Rosebud, motherfucker! (Sullivan-Rifkin-Lynch-Green: Chillerama)

Miközben az idei Oscar-szezon egyik potenciális befutója a némafilmkorszak megidézésével állít emlékművet a mozimágiának, a lassan irányzattá növekedett neoexploitation – amely bizonyos értelemben soha nem is szólt másról, mint a mozi imádatáról, habár képviselői érezhetően jobban húznak a szakadó szalag és a fedetlen keblek, mint a régimódi glamour felé – már tavaly kitermelte saját különbejáratú siratóénekét.

Miközben az idei Oscar-szezon egyik potenciális befutója a némafilmkorszak megidézésével állít emlékművet a mozimágiának, a lassan irányzattá növekedett neoexploitation – amely bizonyos értelemben soha nem is szólt másról, mint a mozi imádatáról, habár képviselői érezhetően jobban húznak a szakadó szalag és a fedetlen keblek, mint a régimódi glamour felé – már tavaly kitermelte saját különbejáratú siratóénekét. A Chillerama második jelenetében (az elsőben a perverz mozigépész próbál egy utolsó orális aktust kikényszeríteni halott feleségéből) a rozmárbajszos Richard Riehle (árulkodó filmbeli nevén Cecil B. Kaufman) monologizál könnyes szemekkel Orson Welles egészfalas posztere előtt: „És most már kinek kell időben munkába érnie… amióta kikölcsönözhetsz minden filmet, meg itt vannak ezek a nagyfelbontású szarok? Bármikor megnézheted őket otthon. Kinek kell már a régi csillagos ég alatti mozizás egy kis filmes mágiával megfűszerezve? Erről szólt az egész, nem igaz? Trükkökről, megtévesztésről. Már senkit sem érdekel a varázslat. Nem. A világ egyre kisebb. És a lelki társak megfakulnak, mint a régi Kodak képek. De ma este semmi sem állíthat meg, hogy előhozzak valamit abból a varázslatból.” Becsületére legyen mondva: sok szexzombit kell érte herén lőnie, de sikerül neki. Continue reading “Rosebud, motherfucker! (Sullivan-Rifkin-Lynch-Green: Chillerama)”

2. Korrupt politikusok feketelistája

A frissen Oscar-díjra jelölt, immár a magyar mozikban is látható A hatalom árnyékában apropójából összeszedegettük a filmtörténet romlott politikusainak legjavát. Csupa gonosztevő a negyvenes évektől napjainkig, vászontól a tévéig, létező és kitalált öltönyös ördögök egyaránt: a nyugati típusú demokráciák legkarizmatikusabb rémálmai.

A frissen Oscar-díjra jelölt, immár a magyar mozikban is látható A hatalom árnyékában apropójából összeszedegettük a filmtörténet romlott politikusainak legjavát. Csupa gonosztevő a negyvenes évektől napjainkig, vászontól a tévéig, létező és kitalált öltönyös ördögök egyaránt: a nyugati típusú demokráciák legkarizmatikusabb rémálmai. Continue reading “2. Korrupt politikusok feketelistája”

Férfitársaságban (Tomas Alfredson: Suszter, szabó, baka, kém)

Bravúrosan bonyolított, veretes kémtörténetek írói rangsorának felállításakor nem jelentene váratlan fordulatot, ha John le Carré neve első helyen landolna a listán. Az angol származású szerző nem csupán a zsánerelemek ügyes kezű zsonglőrjeként híresült el, számos művét egyenesen a huszadik századi irodalom legfontosabb alkotásai közé sorolják, valamint jópár alkotásából mozgóképes adaptáció is született (A kém, aki bejött a hidegről, Oroszország ház, Ébresztő a halottnak). Történeteiben az apró részletekben gazdag cselekmény mellett a rejtett párhuzamok és összecsengések mentén ábrázolt lelki folyamatok is a legfinomabb kidolgozásban szervesülnek a sűrű zsánerszövetbe. Ez a fajta egyedülálló, sokrétű cizelláltság jellemzi 1974-es, Suszter, szabó, baka, kém című remekét is.

Bravúrosan bonyolított, veretes kémtörténetek írói rangsorának felállításakor nem jelentene váratlan fordulatot, ha John le Carré neve első helyen landolna a listán. Az angol származású szerző nem csupán a zsánerelemek ügyes kezű zsonglőrjeként híresült el, számos művét egyenesen a huszadik századi irodalom legfontosabb alkotásai közé sorolják, valamint jópár alkotásából mozgóképes adaptáció is született (A kém, aki bejött a hidegről, Oroszország ház, Ébresztő a halottnak). Történeteiben az apró részletekben gazdag cselekmény mellett a rejtett párhuzamok és összecsengések mentén ábrázolt lelki folyamatok is a legfinomabb kidolgozásban szervesülnek a sűrű zsánerszövetbe. Ez a fajta egyedülálló, sokrétű cizelláltság jellemzi 1974-es, Suszter, szabó, baka, kém című remekét is. Continue reading “Férfitársaságban (Tomas Alfredson: Suszter, szabó, baka, kém)”

A posványon is túl (Ami Canaan Mann: Texas gyilkos földjén)

Az elmúlt évek amerikai filmtermésében nyomozni kell a krimi után: természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a műfajnak hűlt helye, a bűnügyi vonalon aktív alkotók azonban feltűnően a gengszterfilm és a thriller zsánerét preferálják. Kivételeket persze találhatunk, főként akkor, ha megelégszünk a különféle műfajkeverékekkel, mint például az akciójelenetekkel feldúsított Sherlock Holmes-mozik koprodukciói vagy A tetovált lány nyomozós thrillere. A régivágású krimik, mint a Hideg nyomon vagy a független szektor többé-kevésbé ide tartozó alkotásai (Cold Weather, Winter’s Bone – A hallgatás törvénye), ugyanakkor csak szórványos példák, a mozgóképes detektívtörténetek az utóbbi időkben inkább a televízióban leltek otthonra. Tehát akkor is eseményszámba menne egy moziba szánt krimi bemutatója, ha a rendező vezetékneve nem vonna magával rögtön asszociációt.

Az elmúlt évek amerikai filmtermésében nyomozni kell a krimi után: természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy a műfajnak hűlt helye, a bűnügyi vonalon aktív alkotók azonban feltűnően a gengszterfilm és a thriller zsánerét preferálják. Kivételeket persze találhatunk, főként akkor, ha megelégszünk a különféle műfajkeverékekkel, mint például az akciójelenetekkel feldúsított Sherlock Holmes-mozik koprodukciói vagy A tetovált lány nyomozós thrillere. A régivágású krimik, mint a Hideg nyomon vagy a független szektor többé-kevésbé ide tartozó alkotásai (Cold Weather, Winter’s Bone – A hallgatás törvénye), ugyanakkor csak szórványos példák, a mozgóképes detektívtörténetek az utóbbi időkben inkább a televízióban leltek otthonra. Tehát akkor is eseményszámba menne egy moziba szánt krimi bemutatója, ha a rendező vezetékneve nem vonna magával rögtön asszociációt. Continue reading “A posványon is túl (Ami Canaan Mann: Texas gyilkos földjén)”

Az ártatlanság alkonya (George Clooney: A hatalom árnyékában)

A napszemüvegben tüntető szupersztár figurája ma legalább annyira közhelyes, mint a pirospozsgás csecsemőt csókolgató politikusok képe. Zöld, állatvédő, békeaktivista, buddhista és liberális – ezek a jelzők már-már röhejesen tapadnak a közéletileg is aktív hollywoodi alkotókra, miközben egyre többen vannak olyanok, akik kizárólag a marketinges kolléga tanácsára csatlakoznak a gonosz nagyvállalatok, az olvadó jégsapkák vagy a mindenkori amerikai külpolitika elleni szent háborúhoz. Az „elbonósodás” kétségtelenül markáns jelensége a kortárs szórakoztatóiparnak. Az önjelölt világmegváltók gyakran puszta divatból, bármiféle mélyebb egyéni meggyőződés nélkül politizálnak, és bár ügyesen szajkózzák a rövidebb szlogeneket, a komolyabb összefüggések megismerésére a legritkább esetben fordítanak időt. Politikai és társadalmi kérdésekben ma Hollywoodban csak igen kevesen képesek összetett és önálló gondolatok megfogalmazására. George Clooney a fontos kivételek egyike.

A napszemüvegben tüntető szupersztár figurája ma legalább annyira közhelyes, mint a pirospozsgás csecsemőt csókolgató politikusok képe. Zöld, állatvédő, békeaktivista, buddhista és liberális – ezek a jelzők már-már röhejesen tapadnak a közéletileg is aktív hollywoodi alkotókra, miközben egyre többen vannak olyanok, akik kizárólag a marketinges kolléga tanácsára csatlakoznak a gonosz nagyvállalatok, az olvadó jégsapkák vagy a mindenkori amerikai külpolitika elleni szent háborúhoz. Az „elbonósodás” kétségtelenül markáns jelensége a kortárs szórakoztatóiparnak. Az önjelölt világmegváltók gyakran puszta divatból, bármiféle mélyebb egyéni meggyőződés nélkül politizálnak, és bár ügyesen szajkózzák a rövidebb szlogeneket, a komolyabb összefüggések megismerésére a legritkább esetben fordítanak időt. Politikai és társadalmi kérdésekben ma Hollywoodban csak igen kevesen képesek összetett és önálló gondolatok megfogalmazására. George Clooney a fontos kivételek egyike. Continue reading “Az ártatlanság alkonya (George Clooney: A hatalom árnyékában)”

PINCEFILMEK #01: HORROR EDITION

Január 27-én este utoljára látható nyilvános vetítésen az utóbbi évek egyik legjobb mexikói horrorja, a Vagyunk, akik vagyunk. A Magyarhangya és a Sirály rövidfilmekkel, kerekasztal-beszélgetéssel és Plastic Heaven koncerttel vár mindenkit, aki pótolná, újranézné vagy csak beszélgetne róla.
Részletek lentebb.

Január 27-én este utoljára látható nyilvános vetítésen az utóbbi évek egyik legjobb mexikói horrorja, a Vagyunk, akik vagyunk. A Magyarhangya és a Sirály rövidfilmekkel, kerekasztal-beszélgetéssel és Plastic Heaven koncerttel vár mindenkit, aki pótolná, újranézné vagy csak beszélgetne róla.
Részletek lentebb. Continue reading “PINCEFILMEK #01: HORROR EDITION”

FELHÍVÁS: SOROZATOK ÉS BATMAN

A Prizma filmművészeti folyóirat szerzőket keres a 2012-ben megjelenő lapszámaihoz. A tavaszi szám témája a kortárs televíziós sorozatok: ide elsősorban (de nem kizárólag) a „creator mint szerző” problémakörrel foglalkozó tanulmányokat várunk. A témavázlatok leadásának határideje 2012. február 15, az elkészült tanulmányoké 2012. április 1.

A Prizma nyáron megjelenő lapszámához Batman figurájának képregényes, tömegfilmes és televíziós feldolgozásaihoz kapcsolódó írásokat várunk. A lapzárta előrelátható határideje 2012. június 1. Folyamatosan frissülő honlapunk ezzel párhuzamosan bármely témában fogad esszéket, kritikákat és tanulmányokat.

A trashfilmmel foglalkozó hetedik számunk február elejétől kapható az árusító helyeken.

A Prizma filmművészeti folyóirat szerzőket keres a 2012-ben megjelenő lapszámaihoz. A tavaszi szám témája a kortárs televíziós sorozatok: ide elsősorban (de nem kizárólag) a „creator mint szerző” problémakörrel foglalkozó tanulmányokat várunk. A témavázlatok leadásának határideje 2012. február 15, az elkészült tanulmányoké 2012. április 1.

A Prizma nyáron megjelenő lapszámához Batman figurájának képregényes, tömegfilmes és televíziós feldolgozásaihoz kapcsolódó írásokat várunk. A lapzárta előrelátható határideje 2012. június 1. Folyamatosan frissülő honlapunk ezzel párhuzamosan bármely témában fogad esszéket, kritikákat és tanulmányokat.

A trashfilmmel foglalkozó hetedik számunk február elejétől kapható az árusító helyeken.

Prizma 7: TRASH – teaser

„››Senki sem szereti az olyan filmeket, mint a Teenagers from Outer Space vagy a Wrestling Women vs. the Aztec Mummy, leszámítva azon agyalágyultakat, akik elég épelméjűek ahhoz, hogy felfogják: a Jó Ízlés fogalmát egyedül azért ötölte ki néhány nagyokos, hogy megakadályozza az értelmezhetőségen túlnyúló igénytelenség élvezetét… Akik a fenti filmek helyett inkább az Életünk legszebb éveire vagy a David és Lisára szavaznak, lehúzhatják magukat. Van nekünk saját jó ízlésünk…‹‹ Lester Bangs fenti vádirata öt évvel azelőtt íródott, hogy Pierre Bourdieu publikálta monumentális tanulmányát az ízlés társadalmi konstrukciójáról. A kultúracsőszök homályosan definiált csoportja ellenében papírra vetett sorokkal Bangs lényegében összefoglalja Bourdieu központi állítását, amely szerint ››az ízlés mindenekelőtt talán ízléstelenség, azaz mások ízlésétől való zsigeri undorodás. Nem véletlen, hogy amikor az ízlés igazolásra szorul, akkor negatívan, más ízlések elutasításán keresztül határozzák meg.‹‹”
Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” – Ízlés, többlet és a filmstílus politizálódása

„››Senki sem szereti az olyan filmeket, mint a Teenagers from Outer Space vagy a Wrestling Women vs. the Aztec Mummy, leszámítva azon agyalágyultakat, akik elég épelméjűek ahhoz, hogy felfogják: a Jó Ízlés fogalmát egyedül azért ötölte ki néhány nagyokos, hogy megakadályozza az értelmezhetőségen túlnyúló igénytelenség élvezetét… Akik a fenti filmek helyett inkább az Életünk legszebb éveire vagy a David és Lisára szavaznak, lehúzhatják magukat. Van nekünk saját jó ízlésünk…‹‹ Lester Bangs fenti vádirata öt évvel azelőtt íródott, hogy Pierre Bourdieu publikálta monumentális tanulmányát az ízlés társadalmi konstrukciójáról. A kultúracsőszök homályosan definiált csoportja ellenében papírra vetett sorokkal Bangs lényegében összefoglalja Bourdieu központi állítását, amely szerint ››az ízlés mindenekelőtt talán ízléstelenség, azaz mások ízlésétől való zsigeri undorodás. Nem véletlen, hogy amikor az ízlés igazolásra szorul, akkor negatívan, más ízlések elutasításán keresztül határozzák meg.‹‹”

Jeffrey Sconce: Az akadémia „beszennyezése” – Ízlés, többlet és a filmstílus politizálódása

Győrffy László a lapszámhoz készített illusztrációja (Kattintásra nagyobb!)

„››A késő-kapitalizmus kulturális logikája‹‹ (Fredric Jameson) és az akadémiai figyelem aprólékosan maszatolták el a határt elit művészet és alantas szenny között, és a befogadás minőségét vizsgáló, új szellemtudományok (posztstrukturalizmus, kritikai kultúrakutatás) filozófiai-szépészeti megközelítések rendszerei helyett egyre inkább valamiféle öntudatlanul masírozó piackutatás képét öltötték magukra. A tény, hogy a Pindúr pandúrokban az establishment nem Csuporka durcás felindulásból elkövetett, Herschell Gordon Lewisokat elnémító ámokfutását, hanem a picúr- és tiniheraldikát kiszolgáló-generáló, évenkénti háromszáz milliós kütyübizniszt látja, legfeljebb annyira meglepő, minthogy egy Nirvana album élvezetéhez bankszámlánk apadásán keresztül vezet az út.
Parragh Ádám: Dühöngő firka – Körvonalazható trashettanulmányok: Genndy Tartakovsky rajzfilmjei

„A torture porn iránti élénk érdeklődést a kortárs kultúra és társadalom bonyolult összefüggései – a képtilalom és a képéhség politikailag is befolyásolt árapálya – magyarázhatják, ugyanakkor nem szabad megigéződnünk az „új metafizikájától”, miszerint

Győrffy László a lapszámhoz készített illusztrációja (Kattintásra nagyobb!)

valami alapvető váltás menne végbe. Nem (csupán) egy újfajta – a trash-esztétika és antimorális képpolitika fúziójaként felfogott – vizuális dekadenciával van dolgunk, hanem olyan esztétikai ideológiák kifejeződésével, melyek előzőleg is jelen voltak a nyugati kultúra történetében.”
Nemes Z. Márió: Kínzás mint képalkotás – A torture porn esztétikái

„Ha az exploitation, ahogy Varró Attila írja, a tömegfilmes illúziók ellenmérge, a trash vastag avarréteg, melyet évről évre hizlalnak az elavult technikai megoldások, a közbeszédben alacsonyabb rendűként megbélyegzett zsánerek és a másodvonalból is lecsúszott sztárok. Erjedése során alkotóelemeiről lefonnyad minden cizelláltság és felesleges díszítőelem, hatalmas tömegben konzerválva a mindenkori tömegfilm letisztult kódjait, csak arra várva, hogy néhány szerencsés kiválasztott újra kiemelkedjen a masszából, újjáépítse magát, és egy időre felnőjön az erdő legnagyobb fáihoz.”
Sepsi László: A szörnyeteg jele – Trash, tévé, evolúció

További részletek, teljes tartalomjegyzék rövidesen!
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=GC3W-mpU3aw[/youtube]

Futó kaland (David Fincher: A tetovált lány)

Hasonlóan a tavaly mozikba került A dolog-remake-hez, A tetovált lány idei újrája is minden benne rejlő potenciál ellenére elsősorban középszerűségben jeleskedik. A remake intézményét övező némiképp értelmetlen általános ellenérzésektől függetlenül mindkét moziban benne rejlett egy számos irányba megnyitható alapszöveg ihletett és izgalmas újramondásának lehetősége, de az alkotók egyik esetben sem vállalták a már kanonizált forrásanyag apró variációknál merészebb megdolgozását. Az amerikai A tetovált lány ebből a szempontból azért lehet nagyobb csalódás, mert a filmet övező hype éppen Fincher egyéni vízióját ígérte – de a végeredmény sem egyéninek, sem víziónak nem nevezhető.

Hasonlóan a tavaly mozikba került A dolog-remake-hez, A tetovált lány idei újrája is minden benne rejlő potenciál ellenére elsősorban középszerűségben jeleskedik. A remake intézményét övező némiképp értelmetlen általános ellenérzésektől függetlenül mindkét moziban benne rejlett egy számos irányba megnyitható alapszöveg ihletett és izgalmas újramondásának lehetősége, de az alkotók egyik esetben sem vállalták a már kanonizált forrásanyag apró variációknál merészebb megdolgozását. Az amerikai A tetovált lány ebből a szempontból azért lehet nagyobb csalódás, mert a filmet övező hype éppen Fincher egyéni vízióját ígérte – de a végeredmény sem egyéninek, sem víziónak nem nevezhető. Continue reading “Futó kaland (David Fincher: A tetovált lány)”

1. Szektaszakértés

A héten került a magyar mozikba a Martha Marcy May Marlene sokat méltatott függetlenfilmje, aminek kapcsán összeszedegettük a legemlékezetesebb mozikat szektákról, kommunákról és egyéb baráti társaságokról. Charlie Mansontól Lars Von Trierig, a legkultikusabbak, legijesztőbbek, legdrogosabbak és legbizarrabbak, akiknek listájához természetesen várjuk a saját kedvenceket hiányoló kiegészítéseket mindenkitől.

A héten került a magyar mozikba a Martha Marcy May Marlene sokat méltatott függetlenfilmje, aminek kapcsán összeszedegettük a legemlékezetesebb mozikat szektákról, kommunákról és egyéb baráti társaságokról. Charlie Mansontól Lars Von Trierig, a legkultikusabbak, legijesztőbbek, legdrogosabbak és legbizarrabbak, akiknek listájához természetesen várjuk a saját kedvenceket hiányoló kiegészítéseket mindenkitől. Continue reading “1. Szektaszakértés”