Dress code (Looper – A jövő gyilkosa)

Ül egymással szemben az idősödő gengsztervezér és a somolygó looper, az öreg egyszerre vallatja és okítja a fiatalt a világ dolgairól. Például az öltözködésről, valahogy így: „A ruháid mind valami filmet másolnak, ami egy másik filmet másolt. Ez annyira XX. század, találj már ki valami eredetit, világító nyakkendőt, akármit.” Continue reading “Dress code (Looper – A jövő gyilkosa)”

Talányos tárgy (Shane Carruth: Találmány)

A Találmány (Primer) egyfelől roppant hálás film, mert olyan mondatokat ad a fellengzősködésre hajlamos befogadó szájába, mint például: „Shane Carruth mozijának sikeres dekódolása után Lynch teljes életműve világos lesz, mint a nap”; „a Találmány értő élvezetéhez narratológiai kötetek forgatása mellett nem árt felfrissíteni fizika-tanulmányainkat”; „az amerikai függetlenfilmes 74 perces vállalkozása láttán Nolan Mementója olyan egyszerűnek tűnik majd, mint egy Dallas-epizód”. A 2004-es műnek semmi köze az imént említett rendezőkhöz, és feltehetően különórák nélkül is lehet vele kezdeni valamit, másfelől viszont a legkevésbé sem hálás film, mert úgy kényszerít értelmezésre, hogy közben szinte semmilyen módon nem nyit a befogadó felé.

A Találmány (Primer) egyfelől roppant hálás film, mert olyan mondatokat ad a fellengzősködésre hajlamos befogadó szájába, mint például: „Shane Carruth mozijának sikeres dekódolása után Lynch teljes életműve világos lesz, mint a nap”; „a Találmány értő élvezetéhez narratológiai kötetek forgatása mellett nem árt felfrissíteni fizika-tanulmányainkat”; „az amerikai függetlenfilmes 74 perces vállalkozása láttán Nolan Mementója olyan egyszerűnek tűnik majd, mint egy Dallas-epizód”. A 2004-es műnek semmi köze az imént említett rendezőkhöz, és feltehetően különórák nélkül is lehet vele kezdeni valamit, másfelől viszont a legkevésbé sem hálás film, mert úgy kényszerít értelmezésre, hogy közben szinte semmilyen módon nem nyit a befogadó felé. Continue reading “Talányos tárgy (Shane Carruth: Találmány)”

Kívül tágasabb – Holdfény királyság

Felületesen átfutva filmjei kivonatát úgy tűnhet, mintha Wes Anderson nem sokban különbözne az ezredforduló környékén befutott, manapság oly divatos amerikai indie-rendezőgenerációtól. A szétmálló szülői viszonyok, az elrontott házasságok, a különc, intelligens és hiperérzékeny gyerkőcök már-már kötelező alapelemei a kritikus-kedvenc, keserédes családi melodrámáknak. Hasonló témákat boncolgat Wes Anderson is, ám az apróbb felszíni egyezéseken és tematikai hasonlóságokon kívül az auteur rendezőnek vajmi kevés köze van a népszerű off-hollywoodi slágertémákhoz és alkotókhoz. Continue reading “Kívül tágasabb – Holdfény királyság”