Emlékeztek még 2011 legjobb filmjére?

Mega Sára

2015/03/14

Igen, a Nader és Simin – Egy elválás történetéről beszélek. Asghar Farhadi drámája egy iráni család széthullásának történetét meséli el, de úgy, hogy nincs benne félrelépő apuka, érzelmi zsarnok anyuka, vagy problémás kamasz, és a rendező sem vádolható részrehajlással. Emlékszem, mikor kijöttem a moziból az volt az első gondolatom, hogy te jó ég, ebben a filmben senkinek nem volt igaza. Ezen persze lehet nevetni, de nagyon ritka az olyan történet, ami nem kínál fel a befogadónak olyan hőst, akivel érzelmileg azonosulni tud.

A Nader és Simin szereplői egytől egyik szimpatikus figurák, akik a dolgok szerencsétlen együttállása miatt rengeteg fájdalmat okoznak egymásnak.

(Mielőtt elkezdtem írni ezt a cikket gyorsan megnéztem a film trailerét, hogy felelevenítsem az élményt. Annyira jellemző, hogy az előzetes alá beraktak egy nagyon drámai zenei aláfestést, pedig Farhadi filmjében pont az a zseniális, hogy nem él ilyen olcsó hatásvadász eszközökkel. Ha jól emlékszem egyáltalán nincs benne zene.)

Farhadi 2013-ban készítette következő filmjét A múlt címmel, ami nálunk a szép fesztiválsikerek ellenére sem került forgalmazásba, csak a Cinefesten láthatták a rajongók. De a rendezőnek van egy Ezüst Medve-díjas filmje is 2009-ből, az Elly története, ami az előzetese alapján egy kellemesen nyomasztó thrillernek tűnik. (Itthon a Titanic fesztiválon vetítették sok évvel ezelőtt.)

Hogy miért jutott ez most eszembe? Amerikában valamiért elkezdik vetíteni az Elly történetét, és amikor olvastam a hírt nagyon megörültem, hogy új filmje van Farhadinak. Mikor már félig megírtam a cikket olvastam el végig az Indiewire írását, aminek csak a legalján szerepelt az az információ, hogy a film nem egy mai darab.

De, igazából ez lényegtelen, mert én már tudom mit fogok nézni hétvégén.

Címkék: iráni film