P. T. Anderson életműve 5 snittben

Az alábbi Sight & Soundnak készített nagyszerű videóesszében Kevin B. Lee A szerencse zsoldosai, a Boogie Nights, a Magnólia, a Kótyagos szerelem és a Vérző olaj egy-egy emblematikus beállításán keresztül mutatja be azt a folyamatot, amely során Anderson hosszú, imbolygó kameramozgásai egyre letisztultabbá, kiegyensúlyozottabbá, ugyanakkor összetettebbé váltak, miközben megőrizték a filmjeire jellemző lebegő, folyékony térkezelést, ami megengedi, hogy a nézői tekintet szabadon, egyik vizuális elemtől a másikra úszva tapogassa le a szüntelen újrarendeződő képelemeket.

[vimeo]http://vimeo.com/56335284[/vimeo]

“…inkább Én Budapestnek, vagy valami ilyesmi”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező osztályának végzős diákjaival beszélgetünk közös munkájukról. A Nekem Budapest című szkeccsfilm nyolc alkotója közül Reisz Gábor, Kárpáti György Mór, Ferenczik Áron és Szeiler Péter válaszol kérdéseinkre az alkotás folyamatáról, elképzelésekről és persze kedvenc városunkról, Budapestről.

– Mikor belefogtatok a munkába, egy városfilm megalkotása volt a cél, vagy inkább csak a személyes reflexiókon alapuló kísérletezgetés?
Reisz Gábor: – Mikor az ötlet kialakult, nem igazán volt szó városfilmről, sokkal inkább az akkori helyzetről, és a mi helyünkről a városban. Én nagyon erőltettem, hogy minél jobban megjelenítsük város és személy kapcsolatát, ezt volt, aki jobban figyelembe vette, volt, aki kevésbé. A városfilmektől általában elvárjuk, hogy általa önmagában láthassuk a várost, de mi nem erre törekedtünk.

nekem-budapest8

– Mielőtt elkezdtetek forgatni, lefektettek egymás között valamiféle szabályt, vagy megkötést, ami egységbe fogja a filmeket?
Kárpáti György Mór: – Nagyon hamar elhatároztuk, hogy mindenki teljesen szabadon dolgozhat. Izgalmas kísérlet volt: milyen képet fog kiadni ez a nyolc, különböző film? Az volt a lényeg, hogy a történetek a városban játszódjanak, a városban élő emberekről szóljanak. Én egy emigráns építész hazaérkezéséről csináltam filmet.

– Voltak olyan filmek – városfilmek vagy szkeccsfilmek – amelyek inspiráltak titeket, például szolgáltak?
Ferenczik Áron: – Nem igazán, a részemről. Alapvetően inkább elképzeléseink voltak, hogy hogyan kellene ennek a filmnek kinéznie. Aztán hogy most ez végül mennyire sikerült, az már másik kérdés.

– Hogyan zajlott a közös munka, segítettétek egymást ötletekkel, kritikával? Egyáltalán mennyire dolgoztatok közösen?

Szeiler Péter: – Mindannyian nagyon különbözőek vagyunk, ezért hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem nagyon tudunk közös alapelveket lefektetni. Ezért én már az elején azt mondtam, hogy legyen a Reisz a főnök, döntsön ő a vitás kérdésekben. Problémák inkább akkor léptek föl, mikor az utómunkára került a sor. Sokan később adták le az anyagot, az utómunka stúdióban ebből aztán gondok lettek, de ezeket végül sikeresen megoldottuk.

nekem-budapest4

– Nem gondoltatok arra, hogy valami egységesítő elemet hozzatok be az egyes részekbe, mint például a busz a Jött egy busz…-ban?
Sz.P.: – Ez akkor működhetett volna, ha nem akarunk nyolcan nyolcféle dolgot. Persze ez egyfelől nagyon jó, hogy mindannyian olyan különbözőek vagyunk, másfelől látható, hogy mikor mindezt egységbe akarjuk forrasztani, az sajnos problémás lesz. De mi úgy gondoltuk, hogy a film épp attól lesz jó, hogy ilyen sokszínű.

– Hogyan és milyen munkamódszerrel készültek az átkötő animációk?
F. Á.: – Szabad kezet adtunk a grafikusunknak, Rastätter Lindának. Ő megnézte a filmeket és kiragadott belőle valamilyen  jellemző momentumot, amiből aztán az animáció készült. Utólag aztán megnéztük, néhol picit korrigáltuk, de alapvetően az ő ötletei voltak, és fontosnak tartom kiemelni, hogy legalább annyit dolgozott vele, mint mi a filmekkel.

– Fontos a filmek sorrendje? Például amikor forgattál, gondoltál arra, hogy valamiféle lezárást alkoss?
R.G.: – Nem. Nem osztottuk fel, hogy ki mit csináljon, mindenki mást akart, s ez fokozatosan változott, alakult. Az a baj a szkeccsfilmmel, hogy nem nagyon tud összeállni egy nagyon koherens valamivé. Persze mind tudtunk egymásról, hogy ki min dolgozik, de nem arra gondoltunk, hogy az egyes filmek hogyan fognak majd az egészben elhelyezkedni.

20130307-nekem-budapest7

– Mennyire szólnak a történetek Budapestről, és mennyire rólatok?>
K.Gy.M.: – Szerintem a film nyolc ember gondolkodásáról, pillanatnyi ötleteiről ad képet.  Arról, hogy az osztályból kinek mi jutott eszébe 2012 tavaszán Budapestről.
F. Á.: – Rólunk inkább… ez a Nekem Budapest talán nem is volt szerencsés címválasztás. Talán inkább Én Budapestnek, vagy valami ilyesmi.

– Budapest csupán helyszín, vagy szereplő is?Felcserélhető volna akár egy másik várossal, vagy ezek a történetek annyira kötődnek a városhoz, hogy csak és kizárólag itt tudjátok őket elképzelni?
R.G.: – Rendkívül jó kérdés… én (a saját részemről beszélve) azt gondolom, hogy ez a villamos meg ez a sziget bárhol megtalálható. De itt nem erről van szó. Nekem az volt a célom, hogy te budapestiként ráismerj ezekre a helyszínekre, tárgyakra, mert ezeket mindennap látjuk, használjuk, s jelentenek nekünk valamit.
K.Gy.M.: – Persze, bizonyos történet-elemek működhetnének máshol is, de mégis, a filmben igazi budapesti arcok jelennek meg, a Margit-szigeten futó srác, Édes Anna és a többiek…
Sz.P.: – Igen, a Hazatérés játszódhatna akárhol. Ez az egész sokkal inkább szólt nyolcunkról, mint erről az egész Budapest-témáról, amit próbáltunk utólag ráhúzni.20130307-nekem-budapest

–  Akkor mondhatjuk, hogy a városfilm műfajt inkább csak utólagosan, marketingfogásként próbáltátok ráerőltetni a filmre?
Sz.P.: – Egy kicsit igen… nem is szerencsés, mert olyan elvárásokat állít fel, amit a film nem teljesít. Más kontextusban talán az egészet jobb néven vették volna. Ez az egész arról szólt, hogy mi, akiknek most nincs túl sok lehetősége, csinálunk valamit, amit szeretnénk, ami rólunk szól.

– Mint fiatal magyar filmrendező, talán lehetetlen elkerülni a belépést mai magyar filmművészet helyzetéről szóló diskurzusba. Mit üzen erről a Nekem Budapest?
Sz.P.: – Manapság a filmszakma egy nagy része erősen tiltakozik a jelenlegi helyzet ellen, míg a másik része betagozódik, aztán ez a két réteg sokszor szembehelyezkedik egymással és konfliktusba kerül. Mi a Reisszel úgy gondoltuk, hogy nekünk nem lenne érdemes egyik oldalhoz sem csatlakozni, inkább valamiféle harmadik csoportként kellene fellépnünk, megmutatva, hogy sem a régi MMKA sem az új Filmalap nem releváns tényező, hogy ha valaki filmet akar csinálni.

Benne leszek a filmben? – Európa első 4DX terme a Westendben

Izgő-mozgó, vibráló fotelek, arcba fröcskölt vízpermet és nyakszirtet simogató légfuvallat, buborékok és terembe fecskendezett illatok, szélgépek és stroboszkópok. A vidámpark véglegesen a moziba költözött! Continue reading “Benne leszek a filmben? – Európa első 4DX terme a Westendben”

Illuzionisták a ködben – Óz, a hatalmas (IMAX 3D)

Ugyan DNS-ében egyértelműen az igen rosszemlékű Alice Csodaországban-t idézi – lévén ez is CGI-segédlettel alaposan megtámogatott fantasy-fejezete egy már bejáratott történetnek –, és messze van a tökéletestől, Sam Raimi meg tudta őrizni a rá jellemző mókás játékosságot, míg gótikus kollégáját, Tim Burtont sajnálatosan maga alá temette az émelyítő vattacukor-halom. Continue reading “Illuzionisták a ködben – Óz, a hatalmas (IMAX 3D)”