y Cursira. A favela-mozi találkozása a sportfilmmel. A színészek és a fényképezés keresetlensége bőven feledteti a tragikus sorsú hősök történetének néhány sablonos fordulatát.

9. Biutiful
Iñárritu némi önismétléssel, de a film minden szegletére kiterjedő perfekcionizmussal folytatja multikulturális drámáinak sorát, így a Biutiful annak ellenére figyelemre méltó alkotás, hogy kissé manírosan törekszik az abszolút szélsőértékek összetartására.

 10. Amador
Az egyszerű, de olykor túlzottan szentimentális történet Magaly Solier visszafogottságában is erős jelenléte és Aranoa magabiztos szerkesztése miatt tud átfordulni a naiv abszurditásból az iróniát sem nélkülöző líraiságba.

+ ajánlott még: Mint hal a vízben, Chico y Rita, Ismeretlen föld, Los ojos de Juila.

Los colores de la montaña

TOPLISTA 2011 – Csiger Ádám

Kötelező néznivalók horror- és Tarr Béla-rajongóknak.

Kötelező néznivalók horror- és Tarr Béla-rajongóknak.

1. Az élet fája
Egy All Time Top 10 listára is felvenném, Malick legjobb filmje.  Tartalmilag egyszerre személyes és univerzális, költői és filozofikus, látványban lenyűgöző, Malick többi filmjével ellentétben nem természetfilmesen, hanem fantáziadúsan.  Akinek nem volt túlságosan radikális-kísérleti, annak ajánlom a hasonló témájú Begottent.

2. A torinói ló
Nem vagyok nagy rajongója Tarr Bélának – mondtam eddig, e filmje végleg meggyőzött, hogy már régen fannak kellene lennem. Nem való mindenkinek, de ez távolról sem hiba.

3. Melankólia
Akár filozófia-trilógiát is alkothatna Az élet fájával és A torinói lóval. Nincs benne annyi ötlet, mint az Antikrisztusban, de Von Trier jó úton jár. Artisztikusságban minimum ambiciózus, az viszont már vitatható, hogy pszichologizáló-filozofáló drámaként mennyire működik, de egy megtekintés alapján azt mondanám, nagyon.

4. A bőr, amelyben élek
Mintha Cronenberg remake-elné az A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője c. Greenaway-remeket, ennél több nem is kell.

5. The Woman
Magyarországon még nem mutatták be (és talán nem is fogják), de mindenképpen az év horrorja. Jack Ketchum az egyik, ha nem a legjobb kortárs horror-író, jelen opusa a zseniális A szomszéd lány ikerdarabja. Lucky McKee-ben maradandó károsodásokat okozhattak Dario Argento filmjei, a The Woman olyan, mintha Argento (mondjuk a feminista Stendhal szindróma helyett) A texasi láncfűrészes mészárlás női változatát készítette volna el. McKee ezzel az egyik legtehetségesebb kortárs horror-rendezővé avanzsált, producerek, adjatok neki pénzt!

6. Sikoly 4.
Sok ziccert kihagy, de így is az év egyik nagy meglepetése számomra. Wes Craven nem ámított, amikor Kevin Williamson szkriptjét dicsérte. A killing scene-ek ugyan nem valami kreatívak (egy aggastyán horror-rendezőtől ne is várjuk), de ezt leszámítva tökéletes slashkom a Sikoly 4, még – nehezen írom le – mondanivalója-társadalomkritikája is irigyelhető („I don’t need friends, I need fans.”)


7. Végső Állomás 5.
Az év másik nagy meglepetése. Aki hiányolta a Sikoly 4-ből a formai kreativitást, az ettől megkaphatja: a Végső Állomás 5 viccesebb és szórakoztatóbb, mint az addigi négy rész együttvéve, a kezdetektől ilyen horror-börleszkesre kellett volna venni a figurát. És végre egy film, amiben ér is valamit a 3D (a hasonlóan frenetikus Piranha 3D mellett).

8. Halhatatlanok
Az előzetes alapján nagyon fantáziátlan 300 koppintást vártam, de legnagyobb meglepetésemre nagyon fantáziadús 300 koppintást kaptam. Az Álomháború láttán {{1}}[[1]] Máig nem értem, hogy ez a film kiknek készült. Ha fiúknak, akkor miért PG-13 és mi ez a sok lányos popzene, ha lányoknak, akkor hol maradnak a vámpírok? A tippem a célközönség kérdésére: leszbikusok. Ha a 300 látens melegfilm, akkor itt a női változata.[[1]] megkockáztatom, a 300 stábjában sem Zack Snyder volt az ész, hanem a producerek, akik ezúttal  a vizionárius Tarsem Singh-gel egyesítették erejüket. A Halhatatlanok hangulata a Sin City-ével vetekszik, köszönhetően festői képeinek és a foglyokat nem ejtő Mickey Rourke-nak.

9. Paul
Jó műfajparódiát csak olyanok készíthetnek, aki rajonganak a zsánerért, ebben pedig jelenleg nincs konkurense Simon Peggnek és Nick Frostnak (Spaced, Haláli hullák hajnala, Vaskabátok), Edgar Wright rendező hiánya pedig megbocsátható a Scott Pilgrim a világ ellen miatt.

10.  Drive – Gázt
Véleményemet kevesen osztják, de szerintem ez Nicholas Winding Refn legrosszabb filmje (inkább a Valhalla Risingot ajánlanám helyette), sztároltságához képest hatalmas csalódás, de nem azért fér fel a listára, mert gyenge volt az év.  A sztorira már nem emlékszem, de Refnnek továbbra sem kell a szomszédba mennie stílusért.


Akik majdnem felfértek (vagy azért nem, mert csak hozzánk értek ide idén): Super 8, Thirteen Assassins, Zebraman 2 – Attack on Zebra City, Idegen arcok, Vagyunk, akik vagyunk, Martha Marcy May Marlene, Enter the Void – Hirtelen az üresség, Animal Kingdom, Rango.

Felejthető filmélményeim a 2011-es termésből (már ami eszembe jut): Az ember tragédiája, Red State, A dolog, Halál sugárút, Ölésre ítélve, Majmok bolygója: Lázadás, Amerika kapitány, Thor, A Chinese Ghost Story, Too big to fail, Outrage, Féktelen harag, Conan, a barbár, Fertőzés, Halálos iramban: Ötödik sebesség, Hanna – Gyilkos természet, Hobo with a Shotgun, Nem írnek való vidék, Csúcshatás, Mission: Impossible: Fantom protokoll, A rítus, Torrente 4, X-Men: Az elsők, Ismeretlen férfi, Zöld Darázs, Rohanás.

Alulmúlhatatlanok: Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken, Három testőr, Cowboyok és űrlények, Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész, Álomháború, A pap – Háború a vámpírok ellen, Sanctum.

2011 legjobbjai – Szabó Ádám

Masszív tízes lista, nem csak függetlenfilm-rajongóknak.

Masszív tízes lista, nem csak függetlenfilm-rajongóknak.

1. Drive – Gázt!
Posztmodern tündérmese: egzisztencialista bűndráma, western és melankolikus románc egyben. Legalább annyira brutális, mint amennyire szívet melengető. Az Oh My Love felcsendülése nemcsak a film, de talán az év mozis csúcspillanata, a liftes gyilkosság komponálására nemcsak Gaspar Noé lenne büszke, a Sofőr és bájos szomszédnője közötti viszony impressziókban történő ábrázolása szavakkal leírhatatlan. És remek esztétikai-tematikus kacsintások vannak benne a Michael Mann (Az erőszak utcái, Szemtől szemben, Miami Vice), Walter Hill (Gengszterek sofőrje), Takeshi Kitano (Szonatina, Tűzvirágok), John Woo (A bérgyilkos), Jean-Pierre Melville (A szamuráj) iskolára, ráadásul a ’80-as évek tinikomédiáinak (Kockázatos üzlet, Tuti dolog, John Hughes-életmű) rajongói sem távoznak üres kézzel.

2. Animal Kingdom – A rettegés birodalma
Vissza a perverz, taszító ösztönök által hajtott elhagyott földrészre. Michod kertvárosi traumafilm-sorozatának (Crossbow, Netherland Dwarf) újabb tételében hipnotikus erővel hat a Cody família végnapjainak bemutatása: aki egyszer vadak közé keveredik, domináns oroszlán lehet ugyan, ám emberként nem élhet tovább.

3. Vadember
Az idei Titanic Filmfesztivál Hullámtörők-díjas remekművéből csak úgy zúdul ránk a kilátástalanság, a szereplőkkel együtt szorongunk, és semmiféle illúziónk nincs arról, hogy bármi is jobbá változik vagy, hogy a boldogtalan fiatalság akár otthagyhatja a svéd porfészket. A végső felvonásban nem lehet összekuporodás nélkül nézni azt, amikor annak jut gyilkos ütés, aki nem érdemli meg.

4. Csodagyerek
Real life superhero film, az amerikai indie mustrák titkos favoritja, szintén a Titanic repertoárjából. Nyoma sincs a Kick-Ass iróniájának, Michael Morrissey a megszállottságtól fűtött képregényhősök (Bruce Wayne, Frank Castle, Matt Murdock, Rorschach) örökösének teszi meg saját hősét egy tönkrement családokat bemutató, elmebeli borzalmakat feltáró moralitásjátékban.

5. Blue Valentine
Gyönyörű és tragikus, vidám és letargikus. Derek Cianfrance bevallottan A keresztapa II. struktúráját használva vitte filmre életének legfájóbb sebét, egy kontrasztokkal dúsított, szürkés-karcos, igencsak a valóság rögéhez kötött párkapcsolati drámát. A fásult Michelle Williams és a szeretetre éhes Ryan Gosling enyelgése-marakodása nemcsak Williams-nek ért volna meg egy Oscar-jelölést.


6. Fekete hattyú
Magával ragadó, ámde legalább ennyire hátborzongató tudatfilm a perfekcionizmus eléréséről. Darren Aronofsky profán éréstörténetében nemcsak a törékeny balerina, de az őt alakító Natalie Portman is végleg elveszíti az ártatlanságát. Témáját tekintve méltó párja a Pi-nek (ha Aronofsky-nál az a férfifilm, akkor ez a „csajfilm”) és A pankrátornak, látványvilága felér a Rekviem egy álomért képeivel.

7. Az élet fája
Virágba borulás, az érzékek feletti mozgóképvarázslat egyik unikuma. Terrence Malick Arany Pálma-díjas családtablójában a természet, a szellem, vallás és az életfilozófia szintetizálódik, a végtelen határ pedig egészen a genezistől az átfoghatatlan kozmoszig és még az azon túli tartományig is húzódik. Mentális utazása lélekemelő coming-of-age storynak sem utolsó, sőt.

8. X-Men: Az elsők
Nyári megafilm, amelynek bevételei kissé elmaradtak a várakozásoktól. Jelen sorok szerzője a grandiózus übermensch-mozik egyik legintelligensebbjeként tekint rá. Bryan Singer másság-központúsága teljes fényében ragyog egy Matthew Vaughn rendezte sci-fi akciófilmben, és ezen kívül egy barátság tönkremenetelének krónikája, mi több, a gyűlölet minihistóriája is kiolvasható a csapattoborzás, tengeralattjárók, kubai rakétaválság alkotta sorok közül.

9. Vagyunk, akik vagyunk
Mexikói örökös-horror, szociodrámai felhangokkal. Kannibálfilm lévén kínálkozna a lehetőség a belekben gázolásra, de Grau nem teszi, ehelyett országa rút oldalát pásztázza, és ugyanúgy akad a hely a falakon belüli, kisközösségi összeomlás leképzésének, mint pár jól időzített, árulkodó szentenciának korrupcióról, és másról is, ami a filmbéli család házának falain kívül zajlik.

10. Hesher
Teoréma-parafrázis az ausztrál Blue-Tongue Films műhelyéből. Cliff Burton Metallica-gitáros egyfajta alakmása, a címszereplő Hesher jön, pornóadót állít be magának, vandálkodik, orrot nyes, és újjászül egy mérhetetlen ingerszegénységbe fulladt családot, avagy ha a metál nemcsak zenei stílust takar.

TOPLISTA 2011 – Megyeri Dániel

Évértékelés bőséges filmkínálattal.

Évértékelés bőséges filmkínálattal. (Számos filmcímre kattintva a vonatkozó kritikát is elolvashatjátok!)

1. Drive – Gázt!
(Mindent leírtam az általam egyébként is régóta kedvelt és figyelemmel követett Refn legújabb opusáról. Dióhéjban: letisztult filmkészítés. Mesterfokon.)

2. Az élet fája
(Transzcendens filmköltemény, az év egyik legmegigézőbb moziélménye, egyben legbátrabb és legambiciózusabb alkotása. Szívesen elbeszélgetnék Malickkel egy sör mellett…)

3. X-Men: Az elsők, A majmok bolygója: Lázadás, Frászkarika, Kung Fu Panda 2, Mission: Impossible: Fantom protokoll
(Az egyre inkább ötlet-újrafelhasználásra támaszkodó Hollywoodban a fenti filmekkel sikerült életben tartani a reményt, hogy ha nagyon muszáj, igen is lehet kitűnő remake-et, rebootot, folytatást és prequelt készíteni.)

4. Scott Pilgrim a világ ellen
(Edgar Wright megveti a lábát Hollywoodban, úgy, hogy közben egy cseppet sem lett kevésbé rakoncátlan a stílusa. Üde és szétcsúszott, vérbeli posztmodern alkotás. Imádtam.)

5. Rango
(Szellemes, szemkápráztató és az idei animációs mezőnyből magasan kiemelkedő gyöngyszem, bizarr karakterekkel, tikkasztó atmoszférával, kikacsintó önreflexióval és Johnny Depp teszetosza gyíkalteregójával.)

Filmek, amelyek nélkül szürkébbek lettek volna a napjaim. (Olyan darabokkal, amik esetleg nem értek el 2011-ben a magyar mozikba. Ha egyáltalán valaha ideérnek…): Balada Triste de Trompeta, The Ides of March, Rampart, Piranha 3D, Idegen arcok, Rohanás, Féktelen harag, A király beszéde, Fekete hattyú, A harcos, 127 óra, Gyermekeim apja, Ébredj velünk!, Super, A gyerekek jól vannak, Élve eltemetve, Forráskód, Thor, Amerika Kapitány: Az első bosszúálló, Halálos iramban: Ötödik sebesség, Instant dohány, Paul, Winter’s Bone – A hallgatás törvénye, Az igazság ára, Koszorúslányok, Super 8, Hanna – Gyilkos természet, Animal Kingdom, Blue Valentine, Őrült, dilis, szerelem, A bőr, amelyben élek, Harry Brown, A Woman, a Gun and a Noodle Shop, Tropa de Elite 2, Texas gyilkos földjén, Hobo With a Shotgun, Submarine, A Guardista, Ne engedj el, Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész, Submarine, Barney és a nők, Pénzcsináló, Fifti-fifti, Trancsírák, Csizmás, a kandúr, Biutiful, Warrior, Headhunters, 30 Minutes or Less, The Yellow Sea, Confessions, Win Win, 13 Assassins, Boy Wonder, Cedar Rapids, Ocean Heaven, Everything Must Go, Hesher, Snowtown, Tyrannosaur, Puncture, Stake Land, Cell 211, The Veteran, Ölésre ítélve, Shotgun Stories, Some Guy Who Kills People, Martha Marcy May Marlene, The Devil’s Double, Our Idiot Brother, Nem írnek való vidék, Sunset Limited…

Hesher

Sorozatok: Breaking Bad, Boardwalk Empire, Misfits, Sherlock, Felhőtlen Philadelphia, Trónok harca, Futurama, Hung, Treme, Városfejlesztési osztály, Bored to Death, Archer, Louie, 2 Broke Girls, Simpson család, A liga, South Park…

Csalódások és filmek, melyek nélkül nyugodtabbak lettek volna a napjaim: Zöld Darázs, Párizsból szeretettel, A félszemű, A Föld inváziója – Csata: Los Angeles, Álomháború, Csúcshatás, Sikoly 4., Rio, A lány és a farkas, Verdák 2., A következő három nap (ha nem lenne az a fránya utolsó 10 perc…), A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken, Másnaposok 2., A pap – Háború a vámpírok ellen, Mr. Popper pingvinjei, Transformers 3., Salvation Boulevard (Pierce Brosnan azért elemében van), Az adósság, Király!, Förtelmes főnökök, Zöld Lámpás, Rossz tanár, Red State, Cowboyok és űrlények, Conan, a barbár, A hódkóros, Vasököl, A dolog, Válogatott gyilkosok, Arena, Apollo 18, The Son of No One…

Sorozatok: Kaliforgia 4. évad (emiatt különösen dühös vagyok, nagyon elbarmolták), Dexter 6. évad, The Walking Dead 2/1 évad, Sons of Anarchy 4. évad (csak egy kicsit, de akkor is csalódás volt), Modern család, Balfékek, The Office 8. évad (Mr. Californiától eltekintve), Family Guy 10. évad, The Cleveland Show, American Dad 7. évad…

Boardwalk Empire

2011 TOP 10. – Lichter Péter

Ünnepközi unaloműzőként számot vetünk az elmúlt évvel és Szilveszterig közzétesszük a Prizma stábjának toplistáit. Kezdésként a KÍSÉRLETI VETÍTŐ házigazdája válogatott idei kedvenceiből.

Ünnepközi unaloműzőként számot vetünk az elmúlt évvel és Szilveszterig közzétesszük a Prizma stábjának toplistáit. Kezdésként a KÍSÉRLETI VETÍTŐ házigazdája válogatott idei kedvenceiből.

1. Az élet fája
(Mert minden túlcsordulása ellenére tetszett az avantgárd-merészsége, impresszionisztikus finomsága, amúgy meg elfogult vagyok Malickkel.)

2. Drive – Gázt!
(Mert szerettem, hogy a szuperbuta romantikus forgatókönyvből összepakolt egy izgalmas, formailag teljesen kicentizett, kamaszosan bizsergető gengszterfilmet. Újra felfedeztem Nicolas Winding Refn-t)

3. Blue Valentine
(Mert kócos, szerethető, mert nem a jól fésült „8 Oscarra jelölt” független film sémát vitte, amit halálosan unok. Mert felfedeztem Derek Cianfrance-t)

4. Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
(Mert ilyen furcsa filmet még nem láttam. Mert megtanultam Apichatpong Weerasethakul nevét.)

5. Éjfélkor Párizsban
(Mert régen szórakoztam ilyen jól Woody Allen-limonádén.)

6. Submarine
(Mert olyan, mintha rossz helyen rossz időben készült volna – (inkább francia újhullám?) -, és mégis szórakoztató. Felfedeztem Richard Ayoade-t és Craig Roberts-et)


7. Fifti-fifti
(Friss az élmény, tényleg pengeélen táncol, tényleg jó. Lásd Megyeri Dani kritikáját. Jonathan Levine az új Jason Reitman?)

8. A király beszéde
(Mert ez volt az első kosztümös film, ami igazán lekötött, sőt még izgultam is.)

9. A pénzcsináló
(Mert lassú, elegáns, régimódi, akár színdarab is lehetne, és még baseball-film is, de mégis izgalmas, pattogós, nem-szirupos. Jó gyerek ez a Bennett Miller.)

10. Fertőzés
(Mert a hidegrázós egyszerűsége miatt szép csöndben halálra izgultam magam, és még elfogult is vagyok Soderbergh-gel.)

Tökéletes egyensúlyban – Fifti-fifti

Halálos betegséggel viccelődni csak jó ízléssel és legfőképpen milligrammra kimért arányérzékkel lehet. Ugyanis ha a humorra kerül túlságosan nagy hangsúly, félő, hogy a súlyos kórság háttérbe szorul, s egy csapásra bagatellé válik, viszont ha sötét tónusok uralkodnak el az opuson, a könnyed szellemeskedés kínosan sülhet el, mi több, nyomasztó feszengést válthat ki a nézőkből. Levine megkapóan személyes hangvételű dramedyje épp azért figyelemreméltó diadal, mert kényes fabulájával mindvégig pengeélen táncol, mégsem vét el egyetlen lépést sem.

Halálos betegséggel viccelődni csak jó ízléssel és legfőképpen milligrammra kimért arányérzékkel lehet. Ugyanis ha a humorra kerül túlságosan nagy hangsúly, félő, hogy a súlyos kórság háttérbe szorul, s egy csapásra bagatellé válik, viszont ha sötét tónusok uralkodnak el az opuson, a könnyed szellemeskedés kínosan sülhet el, mi több, nyomasztó feszengést válthat ki a nézőkből. Levine megkapóan személyes hangvételű dramedyje épp azért figyelemreméltó diadal, mert kényes fabulájával mindvégig pengeélen táncol, mégsem vét el egyetlen lépést sem. Continue reading “Tökéletes egyensúlyban – Fifti-fifti”

Bontott pulyka (James Nguyen: Birdemic – Shock and Terror)

A legenda szerint 2009 januárjában a Sundance Filmfesztivál területén leparkolt egy kitömött madarakkal díszített furgon, oldalain a „BIDEMIC.COM” és a „WHY DID THE EAGLES AND VULTURES ATTACKED?” hibásan felfestett felirataival, benne pedig a szórólapokat osztogató James Nguyen direktorral, aki nem volt hajlandó beletörődni a fesztivál döntésébe, miszerint filmjét nem vették fel a programba. Ezért a környéken kibérelt egy filmszínházat, majd saját szervezésben tartotta meg a Birdemic – Shock and Terror első bemutatóját, ahonnét a szájhagyomány a legnagyobb horrorfilmekkel foglalkozó weboldalakig vitte az író-rendező-operatőr által „egyedülálló thriller-románcként” definiált film hírét. A 2010-es premiert már a Bloody-Disgusting! szponzorálta, az idei DVD és Blu-Ray kiadások mögött az exploitationre és kultfilmekre specializálódott Severin Films (Emanuelle-sorozat, Santa Sangre, The Inglorious Bastards) áll, Nguyent pedig a trashfilm olyan klasszikusaival emlegetik egy lapon, mint Ed Wood, Larry Buchanan vagy Tommy Wiseau, miközben a filmjét illető rajongói spekulációk egy dilettáns vakszerencséjétől a szándékos médiahekk feltételezéséig terjednek.

A legenda szerint 2009 januárjában a Sundance Filmfesztivál területén leparkolt egy kitömött madarakkal díszített furgon, oldalain a „BIDEMIC.COM” és a „WHY DID THE EAGLES AND VULTURES ATTACKED?” hibásan felfestett felirataival, benne pedig a szórólapokat osztogató James Nguyen direktorral, aki nem volt hajlandó beletörődni a fesztivál döntésébe, miszerint filmjét nem vették fel a programba. Ezért a környéken kibérelt egy filmszínházat, majd saját szervezésben tartotta meg a Birdemic – Shock and Terror első bemutatóját, ahonnét a szájhagyomány a legnagyobb horrorfilmekkel foglalkozó weboldalakig vitte az író-rendező-operatőr által „egyedülálló thriller-románcként” definiált film hírét. A 2010-es premiert már a Bloody-Disgusting! szponzorálta, az idei DVD és Blu-Ray kiadások mögött az exploitationre és kultfilmekre specializálódott Severin Films (Emanuelle-sorozat, Santa Sangre, The Inglorious Bastards) áll, Nguyent pedig a trashfilm olyan klasszikusaival emlegetik egy lapon, mint Ed Wood, Larry Buchanan vagy Tommy Wiseau, miközben a filmjét illető rajongói spekulációk egy dilettáns vakszerencséjétől a szándékos médiahekk feltételezéséig terjednek. Continue reading “Bontott pulyka (James Nguyen: Birdemic – Shock and Terror)”