Megmentők önképzőköre – Revizionizmus a kortárs szuperhős-filmben

Mind Hollywood, mind pedig néhány fillérekből dolgozni kényszerülő elsőfilmes kezdi szívügyének tekinteni a hétköznapi életet élő, személyiségbeli anomáliákkal küszködő hősök történeteit, akik emberfeletti tulajdonságok híján botcsinálta polgárőrként veszik fel a harcot a környezetükben elharapódzó fertővel.   Continue reading “Megmentők önképzőköre – Revizionizmus a kortárs szuperhős-filmben”

#42. Szereted Hitchcockot?

A nyolcvanas évektől napjainkig az olasz fantasztikus műfajfilm egyre inkább ellehetetlenült, prominens filmesei televíziós munkákra kényszerültek, ahol a fantasztikum kevésbé bizonyult életképesnek, viszont született néhány figyelemreméltó próbálkozás. Az egyik legsikerültebb darab a 2005-ben készített Szereted Hitchcockot? az olasz fantasztikus film  frontembere, Dario Argento rendezésében. Már pályája elején is készített TV-sorozatokat (pl. Door Into Darkness) melyeket az “olasz Hitchcock”-imázsra épített, a Szereted Hitchcockot? így nagyjátékfilmként konklúziója televíziós munkásságának, egyúttal posztmodern “így jöttem” filmje és hattyúdala is.

A nyolcvanas évektől napjainkig az olasz fantasztikus műfajfilm egyre inkább ellehetetlenült, viszont született néhány figyelemreméltó próbálkozás. Az egyik legsikerültebb darab a 2005-ben készített Szereted Hitchcockot? az olasz fantasztikus film  frontembere, Dario Argento rendezésében. Continue reading “#42. Szereted Hitchcockot?”

Állatfarm à la Belgium (Michael R. Roskam: Bikanyak, 2011)

Az állatok növekedési hormonokkal tömése nem újdonság, ahogyan az sem, hogy az emberi faj egyes tagjai is szteroidokhoz nyúlnak, hogy izomrostjaik megfeszítése után lepattanhasson róluk a felsőrész. Ám mi történik akkor, ha mindezt megspékeljük azzal a sztereotípiával, miszerint az állattartó gazda egy idő után imitálni kezdi a kedvencét, és kutyatartóból eb-fejű ember, a nyulakat tartó egyénekből pedig tapsifüles gazdik válnak? Nos, az izomkolosszus-lét és a mimézis-elmélet tökéletes szintézise Michael R. Roskam Oscarra-jelölt alkotása, a Bikanyak, (Bullhead, 2012) amely a dühöngő bikává transzformálódott Jack Vanmarsenille (Matthias Schoenaerts) tragikus történetét elmesélve olyan kérdésekre keresi a választ, minthogy mi történik, amikor mesterségesen teremtünk férfit, pláne, ha annak karakterét az alapvető nemi hiány köré építjük? Continue reading “Állatfarm à la Belgium (Michael R. Roskam: Bikanyak, 2011)”