Ki-kicsoda az amerikai avantgárd filmben?

Szalay Dorottya

2014/10/03

A 11. Prizma (Underground USA) egyik cikke először olvasható online: a kortárs és klasszikus amerikai kísérleti film legfontosabb alakjait bemutató enciklopédia egyedülálló a magyar nyelvű interneten. A lapszám az Írók boltjában kapható és itt rendelhető.

Peggy Ahwesh (sz.: 1954)

A feminista avantgárd film egyik ismert képviselője. Gender kérdésekre és a kulturális identitásra fókuszáló munkáiban előnyben részesíti a humort és a játékosságot. Az általa alkalmazott zsúfolt kulisszák és a töredékes történetek Jack Smith és Kenneth Anger barokk miszticizmusát idézik. Kedvelt technikái között szerepel a found footage, a rögzített performance, a digitális animáció és a Pixelvision videó. Alkotásainak közös jellemzője a politikai és társadalmi aktualitásokra való reflexió. Jelentős filmjei: From Romance to Ritual (1985), The Color of Love (1994), The Third Body (2008).

https://www.youtube.com/watch?v=cXBaW9BrkuQ

Kenneth Anger (sz.: 1927)

A szürrealista-okkultista avantgárd film megteremtője, illetve az első underground alkotó, aki kultikus státuszba emelkedett. Első filmjét, a Fireworks-öt tizenhét évesen forgatta, saját homoszexualitását szimbolikus, expresszionista képekkel feldolgozva. Legnagyobb sikere a Scorpio Rising (1963) című film volt, stilizált formavilága, zenehasználata komolyan hatott David Lynchre és Martin Scorsese-re is.

https://www.youtube.com/watch?v=NClSa-Z3kzs

Bruce Baillie (sz.: 1933)

Baillie a lírai dokumentumfilmezés élő klasszikusa. San Francisco-ban megalapította a ma is működő Canyon Cinemát, a nyugati parti avantgárd filmet népszerűsítő archívumot és mozit. Filmjeire a hipnotikus montázsok, hétköznapi témák jellemzőek, rövid, haiku-szerű filmtöredékei erősen hatottak például Apitchatpong Weerasethakul stílusára is. Legfontosabb filmjei a Castro Street (1966) és az All My Life (1966).

Jordan Belson (1926-2011)

Az absztrakt filmművészet egyik legeredetibb alakja. Filmjei az ötvenes-hatvanas években felívelő, új technológiákkal kísérletező kiterjesztett film (expanded cinema) irányzatába tartoznak. Művei formavilága jellegzetes: köd és felhőszerű, fantasztikusan derengő alakzatok és fényalagutak pulzálnak minimalista elektronikus zenére. Munkáit gyakran használta Hollywood különböző science-fiction filmek (Damon Seed, Az igazak) effektusaiként. Legfontosabb alkotásai: Allures (1961), Re-entry (1964) .

James Benning (sz.: 1942)

Benning a dokumentarizmus felől érkezve jutott el a strukturalista gyökerekkel is rendelkező „tájképfilmekig”. Első, feltűnést keltő munkái az amerikai vidék egyszerű, gyakran lírai portréi voltak. Később a strukturalizmusra jellemző repetitív szerkezeteket keverte a hosszan kitartott tájképekkel, amivel egyszerre gondolta tovább Warhol távolságtartó szemlélődését és Baillie lírai látásmódját. Leghíresebb filmje a Ten Skies (2004), amiben rá jellemző szélsőségesen minimalista módszerrel tíz égbolt statikus képét vágta tíz perces beállításokban egymás után.

Stan Brakhage (1933-2003)

Az amerikai avantgárd film legnagyobb hatású alkotója, legendás filmművész. Az ötvenes években kezdett Maya Deren és James Broughton hatására filmezni, korai zsengéi a transzfilm hatását viselik magukon. Az ötvenes évek végén találta meg a rá jellemző lírai-absztrakt formanyelvet, ekkor készült leghíresebb munkája, a Dog Star Man. Később tovább kísérletezett az absztrakcióval, olyan foltszerű, pulzáló, az absztrakt expresszionista festészet (pl. Jackson Pollock) hatását mutató formavilágot alkotott, ami máig nagy hatással van a nemzetközi kísérleti filmes közösségre. Több mint 300 filmet számláló életművéből a legfontosabbak: Mothlight, Riddle of Lumen, Dante Quartett, The Art of Vision, Delicacies of Molten Horror Synapse, The Act of Seeing with One’s Own Eyes.

Robert Breer (1926-2011)

Az amerikai absztrakt animáció egyik legmeghatározóbb alakja. Filmjeiben keverednek az ábrázoló képek az absztrakcióval, a pixilláció kollázs-technika az élőfelvételekkel. Breer filmjeire jellemző a sebesség, a játékosság, a különböző formák keverése, az eklektika. Legjellegzetesebb filmjei a Blazes (1961) és az Eyewash (1959).

James Broughton (1913-1999)

Költő, drámaíró, avantgárd filmes, a negyvenes-ötvenes években virágzó transzfilmes irányzat képviselője. A nyugati parti művészközösség és a San Francisco-i költészet fontos alakja volt. Fontosabb filmjei: Mother’s day (1948) Adventures of Jimmy (1950).

Paul Clipson (sz.: 1970)

A grafikusként is ismert, installációkkal és kollektív élő performance-ok rendezésével is foglalkozó Clipson a lírai avantgárd film egyik jelentős kortárs képviselője. Dokumentarista rövidfilmjei gyakran a természet rejtett szépségeit örökítik meg, míg más alkotásai az emberi tudattalan dimenzióinak feltárására vállalkoznak. A kamerában vágás mestere, általában Super 8-ra dolgozik. Jelentős filmjei: Put It On The Ground (2004), Over Water (2006), Within Mirrors (2008), Another Void (2012).

weboldal: www.withinmirrors.org

SPEAKING CORPSE (2012) Excerpt from Paul Clipson on Vimeo.

Bruce Conner (1933-2008)

Szobrászként indult, az ötvenes években vált meghatározó avantgárd filmessé. A talált nyersanyagból újravágott filmek nagymestere, a found-footage műfaj egyik legfontosabb alakja volt. Leghíresebb munkája az A Movie (1958), amit különböző filmrészletekből – filmhíradó, western, háborús eposz – vágott össze, ironikus-szatirikus montázst alkotva. További jelentős munkái: Cosmic Ray; Report; Valse Triste.

Joseph Cornell (1903-1972)

A kollázs alapú, szürrealista dimenzióval bíró avantgárd film egyik irányadó figurája. Kauzalitás ellen dolgozó, ismétlődésekre építő fragmentációs technikája olyan rendezők számára szolgált mintaként, mint Stan Brakhage, Larry Jordan és Jonas Mekas. Alkotásai sokat merítenek a szimbolista és romantikus költészet hagyományaiból. Jelentős filmjei: Rose Hobart (1936), A Legend For Fountains (1957) Nymphlight (1957).

Nathaniel Dorsky (sz.: 1943)

Nathaniel Dorsky a hatvanas évek eleje óta készít filmeket, mára a kortárs lírai film legmeghatározóbb alakjává vált. Életműve a Brakhage és Baillie által elkezdett absztrakt filmköltészetet folytatja, haiku-jellegű filmjei egyszerű témák szenzuális feldolgozásai. Dorsky némán vetített filmjeiben a montázsjátékok összetett technikáit alkalmazva teremt egy impresszionista világot.

weboldal: http://nathanieldorsky.net/

Jim Finn (sz.: 1968)

Utópikus komédiák, trompe l’oeil filmek készítőjeként jegyzik. A hagyományos narratív struktúrákra építő filmeket a médium meghazudtolásának nevezi, munkáiban, ha alkalmaz is történeti szálat, azt mindig sajátos mozgóképes költészetének megteremtése érdekében teszi. Három nagyjátékfilmje alkotta trilógia a kommunista társadalmak és mozgalmak illusztrációja (Communist-Trilogy) Jelentős filmjei: El Güero (2001), Decision 80 (2003), La Loteria (2004-2005).

weboldal: www.jimfinn.org

Morgan Fisher (sz.: 1942)

A Harvard művészettörténeti szakán diplomázott Fisher művészeti (grafika, festészet, tér-installációk) munkássága mellett komoly elméleti életművel is bír, akadémikus körökben is nagy tekintélynek örvend. Munkáinak jelentős hányada a film médiumára, a filmkészítésre reflektál, és Fisher Hollywood-ban szerzett tapasztalatain alapszik. Jelentős filmjei: The Director and His Actor Look at Footage Showing Preparations for an Unmade Film (1968), Standard Gauge (1984), () (2003)

Hollis Frampton (1936-1984)

A strukturalista film hidegebb, konceptuálisabb vonalához tartozott. Gyerekzseniként tartották számon, matematikát, latint, művészettörténetet és szobrászatot tanult. Filmjei sokat merítettek a számok, sorozatok, ábécék rendszeréből, repetitív struktúrájú munkái leglátványosabban Peter Greenawayre hatottak. Legfontosabb filmjei: Zorn’s Lemma (1970) (nostalgia) (1971).

David Gatten (sz.: 1972)

David Gatten az amerikai avantgárd több különböző hagyományát ötvözve hozott létre sajátságos életművet. Filmjeiben az írott nyelv és az absztrakt képek közötti kapcsolatot kutatja, így a strukturalizmus rendszerközpontú megközelítését és a lírai absztrakció látványosságát ötvözte. Legjelentősebb munkája a Harwood Process.

weboldal: http://davidgattenfilm.com/

Ernie Gehr (sz.: 1943)

Gehr a strukturalizmus hetvenes évekbeli hullámával vált ismertté. Szerzői univerzumában sokféle stílus és technika megfér. Gehr filmjei legtöbbször az emberi percepciót veszik górcső alá. 1970-ben, a Serene Velocity című filmjével robbant be az avantgárd filmes színtérbe. Máig ez a mű számít az egyik leghíresebb strukturalista alkotásnak, amelyben egy irodai folyosó különböző perspektívában felvett képe pulzál. Későbbi, jelentősebb filmjei: Eureka (1974), Side/Walk/Shuttle (1991).

Peter Hutton (sz.: 1944)

Hutton tengerészként és fotográfusként is dolgozott. Filmjei legtöbbször fekete-fehérek és némák: műfajilag lírai dokumentumfilmek, amik az utazás témáját járják körbe. Hutton filmjei csendes meditációk, munkáinak kimért minimalizmusa leginkább James Benning világával rokon. A hetvenes-nyolcvanas években forgatott városfilmjei, mint a Budapest Portrait – Memory of the City; New York Portrait: Chapter 1; Lodz Symphony; meghozták neki a nemzetközi hírnevet. Az elmúlt húsz évből legfontosabb filmje az At Sea (2007), ami a teherhajózás világába kalauzolja a nézőt.

Ken Jacobs (sz.: 1933)

Jacobs az ötvenes években festészetet tanult New Yorkban. A hatvanas években kezdett filmezni, az underground fésületlen szürrealizmusát és camp-esztétikáját követve alkotta meg a Little Stab of Happiness és a Star Spangled to Death című filmjeit. A hatvanas-hetvenes években a strukturalista film analitikussága felé fordul, leghíresebb alkotása a Tom, Tom, The Piper’s Son című alkotás, ami egy korai némafilm néhány másodperces részletét az újrafotografálás és a radikális lassítás révén nyújtja ki másfél órás játékidejűre.

Chris Kennedy (sz.: 1977)

Kevesek által ismert alkotó az avantgárd filmes körökben, egyfajta konceptuális csavargóként jegyzik. Filmográfiája különböző technikákat és témákat vonultat fel, nincs ismert szerzői kézjegye. Gyakran foglalkozik azonban a rendezett látvány és az érzéki világ káosza közti viszonnyal. Fenomenológia felől közelítő alkotásai a film anyagiságát leplezik le. Általában 16mm-re dolgozik. Jelentős filmjei: Tape Film (2007), Simultaneous Contrast (2008), Phantoms (2012).

weboldal: http://theworldviewed.com/

Owen Land (1944-2011)

Eredeti nevén George Landow. Fotográfus, festő, író és kísérleti filmes. Sharits-hez, Snow-hoz és Framtonhoz hasonlóan Landet is a struktúralista film irányzatába sorolják. Filmjei a mozgókép médiumának és apparátusainak ironikus analíziseként értelmezhetők. A Film in Which There Appear Edge Lettering, Sprocket Holes, Dirt Particles, Etc. (1966) című munkájában egy nagyon rövid felvételt látunk végigfutni a vetítőn, aminek ismétlődése és deformáltsága révén a címében megnevezett lyukakat, piszkot és jegyzékszámokat figyelhetjük meg.

Saul Levine (sz.: 1945)

Saul Levine a hatvanas évek óta aktív tagja az amerikai avantgárd filmes közösségnek, mégis a kevésbé kanonizált alkotók közé tartozik. Levine a super 8-as technikára specializálódott, ami a legolcsóbb és legkönnyebben használható amatőr formátumként van számon tartva. Levine a kamerában vágás improvizatív módszerét alkalmazva sok esetben nem él az utómunka rendszerező/strukturáló erejével. Filmjei szándékosan „kócosak”, jegyzet-szerűek, Mekas naplófilmjeihez hasonlóan mindig a legbelsőségesebb környezetet tárják fel. Legfontosabb filmje: Notes to Pati (1967).

weboldal: saullevine.com

NOTE TO PATI from Saul Levine on Vimeo.

Jeanne Liotta (sz.: 1960)

Liotta a kortárs amerikai avantgárd film egyik fontos figurája. Filmjei a tudomány kérdéseivel, a világ működésének leírásával foglalkoznak. A filmezés mellett video-installációval, performansszal is foglalkozik. A legismertebb, Observando El Cielo (2007) című, munkája egy csillagvizsgáló éjszakai képeit, gyorsított felvételeket és kozmikus rádiózajokat kever.

weboldal: www.jeanneliotta.net/

Jodie Mack (sz.: 1983)

Műveiben absztrakt és abszolút animációs technikákkal kísérletezik, kézműves kollázs-filmjei a grafikus mozi és a történetmesélés közti kapcsolatokat, forma és tartalom közti feszültséget vizsgálják. A mindennapi életben használt dekorációk szerepét kérdőjelezi meg, az elpazarolt vagy szemétre dobott tárgyak kinetikus energiáit szabadítja fel. 16mm-re forgat. Jelenleg a Dartmouth College animáció szakán tanít. Jelentős filmjei: Two Hundred Feat (2003), Yard Work Is Hard Work (2008), Point de Gaze (2012).

weboldal: www.jodiemack.com

Point de Gaze (2012, 5m, 16mm, color, silent) from Jodie Mack on Vimeo.

Guy Maddin (sz.: 1956)

Az intermédia-művészként is működő Maddin Kanada egyik legismertebb filmkészítője és egyben a független filmesek produkciói felett bábáskodó Winnipeg Film Group népszerű tagja. Egyaránt készít nagyjáték- és rövidfilmeket, narratív és non-narratív alkotásokat. Gyakran kölcsönöz a némafilm formanyelvi megoldásaiból, direkt utalva az orosz montázsiskola invencióira és a német expresszionista film sajátosságaira (The Heart of the World, 2000). A magát garage-band filmkészítőként meghatározó Maddin folyamatosan reflektál a mainstream mozi irányzataira, 8 és 16 mm-re forgatott filmjeiben ismert műfajok vizuális és narratív dekonstrukcióját hajtja végre. Jelentős filmjei: Careful (1992), The Saddest Music in the World (2003), Brand Upon The Brain (2003) Night Major (2010).

Jonas Mekas (sz.: 1922)

Az amerikai avantgárd film fáradhatatlan mozgalmára, örökmozgó menedzsere, élő legendája. Litvániában látta meg a napvilágot, a második világháború után emigrált Amerikába. Pályáját költőként kezdte, szülőhazájában ma is magasan jegyzik. Mekas a tudatosan irányított mozgalmak, a generációs önreklámozás mestere volt: az ötvenes évek végén – a francia új hullám mintájára – elindította a New American Cinema mozgalmat, életre keltette a csak függetlenfilmre koncentráló havilapot, a Film Culture-t, illetve később, 1964-ben megalapította az avantgárd filmesek szakmai műhelyét, a Film-makers’ Cooperative-ot. Aktív művészként a naplófilm műfajának megteremtője volt, vázlat-szerű filmjeit super 8-as kamerával készítette. Legjelentősebb munkája a Diaries Notes and Sketches (1969).

Bill Morrison (sz.: 1966)

Morrison a brakhage-i hagyományok követője, alkotásai izgalmasan keverik a foltszerű, nyersanyagra festett absztrakciót a found-footage filmek tradíciójával. Morrison általában különböző archívumokból gyűjt össze olyan régi filmtekercseket, amik a teljes megsemmisülés közelébe kerültek. Ezeket az idő által megemésztett celluloid-szalagokat bedigitalizálja és újravágja, ezzel teremtve semmihez sem fogható formavilágot és hangulatot. Legfontosabb filmjei: Decasia; Light is Calling.

weboldal: http://billmorrisonfilm.com/

Pat O’Neill (sz.: 1939)

A számos különböző médiumot szintetizáló, többek között grafikusként, festőként és szobrászként is tevékenykedő O’Neill több avantgárd mozgóképes trendbe belekóstolt. Legfontosabb munkái a szürrealista és lírai filmes hagyományokat viszik tovább. A természeti világot és az emberi civilizációt illusztráló képsorokat ütköztet, ábrázolásmódját pedig a vad eklektika, a nyers irónia és a kollázsszerű kompozíciók jellemzik. Jelentős filmjei: Runs Good (1970) Saugus Series (1974), Water and Powers (1989).

weboldal: www.lookoutmountainstudios.com

Sidney Peterson (1905-2000)

Broughton-hoz és Deren-hez hasonlóan a negyvenes évek végén divatos transzfilm alkotója. Peterson festőnek készült, a húszas években Párizsban próbált szerencsét, később újságíróként és story-board rajzolóként is dolgozott. A második világháború után San Francisco-ban, a Calfiornia School of Fine Arts-ban elindította filmes kurzusát, ahol elsősorban veterán fiatalokat oktatott, akik gyakran részt vettek alkotásainak elkészítésében is. Filmjei szürrealista és dadaista motívumokkal kísérleteznek, jellemző rájuk a groteszk humor, a filmnyelvi játékosság. Több munkájának volt alkotótársa James Broughton. Fontosabb filmjei: The Cage (1947); The Lead Shoes (1949)

Leighton Pierce (sz.: 1960)

Pierce zeneszerzést és kerámiát tanult, később fordult a mozgókép felé. Filmjei az absztrakció és ábrázolás határán mozgó lírai darabok. Filmjeiben közelképekkel, elmosódott, egymásba olvadt beállításokkal dolgozik, a hangi kulisszát egyszerű, finom zajokból szövi a képek köré. Pierce filmjeit nézni olyan, mintha az emlékezetünkből már kihullott gyermekkori pillanatokat élnénk újra: nem a valóság érdekli, hanem azok az érzelmek, amik a valóság érzékelése által megjelennek. Legfontosabb munkája a 50 feet of string (1996) című meditatív alkotás.

h) Viscera (2004) from Leighton Pierce on Vimeo.

Jennifer Reeves (sz.: 1971)

A New York-ban működő Reeves a kilencvenes években készítette első avantgárd filmjeit. Leginkább 16mm-re dolgozik, saját munkáinak írója, operatőre, vágója és hangmérnöke egyben. Személyes témákat boncolgató mozgóképei az optical printing és a filmre festés technikákban rejlő lehetőségeket aknázzák ki. Jelentős filmjei: Chronic (1996), The Time We Killed (2004), When It Was Blue (2008).

weboldal: www.jenniferreevesfilm.com

Emily Richardson (sz.: 1971)

A Nagy Britanniában működő Richardson leginkább táj-portrék készítésével foglalkozik. Átalakulóban lévő belső tereket, elhagyatott indusztriális telepeket, olajmezőket, egykori katonai létesítményeket filmez. Dokumentarista filmjeit általában 16 mm-re forgatja. Jelentős filmjei: Nocturne (2002), Cobra Mist (2008), The Cinema Series (2010).

weboldal: www.emilyrichardson.org.uk

Michael Robinson (sz.: 1981)

Robinson az amerikai avantgárd legfiatalabb generációjának egyik kimagasló egyénisége, alkotásait legtöbbször a strukturalizmushoz szokták kapcsolni. Robinson munkáiban a nyolcvanas-kilencvenes évek vizuális kultúrájából merít, olcsó sit-comok, klipek, reklámok és videojátékok képeit montírozza újra, found-footage filmjei a tömegkultúra hatásmechanizmusait analizálják. Legfontosabb munkája a Light is waiting.

weboldal: http://poisonberries.net

LIGHT IS WAITING from Michael Robinson on Vimeo.

Ben Russel (sz.: 1976)

Avantgárd filmes, médiaművész és kurátor, a kortárs experimentális film egyik vezető egyénisége. Műveiben a vizuális antropológia, az etnográfiai dokumentumfilm hagyománya ötvöződik a konceptuális művészettel és a strukturalista film formalizmusával.

weboldal: http://dimeshow.com

RIVER RITES from Ben Russell on Vimeo.

Paul Sharits (1943-1993)

A strukturalista film irányzatának alkotója volt, Tony Conrad mellett az ő nevéhez fűződik a flicker-film (villogó film) formájának megteremtése, erősen konceptuális munkái egy újfajta, minimalista esztétikát követtek. N:O:T:H:I:N:G (1968) és Ray-Gun-Virus (1966) című filmjei homogén színek váltakozó pulzálására épülnek, T,O,U,C,H,I,N,G, (1968) címmel pedig egy villogó loop-olt felvétel sorozatával kísérletezett. Sharits a videóművészet egyik első jelentős pionírja is volt.

weboldal: http://paulsharits.com/

Fern Silva (sz.: 1982)

Narratív és dokumentarista technikákkal egyaránt kísérletezik. Filmjeit utazásai alatt szerzett élményei ihletik. Munkái gyakran foglalkoznak a nemzeti identitás kérdésével, miközben a megfigyelés és a megélés közti feszültségre reflektálnak. Kedvelt témái a folklór és a rituálék. A UIC (University of Illinois at Chicago) professzora. Jelentős filmjei: Waterbabies (?), In the Absence of Light, Darkness Prevails (2010), Conrete Play (2012).

weboldal: www.fernsilva.com

In the Absence of Light, Darkness Prevails from Double Trouble on Vimeo.

Harry Smith (1923-1991)

Az amerikai avantgárd film legszínesebb egyénisége volt. Antropológusként meghatározó szerepe volt az amerikai népzene kutatásában, illetve az indián nyelvek és zene archiválásában. Festőként és filmesként a negyvenes években vált aktívvá. Elsősorban az európai absztrakt film (Richter, Fischinger, Ruttmann) hatására Smith a színek és a zene pszichedelikus párosításával kísérletezett, filmjeit a nyersanyagra festés technikájával készítette. Fontosabb munkája: Early Abstractions (1946-57).

Jack Smith (1932-1989)

Az underground film királyaként aposztrofált Smith legendás filmjével, a Flaming Creatures-szel betonozta be magát a filmtörténetbe. A performansz-művészet előfutárának is tekinthető Smith művei által megteremtette a direkt slampos camp-esztétikát, a fésületlen, gyakran szándékoltan giccses vagy rossz látványvilágot. Filmjé(ei)t rendőri intézkedések keretében betiltották, hangos botrányok követték minden megmozdulását.

Chick Strand (1931-2009)

Etnográfiai és antropológiai tanulmányait követően kezdett el filmezni. Bruce Ballie-vel együttműködve a nyugati-parti avantgárd filmes közösség fontos szervezőjévé vált. Avantgárd dokumentumfilmjeiben a kaliforniai bevándorlók és munkások mindennapjait dolgozta fel. Fontosabb filmjei: Cosas de mi Vida (1976), Guacamole (1976).

Fake Fruit Factory from Ichi Raramuri on Vimeo.

Phil Solomon (sz.: 1954)

Solomon Stan Brakhage tanítványaként kezdett el filmezni a hetvenes évek végén, mára az egyik legjelentősebb lírai-absztrakt filmes lett belőle. Filmjeire jellemző a misztikus hangulatú absztrakt formavilág, gyakran talált tekercseket vág újra kémiai roncsolás és egyéb fizikai beavatkozás után. Solomon a kétezres években videojátékok (pl. a GTA) felvételeinek felhasználásával készített installációkat. Jelentősebb filmjei: The Snowman; Psalm I: The Lateness of the Hour, Remains to Be Seen.

weboldal: www.philsolomon.com

AMERICAN FALLS: GREAT DEPRESSION TO DUST BOWL TO AMELIA from Phil Solomon on Vimeo.

Michael Snow (sz.: 1929)

A strukturalista avantgárd film egyik legfontosabb képviselője és az underground művészet világszerte megbecsült figurája a festőként, szobrászként, grafikusként, fényképészként és zeneszerzőként is tevékenykedő Snow. A kanadai születésű alkotó mozgóképei filmelméleti szakszövegek állandó hivatkozási pontjai. Egyik leghíresebb munkája az 1967-ben készült Wavelenght, valójában a rögzített kamera feszültségét kizsigerelő, 45 perces zoomolás. A Warhol egy beállításos filmjeit továbbgondoló munka a forma és a tartalom abszolút szimbiózisát hirdeti. A szintén egy helyszínes <-> (1969) rögzített pozíciójú pásztázása többek között a kortárs tánc eszköztárából kölcsönöz, a The Central Region (1971) metaforikus szerkezete pedig a kamera mozgását az emberi tudat működésével hozza közös nevezőre. Jelentős filmjei: Standard Time (1967), One Second In Montreal (1969).

Scott Stark (sz.: 1966)

A nyolcvanas években kezdett filmezéssel foglalkozni, mára több mint 70 mozgókép köthető a nevéhez. Egyaránt készít galéria installációkat és rövidfilmeket. Avantgárd mozgóképei elsősorban a tradicionális nézői attitűdöt, a műfajok által keltett elvárásokat kérdőjelezik meg

Jelentős filmjei: NOEMA (1998), Angel Beach (2001), Speechless (2008)

weboldal: www.scottartk.com

Nocturnal Symmetries (excerpt) from Scott Stark on Vimeo.

Deborah Stratman (sz.: 1967)

A Chicagoban tevékenykedő audiovizuális költőnő filmjei az embert körülvevő környezetre és a társadalmi rendszerekre fókuszálnak. Többször vetnek fel kérdéseket a természetet kontrollálni akaró ember motivációinak jogtalanságáról. Számos médiumban kipróbálta magát (szobrászat, grafika, fotográfia), munkái nívós nemzetközi kiállítások és filmszemlék állandó szereplői. Jelentős filmjei: From Hetty To Nancy (1997), In Order Not To Be Here (2002), Kings Of The Sky (2004)

weboldal: www.pythagorasfilm.com

Andy Warhol (1928-1987)

A pop-art egyik vezéregyénisége, a mozgalom sztár-művésze, egyben a strukturalista avantgárd film megteremtője is. A formalista grafikus film és a romantikus lírai film nászából született trendet definiáló négy sajátosság (rögzített kamera, villódzás, csúszó kópia és egymásra fényképezés) közül három egyértelműen Warhol korai mozgóképes kísérleteihez köthető. (Blow Job, Empire, Sleep, Eat). Ahogy képzőművészetében, úgy mozgóképeiben is Duchamp konceptuális művészeti felfogása köszön vissza, mely szerint a megjelenési forma helyett az idea az alkotás legfontosabb aspektusa. Filmjei nem csak a tömegtermelésre épülő, kapitalista kultúra felett gyakorolnak kritikát, hanem a negyvenes-ötvenes évek romantikus avantgárd szemléletét is fricskázzák. A kortárs kísérleti filmesek közül Jack Smith alkotásait ismerte el közvetlen inspirációs forrásként. Jelentős filmjei: Drunk (1964), Couch (1964), Screen Tests (1964-1966), Poor Little Rich Girl (1965).

Slavko Vorkapich (1894-1976)

Szerb-Amerikai festő, filmkészítő és teoretikus. A szürrealista avantgárd film, később a lírai dokumentarizmus képviselője; az orosz montázsiskola invencióinak átörökítője és továbbgondolója. Filmjeire a formanyelvi eklektika jellemző. Első jelentős munkáját Robert Florey-val közösen jegyzi: a Life and Death of 9413: Hollywood Extra (1928) az amerikai avantgárd film első fontos állomása. A film operatőre Gregg Toland volt, aki később az Aranypolgárt is fényképezte. Vorkapich a harmincas-negyvenes években több hollywoodi film montázsszekvenciáját készítette. Jelentős filmjei: The Furies (1934), Forest murmurs (1941) The Mask (1961).

MÉG TÖBB JÓSÁG A KONTRAICNEMÁN: ITT

Címkék: enciklopédia